Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-10 / 50. szám

amateur-diszpéldány ára 500 frtban van megállapítva. Megjelenési és szétküldési módozatai azonosak a fentiekkel. * * 4' Midőn a Jókai-jubileum végrehajtó-bizottsága elhatározta, hogy a koszorús költő jubileumára összes műveiből nemzeti disz kiadást rendez és egyszersmind e kiadás előfizetéseiből a költőnek átnyújtandó 100,000 frtnyi nemzeti tiszteletdijat megteremti, az ügy érde­kében helyesen vélt eljárni, ha a 200 frtnyi aláírási összegnek egyszerre való befizetését kívánta, mivel csak ez úton állhat módjában a kiadásnak mindenek előtt biztos alapot teremteni és a költőnek átnyúj­tandó tiszteletdijat minden körülmények között a tény­leg befizetett hozzájárulási összegek által biztosítani. A bizottság merész és nagy felelősséggel járó vál­lalkozása már eddig is biztató eredményt mutathat fel. A végrehajtó bizottság azonban az eddigi tapasz­talatokból, különösen a ""közönség köréből hozzá ér­kezett számos megkeresésből arra a meggyőződésre jutott, hogy a nagy nemzeti ünnepben való részvételt és a nemzeti diszkiadás megszerzését a társadalom tágabb köreire nézve is lehetővé kell tenni és hogy ezt csak az által érheti el, ha az előfizetési összegnek egyszerre való befizetésétől eltekintve — annak részletek­ben való törlesztésére módot nyújt és ily módon azokra nézve is hozzáférhetővé teszi a jubiláris, örökbecsű munkát, a kik a legjobb akarattal és az ügy iránt ér­zett legnagyobb lelkesedéssel sem áldozhatnak egyszerre oly nagy összeget a szép és nemes czélra. A bizottság eme meggyőződése találkozott a kö­zönség óhajaival és a bizottság ma — a jubileumi alap egy tetemes részét biztosítottnak tudva — abban a kellemes helyzetben van, hogy az országszerte nyil­vánuló hangulatnak megfelelve, oly módozatokat állapít­hat meg az előfizetésre, melyek lehetővé teszik, hogy a társadalom valamennyi rétege a mozgalomban részt vegyen. A végrehajtó bizottság ugyanis f. hó 25-én tar­tott ülésében elhatározta, bogy a 200 frtnyi előfize­tési összeg négy évi részletben legyen befizethető, még pedig: Az első 50 frtos részlet 1893. deczember 31-ig a második 50 frtos részlet 1894. junius 30-ig a har­madik 50 frtos részlet 1895. junius 30-ig a negyedik 50 frtos részlet 1896. junius 30-ig. A megállapított részletek a Belvárosi Takarékpénz­tárhoz (Budapest, Koronaherczeg-utcza 3. sz.) küldendők. Ezelőtt és most. — Néhány megjegyzés. — irta: ZLv'Eonsie-u.r CTuules. Boldogult öregapámat ha láttam, hogy jókedvben van, rendesen megpumpoltam egy-két hatos erejéig. Szívesen adta ugyan mindig, de azért soha sem mulasztotta hozzá tenni: „Ej gyerek rengeteg sok pénzt költel-.“ Bedig hát instálom, elég nagy kamasz voltam már én akkor és bizony — most már elárulhatom, szegény öreg úgy sem tudja meg — én is szerettem volna itt-ott egy pohár sört inni, vagy egy akkor divatos „Damen“ czigarettából napjában legalább egyet el­szippantani. Dehát mikor mindez olyan rengeteg sok pénzbe került! Boldogult édes jó apámtól „hetipénzt“ kaptam és pedig minden szombat este 30, mond harmincz kraj- czárt. Mi—cső—dal? Harmincz krajczárt? kérdi nagy megbotránkozással a mai fiatalság . . . És ezt nem restelli kiírni P Hja! Uraim akkor se csináltam belőle titkot, ma már úgy se. Hiszen akkoriban én ama 30 krajczárral az iskolatársak között csak tizenkettedik helyen álltam, hatvarikilencz között. És talán érdemes felemlíteni azt is, hogy minden a fővárosban volt, ahol akkoriban is elég alkalom nyílt a pénzkiadásra. 