Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-02-05 / 6. szám

Pedig épen ez az „okosság“ ezen idő előtti érettség ez a nagy baj; ez a csirája annak a romlottságnak, annak az erkölcstelenségnek, mely később tönkre teszi a férfiúvá lett Palkó, Pistike, Ferkókat ép úgy, mint Gizella, Ilka, Anna stb. ő nagyságát.

Nagyon szeretem a gyermeket addig, mig a gyermekszobában van ; ott el tudok vele mulatni óraszámra ; de viszont legjobban tudok haragudni akkor, ha a vendégek közt találom.

Pedig sajnos sokkal gyakrabban az utóbbira van alkalmam.

Mit keres a gyermek a felnőttek közt ? Mert vagy játszik többedmagával és akkor már eo ipso a gyermekszobában a helye, vagy nem játszik és akkor — agyondicsért „okosságánál“ fogva, — figyel a nagyok beszédére.

Ezt pedig minden körülmények között meg kell akadályozni.

De nemcsak 5—7 éves gyermekek nem valók társaságba, hanem távol kell attól tartani a serdülő ifjúságot is.

Nagysád engem tulszigorunak fog tartani vagy, hogy tulsötét okulárison nézem a dolgokat.

Pedig biztosíthatom, sem az egyik, sem a másik nem áll.

Hanem veszem a tényt úgy. a mint van, úgy a mint azt megfigyelni akárkinek van alkalma bőven, sajnos nagyon bőven.

Méltóztassék elhinni, hogy igen gyakran volt és van alkalmam meggyőződni arról, mily ferde nevelésben részesül a mai fiatalság.

Bizonyítja ezt legjobban, hogy akármelyikünk nem egyszer volt már kénytelen tapasztalni, hogy fiatalságunk szinte rósz néven veszi, ha véletlenül figyelmeztetjük a fiatalságára. „Nincsen többé gyermek“ mondják általánosan, de már azt nem kérdezik „miért nincs ?“

Már jó eleve kijelentettem, hogy semmi kedvem sincs arra, útbaigazítást adn,i vájjon hogyan kellene e bajon (mert tagadhatatlan, hogy baj) segíteni, már azért sem, mert 1. nem vagyok szakférfi e téren; 2. családom nem lévén, nincs kit nevelni; 3. nincs szándékom egyelőre, családot alapítani, tehát 4. alkalmam sincs „minta gyermeket“ nevelni.

Azt hiszem nagysád, elég ha rámutattam a káros rendszerre, azon segíteni mások vannak hivatva.

őszinte tisztelője Monsieur Jules.

A siketnémák érdekében.

Tekintetes Szerkesztő Úr!

Bátorkodom folytatólag közzétenni, ami a tanköteles siketnémák érdekében a legközelebb lefolyt két hét alatt történt.

Legyen szabad mindenek előtt kifejezést adnom örömemnek ama nemes versengés fölött, melyet városunkban úgy az egyesek, mint a testületek eme nem- zetgazdászati szempontból fontos, következményeit illetőleg pedig főképen a ma még félreismert és elhanyagolt siketnémákra nézve üdvös és nagyhorderejű ügyben kifejteni kegyeskednek.

A város m. t. tanácsának és képviselő-testületének már a minapában említett és föltétien elismerést érdemlő, nagyszabású elhatározása mellett ma köteles hálával mutatok rá a ns. és főt. káptalannak minden nemes törekvést támogató, áldozatkész nagylelkűségére, nemkülönben az izraelita „statusquo“-hitközségnek készséges hozzájárulására, melyekről az alábbi kimutatás tesz tanúságot.

Hiteles forrásból értesültem továbbá, hogy a mi „Takarékpénztárunk,“ mely szolidságánál fogva a legszeretik a tudós feleséget, mert ez alaposabb készültségével megingathatná a tekintélyes férj magasztalt tudományát. Mások vádolták a nőket, hogy a természetszabta korlátokat átlépve tudósságukkal a férfi hivatásába avatkoznak bele. Melyik félnek adjunk igazat? Rousseau az utóbbiaknak ad.

A nagy nevelő kijeleli első sorban a két nem tehetségeit, hozzátéve, hogy ezek külön-külön; nem, csak együtt tesznek egy egészet. Ott, hol a nő jogait érvényesítheti, a hol t. i. a féleség mint nő jelenhetik meg, nagyon'sokat ér, helyesebben: pótolhatatlan; de a hol férfi akar lenni, ott csak parány és bitorló. Vagy nem bitorlás-e az, ha a nő saját hatáskörében fölöttünk áll, a mi hatáskörünkben pedig velünk egyenlőnek kiáltja ki magát? De ez az erőlködés mindig a nőiesség rovására történik. Mert ha a nőben nevelés által férfi tulajdonságunkat szándékunk ápolni, szükségképen el kell hanyagolnunk a nőicket. És mert a két nem tulajdonságai egy egyénben összeférhetetlenek, a férfiak módjára nevelt nő a férfi tulajdonságait el nem sajátíthatja, a magáéit elhanyagolja, ekként árt a férfi nemnek, de árt a nőinek is.

Ezzel még nem mondja Rousseau azt, hogy a nő csupán a háztartásban szerezzen jártasságot s más tekintetben tudatlan légyen. Azt sem mondja evvel, hogy a nő a férj szolgálója, a társaság alakja legyen, hogy fojtsa el, ha kell erőszakkal érzelmeit és tud- vágyát. Ezzel meggyalázná a természetet, a mely Rousseaunak bálványos, s a mely a nőket finomsággal, kel lemmel, friss észszél ruházta fel. Ellenkezőleg, gondolkozzék a nő, szeressen, legyenek ismeretei, f'ejleszsze testét és szellemét, de tartsa mindig szem előtt a nőnem hajlamát és kötelességét.

Már azért is kell a nőnek értelmét, szellemét művelnie, hogy az emberek, de különösen hogy férje becsülését megnyerje. Be kell bizonyítania a világ előtt, hogy férje becsületére Lúd válni. De miként teheti azt, ha nem ismeri a társadalmi viszonyokat, az illemszabályokat, szokásukat, kútfőket, melyekből az ítélet s a szenvedélyeket, melyekből nagyon sokszor a tett születik. Hogy tud eligazodni saját lelki1 I

kitűnőhb e nembeli honi intézmények egyike, kerek egyszáz frtnyi jelentékeny összeggel fogja megörvendeztetni a szegénysorsú tanköteles siketnéma gyermekeket.

Maguk a begyült adományok a következők:

A ns. váczi káptalan adott 50 irtot, az izraelita „statusquo“-hitközség 5 irtot egy meleg hangon tartott átirat kíséretében, melylyel az igazgatónak tudtára adja, hogy emez adakozását még kilencz évig ismételni fogja, Nagy-Becskerek város tanácsa 13 Irt 70 krt, a szarvasi főszolgabírótól: Szarvas község részéről 10 frt, Sz.-András és Öcsöd községek részéről 2—2 irtot, (összesen 14 frtot), a munkácsi egyházmegyei alapke- zelősége 10 frtot, Orosháza községe 9 frt 65 krt, Me- zőberény elöljárósága 8 frt 40 krt, a szepes-ófal vi takarékpénztári részvénytársaság 5 frtot, Meiszner Rudolf 5 frtot, Gyürky Károly 5 frtot, a kassai növendékpapok 5 frt 50 krt, a gyornaközségi elüljáróság 5 frtot, az ujverbászi takarékpénztár 5 frtot, az iharosberényi körjegyző gyűjtése 3 frt 42 kr., a pinkafői takarék- pénztár adománya 2 frt. Összesen: 146 frt 47 kr., mit a január 15-én e becses lapban nyugtázott 726 frt 93 krhoZ adva az eddig begyült adományok összege : 873 frt 40 kr.

De ez nem minden !

Eme már ekkoráig is számot tevő anyagi sikereken kívül szellemi téren is hódit az eszme.

