Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-22 / 4. szám
XV. évfolyam. szÄm. Vácz, 1893. Január 22. EEÓEIZETÉSI ÁRI: negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS EKNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) Megjelenik minden va^áruap. Szerkesztőség : Káptalan-utcza 20. sz. alatt, (hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők). Kiadóhivatal: Gasparik-utcza 12. sz. alatt, (hová az előfizetési pénzek, hirdetések, reklamácziók küldendők). HIRDETÉSEK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyíl t-t ér: sora ... ...............................30 kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. Zeneiskola Váczon. Eddigi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy városunk a magasabb értelemben vett zene művelésében kevés eredményt képes felmutatni. Ott állunk, a hol húsz év előtt, vagy talán még ott sem. Azon időben volt legalább számos tagból álló dalkörünk, mely közkedveltségnek örvendett. Ma egy hat tagból álló kis kör dúdol úgyszólván magának. Több dalárdistát nem lehet Váczból kipréselni. Ama nagy dalegyletnek Vácz hölgyei annak idején ezer forintos zászlót készítettek, mely évek múltán dobra került s a vevő jó indulata mentette meg a megsemmisüléstől, a helybeli közjegyző gyámsága alá helyezvén azt. A mai dalklubb fél ettől a zászlótól. Nagyon is nagy neki. Tisztelet a csekély számú kivételnek, vannak itt úgy nevezett zenetanárok, kik a zenéhez csak keveset értenek s a tanítványokon annál többet rontanak. Közönségünk mindazonáltal elégedett. Egy időben egy Weber nevű zenetanár, ki Bécsben érdemelte ki az összes zenei tudományok doktori diplomáját, próbált szerencsét városunkban a rendszeres zeneoktatás terén. Talán négy tanítványa akadt. Menü tovább. Később ismét jött egy másik jeles képzettségű zenetanár. Egy évi küzdelem után búcsút mondott ő is. Vagy tizenkét évvel ezelőtt Hubai és Aggházi hangversenyt rendeztek a Szarvas vendéglő nagy termében. Megtörtént az a hallatlan feset, hogy e két kitűnő művészt mintegy har- ininczan hallgattuk. A székesegyház kórusa zenei tekintetben ember emlékezel óta alacsony fokon áll. Olyan egyének fújják ott vasárnaponkint a trombitát s vadász-kürtöt, kik egész héten át szántanakA „Yáczi Közlöny“ tárczája. Szerelmedért. Szerelmedért a kedvesedtől -Örök hűséget ne remélj, /' Egy pillanat a szenvedélye, Miként az édes álom képe, — A csók, a szó csupán szeszély. És mégis — vájjon van-e annál Nagyobb gyönyör az ég alatt: Mikor a kedves csókolgatja S oly édes hévvel fogva tartja A láztól égő ajkakat ? . . . Ilyenkor mindent elfelejtünk. . . Ölelj, szeress hát végtelen — És a jövőbe nem tekintve, Szedd a rózsát, melyet lehinte Szerelmedért a szép jelen ! . . . Almássy Julia. Sir a felhő . . . Sír a felhő, hull a könnye Zöld levélre fényes gyöngye, Csendes, lanyha permetegje Mintha ezer áldás lenne ! Két szememből is kigördül, — Ázik, reszket forró könytül, Hej, de annak minden csepje Mintha tüzes átok lenne ! Erdő, mező rezgő lombja, Ha napsugár megcsókolja, Újra éled, újra ébred, Ragyogó lesz a természet. He pereghet szemem könnye, • Nincsen a ki letörölje, Nincsen a ki vigasztaljon, Hogy szivem meg ne hasadjon ! Almássy Julia. vetnek, kapálnak. És ama buzgó szolgálataikért, hogy a nagymise alatt imádkozó híveket aj- tatosságukból fel-felriasztják, még fizetést is húznak. Az ifjú karmesterük által különben igen ügyesen kezelt nagy orgona nem képes a száz esztendős fúvó hangszerek és egyéb rozzant instrumentumok még rozzantabb kezelőinek fülsértő hamis munkáját elnyomni. Az intéző körök úgy látszik meg vannak elégedve ez állapotokkal, mert nem változtatnak rajtok. E sajnos körülmény zenei életünkre zsib- basztólag hat, holott egy jó templomi chorus kiinduló pontja s terjesztője lehetne a zene több oldalú művelésének, mint pl. Pécsett. Tudjuk jól, hogy a híres pécsi dalárda oszlopos tagjai mind az ottani székesegyház énekkarából kerülnek ki. Hegedülni városunkban úgy szólván senki sem tanul, csak a czigánygyerekek — önma- guktól. Zongorázni tanulnak többen ; de óh jaj! nem tudnak tovább menni a »Szűz imájá«-nál. — Zenei életünk sivatagján most érünk egy oázishoz. Taritzky Ferencz a helybeli kir. siketnéma- intézet tanara és zenetanár (kitűnő zongorázó, gondonkajatszó és zeneszerző) vendégszerető házánál évek előtt elsőrangú zeneszerzők zongora trióiban, quartetljeiben, vonósnégyeseiben, ötöseiben jóravaló erők által előadva volt szerencsénk gyönyörködhetni. Azonban a közreműködők nagy részben nem helybeliek voltak, elköltöztek. Most duettekkel is megelégszünk. Ilyen a mi zenei életünk. Az elmondottakból vonjuk le most már a következtetéseket. Először is bizonyos az, hogy Vácznak zeneiskolára szüksége van. A zenetu- das szükségességét azt hiszem bővebben inNéhány közmondás. (Folytatás.) A rák hátramászását szokásból származtatja a nép, mint kitűnik e közmondásból: A rák is szokásból jár vissza. Az esetet, mely a közmondásnak létet adott versekbe foglalva igy beszéli el „egy tudós hazafi“ : Egy kecskerák fiók-rákját Gyakran azzal untatta : »Előre mászsz, ne hátra« Mindenkoron nógatta : »Jó apám ! Menj te előre — Mond a kis rák — meg látod, Hogy mint én, te is lábadat Gyakran hátra bocsájtod.