Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-08-13 / 33. szám

sárkánymeséi megvalósultak, iparkodunk egymást fölfalni. — így pedig nem lehet iegke- vésbbé sem boldogulni.

Ennek egyedüli orvossága volna a nevelés, ha a fiatalságba a temérdek tantárgyhoz egy kis jó házi nevelést adnának, úgy, mint az öregapáink, kik a tisztességet és becsületet egy adott szóban is szentnek tartották és nem arra törekedtek, hogy hogyan csapja be egyik a másikat.

Adja Isten, hogy a jótevő püspök, ki az egyszerűségnek, a munkásságnak példányképe, az ő gazdag adományai ennek a czélnak kamatozzanak, papjai és tanítói ebben az irányban sikerrel fáradozzanak, hogy az ulódok jobban meglehessenek elégedve, mint mi.

Egészségügyi rendelet.

Vácz város polgármestere következő felhívást bo- csájtotta ki:

A nagyméltóságú m. kir. belügyminisztérium által f. évi július hó 9-én 5805/6 —11. 1893. szám alatt ki- bocsájtott körrendeletben foglaltakhoz képést tekintettel a több külföldi európai államban szórványosan előfordult kolera és a hazánkban is helyenkint fellépett heveny-, gyomor és bélhurut betegségek gyanús és aggasztó eseteire az alább következő óvintézkedések tételét ezennel elrendelem s azok szigorú és pontos betartására a Vácz város bel- és külterületén levő összes lakosságot kötelezem :

1. A lakóházakban a köztisztaság megőrzése s a lakszobák szellőztetése a legnagyobb szigorral és pontossággal a háztulajdonosok által eszközlendő.

Az udvarokban levő trágya és házi szemét he- tenkint kitakarítandó és a hatóságilag kijelölt helyekre, vagy a városon kívül levő szántóföldekre szállítandó.

3. Az árnyékszékek, pöczegödrök kellően tisztán tartandók s azok tartalma hetenkint. kétszer és pedig szerdán és szombaton déli 12 óráig megfelelő mennyiségű mésztejjel (i kgr. mész 4 liter vízben oldva) fertőtlenítendő. Erről a háztulajdonos tartozik gondoskodni.

4. A vendéglők, kávéházak, korcsmák, italmérési s egyéb nyilvános helyiségek állandóan tisztán tartva legyenek s naponkint kitisztitandók, a szállodákban a vendégszobák rendesen szellőztetve, az ebédlő s borivó szobák padlói pedig hetenkint felmosatva legyenek és naponkint karbólmészszel fertőtlenitendők.

A szállodák és korcsmák udvarai, valamint istállóiban összegyülemlett szemét és trágya naponkint kihordassék és úgy az udvar, valamint az istállók, pöcze- és szemét gödrök is rendesen fertőtlenitessenok, a mely czélra vasgálicz-oldat, karbolsav, avagy mész- tej alkalmas és használható.

5. Kötelezem a helybeli mészárosokat arra, hogy a közvágóhidat, a henteseket pedig, hogy a saját házaiknál levő vágóhidakat, tisztán tartsák és fertőtlcnit- tesék ; azon helybeli lakosokat pedig, a kik házi szükségletre sertéseket hizlalnak, utasítom, hogy az ólak alját téglával kirakassák s a szennyes folyadék levezetésére szabályszerű szennygödröt készíttessenek.

6. Kötelezem a háztulajdonosokat arra, hogy a házaikból az utczára vezető vizfolyosót naponkint felA „Váczi Közlöny“ tárczája.

Zsákban.

— Hurnoreszk. —

Irta: Szabóniusz.

Elöljáró beszédképen csak annyit jegyzek meg, hogy az ember sohasem tudhassa, mi, hova lyukad ki. Ez a nagy és kétségkívül eredeti igazság vörös fonálként húzódik végig a következendőkön, miért is szükségesnek tartottam már eleve megjegyezni.

Egyébként a história a következő:

Hogy történt, mint történt, azzal nem untatok senkit, (ámbár akadnának itt is érdekes leleplezések) hanem annyi bizonyos, hogy a matúrám valahogyan keresztül gázoltam. Nosza az apám sürgősen összehívta a családi gyűlést, a hol ékesszólóan kifejtette előttem családunk amaz. ősi tradiczióját, mely szerint minden utód köteles növelni a família fényét. Közben persze a világért sem mulasztott volna el buzdítani, hogy legjobb lesz, ha magamra nézve is mihamar levonom a következményeket s azoknak megfelelően cselekszem.