így kegyelmes püspökünk Ő excziája nagyszámú egyéb kisded pártfogottjai mellé, az Isteni Mester példájára, odavevén a szegény siketnémákat is, legújabban kibocsátott főpásztori körleveléhez csatolva, fölszó- litásomnak 60 példányát méltóztatott az egyházmegyei főt. papságnak szétküldetni.

A „Kiskunsági Híradó“ deczember 18-diki s a „Zipser Bote“ január 14-diki száma vezérczikkül hozzák a most nevezett fölszólitást; utóbbi klasszikus németséggel adva vissza az eredeti szöveget, előbbi egyúttal adakozásra szólítva föl a közönséget. Közlik azon- fölül e fölszólitást: a „Bácskai Ellenőr“ egészen, a „Kávésiparosok Szakközlönye“ kivonatilag.

E lapok a fölszólitást közlő számaikat hozzám szives figyelemből beküldötték; azonfölül úgy hallom — olvasni nem érek rá — a fővárosi sajtó is hozzájárult a mozgalom kezdetén az eszme pártolásához.

Azt, hogy itteni mindkét lapunknak derék szerkesztőségei az ügyet minden fázisaiban legszivélyesebb hozzájárulásukkal pártolják, nálunk mindenki tudja, én pedig hálásan tapasztalom.

Végül az ügy érdekében nem hagyhatom megemlítés nélkül dr. Pap Géza országgyűlési képviselő úrnak, úgy mint az emberbaráti intézmények referensének ama hozzám intézett megtisztelő fölszólitását, hogy intézetünk fejlesztésére vonatkozó nézeteimet vele közölném; valamint dr. Purjesz Ignác, fővárosi fülorvosnak a „Budapesti Hírlap“ január 20-dik számában ismertetett amaz érdekes fölolvasását sem, melyet az „Ismeretterjesztő Kör“ helyiségében tartott s melyben a siketnémák oktatását a közönségnek figyelmébe ajánlja, mint egyedül alkalmas módot arra, hogy e szerencsétlenek önmaguknak s a társadalomnak visszadassanak.

E közleményemet s a tanköteles siketnémákat magammal együtt a Tek. Szerkesztő Úrnak s a mélyen tisztelt közönségnek kegyeibe ajánlva maradok

a Tekintetes Szerkesztő Úrnak

Váczon, 1893. január 28-án lekötelezett tisztelője

Pivái* Ignácz s. k.

k. r. áld., siketn. int. igazgató.

ismerete és mások véleménye között, hogy tudja bírálóit megbírálni, az előítéleteket szétoszlatni, ha szellemi tehetségeit nem művelte?

A nőnek tehát meg kell tanulnia első sorban kötelességét, szeretni. Minden további tanulmánya a gyakorlati életre irányuljon. Elvont igazságok, tudományos sarktételek nem tartoznak a nők ügykörébe, mert a nők ezeknek megállapítására sem elegendő kitartással, sem a szükséges elmeéllel nem bírnak. A nőnek inkább szellemdúsnak, a férfinek inkább éles- elműnek, emennek inkább okoskodónak kell lennie, hogy egymást egészszé pótolják a természetadta emberi tehetségek.

Mindenesetre a nőnek is meg kell tanulnia gondolkodni, mert tudnia kell helyesen Ítélni. Ismernie kell jót és rosszat, ismernie az erényt, ha ezt gyermekei szivébe akarja csepegtetni. Tudnia kell nevelni nem hízelgéssel, nem el kényeztetéssel, nem rettegte- téssel, hanem szeretettel, okossággal.

A jól nevelt férfi nejében is megköveteli a jó nevelést. De ha e nélkül szűkölködik is a feleség, a férj jobban, jár mint ha egy nagy tudományi! kisasz- szonyt kell házába vezetnie, ki „irodalmi törvényszéket állítana fel, melyben ő vinné a szót.“ Az ilyen szépelméjű nők csapások a férjekre, gyermekekre, barátokra, sőt a szolgálókra is. vagyis az egész világra. Szép tehetségének emelkedett magaslatáról megvetéssel, pillant az ilyen feleség női kötelességére. Eltekintve attól, hogy az ilyen nő nagyhangzású szavait rendszerint valaki az iróbarátok közül súgja: „legyetek őszinték olvasóim és mondjátok meg nyíltan, melyik nőről vagytok jobb véleménynyel és melyiket becsülitek többre, azt-e, kit szobájába lépve házi teendőkkel, női munkával, a gyermekek ruháinak kiigazításával Laláitok elfoglalva, vagy azt, kit Íróasztala mellett füzetek- és különféle színezetű levélkéktől körülsánczolva vers-csinálással láttok foglalkozni? Már Martialis is csípősen jegyzi meg:

Azt kérded Galla mért nem szeretlek ?

Mert nagyon sokat tudsz, igy vélekedik Rousseau a tudós nőkről. . . . a . . .

Tekintetes Szerkesztő Úr J

A múlt hó 28-án kelt levelemben kimutatott adományokhoz a lefolyt héten újabbak járultak, melyekről a mélyen tisztelt közönségnek következőkben van szerencsém beszámolni:

Első helyen említendő Vácz és vidéke úrhölgyeinek 55 frt 60 krnyi adománya, melyet özv. Benkár Dénesné, a váczi nőegyleti elnök ő nagysága volt kegyes átadni s melyben következő adakozók szerepelnek: Nemeskéri Kiss Pálné 10 frt. a váczi nőegylet 10 frt, Piret-Orczy báróné 5 frt, gr. Grouy Vilmosné 4 frt, Benkár Dénesné 2 frt, Gosztonyi Jánosné 2 frt, özv. Filó Pálné 2 frt, özv. Bencze Györgyné 1 frt, özv. Jankovics Györgyné 1 frt, Benkert Györgyné 1 frt, Krno Péterné 1 frt, Boda Róza 1 frt, Ökröss Vilma 1 frt, Tarcsay Jánosné 1 frt, Rudnyánszky Lászlóné 1 frt, Meskó Ábrisné 1 frt, Szentkirályi Albertné 1 frt, Almás® Albertné 1 frt, Battlia Béláné 1 frt, Udvardy Kálmánná 1 frt, Majthényi Péterné 1 frt, Palkó vies Józsefné 1 frt, Gosztonyi Gábriellé 1 frt, Kovács Ernőné 60 kr, Pru- cker Károlyné 50 kr, Gyürky Károlyné 50 kr, Lexa Emma 50 kr, Cseley Szidónia 50 kr, Fdimek Endréné 50 kr, Safranovics Károlyné 50 kr, T. J. 50 kr, N N 20 kr, R. R. 20 kr, N. N. 10 kr.

Továbbá gr. Grouy Endre Alsó-Petényből 10 frt. Torda városának tanácsa 10 frt, a solti takarékpénztár 6 frt 46 kr, Hód mező-Vásárhely polgármesteri hivatala 5 frt, egyúttal értesíti 17235 számú átiratában az igazgatót, hogy fölszólította az ottani összes egyleteket, hogy előadásaik tiszta jövedelméből a tanköteles siketnémák ügyét tőlük telhefőleg elősegíteni szíveskedjenek, a verbói takarékpénztár 2 frtot.

Eme összes legújabb adományok együttvéve: 89 frt 6 krt tesznek és a fentebb kimutatott 873 frt 40 krral összegezve: 962 frt 46 krt adnak.

Fogadják a kegyes adakozók leghálásabb köszöne- temet.

Megkülönböztetett tisztelettel a Tekintetes Szerkesztőségnek

Váczon, 1893. február 3-án

igaz tisztelője Pivái* Ignácz s. k.

siketn. int. igazgató.

Ipartarsulat bálja.

Az idei farsang csekélyke és szűkecsL:. programm- jában a „ Váczi Első Általános Ipartársulat“ január 28-iki estélye minden esetre jelentékeny számot tesz.