« * * * * Az okos ember tovább lát az orránál. Egy nemes gróf megengedte a birtokán élő protestánsoknak a templomépitést. Nagy zajjal ront a kath. plébános ezért a grófhoz, hogy kérdőre vonja. A gróf a király engedelmére hivatkozott s le akarta főzni a papot: „hogy ha okos ember, mért nem lát tovább az orránál,“ de a plébános visszavágott: „Tovább uram, tovább, de ne csak Bécsig, hanem az égig.“ Innét származott a közmondás, mert a pap tovább látott nemcsak a saját hanem a gróf orránál is egész az égig* * * Eszeveszett vármegyének bolond az ispánja. X vármegye egyik nagy falujában gyakran fölütötte fejét a tűz. Mit tegyen a vármegye? Az ispán ajánlatára egy tűzi fecskendővel ajándékozza meg a népes falut. A vörös kakas a nagy készülődéstől megijedve kereket old s nem mer megjelenni a határban, időt engedve a használatlanságnak, mely rozsdával vonja be a fecskendő minden izét. Tűz üt ki, rohannak a fecskendőért s ez megtagadja a szolgálatot. dokolni fölösleges akkor, a mikor már minden művelt város hatalmasan kultiválja a zenét és éneket. Másodszor a zenetanitás terén nagyobb szabású eredményeket elérni nem leend Sztoja- novitsnak nehéz feladat a helybeli gyenge tanító erőkkel szemben. Ismét hangsúlyozzuk, hogy nem számítandók ide a kivételek. A szellemi eredmény ennélfogva biztosítottnak tekinthető, annál is inkább, mert a Sztojanovits programmja teljesen kielégítő és a megnevezett tanító erők elismert kapaczilások. Azonban harmadszor a vázolt indolentiá- ból kifolyólag félni lehet, hogy nem akad elegendő tanítvány; már pedig ettől függ a tervezett zeneiskola létele. Mi sz;vünkből kívánjuk, hogy sok tanítványa legyen, mert ez biztosíthatja a zeneiskola ta tós fennállását, a mire városunknak valóban nagy szüksége van; biztosítaná zenei életünk jövőjét, megvetné alapkövét egy itteni hatalmas dalegyletnek, zenekarnak, nevelne jól iskolázott énekesnőket, énekeseket s zenészeket székesegyházunk kórusának és az általános műveltség számára. Melegen ajánljuk tehát a t. szülőknek, hogy gyermekeiket Sztojanovits úr zeneiskolájába beírassák. A tandíj oly mérsékelt a tanító erők kitűnőségeivel szemben, hogy a biztosan elérendő eredmény által a befektetett költségek gazdagon visszatérülni fognak. Sztojanovits úrra szép és nagy feladat vár, kívánunk neki a kezdet esetleges nehézségeivel szemben kitartást és meg nem gyöngülő erőt. Erre szüksége lehet. Éber figyelemmel fogjuk kísérni a zeneiskola működését s erről olvasóinkat időnkint értesíteni el nem mulasztjuk. Az ispán most fejét csóválva kiadja a szigorú parancsot, hogy a közjóiét érdekében „a tűz előtt három nappal mindég megpróbálják a tűzlocsolót.“ E félszeg parancs szülte és örökítette meg a mondást: „Eszeveszett vármegyének bolond az ispánja.“ Hetedfél Balázsnak csak egy az esze. Ezt a közmondást akkor szokták mondani, mikor jelezni akarják, hogy a tömeg mindenegyes tagja szám szerint Vs-ad illetőleg V9-ed vagy dio-ed bolond, mig az egész tömeg együtt egy egész bolond. Egy faluban az úriszék halálra Ítéli a kleptomániában (talán: lopási viszketeg) szenvedő kovácsot. Ekkor mentési szándékból előáll a Balázs-familia, mely hat felnőtt és egy serdülő tagból állott (voltak tehát összesen hetedfelen.) Ok készek voltak a kovács helyett egy szabót feláldozni, mert amaz csak egyes, emez pedig kettős számban találtatott a faluban. Az úriszék erre annyira kijött a sodrából, hogy írásban hagyta az utókorra: „Hetedfél Balázsnak csak egy az esze, az is . . . bolond!“ * * * Ugyanebben a faluban honosodott meg egy másik, szintén a Balázsokkal kapcsohtos közmondás: „Adósa Balázsnak.“ Magyarázata következő: Fia már Balázs ész nélkül szűkölködik, akkor az ki tőle kölcsön kér észt, még esztelenebb. így ez tromf a tromfra. * * * „ Tarts a szakállas asszonytól! Galeotti három dolgot említ, melyet kellemetlennek tartott Mátyás: 1) a kétszer főzött levest, 2) a kibékült barátot, 3) a szakálas asszonl. Mert a kétszer főzött leves ízetlen, a kibékült barát rejteget még rosszakaratot, s a szakálas asszony férfiasságot, mely utólm
