Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-06-11 / 24. szám

Felhívás Magyarország független érzelmű polgáraihoz. Tisztelt Polgártársak! Azon sajnálatos események után, melyek az or­szágos függetlenségi és 48-as pártkör kebelében az utóbbi időben végbementek, a kecskeméti független­ségi 48-as párt szükségesnek tartotta egy országos pártértekezletnek Kecskemétre leendő összehívását, mely­nek megtartására folyó évi június hó 25- ik napját tűzte ki. Midőn ezt a körülményt a függetlenségi és 48-as elveket valló- választó kerületek, társulatok és körök, s általában pártunk összes tagjainak tudomására hozni szerencsénk van, hazafias tisztelettel és elvtársi biza­lommal hívjuk fel, hogy e nagy fontosságú értekez­leten —- melynek programját kellő időben teljes rész­letességgel nyilvánosságra hozzuk — minél számosab­ban megjelenni — illetve magukat képviseltetni szí­veskedjenek. Kelt Kecskeméten a függetlenségi és 48-as párt vezérbizottságának 1893. évi május hó 28-án tarlót! üléséből. Hazafias tisztelettel: Sz.' Tóth Márton Szappanos István jegyző. elnök. Az uj pénzről. (Folytatás). — Irta : IDorLO’vitz Vilmos. — A török háborúk idején a fémpénz kiszivárgott s a forgalmat elődeink rézpénzzel voltak kénytelenek el­látni. így a század elején a fémpénznek nyoma veszett s magába Bécs városába több volt a pénz, mint egész Magyarországban. A mi kevés pénz volt, a nép meg­ijedve az 1811-iki államcsődtől, a ládafiába rejtve tar­totta. A múlt század végén a magyar arany — amit ez időszerűit már alig látni — megért 4 frt 30 krt, e század elején pedig ugyanazon arany, papírpénzben 9—10 forintot ért. A pénzrendszer tehát századok óta egy és ugyanaz volt Ausztriában és Magyarországon, az osztrák valuta, melynek minden rázkódtatásából kijutott Magyarország­nak a maga része, előnyeiből pedig vajmi kevés. Ennek az állapotoknak most véget vet az uj ko­rona-érték. Ezen uj érték bár Ausztriával közös elvek szerint van megállapítva, mégis biztosítja minden irány­ban Magyarország önállóságát, amint hogy Magyar- ország saját maga vezeti a maga pénzét. Az eddigi pénzviszonyok megítéléséhez még röviden az osztrák-magyar bankról is kell szóllanom. A bank 1818-ban keletkezett, mint osztrák nemzeti bank és 1848-ig képes is volt kötelességének megfelelni, a mi abból állott, hogy bankjegyeit kívánatra érczpénzre váltotta be. Ezért 1848-ig a bankjegyei egyenlő érté­kűek voltak a fémpénzzel. 1848-ban azonban Ausztria nagymennyiségű fémpénzt küldött Olaszországba, amit a bank készletéből vett ki. Ezért a bank fölmentetett azon kötelezettség alól, hogy jegyeit érczpénzzel beváltsa és csak 1858. szeptemberétől 1859. április hó 11-ig volt ismét azon helyzetbe, hogy ezt tehette, de akkor az olaszháború költségeire Ausztria 130 millió forintot vett kölcsön, 1866-ban pedig újabb 150 milliót és ez adósságot a sóbánya, kötvényekkel együtt 400 millió forintra emelte, ebből 312 millió forint államjegy. Ez a 312 millió papírpénz az államnak puszta fedezetlen adóssága, mert az államjegyeken még csak Ígéret sincs a készpénzre leendő beváltásra. Az 1867-iki kiegyezés alkalmával az államjegyck legfeljebb 312 millióval ál­lapíttattak meg és a két állam jótállása alá helyeztettek, a bankadósság pedig ez által leszált 80 millió forintra, amikor az édes álomképek vissza varázsolják az egész estét, akkor Gida — meg a többi — mámoros fővel odavágja a czilinderét, engem meg traktál Mumm-al, vagy talán csak — Littkével . . . Monsieur Jules. Tiszta, rendes, csendes lakás. Ez a história tulajdonképpen onnan kerekedett ki, hogy Gitterblatt Náthán meszelő- és kefeárú-üzlet- tulajdonosnak volt egy kiadó hónapos szobója; miu­tán pedig Gitterblatt Náthán úrnak volt egy kiadó hónapos szobája, egy perczig sem késett azt minde­neknek tudtára adni. Engem meg az ördög már rég­tói fogva