Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-07-23 / 30. szám

általános feltételei az állam részéről — részint törvényhozási intézkedések, részint az ipar szolgálatára hivatott intézetek és intézmények által — nagyjában meg vannak valósítva; s azonkívül az állam őszinte jóakarattal minden olyan ügy előmozdítására kész, mely hazai iparunk fejlesztésére alkalmas. Most tehát az iparos osztályon a sor, hogy az előtte megnyílt tág téren társadalmi együttműködés útján nagyobb tevékenységet fejtsen ki . . . A jutalmazó és lélekemelő feladatoknak oly tág és gazdag mezeje fekszik előttük, hogy azt csak áttekinteni is alig lehet egy pillanat alatt. Ezt a gazdag mezőt kiaknázni lesz legközelebbi feladata az iparosságnak.

E czél elérésére a legszükségesebb eszköz első sorban a sajtó, hogy az iparosság társadalmi öntevékenységét fel költeni és fokozni igyekezzék.

Védekezés a kolera ellen.

Hieronymi Károly belügyminiszter a kolera ellen való védekezés dolgában a következő körrendeletét intézte a vármegyei és városi törvényhatóságokhoz.

Több külföldi európai államban szórványosan előfordult koleraeset és a hazánkban helyenkint fellépett heveny, gyomor- és bélhurut gyanús és aggasztó esetei arra inditanak, hogy a melegebb nyári időszak közeledtével ismételve felhívjam a törvényhatóságot az általam folyó évi február 28-án kiadott 5856 számú körrendelet erélyes és gyors végrehajtására.

Ezen felhívásommal kapcsolatosan további intézkedések végett a következőket rendelem el :

Tegye a törvényhatóság a járási főszolgabírók nak és járási orvosoknak, illetve a rendezett tanácsú városok polgármestereinek, rendőrkapitányainak és városi orvosoknak a legszigorúbb felelősség terhe alatt teljesítendő kötelességükké az alábbi intézkedések haladéktalan foganatosítását, úgymint:

1. A város, illetve községek területén az 1878 XIV. törvényezikk 141. §-ának végrehajtása s általában a köztisztaság megőrzése a lehető legnagyobb szigorral és pontossággal eszközöltessék.

E czélból városokban a rendőrkapitány, községekben a községbiró, mindegyik az elöljáróság egy tagjával hetenkint egyszer helyszíni vizsgálatot tartson, az útezák, terek, nyilvános épületek, nevezetesen vendéglők, korcsmák, kávéházak, ezukrászdák stb. nemkülönben a magánépületek helyiségeiben és udvaraiban a tisztaság és az egészségügyi rendszabályok megtartásának ellenőrzése végett s az e téren tapasztalt hiányok és mulasztások pótlásáról azok köztörvényi megtorlásának fentartásával az illető mulasztók költségére gondoskodjék.

Különös figyelemmel legyen a rendőrkapitány, illetve községbiró arra, hogy az árnyékszékek, pöcze- gödrök tartalma hetenkint kétszer megfelelő mennyiségű mésztejjel (1 kiló mész 4 liter vízben megolva) fertőtlen ittessék.

2. A mennyiben a városban vagy községben rossz vizet szolgáltató kút lenne, az hatóságilag elzárandó.

A folyam mentén, vagy álló viz mellett épült községek lakói minden héten falragasz vagy dobszóval való közhírré tétel útján figyelmeztetendők, hogy a folyók vagy tavak vizéből merített vizett előbb forralják fel azután hűtsék le és csak az ilyen felforralt és lehűtött vízzel éljenek.

3. A községi elöljáróság és a városi piaczi rendőrség fokozott erélylyel és szigorral ügyeljen fel a hússzemlére és az ártalmas italokat és ételeket kobozza

— tagadhatatlan, hogy a mig az egyesült erő a lehetetlennek látszó eszméket is eredményhez tudja juttatni, addig a szétforgácsolt erő a már létező eredményeket is tönkre teszi s e tapasztalatból indúlva ki, tanácsom az, hogy a tanítóságnak, ha eredményhez akar jutni, össze kell tartania s vállat a váilhoz téve kell küzdeni igazaiért, jogos követelményeiért; de a küzdelem csak akkor vezethet eredményhez, ha annak helyesen megválasztott eszközei vannak. Ez eszközök következők : mindenekelőtt tömörülni kell a tanítóságnak, le kell vetkőznie az egyéni ambicziót, mely válaszfalat képez a tanító és tanító között s fölébe akarja emelni a székesfővárosit a vidékinek, a városit, a falusinak, az igazgató-, vagy vezértanitót az osztálytanítónak, az államit a felekezetinek; a tanítóságnak egy tömör falánksznak kell lennie, a mely behatolhat oda, a hová be kell hatolnia, s a melynek sorait szét nem verheti sem hatalom, sem ellenszenv, sem társadalmi kicsinylés. A tömöritett falánksznak fel kell emelnie szavát és pedig nyílt homlokkal, az öntudat adta bátorsággal s követelnie kell a megélhetéshez szükséges fizetési rniniumot, követelnie kell a tanítói szolgálati pragmatikát s követelnie kell a szakszerű járásköri felügyelet gyakorlását: s e három egység követelésének érvényesítéséhez szükséges az az eszköz, melyet addig ti taniIók egészen figyelmen kívül hagytok. Meg kell ugyanis a tanítóságnak tudnia, kik azok az országos képviselők, a kik a tanítóság igazi barátai s ezek körül kell csoportosulnia, ezeknek megválasztatását kell egész erkölcsi erejével támogatni s ez az erkölcsi erő messze kiható, hisz 25 ezer értelmes embernek erkölcsi ereje ez; törekednie kell a tanítóságnak, hogy a saját kebeléből minél több szakférfi kerüljön a törvényhozó testületbe, mert csak az tud kellően védeni valamely ügyet, a ki azt ismeri, a ki azt átérzi; nem szabad visszariadnia a tanítóságnak a szellemi munka mellett még az anyagi áldozatoktól sem, hisz

el; a korcsmái zárórára fennálló szabályzatot pedig

szigorúan tartassa be.

4. A városi és községi elöljáróságok gondoskodjanak fertőtlenítő szerekről, az 1000 lakoson felüli községek járványkórház, a kisebbek pedig elkülönítő helyiségek, s minden község ezek felszereléseinek, ápoldáknak és hullaházaknak készenlétben tartásáról.

5. A város, illetve járás területén lévő minden hatósági és magánorvos és minden szülésznő, külön egyéneként, a lakosság pedig közhíré tétel útján felhívandó arra, hogy általuk a legelső alkalommal észrevett gyanús, hasmenéssel, vagy hányással járó megbetegedéseket a polgámesternél, illetve a községi bírónál azonnal bejelentsék.

A községi bírák kötelesek azon gyanús megbetegedéseket küldöncz útján, vagy táviratilag azonnal a főszolgabíró tudomására hozni.

A főszolgabíró, vagy rendőrkapitány minden oly esetet hatósági orvos közbejöttével megvizsgálni s arról az alispánnak táviratilag jelentést tenni tartozik, kinek feladata leend ezt nekem táviratilag bejelenteni.

6. Úgy ezen rendeletem, mint a fentebb említett 5856/93. számú körrendelet végrehajtásért első sorban a polgármestert, illetve alispánt az egészségügyi aktiv felügyelet igénylő intézkedésekért a városi, illetve megyei tiszti főorvost, másodsorban a járási főszolgabi- rákat, rendezett tanácsú városok polgármesterét és járási, illetve városi orvosokat; továbbá a községi és körjegyzőket s az összes elöljárókat teszem felelőssé.

A községi (kör-) jegyzők és községi bírák különösen az 1886. XXII. törvényezikk 95. §-ára hivatkozással felelőssé teendők, úgy ezen rendeletem, mint a fent idézett 5856/93. számú rendelet tartalmának az összes lakossággal való megismertetéséért.

Jelen rendeletemct több példányban kinyomva, a végből küldöm meg a törvényhatóságnak, hogy azt a rendezett tanácsú városok polgármestereivel, a íoszol- gabirákkal, a hatósági, községi és körorvosokkal, a községi és körjegyzőkkel haladék nélkül közölje.

Budapesten, 1893. évi julius 9-én.

Hieronymi, s. k.

CSARNOK.

Semmelweis Ignácz Fülöp.

1818—1865.

Semmelweis I. F., a budai egyszerű szatócsnak — S. Józsefnek — a fia, 1818. évi julius 17-én született Budán, a mostani apród-utezában, a 3-ik számú házban.

Iskoláit Budán és Pesten végezte, majd Bécsbe került jogásznak, hogy hadbíróvá képezze magát. Iga- .zán a gondviselés újjmutatása lehetett, hogy bonezo- lati előadást látván, az orvosi pályára szánta magát. Az első évet Bécsben, a másodikat és harmadikat Pesten, a két utolsó évet megint Bécsben végezte, a hol 1844-ben doktorrá avatták. 1846-ban pedig, a régi rendszer szerint, külön szerezte meg a szülészeti és sebészeti doktorságot. Professzorai közül leginkább a hírneves Rokitánszky és Skoda buzdították, de ő a szülészet iránt érzett legtöbb kedvet s 1846-ban a bécsi közkórház szülészeti osztályán Klein professzornak lett a segéde. Ebben az állásban 1849 márczius 20-ig maradt.

Méltatlan bánásmód, a melyben Bécsben részesült, arra bírta, hogy 1849-ben Pesten telepedjék meg s két évvel átköltözése után a Sz. Rókus-kórház szülőosztályára nevezték ki osztályos főorvosnak (1851 máj. 20.), s egyúttal ez osztályt, mely a sebészetihez volt csatolva, önállóvá tették; végre 1855 juh 18. az egyetemen a szülészeti tanszéket nyerte el, a melyet haláláig töltött be (1865. aug. 14.).

Tanársegédi működésének kezdetén Semmelweis a bécsi szülőházban szomorú viszonyokat talált : az

csak pár fillért kell áldoznia minden tanítónak s a 25 ezer pár fillér nagy dolgokra elég lesz, hisz a tenger maga is csak cseppekből áll. Terjesztenie kell a tanítóságnak az eszmét, hogy miként a „pap is az oltárról él“, a tanítónak is hivatása után kell megélnie és pedig a társadalom által tőle megkövetelt módon s ha ezt a társadalom lehetővé nem teszi, oda kell hatnia a tanítóságnak, hogy a jövő nemzedéke e hálátlan s még csak a megélhetést sem biztositó pályától távol maradjon, mert csak akkor fog a tanítóság értéke valóban méltányoltatni, ha hiányát érezni fogja a társadalom a tanítóságnak. Ue hozzáteszem: ez legyen küzdelmeteknek a legutolsó fegyvere s csak akkor vegyétek kezetekbe, a mikor a kényszerhelyzet fog arra utalni, a mitől jó szellemetek meg fog őrizni, ha előbb elmondott tanácsaimat pontosan teljesíteni fogjátok.*

Elhallgatott. E perezben érkezett meg a gerlemama s a viszontlátás édes örömei között turbékoltak együtt, nevettek együtt s etették meg felébredt pelyhes kicsinyeiket, én pedig felállottam, széttekintettem, a napsugarai már rég eltűntek a hegyek között s az alkony szürkülete elzárta szemeim elől a látóhatárt; megindultam hazafelé, egész úton gondolkozva a hallottak felett s lelkem megkönnyebült, midőn szerető enyéim közé léptem.

Azóta minden perezben hallom a gerlepár turbé- kolását, minden perezben hallom az adott jó tanácsot s minél tovább hallgatom, minél többször hallom, annál inkább meggyőződöm azok helyességéről, csupán azzal nem vagyok tisztában, hogy valóban a gerle szájából hallottam-e, vagy lelkem sugalma által felvert fantáziám hangjai voltak-e a szavak; azt azonban bizton tudom, hogy akár a madár mondta el, akár képzeletem, de mindenesetre a való lett elmondva s igy mondtam én is el a kartársaimnak, ha rege alakúnak látszik is az, igy mondán el nekik: „A való fantáziáját.“

Erős Szilárd.

intézet ápoltjai között a gyermekágyi láz ijesztő módon pusztított. Ős időktől ismerték e betegséget, mely különösen századunk huszas éveitől kezdve félelmes mértékben ütötte fel fejét és első sorban európaszerte a szülőintézetekbe fészkelte be magát dühöngésével, rémes döghalál módjára ezer meg ezer áldozatot ragadva el a fiatal anyák sorából. Megrenditők azok az adatok, a melyeket az orvosi évkönyvek gyászlapjai e korszakból megörökítettek. Voltak évek, melyekben Pá- risnak némely szülőintézetében 100 anya közül nyolez, kilencz sőt tizenkettő esett áldozatul ; s voltak hónapok, melyek alatt a bécsi nagy szülőházban 100 anyára tizenhat, húsz huszonöt haláleset jutott, sőt a melyeknek egyikében a halálozás 31%-ra emelkedett. És e veszedelemmel csaknem tehetetlenül állott szemben az orvosi világ: senki nem ismerte keletkezésének módját, senki nem tudta elejét venni, senki nem tudott ellene védekezni.

E szomorú tényeknek lesújtó hatása alatt Semmelweis minden törekvése oda irányult, hogy a gyermekágyi láz keletkezésének módját kifürkéssze. Mert hathatósan csak akkor küzdhetünk valamely betegség ellen, ha természetét megismertük. És fáradhatatlan kutatásainak csakhamar meglett az áldásos eredménye: már 1847-ben bátran kimondhatta, hogy a gyermekágyi láz keletkezésének módját felfedezte, s nyomban reá be is bizonyíthatta, hogy bámulatos módon védekezhetni ellene. A gyermekágyi láz Semmelweis szerint nem egyéb fertőzési betegségnél. A fertőzést minden bomlásban levő szerves állati anyag okozhatja, mely a szülőknek vagy gyermekágyasoknak szervezetébe jut. A gyermekágyi láz keletkezésének ezért legbiztosabban vehetni elejét, ha úgy intézkedünk, hogy bomló szerves állati anyagok ne juthassanak szülőnők vagy gyermekágyasok szervezetébe. Ezek azok az igazságnak, melyeknek további bizonyítására és terjesztésére szánta hátralevő életét Semmelweis itt körünkben, a hol alapvető munkáját irta meg, mely a gyermekágyi láz keletkezését és az ellene teendő óvó intézkedéseket tárgyalja, s a honnan apostol módjára hirdette tanítványainak és a tudományos világnak tanának megdönthetetlen tételeit.

Azonban- megrögzött fogalmak, természetté vált előítéletek s a megsértett emberi hiúság ellen vajmi gyakran küzd hasztalanul az egyes ember. Piabár kortársainak legjobbjai' közül találkoztak is, kik Semmelweis tanának messzeható befolyását a szülészeti kortanra teljesen felfogták s lelkesen igyekeztek e tannak tért hódítani, mégis a bécsi orvosi világnak zöme s az akkoriban irányadó szüleszti korifeusok és körök elutasító sőt ellenséges és támadó állást foglaltak az új tannal szemben s búvárunkat mind elkeseredettebb küzdésre kényszerűek. A sors nem akarta, hogy e harcznak diadalmas kimenetelét megérje Semmelweis: megtört lélekkel fejezte be 1865 aug. 14. Bécsben áldásos életét.

Hosszú, a szülő emberiségre nézve igen hosszú idő telt el, ezer meg ezer fiatal anya szállott kora sírba, mig Semmelweis tanának igazsága teljes érvényre jutott s alig másfél évtizede, hogy az orvosi világ közös tulajdonává lett. S az utolsó évtizedeknek az orvosi tudományok terén történt bámulatos haladása oly biztos épületté alakította már a mai napig is Sem- melweisnek tanát, hogy a betegségek ellen való küzdésünkben egyik leghatalmasabb védőbástyánknak méltán mondható; sőt bátran állíthatni, hogy kevés betegség ismeretes, melynek keletkezése ellen oly biztosan védekezhetni, mint a félelmes gyermekágyi láz ellen, ha Semmelweis tanának megfelelően cselekszünk. Százezrekre rúg azoknak a viruló fiatal anyáknak a száma, kik egyedül az ő tőle eredő intézkedéseknek köszönhetik azt, hogy életüknek nehéz óráin sérelem nélkül estek át s megmaradtak az életnek, családjuknak s a társadalomnak. S nincs is manapság ezivilizált ország, melynek orvosai ne ismernék el és ne dicsőítenék Semmelweis halhatatlan érdemeit s tanát orvosi rendünk legkiválóbb férfiai hirdetik és terjesztik.

Reprodukcziora érdemes az a levele, a melynek kíséretében németül irt könyvét (Die Actioiogie, der Begriff u. die Prophylaxis des Kindbettfiebers) a magyar tudományos. Akadémiának küldte meg. A levél igy hangzik :

„T. Akadémia! A „gyermekágyi láz“ nevezete alatt már ős idők óta ismeretes betegség e század folyama alatt mindig növekedő mérvben és hevességgel rohanta meg Európa szülészeti intézeteit és népességét s cze- rekre megy évenkénti száma azon anyákat és gyermekeknek, kiket áldozatul magával ragacTott.

„A Gondviselés kegyelméből sikerült nekem tiszteletei alólirtnak ezen irtózatos, eddigelé járványosnak hitt kór valódi természetét felfedezni s e felfedezés nyomán egyszersmind (mi a fődolog) a betegség nagyobb mérvbeni fellépését oly mértékben meggátolni, hogy mialatt előbb pl. a bécsi szülészeti intészetnél néha 31 °/0-nyi is volt a gyermekágyi láz okozta halálozás, addig ott, hol az általam javasolt elővigyázali rendszabályok megtartatnak, a halandóság 1 °j0-ot sem érheti el.

„Sorsom úgy hozta magával, hogy midőn e felfedezést (1847-ik évben) tettem, mint a bécsi szülészeti intézet segédorvosa hazám határain kívül tartózkodjam. Igy történt, hogy felfedezésem legelőször is a német szakközönségnek lön bemutatva.

„Hazámba visszatértem után a magyar szakértő közönségnek is előadtam tapasztalataimat s elméletemet a gyermekágyi láz körül az itt megjelenő „Orvosi lap “-ban.

„Mialatt azonban tanom nálunk nem talált ellenzőre, több rendbeli részint megtámadásoknak, részint elferdítéseknek volt az kitéve Németországban.

„Az emberiség iránti kötelesség parancsolta most már elméletemet még egyszer kifejteni s az ellene felhozott védek semmisségét kimutatni, mit az itt felmutatott s tekintve a közönséget, melyre hatnom kelletett, szükségkép németül irt munkában teljesítek.