Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-02 / 35. szám

gömb a fák sűrűségének következtében mintha homályos fátyollal volna bevonva s a merre a szem ellát, köröskörül a tájék sötétzöld színű. A fehéres pont nagyobbodik, nemsokára rózsapiros színű, majd lángszerű sugarak lövellenek ki a szikla tetején, a szin élénkebb lesz, a sötétzöld szint lilaszin váltja fel, hasonló a gö- rögtűzhöz, tündöklik az ezüst harmatcsepp a sugaraktól. — A sugarak tüzesedni kezdenek, a bérez teteje teljes világosságban tűnik fel, a látóhatár eleinte tengerzöld, később világosabb szint ölt, végre előbukkan nagy tüzes tányérjával földünk éltető eleme mindenfelé szórva sugarait örömére embernek, állatnak, növénynek egyaránt.

„A földiekkel játszó égi tünemény“ ragyogott s biztatott a további útra s elfeledteté fáradságunkat.

Útnak indultunk az előttünk álló meredek sziklafalnak, hol a nap kapaszkodását láttuk, hogy csodáljuk a viz hatalmas működését, mely hosszú tusa után átfűrészelte a nagy sziklatömeget, lássuk „a gyengének győzelmét, ezredéves türelmét a nagy alkotás felett.“ Ágas-bogas keskeny, természetes út vezet ide; jobbra-balra tátongó mélységekben csermelyek zuhognak lépcsőzetesen szikláról — sziklára, partjaikon havasi flóra, kúszó növények diszlenek. — Ütmentén áfonya és szederindák csalogatják a járókelőt a meredek oldal felé. Az úton keresztben ősfák vihar által ledöntve, gátul szolgálnak. — Süppedékes a talaj az ezredéves falevelekből s csúszva-mászva kell fölhatolni a szikla aljáig. —- Egyszerre a szikla útunkat állja, meg kell kerülni s ott állunk a tátongó 3—4 méter mélység előtt s hallhatjuk a csermely zúgását. A keresztbeesett fákon, mint lépcsőn hatoltunk tovább, hogy lássuk a viz romboló munkáját. A szikla, mintha bárd- dal vágták volna ketté, úgy áll ottan, két oldalt rajta fenyőfák hajlanak össze, melyeken átszűrödik a napsugara s az ezüstfolyású csermelynek szikláról-sziklára szökését közvetlen láthattuk. Öt-hat kiálló sziklaélen lezuhogva eltűnik s a szikla ellenkező oldalán, hova ■csak létrán lehet jutni, eltűnik a völgybe. Némán lesi a szemlélő a keskeny nyíláson, hogy a szirének csábitó hagja által akkorddá váljék a folytonos, egyhangú zuhogás, melybe a fák sudarai közt lengedező szellő, vagy saskeselyű tovasurranása vegyül.

A társaság megilletődését puskalövés zavarta meg. Ez az aljban jel volt arra, hogy siessünk lefelé. Nehezebb volt lejövételünk, mivel az utat a falevelek síkossá tették. Üdvkiáltás hangzott megérkezésünkkor s mindjárt le is telepedtünk a rostélyon sült flecken s a nyárson sült hagyma és szalonna mellé. A czigány is rázendítette a ropogóst, fiatalok tánezra perdültünk s tisztára tapostunk a pázsitot. Az öregek elmélkedve a 32 „blattot“ forgatták s közbe-közbe Bachusnak is áldoztak, éltetve a kompánia minden egyes tagját.

Késő este vetett véget a jó mulatságnak, mig a lábak gyengülni kezdtek ; a zsebek hol ürültek, hol teltek s a nedű a piros arezokon látszott s a vig ének közt kocsira ülve hazatértünk. Folytatnám, de fáradt vagyok s különben is :

Lámpám az álomnak adta a bús fejét,

Órám is mutatja az éjszaka felét.

Néma csend körültem, a bakter sem ásit,

Csak egy-egy légy dongás itt-ott még halatszik A csárda ablaka a derengő fénytől Halvány pirossá lett s mindjárt elsötétül.