1879-ik év nyarán elmentünk öten a székesfehér­vári kiállításra, onnan átrándultunk Siófokra sőt — a hajóskapitány szívességéből a magyar tengeren is jártunk és láttuk Balatonfüredet is. És hát mit gondolnak hány száz forint nyomta a zsebünket ? Volt mindegyiknek össze-vissza tiz-tizenkét fo­rintja, vajmi kevés ugyebár? De annál több volt a jó kedv és a minden mást felérő jó lelkiismeret. Szinte hihetetlen mennyire változott a fiatalság tiz-tizenöt. év alatt. Ne tessenek talán hinni, hogy mi holmi fi dísz­terek voltunk, kik mindig otthon ültünk és egyebet sem tettünk, mint a pandektákat böngésztük. Sőt ellenkezőleg éltünk és élveztük a fiatalsá­gunkat. Eljártunk sűrűn színházba felolvasásokra, de sőt nagyon is eljártunk a — turfra is ! Igen ám, oda jártunk mink is. Igaz ugyan, hogy az egyes lovak genealógiáját nem ismertük olyan alaposan minta mostani abc-és is­kolásgyerek, igaz az is, hogy a totalizatőrt még csak nem is láttuk, sőt bevallom azt is, hogy nem igen fizettünk belépti dijat, mert hát megközelítettük a ló­versenypályát előttünk igen jól ismert utakon a hon­nan pompásan lehetett mindent látni — ingyen. A színházakba eljártunk a kakasülésre a honnan eleget hallottunk és láttunk, mert ez volt a főczélunk. A természettudományi társulat által rendezett elő­adásokra pedig szabad volt a bemenet. Mindennek a természetes következménye az volt, hogy kevesebb gonddal éltünk, mindig jókedvűek vol­tunk és jó lelkiismerettel mertünk szerűibe nézni akár­melyik konstablernek. Megdöbbentő az a romlottság a mai fiatalság között. Hiszen már-már annyira jutottunk, hogy csoda­számba mennek azok kikről azt mondhatjuk, hogy még tiszteségesek azaz — tisztakezűek. Nap-nap után egyébbről sem olvasunk és hallunk, mint sikkasztás itt, öngyilkosság ott. Az egyik meg­lopja a kaszszát, a másik elsikkasztja a rábízott pén­zeket és értékeket a harmadik hamis váltókat bocsájt ki a saját édes anyja nevére kiállítva! És mindezt miért? Azt hiszem felesleges erre még feleletet is adni, hisz tudja mindenki miért és minek. De ha megnézzük a mai fiatalságot, úgy nagy megütközéssel azt fogjuk tapasztalni, hogy az tulaj­donképen nem is létezik. Csupa kiélt, kiagott bábu, amely görnyedt háttal buta nézéssel egy eltévesztett életet él. Manapság mindenki úr akar lenni, még pedig nagy úr. Senki sem elégszik meg azzal amije van. Pénz csak pénz kell és ha nincs elég a kedvteléseinek ki­elégítésére, akkor szerez magának. Hogyan ? Az mel­lékes. Ha jó szerrel és egyenes utón nem lehet — hát lop, sikkaszt. Azzal nem törődik, hogy tönkre teszi saját és hozzátartozói jó hírnevét, hogy szüleit — a szégyen — sírba kergeti, az mind semmi. Csak legyen pénz! Csak azt szeretném tudni, hogy hol és mikor lesz ennek a hajszának a vége . . . És — ez sem az utolsó kérdés — vájjon nincsen e hatalmában a társadalomnak, ezen elkorcsososodás- nak elejét venni. Vagy nem akarja a társadalom belátni azt, hogy a mikor az ilyen talmi nagyságokkal fentartja a köz­lekedést, hogy tulajdonképen segédkezet nyújt! ? Hiszen ha látjuk, hogy például az egyik, vagy másik jövedelméhez képest éppen fordított arányban él, ha előttünk feltűnik az illetőnek nagyúri életmódja és mi — a helyett, hogy visszahúzódnánk — ezen nyilvánvaló svindlerekkel még együtt mulatunk, akkor a mi hibánk még nagyobb. Mert ha ezen talmi urak viselt dolgai napvilágra kerültek, eddig még mindig kiderült az, hogy „hisz nekem mindjárt feltűnt az, meg az.“ De mig a társadalomnak nem lesz elég bátorsága a leplet már akkor lerántani amolyan kvázi nagysá­gokról, amikor „ez, meg az kezd feltűnni,“ addig fiatal­ságunk nagy buzgalommal továbbra is fogja folytatni a lejtős utat. Városi és vidéki hírek. = Jókai Mór művei Reiser Béla ügyvéd a kaszinó indítvány-könyvében arra kérte a kört, hogy a könyvtár javára Jókainak 200 frtos művét 50—50 frt törlesztés mellett vegye meg. Természetes, hogy sokan akadtak eme indítványnak pártfogói és helyeslői, de viszont akadt olyan is, a ki nem akarta megszerzését. Az már csakugyan furcsa, hogy évenkint az előirány­zott összegből ötven forintot Jókai műveiért sajnálnak kiadni, pedig hát évenkint Montepin. Ponson-féle re­gények megszerzésére kétszer annyi összeget is áldoz­nak. Ha a kör a könyvtárában levő Jókai műveket antik­várban, vagy tagjainak eladná, hisszük, hogy kapna érte 100—120 forintot és igy az uj és díszes kiadás legfeljebb i száz forintjába kerülne a körnek. = Adomány. Schuster Konstantin megyés püs­pök O Nagyméltósága a helybeli kath. legényegylet­nek 50 frtot adományozott. Ugyanezen egylet czéljaira Villásy István kanonok 5 frtot adott. = Váczi ifjak köre. Múlt számunkban irtunk ama jó tervről, melyet a váczi ifjak megvalósítani óhaj­tanak s hogy a terv jó és kivihető, mutatja az, hogy ifjaink igen nagy számban, még vidékről is, jöttek össze múlt vasárnap délután a Pannónia szálló nagytermé­ben. Határozatilag kimondották, hogy a „ Váczi ifjak köre“ czim alatt egy társaskört alakítanak, a melynek alapszabályainak kidolgozására ötös bizottságot kül­döttek ki. E bizottság lagjai Lövenheim Samu bölcsé- szettan hallgató elnöklete alatt Balogh Béla bölcsészet- tan hallgató. Rresák Pál és Ignáczy Ernő joghallgatók és Kovács Sándor. A bizottság már elkészült a reá bízott teendőkkel s az alapszabályokat a ma három órakor Pannónián tartandó nagy gyűlés elé terjesztik jóváhagyás végett. Ugyanekkor fogják a kör tisztvi­selőit is megválasztani. Mint értesülünk, a Váczi ifjak köre a nyilvánosság előtt először is azzal fog szerepelni, hogy felolvasással, szavallattal esetleg ének és zenével egybekötött nagy és díszes tánczmulatságot rendez a közellevö farsangban. — Zajlás a Dunán. Hiába, ha a hó nem is mutatkozik, a Dunán is beáll a tél. Nagy tábla jegek úsznak lefejé a haragos zöld vizen, a mi azt mutatja, hogy a felső vidéken erősen fagy, lent pedig a De­recske mellett a szigetköz simán befagyott s nem egy bátor korcsolyázó próbálta ki már a sima jeget, mely egész Sződ-Rákosig használható. = Elkésett vonat. Múlt hétfőn hiába várták a 151 -es számú Verőcze felől jövő személyvonatot, mert nem jött. Másfél óra múlva baktatott be lassan s a kalauzok azt adták okul késésüknek, hogy Nagy- Maroson kifogyott a viz a mozdonyból s igy nem volt gőzzük sem, amivel tovább mehettek volna. A mun­kások tehát csöbröt-vödröt összeszedve lementek a Dunára és onnan szedték a vonatnak szükséges vizet. Végre másfélórai késés után útnak indulhattak, de a nagy hátramaradást már Budapestig nem tudta behozni. = Megyebizottsági tagválasztása. E hó 18-án Mányai Iván lemondása folytán üresedésbe jött megyebizottsági tagsági helyet fognak Sződön betöl­tetni. Két jelölt van: Tragor Antal plébános és Tar János gazdatiszt. Mint értesülünk a választásból va­lószínűleg Tar János kerül ki nagy többséggel, kinek nemcsak Sződön, hanem a többi szavazó községekben Vácz-Hartyánban és Rátóton is nagy pártja van. — A jégpálya. A héten olyan szépen fagyott, a Halifax híveinek örömére, hogy a derecskéi jég­pályát ma vasárnap megnyithatják. Úgy tudjuk, hogy a megnyitás zenével történik. = Jég közé fagyott ember. A múlt kedden a füzes alatt egy embert találtak az arra járók. A vizsgálat megindult és kiderült, hogy az illetőt Garasi Flóriánnak hívják, ki ezelőtt a Duna túlsó oldalán levő Pokol korcsmában dolgozott. Szombaton felvette heti bérét és el is itta azonnal a csárdában, azután -arra kérte a révészt, hogy vigye át Váczra — ingyen. A mi révészeink olyan emberek, hogy