Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-03-12 / 11. szám
zatja s hogy ezen napon az egész város ünnepi szint öltsön, köröző levelek által felszólítja a főbb utczák háztulajdonosai!, az egyleteket, társulatokat, társaságokat és intézeteket, hogy házaikat zászlókkal díszítsék fel. A tulajdonképeni ünnepségek programmját a következőkben állapítja meg: 1. Az eddig követett szokáshoz képest a városi képviselőtestület s az ünneplő közönséggel az 1848-iki nemzetőri zászló alatt levonul a hétkápolna mellett fekvő honvéd-emlékszoborhoz. A gyülekezés a városháza előtt történik s az indulás pontban d. u. 3 órakor kezdődik. 2. honvéd-szobornál a váczi műkedvelők dalosköre megnyitóul elénekli a „Szózatot.“ 3. Dr. Kiss József városi tisztviselő, mint a tanács által felkért ünnepi szónok, alkalmi beszédet mond a honvéd-szobornál. 4. Befejezésül a „Hymnust“ fogja a daloskor elénekelni. 5. Este végbefejezésül társas vacsora fog a váczi egyesült kaszinó-kör helyiségeiben tartatni, melyet az erre felkért városi polgárok fognak rendezni. Kedvezőtlen időjárás esetén az 1. pont alatti levonulás elmarad, a 2. 3. és 4. pont alattiak pedig a városháza közgyűlési termében fognak megtartatni. Hogy a honvéd-szoborhoz történő levonulás minél impozánsabb s minél fényesebb legyen, köröző leveleiben felkéri a tanács a társulatokat, egyleteket és intézeteket, egyúttal arra is, hogy minél tömegesebben s lehetőleg testületileg és zászlók alatt vegyenek abban részt. Vöröskereszt-egyleti közgyűlés. A vöröskereszt váczi fiók-egylete a múlt vasárnap tartotta közgyűlését, melyen Tarcsay Jánosné társelnök meleg szavakban üdvözölve a megjelenteket, a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. Gsávolszky József elnök a következőkben tette meg évi jelentését. Örömmel hozza a közgyűlés tudomására, hogy Tarcsay Jánosné társelnök a városi kórházban a vöröskereszt-egylet rendelkezésére adott szobát 6 ágyra teljesen felszerelve oly czélból, miszerint ott az egyleti tagok nőcselédjei betegség esetében díjtalanul ápoltassanak; ez volna az egylet egyik helyiérdekű czélja. A másik az lenne, hogy téli időben egy melegedő szoba rendeztetnék be, hol a szegények élelemmel is elláttatnának. Jelenti továbbá elnök, minthogy háborús időben az egylet 100 harczos ápolását vállalta magára, melyből 75-nek az ápolási költsége megtéríttetnék, ezeknek elhelyezésére a leányiskola szolgálna helyiségül kórházzá alakítva, mely már e czélra át is engedtetett. Jelentésében megemlíti még az elnök, hogy a központi gyűlés Budapesten megtartatott, melyen egyletünk is képviseltette magát. A betegszállító kocsi, mely a kolera-járvány idejére küldetett, ma is még itt van rendelkezés alatt. A járvány alkalmával az egylet nehány beteg hozzátartozóját élelemmel látta el. Elnök jelentései tudomásul vétettek. A közgyűlés az elnök által javasolt két czél megvalósítását, t. i. hogy 1 -szőr az egyleti tagok nőcselédjei a vöröskereszt-egylet helyi kórház szobájában díjtalanul gyógykezeltessenek, sőt ha kell, oda ingyen is szállíttassanak, 2-szor, hogy télen melegedő szoba állit- tassék, magáévá fogadja, azt tevékenysége körébe teszi és az ezzel járó költséget mulatságok jövedelméből, adakozásokból és az egyleti pénztárból fogja födözni; mikénti keresztülvitele a választmányra bízatott. .Pénztárnok bemutatja a múlt évről vezetett számadásait, melyek szerint a fiók-egylet vagyona: 1366 írt 70 kr. a vidéki választmányé: 1524 frt 99 kr, a központot pedig 100 frt illeti, tudomásul vétetett és a pénztárnoknak a felmentvény megadatott. Indítvány tétetett, hogy a nőegyleti elnöknő 25 éves érdemdús működésének emlékére tartandó ünnepélyességekhez egyletünk is hozzá járuljon, mi lelkesedéssel fogadtatott és a módozatok kivitelére egy bizottság küldetett ki, mely felhatalmazást nyert miszerint a netalán előforduló költségeket az egyleti pénztárból födözhesse. Ezek után a tisztikar újra választatott: Elnökök Csávolszky József és Tarcsay Jánosné. Alelnökök : Kemény Gusztávné, dr. Freysinger Lajos. Orvos: dr. Patter Béla. Pénztárnok: Fodor Imre, ki egyszersmind a titkári teendők ideiglenes vezetésével is megbizatótt. Végül a választmány egészittetett ki, mely után a tagok névsorának sokszorosítása rendeltetett cl uj tagok gyűjtése czéljából, legalább minden választmányi tag egy tagot gyűjtsön; mire a gyűlés feloszlott. Egyházmegyei hírek. Berkenyén Dosztalek Lajos berkenyéi plébános meghalt 43 éves korában. A fiatal plébános Nagyszombatban született és 1885 óta volt a berkenyéi plébánia vezetésével megbízva. Helyettesül oda Niedermann Márton váczi alsóvárosi karkáplán lett kiküldve. Szendehelyre plébánosnak Zabb János soroksári káplán lett áthelyezve, Soroksárra káplánnak Povnyán János Kecskemétről, Kecskemétre Kiss Gábor Nagy-Kőrösről, Nagy-Körösre Fetter Géza Vacsról, Vacson Holmik János plébános, hová Petter Géza kisegítőül volt küldve, betegségéből szerencsésen fölépült. Városi és vidéki hírek. = A váczi jótékony nőegylet 25 éves jubileumát, április 3-án (Husvét másod vasárnapján) fogja megtartani. Az ünnepélyre szóló meghívókat a napokban fogja szétküldeni az egylet választmánya. Ugyanakkor fogják átadni az egylet alapitójának és fenállása óta elnökének, líenkár Dénesnének a váczi nők gyűjtéséből készült diszalbumot az egyleti tagok aláírásával. A jubiláris év alkalmából egylet érdemes alelnöke, özvegy Gosztonyi Jánosné 100 forint alapitványnyal lépett az alapítók sorába. Közelismerés kisérje nemes cselekedetét. = Második vágány. Midőn a vácz-bécsi vasútvonalat az osztr. államvasut-társaság kiépíttette, a vácz-esztergomi vonalon csak egy sínpárt fektettek le, mert Szoba és Nagy-Maros tájékán oly annyira össze szorult az ut, hogy nagyobb kiadás nélkül ezt nem tehették meg. Ez azután azt idézte elő, hogy a forgalmi akadályok épen ezen a részen fordultak elő, a mi nem egyszer a vasúti szerencsétlenségek okozója lett. Lukács Béla keresk. miniszter a múlt kedden az országgyűlés elé terjesztette ama törvényjavaslatot, mely a vácz- esztergomi vasúti vonalon a második sínpár lerakásáról szól. Ha a második sínpár elkészül a forgalmi akadályok nagyban fognak csökkenni s ezáltal a vasúti szerencsétlenségek krónikájába kevesebbet, fog bekerülni Vácz s a közelebbi állomások neve. Mihelyt a törvényjavaslatot tárgyalni fogják, bő tudósítást fogunk róla hozni. A „Váczi Közlöny“ tárczaja. Vox populi... Álarczot visel az ember, S érzelmet hazudik, Hatalom uralg a földön, Igazság aluszik. Köny s mosoly, hízelgő szolgák. Kibérelt követek, Óh nép ! véreddel űzeted Az álnok könyeket. Arany kalászt terem a föld, S a munka embere Nyomort, nélkülözést arat: Ez az ő kenyere . . . Gerenday Kálmán. Egy levélpapír története. Irta: "V. G- a, á, 1 IKI aroll tl. Ha kegyeskedik emlékezni a tisztelt közönség, jó minapában' Ígéretet tettem, (mint sok viszontagságon keresztül ment asztalkendő), hogy levélpapírrá átváltozásomtól kezdve, folytatni fogom élettörténetemet. Elbeszélésemet ott szakítottam félbe, mikor már egy íróasztalon, mint rózsaszínű levélpapír találtam magamat és ugyancsak irt a hátamra, meg az oldalaimra egy szép fiatal leány. Mit irt, azt én azonnal tudtam, mert hisz belém lettek oltva a. tinta által a csinos betűk. Itt-ott ugyan félre mentek a sorok, mint a nőknél megtörténik ; de az nem nagy baj. Azért az illető ifjú ember, ki engem a postáról másnap megkapott, — szépen el bili olvasni. Így hangzottak a sorok : „Kedves Lajos“ ! Jaj maga nem is képzeli, mily nagy dolgot, kívánt tőlem ott. a báli lánczunk alkalmával, hogy mihelyt nekem ir, azonnal válaszoljak! . . . A háznál senki más nem tudja ezt a dolgot, csupán Károly fivérem, ki önnek oly igaz barátja. Ő benne bizhalunk. Nem is az a baj, hogy válaszolok, hanem az, hogy félek a maga műveltségétől, úgy-e, jól kigúnyol, ha betűimet ferdén rajzolom erre a szép rózsaszín papírra, a milyenből Károly adott nekem 12 ivecskét. No lássa, én hát tizenkét választ irhatok magának. Jó lesz, ha mielőbb írni fog és én arra csak a jövő hónapban válaszolok. Azt mondja Károly fivérem, ha érdekes akarok maradni maga előtt, elég ha egy hónapban egy levelet kap tőlem !...*) Jól van ám, de nagy baj van, mit Károlynak még nem mondhattam el, mert ma délelőtt történt, s ő csak délután háromkor jön haza a hivatalból. Hát tudja mi baj van? Csillaghy Elemér nőül kért engem a mamától ma délelőtt. Azt mondja: már tavaly akarta azt tenni, de még igen kis lánynak vélt. No, nem tudom, hogy jut eszébe engem megkérni! . . . Higyje el, sohase társalogtam vele, bálban nem is tánczol. Úgy félek attól a nagybajuszától, mert hisz a nagy bajuszos férfiak már emberek! — Maga oly gyerekesen néz ki mint én, hát magától nem is félek! . . . De most mit teszünk kedves Lajos? Maga a bálban azt sugdosta, hogy örökké szeretni fog és én is szeressem örökké. Csaknem leszek magához ily hamar hűtelen ! . . . Ugy-e azt ne tegyem! — De hát gyorsan Írjon, mi legyen velem ? Meg fog-e szöktetni, mint szokás, ha nem akar a leány máshoz menni. Aztán hová viszi ? . .. Édes mamája házába ne vigyen, előre félek mindenféle anyóstól! . . . Maga is félhet az én mamámtól!... Ezek az éltes asszonyságok elfeledik, hogy egykor ők is voltak tizenhét éves leányok s ők is esküdtek hű szerelmet a férjeik előtt való kedvesüknek!... Mamám is csak azt mondja: Nem ér az a szerelem semmit, az csak üres szó, regényekbe való, de az élet mást követel: kenyeret meg okos észt! ... Én nem vagyok okos, ha magára gondolok! Édes csevegése mellett nekem solise kellene kenyér. Es minek nekem az ész? Úgy olvastam, a szív mindenek felett első. Ha maga úgy érez, Írja meg hamar. Nincs veszteni *) Ebbe bele nem egyezünk, mert ha valaki egy hónapig j nem ir, az közömbös hideg. A. = Esküvő. Dr Vadas József vácz-’kerületi beteg- segélyző pénztár orvosa f. hó 21-én tartja esküvőjét, Funk János kereskedő leányával Róza kisasszonynyal. = A vihar. Múlt héten nemcsak Vaczon, hanem az egész országban nagy vihar dühöngött. Nálunk néhány czégtáblát szedett le a falról s néhány ablaküveget tört be más nem történt. Sződ-Rákosról értesítenek bennünket hogy ott liz munkás egy harminc/ méter hosszú téglaszáritó alá menekült, de alig töltőt tek ott pár perczet, a tetőzet lezuhant, azonban a munkások kisebb horzsolásokat leszámítva, szerencsésen rnegme- nekedtek. = Közgyűlés. A róm. katli. iszkolaszék ma, vasárnap, délelőtt 10 órakor közgyűlést tart a középvárosi leányiskola nagytermében, melynek tárgysorozata a következő: 1. Jelentés ifj. Jankovics Ernő tanító eltávozásáról és helyettesítéséről. 2. 1891. évi számadások felülvizsgálásáról püspöki levél. 3. Tanitó- választás. 4. Gondnoki jelentés. — Az ipar- és kereskedelmi hitelintézet és a kegyelet. A váczi ipar- és kereskedelmi hitel- intézet febr. 26-án tartá közgyűlését, melyen a többi közt tárgyaltatott Varázséji Gusztáv özvegyének kérvénye is kegydij iránt. Tudvalevőleg Varázséji Gusztáv, az intézetnek 22 éven át pénztárnoka, hét hó előtt elhunyt. (Uvegye még múlt évi julius hóban kérvénynyel fordult az igazgatósághoz, melynek hatáskörébe tallóznak a hivatalnokok ügyei, némi nyugdíj megadása iránt. Az igazgatóság akkor, minthogy nyugdíjalap nincs, 500 frt végkielégítést szavazott meg az özvegynek, azonban a közgyűlés tudta nélkül azt kiutalványozni nem akarta. A közgyűlés valószínűleg meg is szavazta volna ez összeget az özvegynek, ha Gajáry Géza, „igazgatósági tag“, ki a közgyűlést vezette, állást nem foglal ellene, egyebek közt felhozván, hogy az elhunyt „neveletlen“ gyermekeket nem hagyott hátra, tehát az igazgatósági ülésen megállapított 500 frtot redukáltabb kéri 200 Írtra. A közgyűlés aztán ez értelemben határozott az intézet legrégibb hivatalnoka özvegyének kérvényét illetőleg. Furcsa elismerése biz ez az érdemnek! És hogy az elleninditványozó úr eljárása még furcsább, az is bizonyos ! == A váczi izr. nőegylet tánczestélye. A helybeli mulatni vágyó fiataljaink kezdeményezésére a váczi izr. nőegylet f. hó 4-én zártkörű tánczestélyt rendezett, mely igen fényesen sikerült, mit leginkább bizonyít azon tény, hogy a nevezett egylet pénztárát meglehetős összeggel gyarapította. Ezen estélyen nemcsak városunkból, hanem vidékünkről is számosán jelentek meg és igyekeztek az estélyt sikerültté tenni. A „Pannónia“ szálloda feldíszített terme 9 órakor már egészen megtelt és a táncz a legpezsgőbb kedvvel vette kezdetét. Tizenegy órakor megjelent Majthényi István orsz. képviselőnk is, ki hajnalhasadtig jelen volt az estélyen. Szűnóra után a fiatalságot még jobban lelkesítette az egy órai pihenés alatt folytatott kellemes szórakozás és megkettőzött erővel fogott ismét a tánezhoz, azon véleményben, hogy talán sohase lesz reggel. Pedig nemsokára eljött az is és egészen elkomorodtak, midőn kivirradtkor a czigány az indulót kezdte húzni. Az első négyest 50 pár tánczolta és ezen szám nem apadt. Jelen voitak Asszonyok: Braun Mátyásné, Beck Ignáczné, Bogner Ja- kabné, Blau Miksáné, Funk Jánosné, Friedmanné, Frisch Gyuláné, (Bpest), Fleischmann Nándorné, Grünwald Ja- kabné, Hibsch Samuné (Bpest), Haidenfeld Árminná, Illovszky Antalné, Kellner Ignáczné, Kellner Jakabné (Sziget-Monostor), Kollmann Mórné, özv. Kollmanné, Krámer Miksáné, Kohn Fanny, Markus Mórné, Neumann való idő, a nagybajúszu három nap alatt elhatározó választ kíván. Mama akarja, hogy nejévé legyek. Gazdag ember. No, hiszen ismeri maga is. Lajoskám ne menjünk-e ki Amerikába ? . . . Sírok félek mindaddig, mig válaszát nem kapom. űrökre hű Anikója. Oh bizalom, én szegény kis rózsaszínű levélke mit kellett látnom és éreznem ? Az imádatos Lajoska összegyűrte oldalaimat azonnal, gyufa után nyúlva, sejtettem, hogy meg akar égetni ! . . . Itt van, alig lettem az átfőzött rongyból ily gyönyörű papír, újra piszokká, hamuvá tesz egy az ember, ez a simaképű bikficz, a ki nem érzi mi a fiatal leány szivérzelme! . . . A kinek pedig bálitáncza alkalmával örök hűséget esküdött. . . . Ebből látszik, hogy a bohó gyerek-leány mint tud hinni az üres szavaknak! . . . Hisz ez a tejfeles szájú szép Lajoska alig tizennyolez éves és még mikor lesz belőle végzett ember! . . . Hány tizenhét éves lánykának fog még ez örök hűséget esküdni. — Szegény Anikó, látszik, hogy bizonyos szerelmes regényeket bőven olvasott már a mama kiválasztása nélkül ......... Elég hozzá, hogy engem a rózsaszín papirt, a szerelmes levelet összegyűrt, marezingolt az „ipse.“ De nem gyújtott meg még se! — kisimított s újra belém tekintgetetl. Fel-fel kaczagott, azután asztala fiókjából szakasztott olyan alakú, olyan rózsaszínű papirt vett elő, mint én voltam. — Hisz ez a papír is én belőlem készült! Az én csontom, az én bőröm ez! Azonnal is tudtam, mit irt rá. De im — az idő eljárt, én csak bizonyos meghatározott órában beszélhetek, mesélhetek. Jövőre tehát többet! Majd elmesélem mit irt Lajoska az ő Anikójának! (Ha ugyan a tisztelt Szerkesztő úr is úgy akarja ?*) *) Kérjük, mert a szerelem mindhalálig érdekel mindenkit, még akkor is, ha fülünkre tekerhetjük a bajüszunkat. Hogy a nőket mennyire érdekli arról már ne is szóljunk ! Szerk.
