Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-02-19 / 8. szám
XV. évfolyam. 3. szám. Vácz, 1893. febrnár 19. I LÓI Kapható : I5KETKSI Á1S 4 : negyed évre I frt 50 kr. Egyes szám ára: ÍO kr. KISS EHNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Jülegjoleuili minden vasárnap. Szerkesztőség : Káptalan-utcza 20. sz. alatt, (hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők). Kiadóhivatal: Gasparik-utcza 12. sz. alatt, (hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők). HIRDETÉSEK: jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. IV y i 1 1-1 ér: sora..................................................... 30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. XIII. Leo. A katholikus világ örömnapra virradt. Csak nem rég, 1888 ban ünnepelte meg az egyház mostani látható fejének 50 éves áldozópapi jubileumát s ime ma Leo pápa mint 50 éves püspök osztja főpapi áldását a szent Péter templomban s fogadja hódolatát az ezerekre menő idegen zarándokoknak, kik kegyeletes tisztelettel veszik körül e nagy egyházfejedelmet. Elsősége lelkihatalma, isteni joghatósága, kegyelemteljes kiváltságai oly magasra emelik őt, hogy az ember önként meghajol előtte. Tudjuk, mint vetekednek az uralkodók, még a nem katholikus fejedelmek is kifejezni előtte az öt megillető hódolatot, mint árasztják őt el a fejedelmi ajándékok özönével! Nem hivatásunk e lap hasábjain vallásos szempontból méltatni a római pápaság magasztos intézményét, annak örök rendeltetését és tév- mentes jellegét, csak tíernárdot, a szent egyházatyát idézzük vissza emlékünkbe, ki felkiáltott egykoron: »Ki vagy te? Nagy áldozár, legelső főpap, te a püspökök fejedelme, te az apostolok örököse! Te elsőségre Ábel, kormányzatra Noé, pátriárka, mint Ábrahám, rendre nézve Melchi- zedek, méltóságra Áron, tekintélyre Mózes, bíráskodásra Sámuel, hat dómra Péter! Te reád lettek bízva a nyájak együtt véve. Sőt a nyájak pásztorainak pásztora vagy te magad!« Leo pápa családi néven Pecci Joachim született 1810-ben Carpinetóban. Termete magas, egyenes, szikár, arcza halványsárga, de nyílt és megnyerő kimondhatatlan szelídség ömölvén szét vonásaiban, szeme bátor tekintetű, társalgása kellemes, viselete méltóságos. 1843-ban február 19-én XVI. Gergely alatt szenteltetett püspökké s mint Lamiattai érsek Brüszelbe küldetett nun- cziusnak, honnél 3 év múlva perugiai érsek lett- IX. Pius 1853-ban a bíbort nyujtá neki s 1877. ben az egyház camerléngojává, a pápai állam kormányzójává neveztetett ki s 31 évi kormányzat után Perugia érseki székéről Rómába vonult. A „Váczi Közlöny“ tárczája. XIII. Leohoz. Légy üdvözölve egyházunk vezére! Légy üdvözölve Isten fér fia, ICinek nevére, mint varázsütésre Minden szívnek fel kell fohognia : Kinek szavát, mint Krisztusét gogadják Mindenkor a hívük százezrei. Légy üdvözölve .... bár csekély az ének, Csekély a dal téged megzengeni! ... . .... Sötét szárnyán közéig a vész egünkre, Rombolva tör a vétek ellenünk. Mindent tipor, mi szent s mit nyújt a vallás, Reánk támad vadul sok ellenünk. Az égi béke szórva szerteszéjjel, A démon átka dúl mindenfelé, Az ész csatáz folyvást az égi hittel, Földit tevén a mennyei elé. írná Béliál s az Úr egyháza vívnak, Élet-halál nagy harezot küzdenek, Az álkos bűn s a gúny sárral dobálja A megváltó dicső keresztjelet. A mint szent élete és mély hittani s bölcsészeti ! tudománya az egyház egének fénylő csillagává avatja őt, úgy a világi tudományokban, különösen Európa alkotmányainak alapos ismeretében és a költészetben való jártassága korunk tudósainak magasztos csoportjába emeli őt. IX. Pius halála mély gyászt borított az egyházra, de leírhatatlan lett az öröm, midőn 1878. február 20-án Pecci Joachim perugiai bibornok- érsek lett megválasztva az egyház fejévé. Ma 50 éve, hogy felszentelt püspök és holnap lesz 15 éve, hogy kormányozza az egyház hajóját. Hogy mily mély bölcseséggel, szeretettel és körültekintő lélekkel kormányozza, azt bizonyítják a tények, a fejedelmek és népek elismerései, az ő nyugodt kitartása a leírhatatlan bajokkal és veszélyekkel szemben, melyek trónját környezik. A 83 éves aggastyán pápa. XIII. Leo szelíd arczának redőit ezen 15 év alatt az Istenért való gondok mélyebbre szántottak, fehér hajfürtjeit megtépte a vihar, mely kitört egyháza hívei felett. Az egyházat ért bántalmazások, a vallásra zúdult gúnyok, az ellenségek tőrei, saját híveinek, az egyház gyermekeinek árulásai, hűtlenségei hányszor marczangolták szivét! Bár szenvedésteljes az ő sorsa, de még sem olyanok már a szomorúság