Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-11-19 / 47. szám

Aranysarkantyús vitéz és kamarás (aranykulcsos) is csak nemes ember lehet; valamint rendszerint csak nemes ember juthat a magyar királyi testőrséghez, vagy a bécsi Therézianum magyar alapítványi helyeire is.

Meglehet, hogy a teljes jogegyenlőség minden téren talán nem is nekünk való. Egy kicsivel több jogelosztás azonban, mégsem ártana. Csak attól óvja Isten hazánkat, hogy ne kelljen valahogy a jogegyenlőséget nehéz nemzeti válságok árán megszerezni.

Reméljük tehát, hogy a kívánatos fokú jogegyenlőség, a felvilágosodás, közműveltség és vagyonosodás nagyobb előrehaladása után, nálunk is mintegy természetszerűen fog bekövetkezni. I). I.

Battenberg Sándor meghalt.

(P. N.) Megrendítő hirt hoz a táviró a stíriai fővárosból. A bolgárok volt hős fejedelme, Battenberg Sándor tegnapelőtt délben 12 órakor meghalt. A halál birodalmába mint gróf Hartenau, mint csendes osztrákmagyar tábornok tért, a világtörténelemben azonban | mint a vitéz battenbergi hódított magának helyet. A J világ tisztelete, népének rajongó szeretete kisérte arra 1 a rövid ütközetre, amely a trónról való lemondás és | a halál előtt való meghódolása között néhány évi pi- I henőt juttatott neki. És ez a tisztelet, ez a rajongó szeretet ölt most gyászt, hogy a hősies fejedelem örökre lehunyta szemét.

Az uj történelémnek egyik legrokonszenvesebb alakja volt. aki a diplomácziai számitgatások, a politikai mahinácziók prózájába a maga hatalmas egyéniségével, sorsának regényességével poézist vitt. Öt Ízben foglalkozott vele a nagy világ és mind az öt alkalom egy-egy nagyszabású regénynek fejezete volt. Először akkor lett nevezetessé mikor megfogadva a vaskan- czellár tanácsát, a porosz gárdatisztségről lemonvva, a szabaddá lett bolgár nép fejedelmének ment; a másik fejezet mint a csaták hősét, mint a néplegendák alakját szerepelteti, aki a maga bátorságával dicsőséget és tiszteletet szerez népének; majd mint a cselszövények, mint gálád árulás áldozata kelti föl a világ részvétét. Néhány év múlva harczra kél szerelméért a német birodalom hatalmas kanczellárjával Bismarck herczeggel, aki minden erejével ellene szegül neki, hogy a czár ellensége, a „jövő esetlegességek embere“ a német császár leányát feleségül vegye és a német birodalmat ezzel engageálja. Ez a liarcz keményebb volt azoknál, amelyeket a Balkán lábánál küzdött, a szlivniczai hőst a vasembert leverte. S azután nem is nagy idő múltán megint beszélt róla a világ, mikor a daliás hős lemondott véglegesen minden ambiczióról, a nagyság és a hatalom ábrándjáról, mikor azt a nevet is elvetette, amelylyel a világtörténelem hősei közé jutott, a battenbergi jelzőt és feleségül vett egy polgári származású nőt.

Most a hatodik fejezetnek kerül sora és vele a regény egyszerre tragédiájává vált. Hőse fiatalon, dél- czegen, egy boldog életre való igényekkel tér a siri nyugalomra. Nemcsak nagy emlékeket hagy hátra, hanem egy megtört családot is, amely a boldogságát és fényét is eltemeti azzal a férfival, a kit most ravatalra terítenek.

Nem a politikusok, hanem a népszabadság, a

az egyik ablak kinyílt és az alullevők e szavakat hallották : „Ah, jönnek már a gazemberek!“

„Nevem Szabó!“

E szavakat rebegé a méltóságos asszony, midőn szobájába ment.

— Csodálatos ember! gondolá, kinek nem kell több egy percznél a szoba fogadására; semmit se néz meg jól, miután se tudakozódik, zsebre rakja a kulcsokat és távozik, mondván, hogy neve Szabó! No de, folytatá magában, mindenféle ember van a világon, aztán meg miért ne hívhatnák Szabónak ?

Csakhogy ez a vigasz nem sokáig tartott. Legidősebb leánya a zenedéből jött haza, hol Wagner „Göt- terdámmerung“-ját énekelte. Az ének mogorvává, embergyülölővé tette. Mit a jövő zenéjének megboldogult szerzője vétett, azért szegény Szabó barátomnak kellett lakolnia. Alig tudta meg Hona a történteket, midőn legott megvolt győződve arról, hogy az a Szabó egy országos csaló.

Miként tehettél ilyesmit kedves mamám! mondá Ilon. Nem emlékszel már mit beszélt Magvassyné, I hogy miként járt barátnője ismerősének unokája? Ennél is szobát akart fogadni valaki. Mikor aztán magukra maradtak, torkon ragadta és megakarta rabolni. Hátha ez az, ki nálad szobát fogadott? A kulcsok nála vannak és éjjel majd megrabol.

E szavakra a gyanú hópelyhe leszállt a bizalom hegyének ormáról és mint a bizonyosság görgetege zuhant a völgybe, hogy agyonnyomja Szabót.

Szegény Szabó!

Mártii a néni a méltóságos asszony testvérhuga szellemes, bájos nő, ki életének legnagyobb részét Pá- risban tőlté és a franczia szellem és nyíltság mellett a túlzást is elsajátította. Mártha néni, mondjuk, nagy szemeket meresztett a rejtélyes Szabóügy hallatára és azonnal kész volt a Ponson du Terrail-féle Rocambole.

férfiasság, a hősiesség tisztelői öltenek gyászt a gráczi halálhírre. A politikusok már rég kitörülték tényezőik lisztájából, hanem a népek a maguk ideális alakjait nem törlik ki szivükből és emlékezetükből az aktualitás letűnésével.

Városi és vidéki hírek.

— Erzsébet királyasszony nevenapja. Ma

van felséges királynénk Erzsébetnek a nevenapja, mely alkalomból a nagytemplomban ünnepélyes mise tar- tatik, a melyen Schuster Konstantin megyés püspök fog pontifikáini.

= Templom szentelés. Jung János felszentelt püspök múlt vasárnap szentelte fel Nemeskéri Kiss Miklós gödi kápolnáját, ma vasárnap pedig Rákóczi községbe fog menni, a hol a falu katholikus templomát áldja meg. E templom felépítésére Schuster Konstantin megyés püspökünk tízezer forintos alapítványt tett.

= Katonáink felesketése. A honvédelmi miniszter rendeletéhez képest a hatodik honvédhuszárezred legénységét ma esketik fel ünnepélyesen a székes- egyház téren Schuster Konstantin püspök által mondott mise után. A felesketési szertartás után Csávolszky József beszédet ,fog tartani a honvédhuszárokhoz.

— Tudori jubileum. Ötven éve múlt nemrég, hogy dr. Virter Lajos ez. püspök s váczi nagyprépost a pesti egyetemen hittudorrá avattatott. A budapesti egyetem a jubiláns számára ez alkalomból disz-oklevelet készíttetett, melyet a hittani kar két tanára dr. Kiinger István és dr. Aschenbrier Antal múlt csütörtökön hozott fel s nyújtott át ő méltóságának. Múlt pénteken pedig a váczi püspöki papnövelde elöljárósága, tanári kara s a növendékpapság küldöttsége tisztelgett, mikor is dr. Czettler Antal igazgató intézett lendületes beszédet az általános becsülésben és közszeretetben álló férfiúhoz, kit jubiláns tudorsága alkalmából a napokban mások is számosán üdvözöltek.

— Két este. Valának pedig szombaton harminczan vasárnap pedig negyvenegyen Káldyék hangversenyén. A hangversenyről nem szólunk, hiszen csak az a kevés jelenvolt gyönyörködött a szép magyar dalokban, hanem hogy Váczon ennyire becsültek egy oly művészestélyt, melyet megnézni minden bizonynya.1 hazafias kötelessége minden embernek — azt nem gondoltuk volna. Most nem térhetett ki intelligencziánk azzal, hogy Budapesten ezt meghallgathatja. Nem lehetett közönségünknek kifogása az országszerte hires és a valódi művészek ellen és mégis miért voltak a két estén hetvenen jelen a hangversenyükön? Nem tudjuk megmagyarázni, csak sejteni: a mi intelligencziánk, vagy visszahúzódó, vagy csak a czirkusz mulattatja. S ha ez igy tart továbbra is, ne csodálkozzunk, hogy minekünk vácziaknak oly rossz hírünk van, mert bizonyára Káldyék sincsenek elragadtatva a nagy közönségtől, a fővárosi lapok, ez a nagy hatalom, pedig ma már annyira megy, hogy a Váczon történtek közül csak a nevetségest veszi tudomásul.

= A katolikus pap és a zsidó rabbi. A fővárosi lapok múlt heti számuk egyikében azt a hirt hozták, hogy Nagy-Kátán a pályaudvarba berobogó személyvonat dr. Kazaly Imre plébánost elgázolta. A lapok eme hire nagy feltűnést keltett s mint mi értesülünk, a vonat áldozata nem Kazaly, hanem a nagy- kátai zsidó rabbi lett, a ki a vonatból kiszállva a másik vágányon berobogó vonat alá került.

= Furcsa eset. A váczi gimnázium első osztályába járó egyik tanuló valami rosszat követett el s e miatt az osztály tanára egy fiúcskát küldött a tanuló

Most már a „méltsás“ asszonynak is eszébe jutott, hogy ez embernek, e Szabónak valóságos gyilkos tekintete volt, hogy oly sietséggel nyúlt a kulcsok után, miként azt csakis rabló teheti és végre hogy e szavakat „nevem Szabó“ bizonyos gunynyal ejtette ki.

A három nő tanácskozott, hogy mittevők legyenek.

Ily hangulatban találta őket a család régi barátja, hírlapíró, kinél szintén teljesedett az, mit főnnebb a foglalkozás befolyásáról említettünk. Ennek mindig csak tollával volt dolga, órák hosszáig nézte tolla hegyét, minélfogva hajlandó volt minden dolgot hegyére állítani.

— Hogyan, méltóságos asszonyom, ily ember fogad önnél szobát? És ily gyanús körülmények közt? Ez minden bizonynyal valamely betörő banda vezére, kinél kulcsai vannak, egy éjjelen mindent eltakarít innét. Itt azonnal intézkedni kell.

Intézkedtek.

A házmesterrel tudatták a dolgot, ki készséggel ajánlkozott, hogy őrködni fog és elcsípi a gazembert.

Meggyujtották valamennyi petróleum lámpát, hogy világos legyen, ha jő és ne gyilkolhassa meg őket egymásután a sötétben.

Ekkor jött Szabó.

Midőn a „méltsásék“ meglátták a számos tagú társaságot, azt mondták egymásnak: „Ah ! jönnek már a gazemberek !“

Szabó nagyoL bámult, midőn a házmester bunkósbottal felfegyverkezve fogadta és lakásáig kisérte a nélkül, hogy szólt volna.

Barátságos, de nagyon félős emberek, gondolta magában. Mennyire aggódnak, hogy bajom ne essék.

A második emeleten mindnyájan sorfalat képeztek.

atyjához azon kéréssel, hogy legyen szives hozzá fáradni. Az a jó úr (nevét elhallgatjuk) nem hogy elment volna a tanárhoz, hanem éktelen dühében a hozzá küldött ártatlan fiúcskát felpofozta. Furcsa eset biz ez, mikor a szülők annyira el vannak ragadtatva gyermekükkel, hogy annak rossz viselkedését nem hiszik el s a jó indulatéi tanár intéseit nem hogy megfogadva a kedves gyermekével csinálna rendet, hanem bosszankodását azzal fejezi ki, hogy egy hozzá küldött ártatlan gyermeket megver. Csodáljuk a fiúcska atyját, hogy törvényes úton eddig nem szerzett magának elégtételt.

= A második vágány. Többször irtunk már lapunkban a vácz-esztergomi második vágány kiépítéséről, melyet részletenkint adtak át a forgalomnak. — Először a vácz-verőczei, majd az esztergom-zebegényi, verőcze-nagymarosi, végül most a zebegény-nagymarosi második sínpár készült el teljesen s az első vonat e hó 17-én ment rajta keresztül, mely a 103-as Váczra délután 1 óra 35 perczkor érkező gyorsvonat volt. A körülbelül ötven kilométer hosszúságú második sínpár kiépitésére az országgyűlés egy millió háromszázezer forintot szavazott meg, melyből körülbelül hetvenezer forintot takarítottak meg. A kiépítés felügyelete a váczi osztálymérnökségre volt bízva s körülbelül hat hónap alatt készítették a második vágányt. Legnagyobb akadályok az utoljára megnyitott zebegény-nagymarosi vonalon voltak, a hol részint a Duna közelsége, részint a magas hegyek akadályozták a gyors munkát. A vácz- esztergomi vágány elkészült s most már a közlekedésre oly fontos budapest-marcheggi vonal végig két sínpárral rendelkezik.

— Az italmérési adók bérletének ügye,

Általános felzúdulást idézett elő a budapestvidéki pénzügyigazgatóság azon átirata a városi tanácshoz, hogy magasabb ajánlat folytán az italmérési adók bérletét felmondja.- A polgármester több városi képviselővel tisztelgett a pénzügyminiszternél, a ki megígérte, hogy legyen a város nyugodt, a bérletet újból megkapja. Csakugyan múlt héten a pénzügyigazgatóság átirt a városhoz, melyben a pénzügyminiszter rendeletéből az italmérési adók bérletének felmondását semmisnek jelenti ki s igy a kötött szerződés 1896-ig érvényben marad.

= Múlt számunkban téves értesülésen alapult, hogy Gajáiry polgármester a múlt évnegyedben csak 347 darabot intézett el. Mint a városházáról bennünket értesítenek a polgármester 499 darabot intézett el s igy csak egy darab ment át a jövő évnegyedre.

= Iskolaszéki gyűlés. A legutóbb tartott iskolaszéki gyűlésben örömmel vétetett tudomásul, hogy bold. dr. Argenti Döme a menhely javára 200 frtot hagyott, mely összeg tőkésittetni rendeltetett. Határozatba ment, hogy a középvárosi iskola legnagyobb terme újra padlóztassék és czélszerű padokkal látassék el. — A női polgári iskolában a kézimunka tanításával a minden tekintetben kitűnő mesternői oklevéllel biró Adám Emma kézimunka tanítónő, ki Budapesten nyert képesítést, bízatott meg ideiglenes minőségben 250 frt fizetés mellett. — Minthogy az iskolaszéki gondnokságról Fodor Imre tekintettel túlhalmozott teendőire, lemondott, ezt az iskolaszék sajnálattal vette tudomásul és az uj gondnok választását a jövő gyűlésre tűzte ki. — A tanítóknak fizetésük rendezése tárgyában benyújtott kérvénye — tekintettel arra, miszerint a tanítói fizetés rendezéséről szóló törvényhez a miniszter rendeletéi még nem nyilvánvalók, — szintén a jövő gyűlésen fog tárgyaltatni. — Végül elvben elfogadtatott, hogy a kir. tanfelügyelő kívánságához képest a leányiskola hátamögötti területet, mely az épülethez tartozik, bekenhessék; kivitele biNémán, de félig ijedt, félig fenyegető arczczal úgy, hogy valóságos vesszőt kelle futnia szobájáig.

Szabó zavartan köszönt.

Azonban alig lépte át szobája küszöbét, midőn az ajtót kívülről rázárták.- így ni, rablóvezér úr ! — szóltak be a kulcslyukon, most. foglyunk és ha erőszakosan akar szabadulni, golyót röpítünk agyába tisztelt Szabó úr!

A selyemsimaságú Szabónak, ki * oly bársonyos lágysággal akart az életen átsurranni, hideg veríték boritá homlokát.

Miféle emberek közzé jutott!

Talán tébolydában fogadott szobát?

Kétségbeesetten nézett körül szobájában. Minden ingót kihordtak volt abból, csak a pamlagot hagyták ott. Erre feküdt Szabó barátom, hogy bevárja a reggelt.

Súlyos álmok gyötörték. Majd kényszerzubbonyt érzett testén, majd czellában látta magát. Mint gyilkost fogták el, pedig nem gyilkolt, csupán „könyvelt“. De az mit se használt. A vérpadra hurczolták es lefejezték.

Feje lehullott a . . . padlóra. Fölébredt.

A pamlagról esett le álmában. A nap sugarai elárasztották a szép nagy szobát és a méltóságos asz- szonv állt előtte és zavartan mosolyogva adta tudtára, hogy Szabó úr üzletéből a házi szolga elhozta holmiját. Azután őszintén elbeszélte ijedelmét és bocsánatot kért, amiért nem hitte, hogy Szabó a neve.

— Magam vagyok oka, felelte Szabó barátom. Nevem oly közönséges, hogy azt nem mondani, hanem bizonyítani kell. Fölfogom ijedelmét.

Azóta a „méltsásék“ mindent elkövetnek, hogy a Szabó név másodjának megkönnyítsék életét, a miért ártatlanul kellett szenvednie és Szabó barátom nagyon jól érezheti magát náluk, mert már ... öt hét óla lakik ott. .