úgyis oda visz, a hova nem kellene, felmen­tem hát Gitterblattékhez a szoba iránt értekezni. Némi financziális disputa után meg is egyeztünk, de kikö­töttem, hogy csendben, rendben, tisztaságban hiányos­ság ne legyen. Gitterblattné kijelentette, hogy úgy éljen, a mint­hogy kívánságom szerint lészen minden; a"után ősi szokásokra hivatkozva, felszólított, guberálnám ki a szobabért eleve. Erre rövid, de tárgyilagos vita kelet­kezett köztünk, melyben én ama nézetnek adtam ki­fejezést, hogy ellőbb szeretnék a szoba lakályossága iránt meggyőződni. Gitterblattné azonban még egyszer kijelentette, hogy úgy éljen ... és én fizettem. Estéiig nem is volt panszom, mert csak este foglal­tam el a szóhát, hanem másnap és harmadnap a kö­vetkező tapasztalatokra szert: Primo : Citterblatték bővelkednek gyerekekben, .számszerűit kilenczben. A legidősebb tizenöt évet számlált még a többi életkora lefelé szállt egész a két hónapo­sig. Következésképpen a hajc.zihő elkezdődött már haj­nalban s tartott késő estig, a mikor az apróbbak gyúj­tottak hangversenyre, hogy bámulatosán kitartsanak éjfélig. Seeurido: az egyik csemete holdas voll, a kinek az volt a. szokása, hogy éjfél után végig barangolja a szobákat. a melyből eddig csak kevés van törlesztve a bank üz­letéből a két államot megillető nyereségből. Valutánk tehát eddig részben fedezett, de csak ezüst értékről szóló kényszer-árfolyamú bankjegyből, részben pedig tisztán fedezetlen papírpénzből: állam­jegyből áll. Van ugyan aranypénzünk is a 4 és 8 fo­rintos, de ezekről az 1891. XII. t. ez. világosan ki­mondja, hogy az aranypénzláb behozataláig elfogadási értékük szabad egyezkedéstől függ és igy nincs meg az a kellékük, melyet előbb hangsúlyoztunk, hogy a veretén kívül a törvény a fizetésképen való elfogadást mondja ki kötelezőnek. Ezek után még azt a két kérdést kellene felten­nem, vájjon szükséges-e a valuta rendezés és vájjon helyes-e az aranyvalutát mint uj értéket elfogadni? E két kérdésre azonban már előbb többé-kevésbbé meg­adatott a válasz és további elméleti fejtegetések nélkül bajos volna, erre kellő kitanitást adni. Csak röviden jelzem, hogy a valuta rendezés az önfentartási ösztön követelménye, mert a monarchia nem volna képes ha egy háború meglepné annak költségeit előteremteni, de zilált valuta még béke idején is megnehezíti és megdrágítja úgy az államnak, mint a magán egyének­nek hitelét és káros visszahatással van a kereskedelemre iparra és termelésre. Arra a kérdésre, vájjon helyes volt-e az arany­érték behozatala? a választ már a jó pénz kellékeiről szólva, megadtam, kifejtettem már ott, hogy az ezüst fémérték segítség helyett csak fokozott zavart eredmé­nyez, a kettős érték pedig megrontaná életbe vágó érdekeinket. Mi csakis az aranyértéket hozhattuk be, mert ez az egyedüli, mely pénzünk értékét állandóvá teszi. A korona értékről szálló uj pénzrendszer még nem végleges intézkedés. Ez csak alapvető törvény, mely kiinduló pontját képezi majd a készfizetésnek és a törvényes intézkedés, mely az aranyvalutát állapítja meg végleges pénzrendszerünknek, későbbre van fenn­tartva. Egyelőre az osztrák érték továbbra is törvényes fizetési eszköz marad, azzal, hogy 1 o. é. forint egyenlő értékű 2 koronával. A rendes polgári életben semmi külömbséget nem csinál az, ha akár 1 o. é. forintot akár pedig 2 koronát mondunk, fizetünk, vagy adunk. A kiknek tehát fizetési kötelezettségei, avagy követelései vannak, sem nem nyernek sem nem veszítenek azzal, ha 1 frt helyett 2 koronát kapnak, vagy adnak. Az o. é. forint egyelőre még ép úgy érvényben lesz, mint eddig. Az uj korona-érték pedig sem osztrák, sem magyar és legkevésbbé osztrák-magyar-érték. A törvé­nyek, melyek az uj korona-értéket megállapítják, nem ismernek ily közjogi kifejezést, hanem csakis korona­értékről szólanak, ezentúl egyenesen csak az Írandó „korona-érték.“ A most elmondottakból tudjuk, hogy az uj pénz korona lesz, melynek értéke teljesen egyenlő a mostani osztrák-értékű forint felével. Egy korona 100 fillérre osztatik fel s igy I fillér értéke teljesen megfelel az eddigi % krajezár értékének. Pénzünk a papírpénz kivételével melyekről később szólok, négy féle lesz. Arany, ezüst, nikkel és bronz. Aranyból vernek 20 koronásokat, melynek értéke egyenlő 10 forinttal, továbbá 10 koronásokat 5 forint értékben. Ép ezért az aranypénz ezentúl nem lesz olyan ritka dolog, melyet ajándéknak drágán vehettünk és esetleg szükség esetén olcsóbban kellett eladnunk, an­nak jövőre egy forma lesz az értéke, egy forma a vá­sárló ereje. Az aranypénzhez oly keveréket használnak, mely­nek 9/]0 része szinarany és '/10 része réz, mely az aranypénznek megadja a kellő keménységet, miután a szinarany lágy, hajlékony és könnyen kopik. Egy ki­Tertio: a gyerekek drótot feszítenek az ajtóm elé, hogy büntelenül belejussak a vizes dézsába. Quarto: esténként alig ojtom el a lámpám, felhá­borodással tapasztalom, hogy némely állatok az én tes­tem holmi uratlan dolognak tekintik, a min tetszésük szerint hanczúrozhatnak. No, azt hiszem, ilyenek után minden tisztességes embernek fellázad az önérzete. Harmadnap reggel ki­nyilvánítottam Citterblattnénak, hogy semmi szin alatt sem maradok, adta vissza pénzem, miután a föltéte­lek nem teljesedtek. Gitterblattné viszont kijelentette, hogy olyan ember még nem született e keserves világra, a kinek ő visszaadja a pénzét. — De kérem, én kikötöttem, hogy csend legyen és poloskának még a színét se lássam! — Hát hol van itt poloska? Mutasson az úr csak egyet! replikázott az asszony. Poloskát csakugyan nem láttunk, de megígértem, hogy mutatok majd neki. Az éjszaka tehát fenmaradtam s lesbe álltam. Soha sem hittem volna, mily nehéz feladatra vállalkoztam. Mert a poloskának az a furcsa praktikája van, hogy mihelyt egy szikra fényt lát, menten elpárolog- A sö­tétben meg én nem láttam. Egy pakli gyufát égettem el, mig végre sikerült egyet kézrekeritenem, de akkorra már az ágy darabokra omlott alattam. Mit volt. mit tenni, reggelig a romokon tanyáztam (is gyönyörköd­tem a Gitterblatt csemeték remek hangversenyében. Reggel behívattam Gitterbla.il uét és elébe mutat­tam a megboldogult poloskát. — Nos, nem lenne szives megmondani, miféle cso­daállat ez? Kérdeztem jóleső kárörömmel. Gitterblattné vészes tekintetet veteti a gyászos holttetemre. — Ez . . . ez . . . dadogta, . . . hogy is hívják no, . . . igen ez szentjánosbogár! Majd hányát estem a nem várt felelettől. — Hallja, édes Citterblatnó asszony, válasszon logram aranyból keverés nélkül lehetne 3280 koronát verni, de miután 9/,0 finomságú aranyat használnak csak pénz gyanánt igy a kevert aranynak kilogramjá- ból 2952 korona kerül ki. Ilyen módon egy kilogram aranyból 164 busz koronás, vagy 328 tiz koronás aranypénzt vernek. Az ekként megállapított súly arány szerint a 20 koronás arany pénznek súlya 6-77 V2 századrész, a tiz koronásé pedig 3-383/4 századrész gramm. A 20 koronás arany átmérője 21 mm. mig a 10 koronásé csak 19 mm. a 10 koronás jóval véko­nyabb, mint a 20 koronás, a két arany pénz képe egy és ugyanaz és pedig -az úgynevezett kép lapon látható Ö felsége egész alakja a koronázási öltönyben, fején a koronával, jobb kezében a kormánypáleza, bal­jában az aranyalma az apostoli kereszttel. E kép körül a következő körirat áll: „Ferencz József I. k. cs. és M. H. S. D. o. ap. kir.