este még jó pénzért sem visznek át, természetes, Garasi Flóriánt ingyen nem volt hajlandó Váczra szállítani. A legény erre eloldott egy csolnakot, beleült s átevezett a túlsó oldalra. A viz levitte s mikor nehéz fővel ki akart lépni a csónakból belebukott a sekély vízbe. Azt hitte, hogy igy is jól van, tehát ott maradt. Harmad napra azután megta­lálták a jég közé fagyva. = Elgázolás. Múlt szerdán estefelé Tragor ke­reskedése előtt a fegyintézeti rabok által hajtott kocsi elgázolt egy szegény asszonyt Fleischmannét. Többen segélyére siettek az elgázolt asszonynak, kinek sérü­lései meglehetősen veszélyesek. — Kisiklott gép. Múlt hétfőn éjjel a vasúti állomásunkon egy tehervonat zárt váltón haladt ke­resztül. Mikor visszatolt a váltót felszakitotta s a gép kisiklott. A gépet pár óra alatt beemelték s a tolatás minden fennakadás nélkül tovább folyt.- Báli-selyemszöveteket méterenként 45 krtól 11 frt 65 Űrig, valamint fekete, fehér és színes selyemszöveteket is méterenként 45 krtól 11 frt 65 krig — sima, csíkozott, koczkázott, mintázott, damasztot slb. minőségben (mintegy 200 különböző fajta és 2000 különböző színes árnyalatban) póstabé- és vámmentesen szállít: SlensseSíery- (cs. kir. udv. szállító) selyííasfigyíss’«*- Küriohhen. Minták póstafordulóvul küldetnek. Svajczba czimzett levelekre 10 kros és levelező-lapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. — Öt forintba kerül ez a kis szekrény? Az átelleni üzletben sokkal nagyobb kőépitőszekrényt kapok ezen összegért. — Elhiszem azt, viszonza az elárusító, azok utánzatok, nálam azonban csak valódi horgony kŐépitö-szekrényeket kaphatni; vigye csak nyu­godtan magával ezen szekrényt, ha kisebb is, sokkal nagyobb örömet fog vele szerezni, mint a nagyobb utánzatokkal. A vevő megvette a szekrényt, de nem igen látszott vele megelégedve lenni. Ezen esetre em­lékeztettem, midőn ez idei első karácsonyi körutam alkalmával kiválóan horgony köépitő-szekrények felől kérdezősködni hallottam. — Fölkerestem tehát a múlt évi vevőt, ki véletlenül ismerősöm és megkérdezém^ mennyire volt a kis szekrénynyel megelégedve. „Óh nagyon, meg sem látszik rajta, mily sok mulatság rejlik benne és én ez idei karácsonyra egy kiegészítő szekrényt veszek! — Valahányszor a fiammal együtt építek, mindannyiszor azon örvendek, hogy nem hagy- 1 tam magam annak idején az utánzat nagysága által ! annak megvételére elcsábítani, mert láttam egy is- [ merősömnél ilyen szekrényt, de az sem fűi az én szek- ■ rényemhez képest.“ — Nehány nap múlva újra nyílt j alkalmam a horgony kőépitő-szekrény felől kedvező I Ítéletet hallani. A szülők és gyermekek cl vannak ra­gadtatva. a gyönyörű építmények által és nagyon örül­nek azon rendszernek, hogy kő- és könyvkészletüket I a kiegészítő szekrény által évről-évre nagyobbithatják. Ennélfogva hiszem, hogy minden szülőnek ezen al­kalmas ajándék-tárgyat első sorban azon megjegyzés­sel ajánlhatom, hogy a Jiichte.i féle horgony köépitö- szekrénygyára Pécsben“ mindenkinek kivánatára kész­séggel küld árjegyzéket. Irodalom. = A Budapesti Bazárt, a magyar divatlapok legrégebbikét melegen ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. Minden számában közel 100 művészi kivitelű divat- rajzot, pompás színezett divatképet és gazdag tartalmú szépirodalmi részt, közöl. A Budapesti Bazár úgy is, mint divatlap, úgy is mint szépirodalmi közlöny első helyen áll. Szerkesztője Király János Lapunk t. olva­sóinak figyelmébe ajánljuk a hirdetések közt közölt előfizetési felhívást. — Az Athenaeum Képes Irodalomtörtó­neté-ből (szerk. Beöthy Zsolt) megjelent a 13-ik tüzet. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom