Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-03 / 49. szám

— "

lékmüvek (szobrok), valamint dicső tetemeiknek pan- theonokban való közös, vagy mauzóleumokban való külön eltakarítása.

E tekintetben a Deák Ferencz és Andrássy Gyula gróf emlékezetének megörökítésére tett törvényhozási intézkedéseket említjük meg, melyek (nem rég történvén) még általánosan ismeretesek.

Nagy emberek és hírneves férfiak emlékezetét azzal is szokták megörökíteni, hogy hajók, épületek, erődök, utczák, terek, intézetek, élőfák, stb. sőt egész községek, szigetek és tartományok tőlük kapják elnevezésüket ; továbbá azzal is, hogy ereklyéiket múzeumokban stb. kegyeletesen megőrzik (Deák-szoba a Nemzeti Múzeumban).

A kitüntető jelekhez tartoznak végre, a nyilvánosság terén szerzett érdemeket magasztaló díszes föliratok-, albumoknak stb. küldöttségek által való ün- nepies átadása is. I). I.

Az idegen vezetéknevek megmagyarositása,*)

Ha a Wenckheim bárók, Festetich grófok, vagy I Odescalchi herczegek nem magyarosítják meg nevüket, ) azt értem és nincs kifogásom ellene. Sőt a különféle j Trencsén, Liptó, Árva, Sáros stb. megyebeli tót faluk j után elnevezett, de eredetileg magyar fajú nemes csa- j ládok vezeték és előnevei sem fogják Árpád apánk { siri nyugalmát zavarni; mig ama falvak eredeti ma- i gyár neveinek visszaállítása, az eredetileg idegen elnevezéseteknek pedig átkeresztelése, illetőleg kieszközlése az ottani vármegyei urak hazafias kötelességét képezi.

A nemesség már eredeti mivoltánál fogva sem igen változtatja meg alapitó ősének az utódokra fényt árasztó ősi nevét. Két nemes családi névnek egyesítése a czimerekkel együtt gyakrabban történik, egészen új név fölvétele azonban (az említett okból) I ritka kivételt képez.

Másként áll ellenben e dolog a régibb értelemben vett polgárságnál (üzletembereknél) és legegyszerűbb foglalkozású honfitársaink milliónyi tömegeinél.

Teljesen méltatom minden tisztességes emberben | azt a kegyeletet, miszerint szintolyan tisztelettel, sőt ■ olykor büszkeséggel emlékszik meg egyszerű őseiről, | mint a legelső főnemesi családnak ivadéka az ő históriai nagyságú elődjeiről.

Mindamellett a társadalom polgári és még alsóbb rétegebeli honfitársainknak csak akkor van igazi okuk | idegen hangzású vezetéknevükhöz görcsösen ragaszkodni, ha e név az ő saját érdemükből a közéletben bizonyos jelentőségre tett szert. De már az ilyen hírneves férfiúnak nagykorúvá vált fia 24-ik születésnapján bátran beiktathatja magát magyar nevű polgártársai sorába, illetőleg hazafiasai! cselekszik, ha nem bírván helyben tájékozódni a magyarositó egyesület érdemes ügyvivőjéhez, a főváros I. kerületének Attila utczájában lakozó Telkes Simonhoz fordul ez ügyben való útbaigazitás vegett.

A nemzeti egység előmozdítására mindent meg kell tennünk, főleg most, midőn belellenséyeink oly kihivóan lépnek föl. Semmi sem kicsiny, senki sem fölösleges tehát mi és ki azt a nagyczélt elérnünk segít és ami ennek az országnak magyar jellegét tüntetőén kidomborítani képes.

Alig képzelhető : hogy a Petrovitsból lett Petőfi, Toldi, aki előbb Schedel volt, vagy Hunfalvi, kit Hunds- dorfernek hittak azelőtt, — Irányi, ki régen valami Schuh-ra végződő német nevet viselt, és még több idegen származású kiváló emberünk birt volna régi nevével is annyira hatni a nemzetre, mint igy meg- magyarositva hatott.

E nagy példák méltóak az utánzásra, még pedig épen most, midőn az oláhok es tótok közt annyi

*) E czikket egy keresztény ember irta, aki nem vallja magát antiszemitának. Szerk.

további leszedésére, úgy hogy végre csak a főárbó- czon marad egy vitorla, ez is háromszorosan begyürve, és a rézsútos orrárbóczon is az utolsó háromszögű vitorlát feszíti ki az orkán.

A kormánykereket már több óra óta két erős dalmát kormányos kezeli. Megtörténik ilyenkor, hogy a hullámok által való iesodortatástól csak a hajóhoz kötözéssel lehet a kormányosokat megóvni.

A födélzet összes nyílásait vizállóan zárják el, hogy a hajón áthömpölygő hullámok az alsó üregekbe, ne hatolhassanak.

Roppant ropogás hallatszik ilyenkor lent a hajó üregében, ijedelmesebb még a hullámoknak a hajó oldalaihoz való csapkodásánál is. Mindez, valamint tengervésztől való félelem is, nagyban növeli a lenn tartózkodó laikus utazók baját, kiket ilyenkor a tengeri betegség a kiállhatatlanságig szokott megkinozni.

Végre a vihar is kitombolja magát. A szél gyöngül, a tenger azonban még kavarog.

Kinyitják ekkor a födélzet bezárt lyukait is melyek egyikén kissé vidámabb ábrázattal emelkednek a lépcsőn a födélzetre a tengervészt átszenvedett utazók, habár a tengeri betegség még mindig bántja is őket.

A kapitány vissza téteti lassanként a leszedett árbocztoldalékokat, vitorlákat és vitorlafákat, rninde- riiket a maga régi helyére, úgy hogy a mostmár kissé kedvezőbb irányba átcsapott és még mindig elég erős szél végre kiszabadítja hajónkat ama vészes szorulatból, mire vígan folytathatja az útját az oczeánon keresztül, a még nem látott újvilágnak mindenben bővelkedő partjai felé. J). I.

hazaáruló támadt, jött meg az ideje annak, hogy idegen vezetéknevű, de magyar érzelmű honfitársaink neveik ezrenkénti tömeges megmagyarositásával tüntessenek e hazának magyar jellege mellett.

Mindamellett nem szabad e mozgalomnak a társadalmi térről a politika mezejére áttereltetnie. Csak a tény hasson egymagában, szalmatűzű gyülésezés és ékes dikeziók nélkül.

Antiszemita érzelmű polgártársainkat pedig az sem riassza vissza a szóban forgó hazafias cselekedettől, ha talán ama nagy tömegekbe egy-két bátyus zsidó is belekerülne. Eddig sem lett volna oly feltűnő a zsidók neveinek megmagyarositása, ha nem volnának a többi felekezetitek a zsidókhoz képest mindenben oly nehézkesek és túltennék magukat azon a szomorú tapasztalaton, hogy a névváltoztatás paizsa mögé némelykor üzleti szédelgés is szokott elrejtőzni.

Ez utóbbi tekintet már épen ne tartsa vissza az illetőket, hiszen tudniok kell: hogy nincs oly dolog a világon — legyen az bár a legszentebb is — a mivel a jellemtelenség egykor, vagy máskor vissza nem • élt volna.

Egyébiránt ha vannak polgártársak e városban, kik nem hajtva gyönge szózatunkra, a zsidóság példájának követésétől mindamellett visszarettennek, — ám forduljanak fiúi bizalommal Vácz legnagyobb díszpolgárához Kossuth Lajoshoz tanácsért, hogy mitévők legyenek,

«Talpra magyar hi a haza !«

»Itt az idő most vagy soha.«

lesz bizonyára a turáni pátriárka válasza. í). I.

Elhagyott kisdedeink érdekében.

Most hogy a lelenczkérdés, jobban mondva az elhagyott kisdedek elláíásának ügye ismét napirenden van és reméljük le sem kerül, mig valami igazán hasznosat és czélszerüt nem teszünk érdekükben — jó lesz kissé szemügyre venni a dolgot, nehogy a közvélemény lelkiismerete újólag nehány jóhangzásu közmondattal és látszólagos cselekedettel elszenderedjék.

Édes hazánk a frázisok hazája, a ki ilyenekhez ért, azt megbámulják s ha kellő kitartással űzi, akkor nagy ember lesz belőle. Két különösen zsíros termő földje van a nagy kongásu szavaknak, ezek a morál és a jótékonyság.

Elhagyott kisdedeinknek sajnos még ezeknek szalmáján kell nyomorogniok, az igazi, tiszta humanizmusz búzájából még alig jut nekik nehány szem.

A morál kuruez vitézei azt mondják, hogy a kisdedek élhagyatását a szülők bűne okozza, tehát nem szabad a bűnt istápolni az által, hogy a gyermekekkel való ügyet-bajt a társadalom a szüléktől elvegye, mert ezzel csak a bűnt megkönnyíti illetve pártfogolja.

Ä mióta kétségtelen számadatokból tudjuk, hogy mily rossz behatása van a szegénységnek a családi életre, a házasságkötések, születések és gyermekek elhalálozásának számára, úgy, hogy akár csak egy ily kedvezőtlen körülménynek, például a kenyér megdrágulásának is kimutatható rossz hatása van — azóta az erkölcsiség frazőrjei kissé elcsendesedtek és nem tiltakoznak az ellen, hogy legalább az elhagyott gyermekekről gondoskodjék a társadalom.

Oh mikor jön el az igaz szónok, a való beismerésének az ideje, mert csak akkor fog megkezdődni a segítség. A helyzet megítélésére első sorban jó statisztikára volna szükség. Pedig az épen a gyermekek dolgában a legmegbizhatatlanabb. Áz elvetélések statisztikája (kivéve a fővárosban) nem ér egy fakovát, valamint a gyermekek elhalálozásának okairól való sem. Nem csoda a mikor nagyon sok helyült harangozok meg tanítók „kémük“ a halottat. Es hogyha még száz oly rendeletet ad ki a belügyminiszter, mint minap, mely az idevágó törvények és rendeletek szigorú betartására utasítja a hatóságokat (ez is eléggé jellemzi az állapotokat), hát biz az csak fidibuszra való papír marad. Mig az emberek és természetesen a gyermekek életét és egészségét hathatósan védő törvények és intézmények híján vagyunk — legalább olyanok Inján, melyek az állatokat tényleg megvédik. Szocziális viszonyainkra jellemző, hogy mig minden garas vagyont ezernyi paragrafus és az egész hatalmi apparatus megvéd, addig az orvos, egészséget és életet védő intézkedéseit még a falu bírája is félvállról veszi s a foganatosítást attól teszi függővé, ha az a szolgabiró úrnak bölcs belátását is elnyerni szerencsés volt.

De hát az általános gravamenektől térjünk vissza szükebb tárgyunkra.

Tehát vájjon nincs-e módunk e proletár kisdedek sorsán enyhíteni ? Egyelőre gyökeresen, semmi esetre sem. Mert nem szüntethetjük meg az okokat, melyek a nyomorúságot folyton-folyvást előidézik, sőt fokozzák. De hát czélszerű legalább a mennyire lehet, az elhagyott kisdedeken segíteni, őket felnevelni? Korunk szellemében legjobban elkerüljük a frázisokat, ha üzleti szempontból fogjuk fel az ügyet. Az ember portéka, mely több-kevesebb pénzben kifejezhető értéket képvisel, nálunk rendkívül keveset. De utó végre nemcsak a vagyon adózik, hanem a munkás ember is, a romlott portéka pedig pénzbe kerül, azt külön kell kezelni és elraktározni — a kórházakban és börtönökben. Tehát minél többet mentünk meg s ezt mindjárt a legelején kell jól kezdenünk (s azt minden bortermelő tudja) annál jobb és ha már egyébként nem lehet, hát jobb kevesebbet gondosan, mint sokat tökéletlenül kezelni.

Csak annyi gyermekről gondoskodjunk, a hányat jól el tudunk látni — ez a terve az „Országos lelenczház egyesületnek“, mely alig egy éve kezte meg hazafias működését a fővárosnak színe java részt vesz a mozgalomban. Szerte kiddé az egész országban felhívását a minek eredménye eddigeíé az, hogy vagy 1400 tagja, 10,000 írt. alaptőkéje van és körülbelül 4,000 frt

évi jövedelemre számíthat. Mindez édes kevés, de mégis elég arra, hogy vagy 25—30 gyermekről gondoskodjék.

És ezt mihamarabb, egy-két hónap alatt meg akarja kezdeni és ez lesz az első lelenczház fővárosunkban, melybe a szegény elhagyott gyermekeket, tekintet nélkül eredetökre és vidékre, fel fogják venni és dajkaságba kiadni a vidékre a legszigorúbb ellenőrzés és felügyelet alatt.

Az „Országos lelenczház egyesület“ igazgatósága kérve-kéri az igaz emberbarátokat és hazafiakat, hogy nemes törekvését támogassák, a szerte küldött aláírási iveket haladéktalanul az egyesület irodájába (Budapest VIII. Kerepesi ut 41.) heküldjék, hogy minél több ártatlan kisded életét lehessen megmenteni: A tagsági dij oly kicsi, rendes tag évi 2 frtot, pártoló tag évi 5 frtot fizet, alapitó tag egyszer és mindenkorra 50 frtot, alapitványos pedig legalább 300 frtot, úgy hogy a szegény ember is részt vehet ez égető hazafias szükséglet megoldásában.

Az után rendkívül szükséges volna, hogy az ország minden vidékén fiók-egyesületek alakuljanak s az alapszabályok 42. §-a értelmében 20 tag ezt már megteheti. Rendkívüli szolgálatot tesz az ügynek az a lelkes honleány vagy hazafi, a ki ilyen fiók-egyesületnek alapítására vállalkozik saját vidékén s ezt az igazgatóságnak bejelenti. Ennek a vidék is hasznát látná, mert a hol fiók-egyesület van, ott a tagok felügyelete alatt lelencz gyermekeket lehetne elhelyezni és fölnevelni. Mert a tagok nemcsak pénzzel járulnak a czél- hoz, hanem hivatva vannak tényleges részt venni a nemes munkában, védő szárnyaik alá venni a kisdedeket és ellátásukra és nevelésükre éber szemmel őrködni.

És épen ezért van égető szükség, az egyesület felvirágzására, hogy a fennkölt szellemű „társadalom“ maga viselje gondját e szerencsétlen kisded proletároknak. S ha a mozgalom megindult, akkor a kormány és a hatóságok is követni fogják a jó példát és istápolni fogja egyesületünket. Hát mutassunk jó példát ! Lépjünk be mindannyian az egyesületbe, kik megundorodva a frázisoktól, ha többet egyelőre nem tehet, akár csak 50—100 gyermek megmentését is üdvös cselekedetnek tartják. Józanul, okosan és biztosan előre!

És akkor siker koronázza müvünket.

Városi es vidéki hírek.

= Személyi hir. Schuszter Konstantin megyés püspökünk, múlt héten Budapesten a prímás elnöklete alatt tartott püspöki értekezleten jelen volt.

= Váczi ifjak köre. Tudomásunkra jutott, hogy miben töri a váczi intelligens ifjúság a fejét: Azt akarják, hogy Váczon a nőtlen fiatal emberekből egy társaság alakuljon, melynek czélja az amúgy is rossz lábon álló társadalmi élet fejlesztése ének, szavalat, felolvasás és tánczmulatságok által. Volt már városunkban ehhez hasonló intézmény: a Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre, de ez egy-két táncmulatságot rendezve elaludt, úgy látszik, örökre a tagok részvétlensége miatt. A váczi intelligens ifjúság most másképen csinálná ezt: Először is székhelye nem Budapesten, hanem Váczon lenne, másodszor is nem egyetemi, hanem iskolákat végzett, a váczi társadalom által intelligens, derék ifjúnak ismert fiatal emberek lennének tagjai. Szép az eszme, szép a czél, de hogy ez el ne aludjon, mint Váczon sok annyi jó indítvány az két tényezőn alapszik : Az ifjúság legyen minden tehetségével azon, hogy a körük megalakuljon, a váczi intelligenczia pedig ne vonja ki magát málatságaikból hisz épen az a czél, hogy a mi szegény társadalmi életünket fejlesszék. Különben — mint értesülünk — az ifjúság ma vasárnap délután három órakor tartja alakuló közgyűlését a Pannónia szálló nagytermében, melyre bárkit, a ki az ügy iránt érdeklődik, szívesen látnak.

= Két jubileum. Múlt szombati városi közgyűlésnek két legkiemelkedőbb pontja az volt, mikor Gajáry Géza polgármester előterjesztést tett József fő- herczeg 25 éves honvéd főparancsnoki jubileuma és Jókai 50 éves irói jubileuma megünneplésére. József főherczeghez és Jókaihoz feliratot intéznek — a polgármester indítványára — melynek szövegezését a tanácsra bízzák, a mely annak idején illetékes helyre juttatja. Ezen kívül elhatározták, hogy Jókai müveinek kiadandó 200 frtos példányát a váczi gimnázium számára megszerzik. Mindezt a közgyűlés egyszerűen, minden nagyobb lelkesedés nélkül, magáévá tette. Kommentárt nem füzünk ehhez, csak azt mondjuk ennyit érdemelt Jókai Mór, Magyarország első regényírója ?- Uj menetrend. A magyar kir. államvasutak igazgatósága arról értesít, hogy deczember első napjától két uj vonatot vezet be a forgalomba. Ezek 146 és 218, illetve a 145 és 217-es számú vonatok. Az este 7 óra 20 perczkor Budapestről induló személy- vonat megszűnik, helyette 6 óra 50 perczkor indul a 146-os számú személyvonat, mely Nagy-Marosig közlekedik. Innen vissza meg a fővárosba, érintve Váczot 9 óra 10 perczkor. A másik vonat, a 218-as este 9 óra 15 perczkor indul Budapestről, ellenvonata reggel 6 óra 6 perczkor indul Váczról s 7 órakor ér a fővárosba. Különben a táblázatos menetrendet közöljük mai számunkban is.

= Zubovics Fedorról tegnap az a hir volt elterjedve, hogy párbajban agyonlövetett. E hir minden alapot nélkülöz. Zubovics szombaton délután a gyorvonattal a legjobb egészségben Bécsbc utazott. Verőczén is hitelt adtak a hírnek, mely onnan eredhetett, hogy Zubovicsot és Balázs rétsági főbírót egy vonaton látták Budapestre utazni, hol a párbaj megtörtént volna, de párbajozni ezúttal eszükágában se volt.

= A tőkepénzesek figyelmébe. A „Váczi Ipar és Kereskedelmi-Hitelintézet“ most azon czélszerű