Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-04-30 / 18. szám
Hogy milyen szerencsétlen eszme volt egy ötszörte hosszabb, mint széles város egyik szélén levő szűk udvarában, magas házak között elhelyezni a tűzoltó-tanyát, itt fejtegetni nem akarjuk. Már megvitatták ezt hivatottabb tollak is, sőt városunk áldozatkész, értelmes polgársága mozgalmat is indított egy a város alkalmas pontján elhelyezendő tüzőrtorony felállítása czéljából. Még jól emlékszünk, hogy a város legszegényebb néposztálya is ritka áldozatkészséggel vitte véres verejtékének gyümölcsét a tüzőrtorony eszméjének megvalósithatása végett a közczél oltárára. Már egy év előtt kész volt a tüzőrtorony terve és összegyűlt az építkezés költségeinél jóval több pénz: tüzör tornyunk még sincsen! Mi lesz a toronynyal ? ! Miért hallgatnak olyan rejtélyesen a tüzőrtorony létesite iránt megindult mozgalom kezdeményezői és vezetői ? ! Mikor félrevert harangok kongása és tüzlárma tölti be az országot, mikor minden reggel a város felgyujlásával fenyegetőző levelekbe botlik a járókelő: joga van e város lakosságának megtudni, hogy javai védelmére véres verejtékkel kiizadotl fillérjei milyen czélra hasznaitattak, vagy a tervbe vett intézmény, mely hivatva lenne javait a vész ellen legjobban meg- védni, milyen stádiumban van. (T.) Szász Károly ref. püspök Váczon. Szász Károly, a dunamelléki református egyház- kerület püspöke, ki most a pesti egyházmegyében teljesíti a szokásos püspöki vizsgálatot, kedden este Kisorosziból hajón Váczra érkezett. A kikötőnél küldöttség és nagy néptömeg várta a püspököt, kinek partra szállását mozsárdúrrogások jelentették a várakozó közönségnek. A püspököt a város nevében Gajáry Géza polgármester, a református egyház képviseletében pedig dr. Freysinger Lajos, királyi közjegyző fogadták üdvözlő beszéddel. Szász Károly válaszában különösen kiemelte a felekezetek közötti békét és Schuster Konstanti váczi püspököt úgy tüntette fel, mint ennek a békének apostolát, ki puritán egyszerűségével, jótékonyságával és jó indulatával megnyerte és kiérdemelte a protestánsok szere- tetét is. Végre szívélyesen üdvözölve a vácziakat, megköszönte a kitüntető fogadtatást. Mikor a püspök beszédét bevégezte nagy eljenzések között, a polgármesterrel együtt a város kocsijában foglalt helyet A menet megindulását ismét mozsár- durrogatások jelezték és meg-megujuló éljenzések között érkezett a püspök kísérőivel Kis-Váczra. A papiak előtt ez alatt már több száz főre menő sokaság várta. Az ünneplők között ott voltak a református község presbyterjei stb. az iskolás gyermekek élükön Vörös Károly lelkészszel s Kurdy Béla káplánnal. Vörös Károly lelkész, betegsége miatt csak röviden üdvözölte főpásztorát s Szász Károly a lelkész gyön- gélkedésére való tekintettel szintén csak röviden válaszolt. Válaszában hangsúlyozta, hogy nagy örömmel jött Váczra s hogy püspökségének eddigi ideje alatt is kiváló figyelemben részesítette a váczi egyházat, mely egyike az ország legrégibb református egyházainak. Legutoljára 1885-ben volt itt a református templom jubileuma alkalmával. Kéri a hívek jóindulatát s felajánlotta másnap papi szolgálatát a templomban. A püspök azután egy félórára visszavonult a számára berendezett szobákba. Este fél 8 órakor a papiakban szükebb körű vacsora volt, melyen a püspökön s a háziúron kívül részt vettek Gajáry Géza polgármester, Majthényi István orsz. képviselő, Kemény Gusztáv főszolgabiró, Ursziny Arnold ev. egyház-gondnok. Balta Mihály (egyházi lelkész, Kováts József. Körtvélyessy László, Bónis János egyházi gondnok s Kurdy Béla segédlelkész. A jó kedvű társaság csak 11 óra után oszlott szét. Másnap szerdán reggel 8 órakor presbyteri gyűlés volt, melyen az elnöklő püspök megtartotta a szokásos kanonika-vizitaciót. Ennek végeztével az iskolát látogatta meg, a hol Körtvélyessy Lá zló és Kurdy Béla fogadták. Kihallgatta a tanulókat s a hallottak fölött teljes megelégedését fejezte ki. Ez alatt már a templom-téren arra a hírre, hogy az istenitiszteleten maga a püspök fog prédikálni óriási sokaság verődött össze. A szokásos énekek eléne- kelése után a püspök az urasatala előtt megkezdő a beszédét. Pillanat alatt halotti csend lön a teremben s általánosan feszült figyelemmel hallgatá a püspök szónoki szépségekben, történelmi vonatkozásokban és erkölcsi reflexiókban gazdag beszédet, melyet a következő megszólítással kezdett el: „Kegyelem néktek és békesség az Istentől, mi atyánktól, a mi urunktól a Jézus Krisztustól és Szt. Lélektől.“ Istentisztelet után a tisztelgőket fogadta a püspök, kik között első volt a testvér lutheránus egyház küldöttsége, élén Ursziny Arnold egyházi gondnokkal. Majd az izraelita hitközség tagjai következtek, kiknek üdvözletére körülbelül ekép válaszolt: Nagy örömmel fogadja a szives megtiszteltetés a bár nem keresztény, de az egy igaz Istenben való hitet híven megőrzött egyház részéről. E vallás kebléből származott az ő hitének fejedelme is, Jézus Krisztus, aki maga parancsolta meg követőinek, hogy az emberben az embert becsüljek, hogy szeressék felebarátaikat, mint önmagukat. Ő híven követi az égi Mester parancsát, mert bár szivében az első helyet saját egyháza tagjai foglalják el, mégis becsüli és szereti a más hiten lévőket. A fennforgó nagy vallási kérdésekben is, mint főrendiházi tag minden tehetségét fölfogja használni a zsidó vallás reczepcziójának támogatásán. — Tisztelegtek még az ipartestület, Majthényi orsz. képv., Helcz jbiró. Szász Károly azután Gajáry Géza polgármester kíséretében látogatásokat tett a városban. Először is a püspöki palotába hajtatott, de a váczi megyés püspököt nem találhatta otthon, mert meg előtte való nap elutazott a fővárosba s igy csak névjegyét hagyta hátra Balázs püspöki titkárnál. Innen dr. Freysinger Lajos közjegyzőt és Gajáry Géza polgármestert látogatta meg. A püspök kísérete ezalatt a siketnémák intézetét tekintette meg, a hol Pivár igazgató valóban lekötelező szivélyeséggel mutatta meg nekik a példásan vezetett intézet sok érdekes látni valóját. Délután 2 órakor kezdődött Szász Károly püspök tiszteletére rendezett társas lakoma a Pannónia nagytermében, melyen mintegy 94-en jelentek meg. A harmadik fogásnál felemelkedett Tóth József kir. tanfelügyelő s felköszöntőt mondott a királyra, a mit a jelenlevők állva hallgattak meg. Ezután Gajáry Géza polgármester emelte poharát a költő-püspökre Szász Károlyra, mire Szász Károly rögtön szellemes szavakban válaszolt.. Kurdy Béla segédlelkész a református hitközség nevében éltette a püspököt, dr. Darányi Ignácz pedig a váczi közönséget. Szász hosszabb beszédben a református egyházat, annak presbyteriumát, Vácz városát; Gajáry az öregeket: Keményt, Tóth Józsefet, Majthényit és Ilelczet, — Melczer a fiatalokat: Rudnyánszkyt Freysingert és Urszinyt élteti; Kemény Gusztáv a VI. huszárezredre, Freysinger a pesti egyházmegye lelkészeire, Mészáros Sámuel a ref. egyház presbyteriumára emeli poharát. lik a nemes gróf kínzó eszméjévé ama hit, hogy ő döntötte veszélybe hazáját, mert álmából felébresztette. Hűvös szeptemberi nap volt, midőn a nagy beteg Balogh Pállal oldalán Döbling felé kocsizott.1) Alig hagyják el azonban Budát, a gróf hirtelen kiugrik a kocsiból. „Nem megyek egy tapodtat sem — kiált — vissza, vissza Pestre. Miniszter vagyok, helyemet el nem hagyhatom . . . együtt akarok elveszni társaimmal . . . nincs mentség... Pest, a lánczhid levegőben!!“ és arczán a kétségbeesés szántotta barázdákon keserű könycseppek hullottak alá, majd keservesen sirt. Ha ilyenkor kisirt szemeivel körültekintett, egy ismerős sötét alakkal találkozott: az öngyilkosság eszméjével, mely egész életében üldözte. Hiszen naplója tele van az ilyes nyilatkozatokkal : „Agyonlövésre gondolok . . . egész nap az volt eszemben, ne lőjjem-e agyon magamat . . . megbolondulok, semmire sem vagyok való s az agyonlövésre titkos kéjjel és hideg verítékkel gondolok . . . utóbb is csak erőszakkal fogok véget vetni életemnek.“ Útközben Esztergomban ebédelnek, egyszerre Széchenyi felugrik és kisiet; Balogh utána és mikor utoléri, már kezében pisztolylyal a halál torkában. Ugyanitt Széchenyi a Dunába ugrott, de egy közelgő teherhajó legénysége kimenté. Jellemzők állapotára a szavak, melyeket átöltözködésénél mondott: „Minő bolondot tettem, ezen emberek mind tudják, hogy jó úszó vagyok.“ Al:g csapódlak be a gróf után a döblingi tébolyda aj fai, kitört rajta a düh. Beszélt, kiáltott, fejtegette a legmagasabb politikai eszméket és német környezete, maga Görgőn, az intézet tulajdonosa ámu libámul!, de mert Széchenyi múltját nem ismerte, jelenét meg nem érthette. Néhány hét múlva nyűgödl.abb lelt, érzéktelenségbc sülyedf. Öltöztetni kellett ől, mosdatni, itatni, etetni, vagy legalább evés közben figyelmeztetni, hogy markával ne egyék. Haja, körmei meg') KecakerruHIiy grí'. Sz. T utolsó 6. és li. 23 lap ; és Balogh Pál nyilatkozata a »Közlöny« 1848. szept 20. szárna. nőttek, ruhájával nem törődött. Majd csacska lett és erőt vett rajta ismét a szent fájdalom: „hogy ő az oka mindennek, miért ébresztette fel a nemzetet, miért szállott szembe Kossuthtal, miért lépett be a minisztériumba és hogy Isten soh’se fogja ezt neki megbo- csájtani!“ *) Javulása lassú volt, de jó reménynyel kecsegtető. Elkezdett környezetével játszani és pedig először csak „farkas és kecskét“ majd sakkot, melybe utóbb bele nem fáradt, még ha reggeltől éjfélig játszott is. 1850 — 52 között kezdett érdeklődni a külvilág iránt és mindig jobban-jobban megjött munkakedve. Reggel — mint Kccskeméthi beszéli — kinyitotta ablakait föl- és alájárt szobáiban addig, mig el nem fáradt s ekkor leült, irt, olvasott, sokszor késő éjfélig. Itt lapozgatta az újságokat, röpiratokat, szemmel kisért minden mozgalmat s különösen birálgafta a Bach-rendszer működését, mely ellen gyakran keservesen kifakadt, mig botlásainak tapsolt: „Adja Isten — úgymond — hogy a németnek soh’se jöjjön meg az esze.“ Később sűrűbben és sűrűbben látogatták meg a hazafiak és kérték, hogy vegye kezébe a politikai mozgalmak gyeplőjét, de Széchenyi visszautasított minden kérést, mert rögeszméjévé vált, hogy a bolondok házát élve el nem hagyja.2) Ilyenkor elmondd honfitársainak gondolatait, el a kudarczokat, melyeket a kormány szenvedett, a melyeket a világ szemei elől eltakartak, de a melyeket titkos összeköttetéseinél fogva maga a légkisebb részletekig ismert. Bármiről beszéltek azonban, mindig oil ólálkodott a refrain : „majd meglátják öngyilkos leszek !“ Néha-néha egy-egy jóízű nevetés is megszakító ti a a társalgást. Ugyancsak Kecskemétiül emlili, hogy soh’sem látta Széchenyit, oly jó Ízűt nevetni, mini mikor felolvasta egy viezlapbói X megye tisztikarát. J) Lásd: Kecskeméthy grf. Sz. J. utolsó évei és halála 28—3(1. a) U. o. 32. 59. 188. lapokon. Kovács József Szász Károlynét, Csereklye István a két püspök testvért Szász Károlyt és Szász Domokost, Gajáry polgármester a zsidó hitközséget élteti beszédében. A lakoma fél 5 órakor véget ért. A püspök visz- szament a parochiára, hol a lelkésztől és egyházától elbúcsúzván, Gajáry polgármester kíséretében Kosdra ment. Rendelet az iskolások korcsmazása és illetlenkedései ellen. Megírtuk már lapunkban azt a botrányos dolgot, melyet a kir. tanfelügyelő adott elő Pestmegye egyik közigazgatási bizottsági ülésén, hogy némely városban és falun a tanuló gyermekek korcsmáznak és nagy mértékben erkölcstelenek. A közigazg. bizottsági rendeletet, melyet e tárgyban az iskolaszékek elnökségei kaptak, mi is közöljük : 583/1893. kb. sz. A kir. tanfelügyelő előadja, hogy a vármegye igen sok községében az iskola-köteles gyermekek korcsmái mulatozása a botrányig megy, megtörténik, hogy mindennapi iskolás gyermekek nyilvános mulatságból kijövet részegen tántorognak s hogy az ittas ismétlő tanköteles fiúk és lányok erkölcsöt sértőleg viselkednek ; sok helyen meg úgy játszák ki az iskolás gyermekeket a korcsmái mulatozástól eltiltó s már régibb időbén kiadott közig. biz. rendeletét, hogy az elöljáróság a gyermekek mulatozására, egyes magán házaknál ad engedélyt. Végzés. Tekintettel az iskolás gyermekeknek testi fejlődésére, de tekintettel különösen a gyermekek lelki s erkölcsi életének egészségére, a városi polgármesterek s járási főszolgabirák felelőség terhe alatt fölhivatnak : a legszigorúbb intézkedések megtételére a végett, hogy e rendelet vételétől szárnitólag, sem korcsmában, sem bort, sört vagy bárminemű szeszes italt kimérő magán házakban, vagy oly helyeken, a hova a sört, bort vagy bárminemű szeszes italt az iskolaköteles gyermekek közös mulatozására a szülők hordják össze, 15 éven alul levő fiúk vagy lányok számára közös muiatozási engedély ne adassék ; a melyik elöljáróság pedig daczára e rendeletnek ily mulatságot engedélyezne, vagy megtűrne, az 1886. évi XXII. t.