“ (azaz „Isten kegyelméből ausztriai császár és Magyar-, hlorvát-, Szlavón- és Dalmátországok apostoli királya“) továbbá az év szám, a melyben a pénz veretett. A pénz hátlapján van a magyar korona országai­nak egyesitett czimere a czimtartó angyalokkal és a czimer felett a következő körirat „Magyar királyság“ a czimer alatt pedig 20 korona, vagy pedig 10 korona. Az aranypénznek karimája nem reezés, mint az eddigi aranypénzeknél, hanem a 20 koronás karimájába bele nyomva mélyített betűvel (3 felsége jelszava „Bi­zalmam az ősi erényben“ felirat a 10 koronásnál pedig csak ékítmény van beütve. Az aranypénzek pereme emelkedett sima, azon belül gyöngysor alakú kiemelkedés vonul körül. Ezüstből csupán egyféle pénzt vernek és pedig az 1 koronákat, az ezüst, melyet ezen pénzhez használnak szintén keverék, mely 835 ezredrész szinezüst és 165 ezredrész rézből áll. 1 kilogram ily keverék ezüstből vernek 200 darab 1 koronást, melynek súlya 5 gram, átmérője 23 milliméter. Az 1 koronás ezüstpénz kép­lapján van Ő felsége mellképe, ugyanazzal a körirattal, mint az aranypénzeken, a hátlapján van a magyar korona koszorú övben, a korona alatt pedig ez a fel­irat : 1 korona. A karimán mélyített betűvel Ü felsége jelmondata. Ezen uj ezüstpénz mellett az eddigi ezüst 1 forin­tosok továbbra is forgalomba maradnak oly módon, hogy ezeknek értéke 2 korona lesz. A mostani papír 1 forintos államjegyek lassankint bevonatnak és helyettük kibocsájtattnak az 1 koronás ezüstpénzek. A váltópénz, vagy az úgynevezett aprópénznek nagyszerepe van a forgalomba és erre kiváló gondot fordít a kormány. Ezüstből nem lehet aprópénzt csi­nálni, mert az értékhez képest, ha jó ezüstből veret­nének, igen kicsiny volna a váltópénz, ha pedig rossz ezüstöt használnak, akkor meg csakhamar olyan ko­pottak, csúnyák lesznek, mint a jelenlegi 10 és 20 krajezárosok. Ezért a 10 és 20 filléreseket egy nálunk, ily czélra még nem használt fémből, nikkelből verik. A tiszta nikkelnek sajátszerü az ezüsttől könnyen meg- külömböztethető szürkés színe van, nem piszkul, az utánzása nagyon nehéz. A 20 filléres értéke egyenlő 10 krral, a 10 filléresé pedig egyenlő 5 krajczárral. A nikkelpénzek képlapján van a magyar korona és ez a felírás : „magyar kir. váltópénz“ valamint az év szám, a hátlapján pedig kalász koszorúban 20 illetve, 10 fillér felírás. A 20 fil­léres átmérője 21, a 10 filléresé pedig 19 milliméter, tehát egyenlő nagyságú az aranypénzzel, csakhogy a nikkel váltópénz karimája rovátkos, miáltal már a ta­pintás által is könnyen megkülömböztethető az arany­pénztől. A nikkelpénzek a most még forgalomban levő 10 és 20 krajezárosok bevonására vannak rendelve és a magának más bolondot, mert én nekem nincs figu­rázni való kedvem. Gitterblattné azonban ügyet sem vetve az én jogos felháborodásomra, csípőre teszi kezeit és rám kiált : — Hát az úr mit csinált az én ágyammal ?! — Minek adnak ilyen rozoga szerszámot; örül­jön, hogy tűzre nem raktam ! — Mit, tűzre az én ágyamat ? Hát a sistergős ménykő mire jó ? ! — Afölött még nem gondolkoztam; különben is nem érek rá magával disputáink Adja vissza a pén­zem, hadd megyek. — De a lagéros rézangyalát! az ágyam nem enge­dem, mert feküdtek abban már hárman is, mégsem törött össze! Láttam, hogy máskép nem boldogulok, hacsak valami barátságos egyességet nem kisértek meg. — Mondja hát, mi a követelése az ágy reparálá­sáért? kérdem a fenyegetően piros asszonytól. — Hja, nagy annak az ára, hamarjában ki sem tudom számítani! — De mégis ? — Mit tudom én, de sokat nem mondok, a szo­babér nem lesz rá elég. — Hiszen akkor maguk engem megkefélnek! — Hát miért politizál az úr? Gondolkozóba estem. — Tudja mit, Gitterblattné n'sszony! Elismerem, hogy az én zoológiái ismereteim sokkal hiányosabbak, mint a maga tudománya; nem bánom legyen ez a bogár szentjánosbogár, csak arra kérem, . tirgrámozza az ágyneműt s hozza rendbe az ágyat, a gyerekektől pedig vegye el a írótól. Vattáról majd gondoskodom én, a mivel a fűleim betömhessem. Gitterblattné beleegyezőleg bólintott, nekem pedig a hátam borsózott, mert nehéz napok vártak reám. Szabóniusz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom