Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-04-23 / 17. szám

intézményt nálunk is mgvalósitaeni. Lényege a követ­kező : Alakul 1000 résztvevőből álló csoport, melynek tagjai részvényenkint s hetenként 50 krt 5 éven át in­tézetünknél betevén, a megtakarított és hetenként be­tett összeget minden egyes betéti naptól számítandó s az általunk adható legmagasabb kamattal együtt az 5 év eltelte után megkapják és azzal ily módon tekin­télyes összegek oly csekély részletekben folynak be, a milyeneket rendes takarékbetétbe helyezni nem lehet, s miután a résztvevők ily apró összegeknek hetenkénti betéteiére kötelezvék: a takarékosság által oly tőkék keletkeznek, a melyek az önsegélyző csoportok létesí­tése nélkül, legnagyobb részben elvesznének. Ezen önsegélyző betétek kamatai az 1875. XXIV. és 1880. LX. törvények értelmében adómentesek, in­tézetünk azon kedvezményt nyújtja, hogy azon össze­get is, melyet adóba kellene fizetnie, szintén a csoport javára adja; igy az önsegélyző betét a rendes betétek­nél többet jövedelmez, a kamatok félévenkint tőkésit- tetnek. A betevő 5 évi befizetésre kötelezvén magát, a takarékosságra kényszerítve van : mely takarékosság bizonyos kitűzött czélokra is irányulhat, pl.: a) egy valaki valami vételhez óhajt bizonyos üsz- szeget megtakarítani; b) egy másik egyén fiának — mire önállóságát eléri — kezdőtőkét; avagy c) leányának férjhez menetelére bizonyos hozo­mányt, vágy kiházasitási költséget óhajt megtakarítani; d) más valaki adósságát kívánja bizonyos idő alatt egyszerre lefizetni; mely czélokhoz megfelelő mennyi­ségű önsegélyző betéti részvények jegyzése kellő alkal­mat nyújt. Megtörténhetik, hogy a betevő bizonyos időre kölcsöure szorul, az a könyvben levő befizetések biz­tosítéka mellett, minden egyéb kezesség nélkül, meg­jelenésekor azonnal kölcsönt kap, a nélkül, hogy azt neki előbb az igazgatóságnál kérvényezni, avagy utal- ványoztatnia kellene. Ezen I-ső önsegélyző betéti csoport befizetése — ha kellő számú részvények lesznek jegyezve, — f. é. április hó 30-án kezdődnék és az 1898. évi április hó utolsó vasárnapjával végződnék. A jelentkezés, az első 50 kr. részlet és 50 kr. ala­pítási költséggel együtt bármikor beküldhető, az aláírás bármikor eszközölhető. A mely környékbeli községben legalább 50 rész­vény jegyeztetik, ott a helyben való befizetés iránt az igazgatóság intézkedni fog. A csoport meg nem alakulása esetén a befizetett részlet f. évi junius hó 30-ig mindenkinek visszaadatik A váczi ipar és kereskedelmi hitelintézet igazgatósága. Városi és vidéki hírek. = Herczegprimásért. A helybeli ferenczren- diek templomában a múlt vasárnap a tartományi fő­nök rendeletéből „Te Deum“ volt, melyet Feld Vilmos főgymnáziumi tanár mondott a herczegprimásért. = Egyházmegyei hírek. Niedermann Márton székesegyházi kárkáplán, Berkenyére lelkészszé nevez­tetett ki, helyébe Leska József tétetett Kecskemétről, ennek helyét pedig Szirmúk Béla foglalja el. = Esküvő. Gaúl Pál fővárosi zenetanár f. évi május 3-án (szerdán) délután 5 órakor esküszik örök hűséget Gonda Mihály váczi kir. járásbirósági telek- könyvvezető leányának Izabella kisasszonynak. = Eleven bizonyság. Megyeri) Dezső, egri kir. törvényszéki jegyző, kinek halálhíre városszerte el volt terjedve Váczon, a múlt héten megjelent városunkban és látogatásokat tett jó barátainál, kétségbe vonhatla- nul meggyőzve mindenkit, hogy az öngyilkossági hir, — Édes kis galambom, kedves Clarisse, ugy-e nem fog sírni, még a Jenőket elhozom ? Lássa, a Je­nőké nagyon megázik, ha künn hagyjuk, ha nem me­gyek érte. Aztán mindjárt itt leszek, ugy-e jó lesz, még visszajövök ? — Jaj, csak az istenke ne haragudnék olyan na­gyon, csak otthon volnánk, — zokogja a kicsi. — De látja az istenke a rossz gyerekekre harag­szik, maga pedig jó. No ugy-e nem fog sírni ? A Jenőke kedvéért végre nagynehezen belegyezik az apróság. Menjen a kisasszony, de sokáig ne ma­radjon ám el. Őrjöngve rohan ki a leány az omló záporba, vissza­megy oda, a hol az imént voltak, félrehajtja az ága­kat, betekint a bokrok mögé, ám a fiúnak nyoma sin­csen. Hasztalan szólítja a kétségbeesés hangján, hivó szavára csak az ég zengése válaszol. Eljut a patak partjára is, de jaj, az megdagadva hömpölyög tova, már az átjárót is fenyegeti a piszkos áradat. Kétségbeesett gondolatok támadnak néha válságos pillanatokban. A förgeteg még teljes erejével dühöng, a víztöme­gek még egyre szakadnak alá s a bonne csak megáll az örvénylő patak szélén, nézi a forgók keveredését, a hullámok sebes rohanását, a tajték bizarr játékát. Mintha titkos erő tartaná őt ott lekötve. Ebben a pillanatban hozta el a szélroham, vagy talán valami kegyes szellem a Clarisse siró hangját. A leány visszatánl.orodik ; feltámad benne a kötelesség érzete; Clarisset meg kell védenie. Csurom viz, mikor visszatér. Már nem bírja tovább tartóztatni magát, az energia, az önuralom végkép el­hagyja'; megtörtei) rogy a kis Clarisse mellé. Clarisse ámulva felejti szemeit a bonuen; megfe­ledkezik a maga bajáról, a mint látja, hogy zokog az melyet felőle valami lelkiismeretlen ember terjesztett, nem egyéb alávaló hazugságnál. = A váczi ref. egyház ünnepe. Szász Ká­roly ref. püspök méltó fogadására minden lehetőt el­követ az ev. ref. egyház tanács. Már hetek óta dolgoz­nak azon, hogy a kedden érkező főpap mindent rend­ben találjon. A templom belsejét kijavíttatták, a paro- chiát újra festették, az iskola is majdnem teljesen új berendezést kapott. Bár a püspök az egyházhoz inté­zett körlevelébe arra kéri az egyházi tanácsot, hogy fogadásánál minden díszt és külső pompát mellőzzenek, mégis az egyházi tanács f. hó 16-án tartott ülésében egy szűkebb körű bizottságot nevezett ki a püspök méltó fogadására. A bizottság tagjai dr. Freysinger Lajos, JJónis János gondnok, Kurdi Béla segédlelkész, ősz. Kurdi János pénztárnak, ifj. Torday János és id. Kurdi Bálint presbyterek. A bizottság szerdai ülésében a következő megállapodások történtek: 25-én, kedden az esti órákban a Kis-Oroszi felől érkező püspök fogadása a dunaparti Corzó feljárójánál. Este szükebb körű va­csora a parochián. Másnap reggel 8 órakor pedig isten- tisztelet, melyen Szász Károly tartja az egyházi beszé­det. Délután fél 2 órakor bankett lesz a Pannónia szálló nagy termében, melyre nézve az aláírási ivek dr. Freysinger Lajos, Heiser Béla és Kurdi Béla urak­nál, valamint a Kaszinóban is megtalálhatók. Egy terí­ték ára 2 frt. A bankett végeztével a püspök, kísére­tével együtt Kosdra megy át. Szász Károly kíséretében lesznek: gróf Teleky József egyházmegyei főgondnok. Szánthó János a pesti egyházmegye íoesperese, Szi- ládi Aron halasi lelkész egyházmegyei kerületi főjegyző, György László püspöki titkár és a szomszédos községek lelkészei. Az egyház tanács a felekezeteket és hatósá­gokat külön átiratban értesítette az 1817 óta szünetelt és az egyházak erkölcsi életére nézve oly fontos püs­pöki látogatásról, melynek szövege a következő: Méltó- ságos Szász Károly dunamelléki ref. püspök úr f. hó 26-án tartja meg egyházunkban az 1817 óta szünetelt hivatalos püspöki látogatást. Van szerencsénk ez ünne­pélyes alkalomra tisztelettel meghívni és kérni hogy szives megjelenésével megtisztelni méltóztassék ! Ünne­pélyünk napirendje a következő: 1. 25-én, kedden az esti órákban a kis-Oroszi felől érkező ref. püspök úr ünnepélyes fogadtatása a váczi rév kiállásánál. —- 2. 26-án, szerdán d. e. 10 órakor ünnepélyes istentisztelet méltóságos Szász Károly püspök úr egyházi beszédével. — 3. Délután fél 2 órakor közlakoma a Pannónai szállodában. A váczi ref. egyház Tanácsa. — Köszönet. A sz. Vincze egylet javára R.eiser Béla és neje 5 frtot ajándékozott, — továbbá a per­selyekben befoly: a papnöveldében 6 frt 81 kr, Velzer János kávéházában 3 frt, a Korona szállodában 1 frt 32 kr, Schrott J. vendéglőjében 1 frt 11 kr, Szadovszky L. vendéglőjében 80 kr, Pertzián V. kereskedésében 65 kr, Hidasy F. üzletében 40 kr. Mely kegyes adomá­nyokért hálás köszönetét mond az egylet 206 r. gyűlése. — Gyászhir. Özv. Reiser Lázárné rövid szenve­dés után folyó hó 21-én déli 12 órakor, életének 84-ik évében jobblétre szenderült. Halálát nagyszámú rokon­ság gyászolja. Földi maradványai ma, vasárnap délután 3 órakor fognak a Városháztér 2-ik szám alatti gyász­házból, a helybeli izr. sirkertben örök nyugalomra he­lyeztetni. — Panasz. Már régóta általános megbotránko­zást kelt, hogy a város olyan rozoga, kopott halottas kocsikat küld a temetésekre, hogy a gyászolók vona­kodnak halottaikat ilyen ocsmány alkotmányra ráhe­lyezni. Különösen a szegényebb néposztály panaszkodik, hogy 5—10 forintokat fizet a halottas kocsikért, mégis fakóra kopott, szinehagyott, összevissza repedezett ha­lottas kocsikat kap. Pedig — a mint tudjuk — éven- kint 5—600 forint gyűl be a városi pénztárba „ha­lottas kocsi jövedelme“ czim alatt, mely pénzt minden­esetre első sorban a halottas kocsik méltó fentartására kellene fordítani. keservesen. Még ezt nem tapasztalta, miért sir ? Kis szive ellágyul, úgy szeretné megvigasztalni a kisasszonyt — Ne sírjon, édes jó kisasszony, kérem, hiszen a kisasszonyra se haragszik az istenke. Törölje meg a szemeit, a szép szemeit, nézze, itt a kendőm ... Mé­gis sir, akkor én is sírni fogok! De a bonne bizony nem szűnt meg sírni. Mit bánta, hogy a ruha csupa viz, hogy tagjait átjárja a nedvesség; csak azt tudta, hogy ő végtelenül szeren­csétlen. Hogyan tisztázza magát, végre ő is hibás, jobban kellett volna vigyáznia a fiúra. Ekkor az estéledő félhomályon, a vihar zúgásán keresztül emberi hangok törtek át. Jönne valaki ? A neszre felrezzen, hátha a fiú ! Merész feltételezés, de a meggyötört lélekben gyorsan kél a remény. Hasztalan reménykedés! Nagyot villan, tüzes fényesség áraszt el mindent, a tüztenger közepéből néhány alak sötétlik elő; az egyikben a családfőre ismer. A villanást földrengető csattanás követi s a bonne aléltan hanyatlik a íilagória porondjára . . . A mi .ezután történt, az is borzasztó. Elős/.ör olyan érzés vett rajta erőt, mintha a vi­lágűrbe, a puszta semmiségbe jutott volna; ott kerin­gett a hideg, rokonszenvtelen planéták között. Aztán kezdett esni úttalan régiókon keresztül megállapodás nélkül. Majd borzalmas víziói támadtak. Látta atyját ön szemeivel, kegyetlen harcz I.özében. A véres tér köze­pén már egész domb emelkedett isszonyuan megcson­kított tetemekből, a halom tetején áll az ember, egyik kezében véres kard, a másikban tépett zászló. A hulla darabokból nehéz, fojtó gőz száll fel, mely a magas­ban sötét felhővé verődik. Ebből az ijesztő páragomo­í rw= Uj menetrend. Május hó elsejével uj vasúti menetrend lép életbe. A vonatok számát megszapori- tották s az arányos beosztás lehetségessé teszi, hogy a fővárost rövid idő alatt meg lehessen járni. Nagy- Maros pedig külön futárvonatot kap. = A második vágány építésével már jó előre haladtak. Az állandóan itt tartózkodó vonat folyton hordja a szükséges homokot, s most már oly hosszú­ságban készítették el a teret, hogy a kitérő vágányt is lerakhatták. A temetői útnál levő átjárót — mint értesülünk — a jövő hónap elejen távolitják el.-— A magyar turista-egyesület kirándu­lása. Mint bennünket értesítenek, a turista-egyesület nehány tagja e hó 30-án a Naszálra kirándulást ren­dez. A tagok Budapestről reggel 7 óra 45 perczkor indulnak, Váczra érve hozzájuk csatlakoznak az egye­sület helyben lakó tagjai. Váczról egyenesen felmennek a Naszálra, a denevér-barlang és a kilátás megtekin­tése után Szendehelyre mennek, hol ebédelni fognak. Délután Katalin völgyön át Verőczére mennek, honnan a visszatérés Budapestre este történik. Az összes gyalog­lás 6 óráig tart; a turisták vezetője pedig dr. Nigrinyi György. = Findura Imre felolvasása- Budapesten, a magyar földrajzi társaságban tudományos becscsel biró felolvasást tartott „Esztergom vármegyéről“ Findura Imre, az országos m. k. statisztikai hivatal könyvtár­noka. A felolvasó gondosan elkerülte mindazt, a mi magát Esztergomot, mint várost illeti, s csupán a vár­megyére, annak éjszaki és déli részeire, a párkányi és esztergomi járásokra szorítkozott. Leírta tüzetesen Esz- tergomvármegye topographiai alakulását, földtani és vízrajzi viszonyait s szám szerint kimutatta a várme­gyét művelési ágak szerint, előadta a vármegye kelet­kezését, községeinek alakulását s beszélt a vármegye népességéről, annak az utóbbi évtizedek alatt történt szaporodásáról, kifejtette a megkülönböztetéseket, val­lásfelekezetek a nemzetiségek szerint, előszámlálta a hasznos házi állatokat, a községek háztartását, hitel- viszonyait, majd a közlekedés útvonalaira s azok je­lentőségeire tért át s különféle specziális néprajzi adatot tárgyalt, melyek bővebb s körülményesebb feldolgozá­sát is megígérte. = Apa-állat vizsgálat. A megyei alispán el­rendelte, hogy a városban levő összes apa-állatok (bi­kák, kan sertések, mének stb.) állatorvosilag megvizs­gáltassanak, hogy egyedi és faji sajátságaiknál fogva alkalmasak-e a szarvasmarhák és sertések szaporítására. Az alkalmas állatokat „tenyész-igazolványnyal“ látják el, az alkalmatlanokat pedig a szarvasmarhák és ser­tések szaporításától ideiglenesen vagy véglegesen eltilt­ják. A vizsgálatot a városháza udvarában f. hó 29-én (szombaton) délelőtt 10 órakor egy, a városi hatóság- ál tál e czélra alakított bizottság fogja eszközölni. Az érdekelt állattulajdonosok már megkapták a felhívást apa-állataiknak elővezetésére vonatkozólag. A ki apa­állatait a vizsgálatra elővezetni elmulasztja, meg lesz büntetve. = A váczi betegaegélyzö pénztár igazgató- sági tagjai e hó 18-án ülést tartottak. Az ülés 16-ára volt kitűzve, de mivel a tagok nem jöttek össze kellő számban, e hó 18-ára halasztották az ülést. Kovách Ernő elnök megnyitván az ülést a következőket hatá­rozták: 1. A tagsági könyvek dijait 15 krban megálla­pítják. — 2. A vidék szervezésére kiküldött bizottság jelentése tudomásul vétetett s ugyanezen bizottságot utasították, hogy a hátralevő 25 községben a szervezési munkálatokat foganatosítsak. — 3. Hasonlóképen tudo­másul vették a várostól kapott kölcsönt s újabb köl­csön iránt a váczi takarékpénztárt keresik meg. — 4. Elhatároztatott, hogy a város a kórház ügyében kötendő szerződés érdekében megkerestetik. — 5. Meg­állapították az orvosok, gyógyszerészek, bizalmi férfiak és a gyógyszerészek számára az utasításokat, melyeket külön-külöe ki is nyomatnak. — 6. Határozatba ment, lyagból hirtelen tüzes golyó villan ki, lecsap a küz- ködő hősre s a következő pillanatban az egész térség- élővel, élettelennel egyetemben felrobban. Ismét más álomkép. A robbanás helyén tenger tá­mad ; óriási hullámhegyek közelednek, elnyeléssel fe­nyegetve mindent. Fodros hátukon törékeny jármű vergődik, eltűnik, majd előkerül. Csodaszörnyek merül­nek fel a buborékot hányó tengerből, belekapaszkod­nak a kötelekbe, kerekekbe s húzzák le a mélybe a hajót. Ezalatt kétségbeesetten viaskodik a személyzet a szörnyekkel és a háborgó oczeánnal. Egyszer úgy látszik, hogy az emberek küzdelmét siker koronázza, a hajó közel van már a parthoz, de im, mikor csak egy ugrás már a távolság, a habzó, tajtékzó vizek két­felé válnak s a hajó eltűnik mindenestől a hullámto­rokban. Irtózva akarja kinyújtani karjait, de azok meg vannak dermedve. Keblét is úgy nyomja valami, mintha az egész oczeán reá szakadt volna. Ah . . . igen ott van ő is a tenger fenekén, az a roppant víztömeg nehezedik rá, azért nem mozdul­hat. Ni, hogy meresztik rá a százkarú polypok tüzes szemüket! Borzadály futott végig testén, megrázkódott és föl ébredt. Szobájában volt, az ágyon feküdt. A kelő nap besütött a nyitott ablakon és épen homlokon csó­kolta őt. Az ágyat Clarisse, Jenő és az orvos vették körül. Széttekintett s keblét hosszú, nehéz sóhaj hagyta el. — Istenem, mi rossz álmaim voltak! A mire Jenőké kérő hangon azt mondta; — Ugy-e, nem haragszik, édes kisasszony, hogy tegnap elszöktem maguktól?

Next

/
Oldalképek
Tartalom