-cz. 105. §-a értelmében esetről-esetre 5 frt rendbírságban marasztalják el. Utasittatnak ennél fogva a polgármesterek és járási főszolgabirák, hogy e rendeletet a városokban, községekben kihirdetvén, figyelmeztessék egyszersmind a szülőket is, hogy iskolás gyermekeiknek a korcsmái mulatozást meg ne engedjék. Egyidejűleg ezen végzés áttétele mellett felhivatik a vármegye alispánja, hogy a gyermekek ezen közerkölcsiségre káros befolyást^ gyakoroló mulatságok rendezésének meggátlása czéljából szabályrendelet készítése iránt a kellő intézkedéseket tegye meg. Miről a varmegye alispánja, tanfelügyelő, városok polgármesterei s járási főszolgabirák e végzéssel érte- sittetnek; a polgármesterek és főszolgabirák azzal a megjegyzéssel, hogy a végzést másolatban közöljék valamennyi iskolaszékkel s a kihirdetést igazoló községi előljárósági jelentést összegyűjtve a kir. tanfelügyelőnek küldjék meg. Kelt Budapesten, Pest-Pilis-Solt-Kiskun- vármegye közig, bizottságának 1893. évi márczius 9-én tartott ülésében. Beniczky s. k. főispán, mint elnök. _____ CSARNOK. Tortas es nem tortás. Karcznlat, ifjabb Bomókitól. ((Bomóki Bomókocska.) Történt . . . hogy micsoda városban, azt nem tudom, nem emlékezem, mert még akkor csak Bomókocska voltam, hogy egy hölgynek nevenapja volt. Nos, ebben még semmi rendkívüli sincs, mással is megtörténik ilyesmi. „X megye tisztikara:“ Megyefőnök: Aerger. Elnök : Berger. Törvényszéki tanácsosok: Hunger, Leider. Titkárok: Kolácsek. Konopáesek, Minek, Zafranek. Fogalmazók : Przbrzcsek, Krszticsek, Zaduba, Hudoba, Zah- rada és a többi. Ilyen társalgás közben azonban akadtak olyan mozzanatok is, melyek minden jó reményt sárba tiporlak. Megtörtént, hogy a legkomolyabb politikai fejtegetések között Széchenyink egyszerre felugrott, fejébe nyomta a kék-vörös-fehér-sárga papírszalagokból összefont „bolondsipkát“ és a szobán fel és alá valezerozott. Majd ismét leült és egy-két, önmagára tett gúnyos megjegyzés után tovább folyt a komoly társalgás. Ha Kossuth neve került elő, egy rossz szót sem szólt róla. Hiszen tudta, hogy Kossuth csak a fölébredt nemzeti öntudat hű kifejezője volt; tudta, hogy ez az istenadta magyar nép, melyet igazsága érzetében honszeretele elragadott, cselekedett Kossuthban. Ha pedig a beszélgetés folyama szokott medrébe, a tényleges politikai viszonyok közé terelődött, el nem mulasztó jóslatát hangsúlyozni: „Ügy sejtem, nagyon közel állanak ami jó főuraink — a szisztéma képviselőire ezélozva - valami kimondhatatlan kudarezhoz! Adja az ég!“ Majd sietett a türelmetlenkedőkét csillapítani és tapintatra inteni: „Vigyáznunk kell -- úgymond — a döglő ele- fánt még nagyot rúghat.“ Es igaza volt rúgott is.1) 1857-ben a felsői)!) körökben nagy feltűnési keltett egy röpirat, melynek czime: „Visszapillantás Magyar-' ország legújabb fejlődésére.“ Szerzője Bach Sándor volt a hírhedt miniszter, ki óvatosságból sem magát, sem a helyet, hol a munka napvilágot látott meg nem nevezte. Hazug dicséretekkel ékesíti fel e mű a már- már 10 éves szisztémát, melynek lelke maga volt az iró; és az egész világ előtt fenszóval hirdette, hogy „Magyarország a czivilizáczió ellen küzdött, harczában bukott el . . . joga megszűnt . . . ideje lejárt . . . és a megholt magyarokra azon legszebb kilátás és liivaU. o. GG. 42,
