Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-02-26 / 9. szám

Vácz, 1893. febrnár 26.

i XV. évfolyam. 9. szám.

BC HÍ FUßET ÉN ■ Alti: negyed évre 1 frt 50 kr.

Egyes szám ára: 10 kr.

K:i|)lialó : KISS EKNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.) lYBfgjeleuik minden vasárnap.

Szerkesztőség : Káptalan-utcza 20. sz. alatt,

(hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők).

Kiadóhivatal: Gasparik-utcza 12. sz. alatt,

(hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők).

HIRDETÉSEK:

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

IV y i 1 t-t é r : sora.........................................................30 kr.

Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr.

A váczi ipar- és kereskedelmi hitelintézet.

Örömmel olvastuk a váczi ipar- és kereskedelmi hitelintézetnek, az 1892-diki üzleti évről szóló jelentését.

Látjuk ebből, hogy közönségünk kellőleg birja méltányolni a becsületes, tisztességes, a pénzügyi dolgokban szigorú konzervatív és szolid törekvéseket. Oly támogatásban részesíti e népszerű, kitűnően vezetett és helyes alapokra fektetett pénzintézetet, hogy hazafiúi örömmel regisztráljuk e tényt.

De meg is érdemli. Nem a nagy osztalék kiadása czéljuk, hanem az intézet erősbitése. Első sorban pedig a betevő közönség érdekeit istápolták.

Ami az intézet múlt évi működését illeti, azt a jelentés nyomán a következőkben ismertetjük :

Az általános eredmény szemben az előző évivel, örvendetes haladást mutat fel. Majdnem minden egyes üzletágban tetemes erősbödés észlelhető s pedig úgy a forgalmat, valamint az összeredményt tekintve. így pl. csak a takarékbetéteknél 94441 frt 62 krral nagyobb az eredmény az előző évhez képest.

Ha most tekintetbe veszszük azt, hogy a betéteknél jelentkező esés, emelkedés a legbiztosabb fokmérője azon bizalomnak, melylyel a közönség valamely pénzintézet iránt viseltetik, akkor azt a körülményt, hogy a váczi ipar- és kereskedelmi hitelintézetnél a betéteknél jelentkező évi növekedés oly tetemes, bátran tekinthetjük az intézet iránt napról-napra általánosabbá váló bizalom megerősödésének.

A váltóleszámítolásnál 85862 frt 33 krral, a jelzálogos közjegyzői okiratoknál pedig 6470 frt 83 krral nagyobb az emelkedés.

Az intézet vezetőit különösen az a törekvés vezette, hogy pénzüket lehetőleg mobil értékekben helyezhessék el, melyek egyrészt könnyen realizálhatók, másrészt pedig visszle- számitolhatók legyenek.

Ebből a szempontból kiindulva, első sorban azon voltak, hogy váltótárczájukat emeljék, a jelzálogos üzletet pedig azon arányban, amint az máskülönben lehetséges lett volna — nem fejlesztették. Ezen működésüknek az lett az eredménye, hogy bármely igénynek, bármikor képesek voltak megfelelni úgy, hogy egyszerre 20—30 ezer frtot is bírtak kifizetni.

Különösen helyeseljük, hogy az intézet vezetői a biteltkérök számára a kamatlábat leszállították és a szokásos dijakat a legkisebb mértékre redukálták.

A betevő úgy, mint a hitelt igénylő közönség a legnagyobb bizalommal fordult az intézethez, s daczára azon körülménynek, hogy az egyes kölcsönök megszavazása körüli bírálatoknál a legnagyobb szigort alkalmazták — az intézet betétállománya éppen nem volt képes a keresletnek megfelelni, úgy, hogy az intézet váltóinak egy java részét az osztrák-magyar banknál volt kénytelen leszámítolni.

A váczi ipar- és kereskedelmi hitelintézet tartalékalapja a múlt évben is emelkedett. Ez által a most ajánlatba hozott 1809 frt 78 kr hozzácsatolásával 11696 frt 89 krra rúg.

Szóval a váczi ipar- és kereskedelmi hitelintézet minden tekintetben megfelelt azon várakozásnak, melyet irányában a nagy közönség táplált. Megmutatta, hogy becsületes elveinek akalmazása által a közönség teljes megelégedését és bizalmát ki tudta magának vívni.

Tanfolyam gyümölcskertészetre.

A földmivelésügyi m. kir. miniszter a községi faiskolaügy tekintetében azon tapasztalatra jutott, hogy ezen a téren a gyors javulás azon oknál fogva nem állhat be, mert a községi faiskola kezelő tanítóknak fatenyésztési ismeretei nagyon hiányosak. Tekintettel tehát arra, hogy a faiskola-kezelő tanítók a gyümölcsfa terjesztésben alapos kiképeztetést nyerjenek és igy faiskolájuk rendszeres és okszerű kezelését megtanulhassák és hogy a faiskola kezelő tanitók közül későbben alkalmas faiskola-kezelők legyenek és hegy magánosok kertészeinek alkalom adassék arra, hogy magukat a gyümölcsfa nemesítés-, metszés-, és ápolásban szakszerűen képezzék : elhatározta a földmilésügyi miniszter, hogy az országban két helyen évenként tavaszszál egy tiz napig tartó rövid gyümölcsész éti tanfolyamot fog rendezni. Ezen tanfolyamok a f. évben Budapesten a m. kir. vinczellér-iskolában és Kolozs-Monostoron, az ottani m. kir. gazdasági tanintézeten f. évi márczius 20-án és következő napjain, illetve április 4-én és következő napjain fognak megtartatni. Fölhívja a miniszter az érdekelt tanítókat és magánosokat, hogy a kik a tanfolyamot hallgatni kívánják kérvényeiket f. hó végéig a földmivelésügyi minisztériumhoz adják be.

rabra épül fel, egyik rész sem zavarja az egészet, min- denik a legalkalmasabb pillanatban, arányosan és össz- hangzóan fűződik a másikhoz. És nemde ezt annál jobban kell az embernek csodálnia, minél tökéletlenebbek az eszközök, minél fájdalmasabban nehezedik a madár gyenge mellére a munka súlya ?

A nőstény e munkájában nem támaszkodik a hímre, hanem felhasználja adogatónak. A hímnek anyagot, fűszálat, mohot, gyökereket, ágakat kell hoznia. Ha a külső építés befejezett, akkor a belső lakásra, az ágyra, kibélelésre kerül a sor s most a munka terhesebb. A fekhely rendeltetése ugyanis a tojás befogadása, mely rendkívül érzékeny a hideg iránt, azután meg a fiatal meztelenül jön a világra. Könnyen részesül ugyan védelembe az ujonan született test, mert az anya saját testével takarja be, de ugyanígy megvédi a csupasz hátat az ágy melege; ezért lát a nőstény ez alkalommal fokozott gondossággal munkához. A him lószőrt hoz, de ez, még kemény, bár elasztikus alapnak jó; majd hoz kendert, de ez még hideg; csak a selyem, bizonyos növények selyemnemű rostjai, pamut, pehely alkalmasak; de a legjobb, ha a nőstény saját pelyheit kiszaggatva helyezi magzatai alá.

Valami mulattató nézni, mily ügyesen és lopva hozza a him a parányi épületszereket. Megrettenti őt minden kiváncsi pillantás, mintha mindenki a fészekhez vezető utat akarná felfedezni. Gyakran, hogy a szemlélőt tévedésbe ejtse, más útra tér. Most követi a nyájat, hogy egy kis gyapjút elcsíphessen, majd fölszedi a tollat, mit az udvaron a kotlós elhullat, majd kilesi a kedvező pillanatot, mikor a gazdasszony guzsa- lyát ott hagyja, hogy a gazdaság után nézzen és ha sikerül, elcsíp egy fonalat.

A fészek-gyűjtemények még mindig újság gyanánt szerepelnek, ritkák és legkevésbbé sem teljesek. A roueni gyűjteménynél, mely ügyes csoportosítása által tűnik ki s a párisinál, mely több nevezetes példányt tartalmaz, világosan megkülönböztethető több elütő műszabály, mely a fészeképitésnél szerepel. De hol van itt a fokozat, a művészet crescendója, nem ugyan az összehasonlítást véve alapul az egyik és másik: a taÄ „Váczi Közlöny“ tárczája.

A madarak műépitészete.

— Michelet után. —

Mialatt ezeket irom egy francziaországi, szép madárfészek-gyűjtemény fekszik előttem, melyet egyik barátom számomra állított össze. Csak akkor méltathatnám és erősíthetném meg valóban az egyes irók leírásait, ha képes lennék őket legalább is kijavítani, ha csupán szóval meg lehetne jeleníteni azt a különös művészetet, mely sokkal kevésbbé hasonlít a mi művészetünkhöz, mint az ember az első pillanatra gondolná. Itt nem elégséges az egyszerű megtekintés; alapos szemügyre-vétel, beható vizsgálás szükséges és csak igy fogjuk észrevenni, hogy minden hasonlóság csak felületes és hamis. A madárfészkek nagyon sajátszerűek és gyakran kételkedem, vájjon az emberi művek fölé, vagy alá helyezzem azokat. Az első ép oly helytelen, mint a második. A madárfészkek azonban lényegesen különböznek egymástól is és hasonlóságuk csupán csak a külsőre vonatkozhatik.

Gondoljuk meg első sorban, hogy ez a vonzó tárgy, t. i. a fészek, mily finom, hogy nem is lehet más, mint a művészet, az ügyesség, a számítás műve. Anyaga a legtöbb esetben nyers termék s korántsem olyan a milyet művészeink bármelyike válogatna meg e czélra. Az eszközök a legnagyobb mértékben tökéletlenek. Mert a madár nem dicsekedhetik sem a menyét karmos ujjaival, sem a hód fogaival. A madárnak csak csőre és karma van, mely utóbbi minden tekintetben alul áll az erős karmú ujjakon, tehát úgy látszik, hogy a fészek létrehozása előtte megoldhatatlan feladat. Azok .1 fészkek, melyek előttem vannak, többnyire kicsiny, hajlékony ágak, vagy hosszú növényrostok szövetéből, fonatából, vagy mohnemű szövedékből készültek. Nem annyira szövet ez, mint inkább a különböző anyagok összetöm ülése (mint a filcz-áru), mely anyagok összekuszálódva erővel összenyomatnak. Fáradságos művészet ez, energikus munka, melynél a csőr és láb egyedül elégtelenek. A tulajdonképeni főműszer maga az állati test, az állat melle, melylyel addig nyomja, préseli az anyagokat, mig azok elsimulnak és az általános építési tervben helyüket elfoglalják.

A fészek belső részének a madár teste adja meg a köralakot. Ez ekként történik, hogy folyton forog benne és a falaknak feszül.

A madár háza tehát teljesen megfelel személyének ; visszatükrözi alakját, a legközvetlenebb munkáját és merem állítani, fájdalmát is. A kész mű csak a mell folytonosan ismétlődő nyomása által lesz bevégzetté. Az ágacskák és fűszáracskák mindegyikét, mielőtt az az illető hajtást felvenné, ezerszer és ezerszer meg kell nyomogatnia mellével és hasával; mindenesetre visszatartván a lélegzetet, vagy talán erősebb szívdobogás segélyével.

Mennyivel másként van a négylábúak lakásánál ? A négylábú ruhástul születik, mi szüksége volna fészekre? De azért ezek is dologoznak, építenek, ásnak, bár inkább maguk, mint fiaik érdekében. A marmotta kitűnő aknász, váj egy ferde odút s ebben aluszsza álmát menten a téli széltől. A menyét ügyes ujjaival építi a takaros tornyát, mely menedéket nyújt az eső elől. A vizi műépítész, a hód tekintetbe véve a viz emelkedését több emeletet épit s tetszése szerint egyikben, vagy másikban tartózkodik. Mindez azonban pusztán magáért az állatért történik. Ellenkezőleg a madár, ez a család számára alkot; gondtalanul, ellenségeinek kitéve éli világát a ritka lombozat alatt, de mihelyt nincs egyedül, az előrelátó anyai gond művészszé teszi őt. A fészek a szeretet teremtménye.

Azért hordja magán e teremtmény a rendkívüli akaraterő, a fájdalommal összekötött kitartás bélyegét. Különös, hogy a madár háza nincs úgy előkészítve, mint a mienk, t. i. előzetes alkotmány által, mely a tervet megszabja, a munkát igazgatja és határok közé szorítja. A madár oly művész, terve oly biztos, hogy a fészek, mint a lég hajója, minden alap-, minden ácsmunka-, minden előleges támasz nélkül darabról-da• vkt