Váczi Közlöny, 1894 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-07 / 1. szám
CSARNOK. Jókai Mór. írói működése 50 éves jubileuma alkalmából. XDr. ZESIoltai "Virgiltől. Avval keveset mondunk, ha azt állítjuk, hogy Jókai a legkitűnőbb magyar regényíró: ő egy színvonalon áll a világirodalom legkitűnőbb regényíróival; keveset mondunk avval is, ha azt állítjuk, hogy kiváló ember, ez már oly olcsó czim, hogy megelégszünk avval, ha azt mondjuk róla, hogy ő valódi ember; kicsinyelnők, ha azt mondanók, hogy igazi zseni, mert ma már a „zseni“ oly közönséges valami, ami terem, mint a subagallér; Jókai teremtő erő a szó legnemesebb és legvalódibb értelmében. Eltévesztenők hivatásunkat, ha ez alkalommal Jókait bírálnék, a legnagyobb mértékben igazságtalanok lennénk, ha Gyulai Pál álláspontját foglalnék el, a ki előtt tudvalevőleg csak Arany jön költői számba — talán meg ő maga mikor kritizál legalább ilyenkor érezhető csak írásából a furor (a felindulás). Mi csak azt akarjuk most jelezni, hogy mi Jókai a magyar irodalomban s minő helyet foglal el a legkiválóbb és legnépszerűbb külföldi regényírók között. A magyar irodalomban volt nagyobb hatású tartalmasabb regényíró, mint Jókai: Eötvös; és Kemény de nagyobb regényíró nem volt. A korán elhunyt Kármán, a vig beszély terén kiváló Kisfaludy Károly s a társadalmi regény megalkotója Fáy András után kezdődik csak a tulajdonképi regényirodalom. 183G-ban jelent meg Jósika Abafija, 2—3 évvel később a Karthausi 1846-ban egyszerre tűnik fel Kemény Zsigmond és Jókai Mór a magyar regényirodalom terén. Mellettük még számosán művelik az elbeszélést és a Fáy által kezdett fajképeket, az olvasási kedv felébredése megszüli a magyar prózai szépirodalmat, minderre pedig kétségkívül nagy befolyása volt Fáy elbeszéléseinek és regényének. Tudjuk, hogy Fáy a közéleti reformoknak akart szolgálatot tenni s ezenkívül sok indító ok vezette a Béltelki liáz Írására. A közönség, mely szeretett volna igaz magyar regényt olvasni, megvolt lepetve, de teljesen kielégítve még sem lehetett. Többet kapott, mint a mennyit egyszerre megemészthetett volna, főkép az üres franczia regények után ; de kevesebbet is, mert a regényt könnyű szerrel nem élvezhette, vele szórakozhatott ugyan, de fáradnia is kellett, a történet oly alakba volt öltözve, a miből a könnyű olvasás feltétele, az események folyamatos élénk előadása hiányzott. S épen e hiányból magyarázhatjuk meg, miért fogadta irodalom és közönség oly lelkesedéssel négy év múlva Abafőt, a mely már teljesen modern regény volt. A Bélteky-házban is több szerelmi történet van, sőt egy személy több szerelmi viharon megy keresztül s egyénei még sem oly érdekesek, mint Jósika hősei; azoknál a szerelem is csak felvett szerep, itt valóság, maga az élet; ott a költő embereket csak mutogat, itt az emberi lelket tárja fel; ott csak a költő tanít, itt maga a történet, maguk a szereplők. Pedig Fáy is érezte a szerelem töviseit, csakhogy a fájdalmat az egyszerű tapasztalati adatok rovatába helyezte; mig Józsika szerencsétlen házassága, majd boldog, ideális szerelme által egész közvetlenséggel festhette az emberi szív ez indulatának tévedéseit és megtisztulását. És mindezt a finomabb társalgás nyelvén, a világfi köny- nyedségével és az átélt érzelmek melegségével mondja el; leírását kiszínezi, nőalakjait felmagasztalja. íme Józsika hatásának titka, népszerűségének oka, a mi egyszersmind bizonyítéka annak, hogy a magyar olvasó közönség korántsem vesztette el érdeklődését a múlt iránt, csak az eposzok kemény harczias és hazafias hangját unta meg. Rajzoljatok hőst, de ne pusztán a csatamezőn, hanem a mindennapi életben: fejsetek elénk jellemet, de a melyet nem pánczél borit, hanem a társadalom fejleszt; mutassatok nekünk szivet, mely igénytelenség elveszett paradicsoma! A mai modern ifjúság bámul ezen, mintha egy rég elfeledett mesét mondanának el. Régerrte Hymen istennek a táncztermekben nyert csatája volt, mert szerette a fesztelenséget és az ártatlan bizalmasságát. A szerelmes leányka ép oly bájos és kedves volt, mint megközelíthetien s nem olyan, mint a költséges, drága ruhába bujtatott mai tán- czosnő. Két évtized óta, mondhatni Budapesten a ke- vésbbé vagyonos házaknál nem is tartanak házi mulatságot, vagy, ha igen, évente egyszer, mert az ily mulatság költségei oly magasra rúgnak, hogy azt egy sok tagból álló család nem bírja ki. Aztán meg ki találná magát jól olyan helyen, hol üres fejű, hen- czegő gigerlik rontják a levegőt, kik a legelőkelőbb szalonokban életunt arczczal, habozva, hogy vájjon tánczoljanak-e vagy se, ide-oda sétálnak. Mit szóljunk a régi időkről, midőn rögtönzött tánczolóhelyen, szűk szobácskábán forgatták a fiatal emberek tánczos- nőiket ? Azért növekszik ma az eladó leányok száma s azért emelkedik a szabó kon lója is, mert, ha élvezetet akarunk leányainknak nyújtani, nyilvános mulatságba kell vezetnünk, hol nagyon természetes, nem házias, hanem drága ruhában kell megjelenniük. A mamának, vagy a gardedame-nak is elegáns öltözetet kell venniük, nem olyat, mint otthon a házi mulatságokon. Mindamellett sok fiatal leány hosszú, megnyúlt arczczal jön a bálterembe, mert a tánezosok és tánezos- nők nagyobbrészt ismeretlenek. Ha be is mutatja magát egy-egy tánezos, érthetetlen név hallatszik a fiatal leány fülébe és alig tőrt meg a bemutatási és udvariassági formaság jege, elhagyják egymást és ki tudja falán sohase találkoznak az életben. Vagy, ha találkoznak is, másnap nem ismernek egymásra. A legnem vei szomjazik a csatamezőn, hanem rokonérzésért ie\ii i laJ^o jaLok le nekünk az embert, a társas lényt s ne az o o v o fenevadat és szóljatok hozzánk a mi "•'m,'11!1 on’ ( e. ,ue azon a kimért s idegen verslábakon nie osagosan epegető nyelven, ami csak ünnepnapra ls.mere enfk közé való! így szólt a kor olvasó\ozonsege az elbeszélőkhöz; Józsika megértette a ki- vansago s igy lett a legolvasottabb regényíró egész o mi Mórig Az a két hatalmas szellem, Eötvös és kémény, a kik Józsikát felülmúlták a legtöbb tekintet- ben épen abban voltak legfogyatékosabbak, amiben Józsika kitűnt, az elbeszélésben. Eötvös mégis népszerű lett, mert a mit Fay kezdett, tágabb látáskörrel, gazdagabb szellemmel, költőibb lélekkel folytatta; a je- enkor társadalmat rajzolta, az európai társadalom kepet.es a magyarét, a jelent megragadóbban, mint a múltat, de < bben is a jelenhez szól s a jelen e^yik legfontosabb kei (lésének megoldását akarja irányítani. A Karthausi, falu jegyzőj., Magyarország 1514-ben, nem- csak regények, hanem a társadalom és közélet' terén világító tornyok, a melyek irányt adnak. S bennük mennyi nemes gondolat, mennyi ragyogó eszme! az érzések, indulatok és szenvedélyek mily erős küzdelme! mily sötétség és mennyi fény ! mennyi bánat és mily sok vigasztalás! Ellenben Kemény a maga zordon fenségével, tragikai katasztrófái megrázó erejével, az emberi küzdelmek hiábavalóságának kimutatásával, a múlt és jelen társadalmi életének kietlenségével megdöbbent; s nyelvének az eszmék és elvont vagy tudós hasonlatok drágaköveitől nyert súlyával fáraszt, nyom. A negyvenes évek divatlapjainak könnyű elbeszélései és rajzai között jelent meg Jókai Mór első regénye, a „Hétköznapok“, telve a franczia romanti- czismus rejtelmességeivel, borzalmaival és képlelensé- geivel. Ez időpont és a nagy regényíró népszerűsége közti időt gyászos napok töltik be. Fáy is részint újabb munkákat ir, részint gyűjteményt ad munkáiból. A Losonczi Phoenix, Szikszói Enyhlapok hozzák szeszéi, es rajzait, 1853-ban kiadja a Búzavirágok és Kalászok ez. két kötetes gyűjteményét, 1855-ben Jávor orvost és 1856-ban a Szutyogfalviakat S ez időben jelentek meg Jókainak hires regényei: Egy magyar nabob és Kárpáti Zoltán s azután később hosszú sorban következtek a többiek: Kedves atyafiak, Uj földesúr, Kőszívű ember fiai stb. Jókai e regényei a franczia ro- manticzismus bélyegét viselik magukon és megalapítói a modern regénystilnek. Jókai humora derült, felületes alakjai is elevenek, elbeszélése pedig élénk, fürge, rohanó. És ebben áll Jókainak tőlénye összes elbeszélőink felett. Nyelve magyaros és jellemzetes, festői és költői; elbeszélése változó vidékeken gyorsan keresztül siető folyó, mely csak érinti a parti virágokat s kikivet egy hullámot a kövekre, de nem időz sehol. Cse- lekvényei és hősei sohasem szünetelnek, folytonosan alakulnak, ha nem is fejlődnek, változnak, bár a változás nem mindig van megokolva. Regényeiben számos alak mozog, él; bár a szigorúbb kritika azok létezését a lélektan szempontjából meg is támadhatja. Gyakran kártyavárakat épit, erős épület helyett; bűnöket, erényeket fest, amelyek hihetetlenek; borzalmasságokat rajzol, amelyek nem a magyar életet jellemzik. És itt kell rámutatnunk Jókai azon sajátságára, hogy regényhősei az erényt és bűnt a túlzásig viszik ; s egyes regényhőseiben összehalmoz minden kiválóságot a jóban vagy rosszban. Pedig Jókai hősei a való életből vannak véve, a múltból, de többször a jelenből ; megfigyelései és adatok alapján rajzolja hőseit, mondja el történeteit s ha mégis a kritikusok őt avval vádolják, hogy jellemei következetlenek, alakjai képzeletbeliek, történetei lehetetlenek, ez onnan van, mert Jókai nem a pszichológusok által megrendszabályozott mintaembert rajzolja — hanem az egyént s azt is nem a mindennapit. Jókai minden romanticzizmusa daczára is erős realista, aki ha a bűnt rajzolja is, nem téved a férrosszabb a dologban az, hogy a táncz csinos múzsája a nagy elitebálokon nem érzi magát jól, mert a tágas termeket, a pompás tükröket, falfestményeket, melyek ott szemei elé tárulnak, nem birja megszokni. Aztán az etikett szigorú szabályai azt parancsolják, hogy a titokban mozgó és tánezra vágyó izgékony lábacskákat nyugodtan kell tartani egészen egy-két óráig éjfél után, a midőn a pompás felvonulás vagy a szertar tásos ünnepélyességek véget nem érnek és még a táncz kezdetét nem veszi. Azokról az esetekről, hogy némely fiatal leány mily szívfájdalmat, csalódást szerez magának, tapasztalatlanságával mily könyelmü lépésre képes, arról most hallgassunk. Azonban az tagadhatatlan tény, hogy a mai fiatalság nagy része a farsangi vigalmaktól húzódik és visszavonul. Az oly anya, kinek érzéke van, a világ szokásai iránt, az nem fogja leányát „vásár“-ra vinni, hogy minden örömét elrontsa. A „czél“ melyet az anya elérni akar, a fiatal leány előtt mindig ismeretlen legyen, fiatalság, a szüzesség zománcza érintetlen, maradjon. Hymen és Terpsichore örök időktől fogja jó barátok voltak, de szavokat nem mindig tartották meg, akár csak a mai „jó barátokénál, kiknél az ilyesmi nem is megy eseményszámba. A mai fiatalságnak az legyen az iránya, hogy a bálteremben kikémlelje, ki lesz a jövendőbelije. Tisztelet azonban fiatal leányainknak, kiknek első életszerelmüket gyöngyvirágillatos balzsam tölti be ; tisztelet az ő jámbor gondatlanságukért, mely minden számítást nélkülöz s ártatlan vidámság lopózik sziveikbe. Ne nehezítsétek meg Hymen gyors lépteit, ne ócsároljátok, őt ártatlan kaczagásukkal, ne akadályozzatok meg az ő tapasztalt és megfontolt cselekedeteit és — ki tudja, tán akkor Terpsichore és Flymen hamarabb találkoznak össze. telmesbe s a pocsolya felett is tudja lelkének derűjét ragyogtatni. Ez a tulajdonsága az, mely összeköti Hugó Viktorral, Sue Jenövei, Zolával, de egyúttal el is választja tőlük. Leírásai felette állanak Zola legremekebb leírásainak; mert Jókai leírásaiban több a mozgalmasság és üdébbek a színek, azonban Zola legszebb leírásait fárasztóvá teszi a túltengés a részletekben és a sötét háttér. Hasonlítsuk csak össze Jókai Senki szigetiét, vagy Tiszai szigetjét a Paradou (Mouret abbé vétke) leírásával s átlátjuk, hogy igaz, a mit mondtunk. Jókai regényes hajlamai, melyek őt a történeti tárgyakhoz és kelet bűbájához vonzzák s színei oly gazdagok,, a kelet világnézetébe és életébe úgy bele tudja magát képzelni, mintha csák arab iró volna. Kisebb elbeszéléseiben az ő a magyar irodalomban, mint Baumbach a német irodalomban. A Hétköznapoktól a Fekete gyémántokon át egész a Rákóczy fiáig fantáziájának rendkívüli gazdagsága, változatossága és valódi ősereje nyilatkozik. S ha ehhez veszszük drámáit (Dózsa György, Szigetvári vértanuk) alkalmi költeményeit, humorisztikus verseit, ha a könyvtárra tekintünk, a melyet Jókai több száz kötetre menő művei alkotnak, lehetetlen hódolattal le nem borulni e nagy teremtő erő előtt, lehetetlen számbavenni, hogy operette szövegeket is irt; és ha még végig tekintünk politikai és magán életén, ha elolvassuk a „Negyven év visszhangját“ az „Utazást a sirdomb körül“ a legnagyobb tisztelettel nyújtjuk neki az „igaz ember“ hervadhatatlan koszorúját, me'y ha nem is oly fényes, mint a regényíróé, de értékesebb. S bizonyára Jókai is ezt a koszorút szívesebben fogadja tőlünk, mint a költőit. Hiszen jubileuma alkalmából oly sokat foglalkoznak vele, mint költővel! Mi nem tartottuk feleslegesnek legalább rámutatni arra, hogy költői nagyságából benne is, mint mindenkiben többre becsüljük az emberi nagyságot, mely eseményekben gazdag közpályájának hosszú ideje alatt csak növekedett. Gondolatok. A beszéd a gondolkozás gyümölcse. ' Istenem ! mennyit kell némely embernek gondolkoznia, hogy annyit beszélhessen ? Vagy talán nem is mindenki gondolkozik előre a felől, a mit beszél ? * Aki sokat beszél s mindent határozottan állíthat, az nagyon tudós ember lehet. Aki minden második állítását becsületszóval erősitgeti: annak okvetlen igaza lehet. Az óra nem üt, ha nincs pondusza vagy rúgója. Sokan helyesebben tennének, ha hallgatnának, midőn beszédjüknek sem nyomatéka sem indító oka. Ha nem volna aki hallgatja, sok ember hallgatr Van aki a szomszédba is átfárad, vagy órák’,, lesben áll, hogy hallgató közönséget fogjon. # * Aki kényszerűségből beszél, hasonlít a kereplőh melyet forgatnak. Aki czél nélkül beszél, olyan mint a szélmalo: kereke, mely czél nélkül izeg-mozog; nem haszná csak a gépezetet rontja. Sok beszédnek sok az alja, szokás mondani. D hogy a minek sok az alja, annak okvetlen sok föléne is kell lennie, azt még nem állította senki. Városi es vidéki hírek. = Jelen számunk első lévén az uj évben, lapunk összes m. t. munkatársainak s olvasóinak ez úton kívánunk boldog újévet! — A székesegyházban az év utolsó napján megyés püspökünk ö excellencziája tartotta az ünnepélyes hálaadó isteni tiszteletet, mely alkalommal a hívek ezrei rebegtek hálát a Mindenhatónak, mindazon áldásokért, melyeket Tőle egész éven át nyertek. Az ó-áldást megelőzőleg Újhelyi István kanonok plébános mondott alkalmi szentbeszédet. Magát a „Te Deum“-ot zenekiséret mellett latin nyelven énekelték el a clioru- son, minek alkalmából több oldalról hallottuk nyilvánulni azon óhajtást, vajha ezen éneket is magyarul zenghetné a hivő sereg. = Egyházmegyei hírek. Kápláni minőségben áthelyeztettek: Lengyel Imre Palotásról Hatvanba, innen Varga József Palotásra, ICrálik László bélegyházáról A Így őre, innen Ujkécskére, innen Fleischmann Béla Algyői-e, Kohovay János Baghról Zsámbókra, Pozsúcr Endre a félegyházai régi plébániáról az újra, dr Rovnyán G. János Soroksárról R.-Csabára, innen Moys Ernő Soroksárra. Forgó György félegyházai o-ymn. tanár a kápláni teendők végzésére is ideigl. ki neveztet élt. = Újév napján a székesegyházban Jung János fölszentelt püspök celebrálta az ünnepélyes sz._ misét., melynek végeztével Chobot Ferencz papnevelö-intézeti aligazgató mondott sz. beszédet a nagy számban jelen volt hívekhez. = Városunk képviselőtestülete az újév alkalmából hódolattal tisztelgett megyés püspökünk ő excellencziá jánál. A testület nevében Gsávolszhy József apátkanonok üdvözölte a kegyes főpásztort, kihez nem a kötelesség, hanem a törhetlen hála vezeti városának polgárait, mert bizonyara a messze jövőbe kihatnak azon nagy jótétemények, melyeknek ő exciája székvárosát részesévé tenni kegyeskedett. A lelkes beszédet a képviselőtestület többszörös lelkes éljenzése szakította