napjai, mint a milyenek csak 16 évvel ezelőtt az egyházra borultak, melyek politikai elbagyatottsággal, teljes elszigeteltséggel fenyegették a pápaságot. Bizonyítja ezt Leo két jubileuma, mely mozgásba hozta nemcsak Európát, hanem a többi világrészeket is, melynek hatása alatt oda hullottak lábaihoz a hódolati tárgyak s koronás fők hajoltak meg trónja előtt. íme mi is meghódolunk a mai napon különösen és üdvözöljük az egyház fejét, Krisztus földi helytartóját, a dicsőén uralkodó XIII. Leo pápát ! f. Pokol a menynyel im’ csatázni látszik . . . Az ármány s gőg ül már-már diadalt, Az üdvhozó erény lábbal tiporva . . . A vétek zeng csak gyözedelmi dalt. E rémes harcz között hová tekintsen, Kihez forduljon tévét eg szemünk ? E küzdelemben óh ki hoz segélyt, írt, Vigasztalást vájjon ki ad nekünk ? Midőn a csüggedésnek lelke száll meg S a vész között megrendül szent hitünk, A harcz kemény tusái ellenében Ki bátorít, ki lesz vezér velünk ? . . . Atyánk te vagy, ki tündökölsz előttünk, Az Úr szive szerinti hú vezér, Szavadra oszlik a tévely sötété Dicső Leónk, te szende égi fény !'Y:) Lelkedneh fénye, mely ragyog előttünk, A mi vezérlő fényszövét nekünk, S a tévelyekkel vívott küzdelemben Hős szellemed biztos vezér nékünk. Midőn egünkre felhők tornyosulnak Elűzve majd a béke napjait, *) *) Itt vonatkozás van Malakiás Írországi prímás (XVII. század.) a római pápákról tett azon jövendölésére, mely szerint XIII Leo életét a következő jelmondattal jelezte: Lumen in coelo. Karcsú Antal Arzén. A szolnoki szent Ferencz-rendűek zárdájában egy tevékenységben gazdag, munkás-élet ért e hó 7-én véget. Vácz városának érdemes történetírója hunyta le örökre bágyadt szemeit: a derék pater, Karcsú Antal Arzén, alig hatvanhét éves korában! Ha igazi keresztény lemondással tekintünk végig a lángoló lelkű, nemes szivű szerzetes életpályáján, eszünkbe jutnak az írás szavai: Jó harezot harczoltam, futásomat elvégeztem, elvégre megadatott nekem az igazság koronája! s mire a zsolozsma igéi elhangzanak, egyszerűen napi rendre térünk az elhantolt sirdomb fölött, a melyen a megújuló tavasz színes virágot fakaszt s a csalogány sírja el bánatát. Csakhogy éppen itt van a gyarló emberi szív örök rejtelye ! Mikor Karcsú Antal Arzén 1845-ben szept. elején, mint pályája kezdetén levő tehetséges ifjú, a szécsényi novicziátusba utazott, a váczi szent Ferencz-rendű kolostorban talált egy éjszakára szállást. Már akkor nagyot dobbant a szive, mikor lábai alatt a fejedelmi Dunát hömpölyögni látta s a kéklő Vértesek mögött a leáldozó nap biborpalásttal takarta el a délnyugati ég boltozatját. Ettől a pillanattól más vágya nem is volt, mint ebben a fölséges panorámában gyönyörködni s midőn a szerzet provincziálisa 1863-ban Váczra küldé, első gondja volt lakását az ódon-épület első emeletén úgy helyezni el, hogy e feledhetetlen benyomásokat, ezt a gyönyört, utolsó lehelletéig élvezhesse. Hány délelőtti órát töltöttünk el együtt történelmi események, irodalmi kérdések fölött okosan vitatkozva ? — e sorok Írójára nézve örökre emlékezetes marad. Ott állt az egyszerű íróasztal a majd nem nőies Ízléssel rendezett csinos és tiszta czella jobb oldalán, előtte a karos székkel, a melyet a tudós férfiú annyira kedvelt. Az Íróasztalon a forrás-művek, a különféle foliánsok, folyóiratok és ujságlapok egész nagy halmaza, a honnan adatait meríteni, művébe nagy figyelemmel, kiváló gonddal s még nagyobb előszeretettel beleilleszteni szokta. Baloldalon kihúzható fiókos szekrény, a fölött az ő jól eltalált olajfestésű arczképe: Török Ede váczi képiró ecsetje után. Vannak a mai szerzetes atyák közt is sokan, a kik az irodalomra annyit költenek, mint Karcsú Antal Arzén költött; de többet semmi szin alatt; mert ő Erőt csepegtetsz csüggedő szivünkbe Hiszen védpajzsod: szeretet s a hit. Ha szólnak ajkid, elsiet a bűn, rossz, Mert fegyvered a lángoló erény, A hithomály eltávozik a szívből S helyébe lép az üdvhozó remény. Oh menj, haladj, dicső Vezér! előttünk, Lobogtasd az igazság zászlaját, Hogy szivünkből jövő benső örömmel Zenghessük el a győzelem dalát. Midőn az ármány megragadja lelkünk, Hallasd Atyánk óh tévmentes szavad, Melyből a farkasok környezte nyájnak : Minékünk boldog üdvremény fakad .... Föl tettre hát! Harczoljunk lelkesülten, Hiszen előttünk egy dicső vezér Kormányzó éltünk hányatott hajóján És sziklavár, melyet ármány nem ér. Előre bátran egyházunk vitézi, Győzünk a mig ily hü vezér velünk, Mert megtörik a rút pokol hatalma Nem győz a vétek, ármány ellenünk! Varázséji Béla.