A társulat jó hírnevű tánczvigalmai már az előző években meggyőztek arról, hogy azok, úgy anyagi mint társadalmi tekintetben a farsang legsikerültebb estélyei; egyrészt a jótékonyságnak áldoznak, mert jövedelmi az emberbaráti nemes czélra szánt tőkét évről-évre gyarapítják, másrészt, mert jól esik tapasztalnunk, hogy városunkban az ipartársulat estélyei hová-tovább oszlatják az „osztály külömbség“ merevségét, mely ©ly nyomasztólag hat a vidéki városok társadalmi életére.

E szép és jó hírnévnek most is híven megfeleli ezen bál; — a farsangi estélyek között kivívott tekintélyes állását nem csak megtartotta, de szilárdabbá tette

A reggel közeledő órái alig bírtak végét szakitan a táncznak; mert hát a kis Ilonka, Bertácska, Annuska, Iduska, Erzsiké no meg az a hunezut Julis-(ka) még aztán a többi sok szép lány abban a fejbóditó, észbontó, szédületes keringésben mintha egymást biztatták volna az ölelő párok: „rövid a farsang! minden per- ezének leszakaszd virágát!“ S a „Pannónia“ falai között aligha szikrázott még valaha oly pezsgő jókedv, mint. ez alkalommal. Azért nagyon megbocsájtható tehát, ha túláradó érzés egyeseknél néha — úgy csárdás közben ! — (de hisz ez chicces) egy-egy „nem hivatalos“ rikkantásban, no meg a türelmes bálterem padlójának megveregetésében bugygyant ki.

A kedves bálanya Renter Istvánná úrhölgy 9 órakor lépett a terembe a Rákóczy induló hangjai mellett, s ekkor kezdetét vette a táncé., meb .unott ki világos kiviradtig.

A jelen volt hölgyek névsorát a következőleg közöljük.

Leányok: Baros Anna, Bekő Ilonka (Bpest), Bisz- tricsán Mariska, Csányi Ilonka, Docskál Rózsa, Drajkó Anna, Fajcsik Ilonka, Führer N., Fleischmann Teréz, Franyó Juliska, Jeremiás Etel, Janicsek nővérek, Kalen- csik nővérek, Kiss Irma, Kiss Margit, Kolosváry N., Korpás Margit, Kozma Anna, Ivrausz Annus (Tótfalu), Laza Mariska, Lányi Berta, Lopos Ilonka, Mátay Erzsi és Ida, Monszpart Milcsi, Péter Jolán, Pézli Anna, Rada Mariska, Ralfa nővérek, Száder Veronka, Sáry Sarolta, ör. Simák Anna, ifj. Simák Anna, Sebők Anna, Sperger Paulin, Schneller Antónia, Sz tanya Erzsi, Veres Anna. Vircz Anna stb.

Asszonyok: Reitter Istvánná, Tragor Ernőné, Tra- gor Jánosné, Miltényi A űréi né, dr. Franyó Istvánná, Korpás Mártonná, ifj. Korpás Pálné, Jelinek Ágostonná, Scheffer Andrásné, Hornung Albertné, Hainisch Richárdné, özv. Bocskay Andorné, Kristóf Lajosné, Rohács Józsefné, Krauszné (Tót falu), Szakszik Mihályné, Krenedits Jen öné, Prohászka Ágostonná, Korpás Lajosné, ör. Korpás Józsefné, Pelczéderné, Fédor Sándor- né, Kareczky Pálné, Fleischmann Edéné, Baross An- talné, Almássy Jánosné, özv. Gsernák Jánosné, Prazsák Jánosné, Maurer Andrásné, Csermák Ferenczné, Fajcsik Mihályné, Kolossváryné, özv. Nagy Jánosné, Drajkó Jánosné, Rada Elekné, Jeremiás Józsefné, Docskál Béláné, Száder Jánosné, Kiss Sándorné, Kozma Károlyné, Klapka Józsefné, Simák Jánosné, Droppa Józsefné, Csernyi Józsefné, Lányi Jánosné, Kalencsik Istvánná. Vircz Jánosné, Simák Jánosné, özv. Péter Istvánná, Malik Jánosné, Sáriné, Stark Györgyné, Lopos Jánosné Lip- ták Jánosné, Führerné, Tonlniuser Andrásné, Pézli Józsefné, Sztariyáné stb.