Viszontlátásig jó éjt. jó éjt jó éjt!!! —

Kövér Sándor.

dómmal játszott. Az öcsémnek a piros vállrojtom tetszett meg. Apám csókolgatott. „Fiam, maradj, ne menj vissza Algírba, sokat keseregtünk miattad, ládd, én már öreg és törődött vagyok“ — rimánkodott a szegény. „Hisz mi már szabadok vagyunk, visszaadták alkotmányunkat; oh maradj — maradj itt!“ „Nem apám — mennem kell, — a kötelesség hiv.“ Erre oly általános jajgatás lett, hogy felébredtem. Jajgatott is ám valaki, de örömébe, ez Szabó Bandi volt. Szabónak is érkezett levele, de ezt a napos sergeant a reggeli riadónál adta át.

A levél Mariettától jött. Az áldott jó leány Szabót még mindig oly hévvel szerette, mint a mikor Astiban volt. Sokat, igen sokat gondolt reá. Kérte, hogy mentül többet Írjon. Alig várja a három évi „engagement“ leteltét, hogy kedves Bandiját láthassa. Mamája egy kis vagyonkát örökölt, megélnek abból.

„Tehát neked nincs szándékod hazamenni?“ kér- dém Bandit. „Nincs, — válaszola ő, — hisz otthon senkim sincs, az egyedüli lény, ki szeret, Marietta.“ „Én haza megyek, — mondám, — van szerető szülém, és vannak szerető testvéreim. Az Isten segedelmével leszolgálom a hátralevő afrikai éveket.“ Tehát bátran előre az uj világrésznek.

A négy légióbeli zászlóalj St.-Florentben sereglett össze az algiriai útra. Két nagy hajóra szálltunk. Az idő reggeli elindulásunkor kedvező volt ugyan, de déljután oly vihar keletkezett, hogy dióhéjként dobált ha- ónk minden perezben az összezuzás veszedelmének volt kitéve. Kénytelenek voltunk a fedélzet alá menekülni. Két napi vihar után az orkán Málta sziget felé vetette hajónkat. így egy napra horgonyt is vetettünk.

Végre megcsendesedett a tenger, s folytattuk utunkat Afrika felé. Gyönyörű verőfényes délután érkeztünk meg a philippevillei kikötőbe. Mire a hajóból kiszálltunk és a sátrakat felvertük, a nap már áldozófélben volt. Előttünk nagyszerű látvány tárult fel. A város előtt égbe magasló lombkoszoruzta pálmafák a tavaszi pompában zöldelő kertek telve exotikus növényekkel, stylszerü paloták és szép házak a nap ezüst fényében úszó ablakokkal, aranyozott rácsu arabs házak, fenyőszálként kimagasló karcsú minarettek, a

Városi és vidéki hírek.

= Mária neve napja. A hétkápolna búcsúnapja, mely nemcsak a váeziaknak, de az egész környék buzgó katolikusainak kedves ünnepe, jövő vasárnapon leend. A körmenet 9 órakor indul el a székesegyházból a Bold. Szűz kegyhelyéhez, hol a szokásos szentbeszédek után ünnepélyes mise fog tartatni.

= Kalazanti sz. J^Őtsef ünnepe. Múlt hétfőn tartották a kegyestanitórendiek alapítójuk emlékünnepét, mel,r napon délelőtt és délután ünnepélyes istenitisztelet tartatott templomukban.

= Nógrád a királyért. Az a diszkeret, melybe koronás királyunknak a szomszédos Nógrád-várme- gyébe érkezését és ott időzését a nógrádmegyei törvényhatóság megbízottjai foglalják, valóban fejedelmi lesz. A díszítés, kivilágítás és tűzijátékra vonatkozó programra oly nagyszerű, hogy annak pontos eszközlése mellett ő Felsége fogadtatása minden esetre párját ritkító leend. A megye székhelyén Balassa -Gyarmaton kívül, Kis-Maroson, Paszta- Kát almán, Szendehelyen, Rétsáyon, Vadkerten, Szécsényhen, a merre ő Felsége kíséretével átvonul, nagyszerű diadalkapuk fognak emeltetni.

— Vojnárovics Sándor dandár parancsnok tegnap Váczon volt s szemlét tartott a helybeli honvédhuszár ezred felett.

= Egyházmegyei hir. Schimmalcsik I. Lajos, dorozsmai adminisztrátor, Kecskemétre küldetett segédlelkészül.

= Ellenőrzési szemle. Pestmegye alispánja a véderő törvény utasítása Ili. r. 5. fejezete értelmében elrendelte, hogy a folyó évben megtartandó ellenőrzési és utóellenőrzési szemlék a vácziak részére október hó 1-ső napján reggeli 8 órakor a Curia — szálló nagytermében lesznek megtartva.

= V. Gaál Kai’olin, a jeles írónő, kinek regényei és kisebb dolgozatai a hazai közönség kedvencz olvasmányát képezik, és leánya Vörös Julianna, iró és festőmüvésznő, szeptember elején elköltöznek városunkból Budapestre. Hosszú időn át laktak városunkban s ez idő alatt nem egyszer jelentek meg mindkettőjük ügyes tárcza-czikkei a „ Váczi Közlöny11 hasábjain, melynek állandó munkatársai voltak. Midőn most a nyilvánosság előtt mondunk szives fáradozásaikért hálás köszönetét, egyben azon reményünknek adunk kifejezést, hogy maid a távolból is felkeresik olykor-olykor lapunkat becses dolgozataikkal, melyeket olvasóink bizonyára mindenkor szives-örömest fogadnak.

= Fogadalmi jubileum. Schramek Hermene- gild, az érdemteljes irgalmas rendnek tagja, ki régebben városunkban is működött egy ideig mint rendházi lelkiatya, közelebb ünnepelte fogadalmának ötvenéves jubileumát Szepes-Váralján. A köztiszteletben álló őszbeborult jubiláns pár nap előtt városunkban időzött, mikor is többen fejezték ki előtte legjobb ki- vánataikat a régibb ismerősök közül, kikhez mi is szívesen csatlakozunk.

== Baleset. Múlt szerdán a reggeli órákban a városunkon felül levő Kőhid közelében követ szállítottak tolókocsikon vasúti munkások. Ezek egyike, Kolozsvári András 18 éves legény oly szerencsétlenül csúszott el, hogy lábai a megrakott kocsi alá kerültek, mely mindkét lábán súlyos töréseket okozott. Az életveszélyesen megsebesült munkást orvosi kezelés alá vették.

= Az iskolakötelesekről. Már egyik előző számunkban megemlékeztünk a megyei közigazgatási bizottságnak a tankötelesek iskolalátogatására vonatkozó végzéséről, mely szigorúban elrendeli, hogy a

katholikus templom méltóságteljes tornyával, minden idegent elragadt. Itt minden más, mint Európában.

Minden lépten-nyomon szokatlannal találkoztam. A kikötő partjain néhány kék bugyogóba bujtatott, térdig mezitlábos teherhordó beduin, azután néhány olasz lazzaroni, ismét egy büszkén lépdelő arab seik, 2—3, homlokig befátyolozott előkelő arabsnő, kezükben a mogyoró nagyságú olvasó füzérrel, hátuk mögött az aranyozott ruháju szerecsennel, megint egy rövid ingű arabs öszvérhajcsár, 10—15 egypupu teve szénaszekér módjára megrakva és egymáshoz fűzve, elől a kolompos teve. A városban bennt előkelő fran- czia nők elegáns, némelyek azonban feltűnő ruhákban, — a frankok (európai férfiak) a legújabb divat szerint öltözködve, egy csoport tunjsi elég csinos, csak egykissé elhízott, szűk nadrágos zsidónő. Egy patriár- kliális arabs bokáig erő hófehér ingben és burnusban, a fején lévő karima nélküli magas föveg finom szövettel körülövezve és teveszőrzsinórral körül kötve, azután egy, arabs lóháton, veres bőrharisnya a lábán, a mire fekete bőrczipő van huzva. A nyereg hátsó része oly magas, hogy majd a lapoczkáig felnyúlt. Megint a köznépből egy fátyol nélküli asszony, öltözete két darab lepedőből áll, a derekán és a vállán összetűzve és elől gömbölyű tükröcskékkel megrakna. A fülében nagy karika fülbevalók, homloka tetovirozva, ujja, körmei veresre festve. Lábán fémből készült ka- rikapereczek fityeknek, hátán kecskebőrből készült tömlő, majd egy akó vízzel. Bár fiatal, még tán alig húsz éves, de legalább is 40 évesnek néz ki, ott a nők korán virulnak, 13—14 éves borukban már férjhez is mennek, de már 20 éves korukban vén anyókák. nehéz munka és a baromi bánásmód véniti meg őket, pedig fiatal korukban csinosak.

Tovább ballagván, a dobszó monoton kongása és egy furulya keserves kornyikálása érinti fülünket. A minaret előtti térségen dühösen veri két arabs a kezében lévő tamtam-dobot hozzá, egy kabyl egy nádból készült furulyán keserves egyhangú nótát fuj, de akkép, hogy furulyázás közben dünnyögő módon énekel is. Egy szálas legény a kiterített szalma-szőnyegre lép, ezen valami zöld-veres csikósra mázolt papiros van, — elhallgat a tamtam és a furulya — ő azután

tankötelesek szept. hó 10-éig az iskolákba beírassanak. Nem lesz fölösleges, ha most — midőn a beiratások kezdődnek — e végzésre ismételten felhívjuk a szülők figyelmét s az említett végzés erre vonatkozó részét ide iktatjuk: Felhivatnak a városok polgármesterei s a járási főszolgabirák: intézkedjenek azonnal s a legnagyobb szigorúsággal, hogy a vármegye mindenik iskolájában az elemi népiskola első négy osztályában kivétel nélkül megkezdődjék a tanítás legkésőbben szeptember 10-én s csakis a szeptember hónap első 9 napja fordittassék a behatásra; a melyik az elemi népiskolába első négy osztályába iskolaköteles gyermek szeptember 10-én az iskolában nincs, annak a szülője még az nap megintendő és ha 11-én meg nem jelenik a gyermek, úgy annak azon napon fél naponként 50—50 krajczárral büntetendő a gyermekét iskolába nem küldő szülő ; ha akadna makacskodó szülő, a ki mindennek daczára továbbra is honn tartaná gyermekét igazolatlanul, az első két hétben minden következő fél napért 50—50 krajezárnyi, a második két hétben minden fél napért 1 — 1 forintnyi pénzbírsággal sujtassék s igy a további fokozat szerint, a pénzbírságot fizetni nem tudó szülők gyermekei az iskolába fölvezetendők lesznek annyival is inkább, mert most az iskolai év kezdetén az idő zordsága sem hátráltathatja az iskolába járást. Ezen iskolába járás kötelezettsége alól nincsenek kivéve azon 10 éves múlt gyermekek, a kik még az elemi népiskola négy első osztályát be nem végezték.

= B.orszéki János városunk szülöttje, ki már több szép képet festett, újabban egy remek és csalódásig hűen festett szőlőfürtöt mutatott be a tavaszi kiállításon. A kép jelenleg Velzer kávéházi műcsarnokában tekinthető meg. Borszéki János a minta-rajzta- nodának legjelesebb növendéke volt, ezelőtt öt évvel mint stipendista Münchenben végezte a festészeti akadémiát.

= Éjjeli csendháboritás. Tudomásunkra jutott, hogy az elmúlt hét kedd éjjelén, illetve szerda kora reggelén egy társaság jó kedvben muzsikaszó mellett jött végig a Fő-utczán Kis-Vacz felől. Hihető, hogy a társaság Búidban mulatott, a hol „Jó bor mellett, czigány mellett,“ töltötték az éjt, még végre az otthonukra is gondoltak. Lehetett úgy kora 3 óra a mikor a vig kedvű társaság csárdást tánczolva jelezte, hogy a városba érkezett, a mikor a Fő-utczán végig haladtak czigány zene mellett, fölverve édes álmukból a csendesen nyugvókat. A középvárosba érve, valahol a városháza közelében a bucsuzás is eltartott jó fél óráig, természetesen „Hej be hangos a“ . . . Ezekután kérdjük rendőreinket, oly mélyen aludtak-e, hogy ezt nem hallották ? Vagy ha nem, úgy meg vati-e az engedve, hogy bármely időben, dal és zene szó mellett egy egész utczán végig háborítsák a csendet ?

= Hymen. Menner Károly székesegyházi énekes, eljegyezte Simkó Hermina kisasszonyt, Simkó József polgártársunk kedves leányát. Gratulálunk !

= Tűz. Még élénken emlélkezünk azon rémes láng- özönre, mely f. é. julius 23-án délben a Zöldfa vendéglő közvetlen szomszédságában három házat hamvasztott el. Múlt csütörtökön délben ugyanazon soron más három ház lett a pusztító elem martaléka. Most már hat ház áll ott egymás mellett fedetlen. Fél öt körül tört ki a tűz s elhangzott már-már az öt is, midőn az oltás rendszeresen kezdetét vette. Leégett a körúti 23, 26 és 28, sz. ház, a szélsőt azonban, melyben Grosz Farkas szatócs boltja is van, megmentette magas tűzfala, cserépfedele és a gondos locsolás. Leégett továbbá egy pajta is, mely az egyik ház belső telkén

pálczával a kezében pityergő hangon magyaráz valamit s közben a piros-zöld csikós mázolásra mutat. (Nálunk is lehet ilyest látni, de csak verkli-szóval).

Az illető valami marabout vagy dervis. Mekkában járt a próféta sírjánál, most a kábáról (a mekkai szent sírról) tart magyarázatot azok részére, kik még Mekkában nem voltak. Az előadás után kis pénzmagot is gyűjt. Nagyobbrészt ebből él a szerencsétlen, — az arab és mohamedán! lelkipásztorok igen szűkén állanak a fix fizetés dolgában. A túlsó oldalon megint zene, de az is ilyen, tán még a nótája se kü- lömb. Ott a „kafés“ mór előtt szintén két tamtam-dobos egy dünnyögő furulyás és egy kiterített szalmaszőnyeg. De ezen nem tartanak magyarázatokat, hanem egy pirosra kimázolt, feleziezomázott kabyl nő guggolva tánczol akkép, hogy mig a test alsó része mozdulatlan marad a test felső része lejti a tánezot, a feje felett lévő kezével pedig azon üteme szerint veri a tamtamot. Ez a nemzeti ballet; szép gusztus kell hozzá.

Egyszerre valami éktelen siralmas hang szólal meg a magasból. Nini, az előbb látott magyarázó szálas legény a minarett-torony karzatára lépve, a világ négy oldaláról hirdeti Allah és a próféta dicsőségét s a hívőket esti imára szólítja fel. Rekedj meg! gondoltam magamban, s megunván a sok jót, a sátortáborba ballagtam vissza, hol magyar társaimhoz szegődvén, Galambos papát kerestök fel. Sátra előtt ^ kiterített pokróczán feküdt, agyag-pipáját szopogatva. Körülültük őt és vártuk a szép szót, de szótlan maradt. Szomorúságának okát kérdve azt válaszolta, hogy ha Philip- pevillet látja, mindég szomorúság fogja el a szivét. Megjött azonban a jobb kedve, sőt az esti bor kiosztásánál ismét beszédes lett. Szabó legintimebb embere lévén, megkérte, hogy szomorúságának okát mondja el, miután mi ehhez nem vagyunk szokva. Erre_ azt dörögte vissz, hogy „hallgass, ne fecsegj!“ Egy ideig hallgatott ő és hallgattunk mi is. Néhány pereznyi hallgatás után kivette a pipáját szájából és letette, s a viaszkosbőr táskából egy adag prímet (tekert dohányt, mit a tengerészek is használnak a skorbut ellen) vett és dugott a szájába, nagyot sóhajtva igy szólt: „No hát elmondom azt is, ne nyomja a lelkem.“ (Folytatása következik.)