En erre gondolkozóba estem és törtem rajta a fejem, hogy ugyan miként nyilatkozott ez a tradiczió apámnál. Mert ő tulajdonképen lábbeli készítő, illetve lábtyűművész volt; de hát, istenem, micsoda fényességei árasztott családunkra az a pár száz rámás csizma, czipő, melyekkel az emberiség alsó végtagjait boldogította? igaz ugyan, hogy a subiczktól ragyogott az valamennyi, de én sóikkal nemesebb értelemben kon- templáltam a fényderitést.

Ugyanazért folyamodtam a tülökmezei kir. adóhivatalnál Üresedésben lévő gyakornoki állásra. Atyám helyeselte férfias elhatározásomat, mert. úgymond, számit rá, hogy a felszaporodott adóhátralékok miatt fenyegető végrehajtásokat, vele szemben be fogom szüntetni.

tétlenül egyszer, szükség esetén többször is tiszta vízzel átmosassák és végig sepertessék s a házak előtti járdát felöntöztessék.

7. A fönt hivatkozott miniszteri rendelethez képest mindazokat, a kik ivásra a Duna folyam vizét használják, figyelmeztetem, hogy a Duna vizét előbb forralják föl, azután hűtsék le és csak az ilyen duna- vizzel éljenek.

8. Felhívom a város területén levő hatósági és magánorvos urakat, szőlésznőket s az egész város lakosságát, hogy az általuk a legelső, de különben is minden alkalommal észre vett gyanús hasmenéssel, vagy hányással járó megbetegedéseket a polgármesteri hivatalban, vagy a rendőrkapitányságnál azonnal bejelentsék.

9. Figyelmeztetésül közlöm, hogy mindazok, a kik ezen rendelkezéseimnek eleget nem tesznek, az 1876. évi 14. t.-cz. 7. §-ának rendelkezése alapján 300 forintig terjedő pénzbüntetéssel, ennek behajthatlansága esetére megfelelő elzárással büntethetők s ezen felül az elmulasztott és hatóságilag elrendelhető fertőtlenítés, valamint ezen rendeletemben kívánt egyéb munkálatok s követelmények költségeiben fognak marasz* taltatni, a mely munkálatokat nem teljesítés esetére az illető háztulajnonos költségére és veszélyére hivatalból kell és fogom eszközöltetni.

10. Ezen követelményben foglalt rendelkezéseimnek a fertőtlenítésre, tisztán tartásra, szellőztetésekre, trágya- és pöczegödrök kihordására, házi csatornák és járdák öntözésére, a clunaviz mikénti használatára és az esetleges gyanús betegesedések bejelentési kötelezettségére vonatkozó része a mai nappal mindenkire nézve kötelező ; mig az 5-ik pont 2-ik bekezdésében foglalt s a sertés ólak miként való átalakítására és tisztántartására vonatkozó rész a mai naptól számítót! 8 nap elteltével válik mindenkire nézve kötelező erejűvé, a mely idő eltelte után a legszigorúbb ellenőrzést léptetem életbe s a mulasztókat kíméletet neismerő szigorral fogom megbüntetni.

A nagy népünnepség.

Igen tisztelt Szerkesztő úr !

Hiába, mégis csak sokat ér az arany szabadság Dolgozik az ember egész éven át a hivatalban, azután kér két-három heti szabadságot és ha megadják, kiszabadul a nehéz levegőjű hivatalból. Ha sok a pénze, elmegy nyaralni, mint ez már a nagy uraknál elmarad- hatlan, vagy pedig ilyen szegény magam forma 800 fitos fővárosi hivatalnok kirándulunk Gödöllőre, Nagy- Marosra és a többi falukba, no meg néha Váczra is, megnézi a port cs ha lehet, nehány jó órát eltölteni. Es ilyenkor sokat tapasztalunk mi fővárosiak a kis városokban.

Már két hete, hogy élvezem a szabadságot és a múlt szombati napon megpillantottam egy plakátot a lakásom mellett, a mely a váczi jótékonyezélú népünnepséget hirdeti. A jótékonyezélú mulatságokon rendesen ott vagyok s ezért kiváncsi voltam, vájjon menynyit produkálnak a vácziak egy jótékonynak nevezett mulatságon.

Eljöttem délután tehát Váczra a vonattal. Elővettem zsebemből a kivonatos programmot és olvasni kezdtem, mi mindent láthatunk és hallhatunk.

A városháztéri térzenéről elkéstem, elmentem a Kossuth-térre, hol a katonazene működött. Láttam néEz a kijelentés némileg rontotta az illúziómat, mert én nem igy akartam a fényderitést kezdeni, mindazonáltal nem szóltam rá semmit.

Az állást egyhangúlag nekem Ítélte az illetékes fórum, mivel csak magam pályáztam. A pályázat népszerűtlensége onnan eredt, hogy néhai elődöm — Isten nyugosztalja szegényt, — ebtifuszban boldogult meg s igy valószínűleg sokan tartottak az inficziálás- tól. Én azonban nem hiszek semmiféle baczillusban, tehát skrupuluszok nélkül foglaltam el állásomat.

Egy ideig nem is volt kifogásom uj helyzetem iránt; az öregek helyben laktak, táplálkozni tehát haza járhattam, a hivatal meg nagyon kedélyes volt.

Egy hosszú, lehetőleg homályos szobában volt az asztalom. Vagy nyolezan ültünk itt együtt állandó füstfelhőben, mint az olimpusi istenek. Ambrózia illat ugyan nem áradt szét, hanem bagó illat olyan, hogy a tisztelt adófizető polgárok rendre tüszköltek, amint csendes hivatalunk rozzant küszöbét átlépték. Azután a karikázó füstfelhők mélankhólikus árnyában egyébre nem volt gondunk, minthogy a különféle rovatokat megtelhettük rengetek sok numerussal. Mint. szakférfiak kiválóan a mathematikára támaszkodtunk ; no, ehhez különösen kellett értenünk, mert a számok beírásán kívül, olykor összeadtunk, máskor kivontunk, ritkábban szoroztunk és osztottunk.

Szóval ment volna minden rendén, ha egyszer a pénzügyigazgatóságtól a nyakunkra nem jön egy rossz étvágyú úri ember a ki a „Hét választódban elrontotta a gyomrát s minket szerteszéjjel telepítettek a hazában.

Én véletlenül Budapestre kerültem, a hol is a legelső dolgom volt beleszeretni egy gyönyörűséges kis lányba. Láttak önök képeket, melyek angyalokat., tündéreket ábrázolnak? Ha nem láttak, kérem nézzenek meg egyet a kedvemért, bogy fogalmuk lehessen szerelmem tárgyáról.

De a bajok most elkezdtek környékezni.

hány száz főre menő sokaságot és én nagyon csodálkoztam, hogy egy teljes zenekar nem áll több emberből, mint abból a tizenkettőből, a kik ott húztak, illetve fújtak nehány nótát.

De hát indultak és én is mentem velők egész a hajóállomásig, hol a propeller várakozott, de daczára annak, hogy fővárosi ember vagyok, nem mertem reá ülni: annyian tolongtak rá.

Elindultam tehát gyalog.

A hajó régen kikötött a Büki szigeten, mikorra én már felértem a csárdához, a hol nehány száz ember tolongott, várva a pénztárnyitást, a mi szerencsésen meg is történt — egy félóra múlva.

Végre a szigeten voltunk.

A közönség eloszlott megnézni a látnivalókat, a miben ugyan meglehetősen csalódott, mert bárhová lépett is fizetni kellett.

Az esztergomi katona banda egy negyed része és a czigányok rázendítették a nótát. Égy két embernek kedve támadt tánc.zolni a — sárban.

Mikor azután egy nóta után kifáradtan leültek a padra a czigány — magam láttam — vonójával megveregette egy néhány tisztes kinézésű fiatal ember vállát mondván :

— Fiatal úr, ne tessék elmenni, fizetni kell, mi is ebből élünk!

Ez ugyan meglehetős impertinenczia a czigánytól, nálunk ilyet nem igen tűrnek, de Váczon ez is meg- eshetik.

A közönség pedig várt, vájjon mi fog itt történni. Hát igen tisztelt szerkesztő úr, nem történt ott semmi sem. Az óriási plakátokon megvolt írva a léghajó felszállása, a kötéltánczosok ugrálása, de ebből nem látott senki semmit.

Zúgott a közönség.

Bizony furcsa egy állapot! Kevesebb reklámmal is, azt hiszem, elértek volna ennyit és a közönség meg lett volna elégedve.

Egyedüli reménységük az esti tűzijátékban volt, a melyet úgy 9 —10 óra közt be is mutattak. Ez sikerült s a közönség indulni akart haza, de nem lehetett, mert a propeller fenn akadt a zátonyon, nem jött meg, a csolnakok közöl pedig egy sem volt ott található, a mely átszállította volna a közönséget a túlpartra.

Végre a hajó megérkezett, rátódult vagy kétszáz ember, zúzva törve mindent. Azután visszatért, megint elszállított nehány százat, miután ismét szerencsésen felakadt.

Szerencse Váczra nézve, hogy voltak, a kiket nem csábított a nagyhangú progamm és elmentek Nagy- Marosra, vagy Gödöllőre. Szerencse, hogy azon a napon volt az alagi lóverseny, a hova ezrével mentek a budapestiek, a kik nem látták meg a váczi népünnepséget igy még lehet, hogy ezek eljönnek egyszer, vagy kétszer megnézni azt. a várost, a hol egykor népünnepséget rendeztek, ha ugyan a fővárosi lapok tudósításai ki nem elégítik.

Tisztelt Szerkesztő úr, ne panaszkodjanak Önök, hogy Váczot nem keresik fel a fővárosiak.

Nincsenek azok ilyen mulatsághoz szokva. Inkább ne szóljanak semmit, de tegyenek többet. Ez legyen jövőre a jelszó s ha újból népünnepélyt rendeznek, úgy legalább okulnak a múlton.

Egy budapesti lakos.

Városi és vidéki hírek.

— A város ünnepe. Szerdán lesz szt. Rókus napja, melyet minden polgár Váczon megünnepel. A székesegyházban reggel 8 órakor mise lesz, mely után a Rókus-kápolnához vonul a körmenet, hol magyar, német és tót nyelven prédikácziók lesznek.

Először is arra a szomorú tapasztalatra jutottam, hogy itt a fővárosban az adóhivatali gyakornokok a koplalás művészetére vannak predesztinálva. Higyjék el, kérem, a művészetek iránt határozott hajlamot érzek magamban, de ezt a fin de siekle művészetet szivem mélyéből gyűlölöm, megvetem Succit, Merlattit, Mokrimovicsot pedig sült bolondoknak tartom.

írtam az öregemnek levelet, melyben élénk színekkel vázoltam sanyarú állapotomat, azután kértem, küldene néha-néha pár kékhátú banknótát, meg egy kis elemózsiát.

Az öreg váratlanul mérgesen válaszolt. Irta, hogy éppen ekszekválják az adóhátralék miatt, pedig nagyban bizakodott bennem, de már látja, hogy a család fényét emelni nem fogom.

Láttam, hogy az öregemnek a honpolgárok adózás iránti kötelezettségéről, valamint az én tekintélyem s befolyásomnak a mivoltáról annyira ferde nézetei vannak, hogy én őt nem kapaczitálhatom. Kénytelen voltam hát. tovább -vegetálni.

A szerelemben sem tudtam boldogulni. Az ebéd idejét gyakran sétálással töltöttem s ilyenkor találkoztam azzal a szépséges kis leánynyal, de sehogvsem tudtam vele megismerkedni, pedig sejtettem, hogy ő sem idegenkedik irántam. Egyszer mégis pompás alkalom kínálkozott. Elkezdett esni és bennem megszületett az eszme, fájdalom — halva. Hamarosan összeadtam minden gúnyámat, az összegből levontam a ruhadarabokat s a maradékban eredményül kaptam egy hitvány sétapálezát, pedig esernyőt vártam. Mi másként lett volna, ha esernyőm lett volna! Szépen odamentem volna és azután még több isteni „volna“ következett volna. Hát nem szépem van ez kigondolva?!

így azonban nemcsak a volnák fagytak be, hanem a tetejükbe még bőrig átázva lubiczkolt.am haza, a mikor is ezt a tragikus kijelentést tettem : „Ember küzdj és bízva bízzál!“

A nagy szerelemből továbbá még az a baj is szár-