Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-15 / 3. szám
mellett gondos ápolásban részesüljenek. A kiadott gyermekekre az intézet, de különösen az egyesület vidéki tagjainak folyton és szigorúan kell felügyelniük. Ez igen fontos, mert lia a gyermeket kiadják és többet rá komolyan senki nem vet ügyet, akkor a gyermekek úgy pusztulnak, mint azelőtt. Épen ennek elkerülése végett szükséges, a nemes szivű és jótevő társadalomnak részvétele minél tágabb körben. Hiszen a lelencz-ügy tulajdonképen közügy és az államnak kötelessége gondoskodni az elhagyott kisdedekről; azonban nálunk ezt az állam a községekre rótta, a melynek azután minél olcsóbb és igy rosszabb ápolásba adják a gyermekeket. Tehát a társadalomnak részt kell vennie e mozgalomban, ha azt akarjuk, hogy e kisdedek jó kezekben legyenek s a hasznos polgáraivá váljanak a hazának. Hazafias és emberbaráti művet igyekeznek tehat ezekre ébreszteni azok, kik az országos lelenczház— egyesület megalakításán fáradoznak. Örömmel látjuk, hogy a fővárosnak szine-java máris csatlakozott a mozgalomhoz, melynek czélját fent röviden vázoltuk. Nem közönséges egyletesdi ez, hanem arról van szó, hogy ezer kisded életét megmentsük és éppen azért a mozgalomnak országosnak, impozánsnak kell lenni. S ha a kormány s az országgyűlés látni fogják a törekvés komolyságát s az eszme megvalósítását, akkor bizonyára kell, hogy erkölcsileg és anyagilag hozzájáruljon. És épen azért, mert ily nemes és nagy tervről, régi mulasztás pótlásáról van szó, kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy csatlakozzanak e mozgalomhoz. E lap szerkesztősége szívesen fogad és nyíltan nyugtáztat bármely csekély adományt s azt az egyesülethez (Bpest, Kerepesi-út 41.) juttatja, mely bárkinek szolgál bővebb felvilágosítással. Sőt e nemes egyesület megérdemelné, hogy mulatságok, bálok, tombolák, stb. jövedelmét, vagy legalább annak egy részét e czélra fordítsák. Gondoljunk Széchenyi, nagy hazánkfia mondására: „Oly kevesen vagyunk, hogy még az ap (gyilkosnak életét sem kellene kioltani, mivel magyar:“ minél inkább kötelességünk tehát a pusztuló kisdedek ezreit megmenteni! I)r. Faragó Gyula. A Vácz városi zeneiskola programmja. Sztojanovits Jenő úr fővárosi jeles zenetanár*) és kiváló zeneszerző lapunk számára küldött zeneiskolai programmját a legkészségesebben közöljük, abban a meggyőződésben, hogy Vácz i. t. közönsége a zeneiskola létesítését, mely oly rendkívül előnyös feltételeket tartalmaz, ezúttal örömmel fogja üdvözölni, már tekintettel arra is, hogy vezetésére és tanulására oly kiváló erők vállalkoznak, milyenekkel csakis a fő- és székváros dicsekedhetik és Vácztól méltán irigyelhetnek a legtekintélyesebb vidéki városok. Alulírott Váczon a modern igényeknek s a zene- tanitás mai niveaujának megfelelőleg zeneiskolát nyitok, melyben az oktatást a szükségletekhez képest elismert nevű zenetanárok fogják személyes vezetésem alatt végezni. Az általam alapítandó zeneiskola tanítási rendjét s a tananyag felosztását az e nemben legkitűnőbb intézetek a bécsi és lipcsei zenekonservatoriumok berendezése után állítottam össze, természetesen a kisebb szerű viszonyoknak megfelelően átalakítva. Egyelőre a következő tanfolyamok nyílnak meg: Zongora, hegedű, karének, magán ének, zeneelmélet, zeneaesthetika és zeneszerzés. Ezekben a tanfolyamokban a növendék kiképez- tetést nyer az alapvető kezdettől a legfelsőbb kiművelésig. A tananyag felosztása a következő : A zongora-tanfolyam hat évre terjed s hatosztály*) Legújabb müvei Peking rózsája. Kis molnáráé operettek, Uj Romeo, Csárdás, Tous les trois balettek. Ezek országszerte nagy tetszést arattak. mindig csak lencsével traktálódzik.“ Erre a király a .zal felelt, hogy elzáratta őket és két napig koplal- tatta, ezután pedig beküldött nekik egy tál lencsét. A kiéhezett fráterek az utolsó szemig elfogyasztották a lencsét és az ebéd végeztével „vere valet“-ot mondtak (magyarul talán úgy mondták volna pompás volt). É jelenetnél tanú volt a király inasa is, ki Mátyás kérdezésére igy felelt: „ízlett uram, nagyon Ízlett nekik, mindig azt kiabálták, hogy vérré válik.“ „A jó pap holtig tanul.“ Egy vérmes plébánost, kit Jó Pálnak nevez a krónikus épen breviáriumozás közben talált a guta. A halál hírére összesereglett nép a holt pap mellett ott találta a breviáriumot s feljegyezte emlékezetébe, hogy „Jó- papja holtáig tanult. „Olyan mint a, fancsali feszület. “ A ha uj megye egyik falujában Fancsalon történt. A fancsaiiak egy feszületre tettek alapítványt azzal a kikötéssel, hogy a felfeszitett Krisztus ne legyen halott, hanem élő. A megbízott kőfaragó l.ehál Krisztust fölemelt fővel és kimeresztett szemekkel ábrázolta. Történt pedig, hogy a felállítást követő éjjelen a zápor és jégeső elpusztította a határt. A fancsaiiak most a plébánost vonták kérdőre, hogy mért haragudott meg Isten. A szorongatott pap azt a feleletet adta, hogy Krisztusnak szeme ki lévén nyitva, tövirül-hegyire látta gonoszságaikat. A nép tehát, hogy elejét vegye az ezen körülményből eredhető csapásoknak, éjjel kiszedte a feszület szemeit. Ezen műtét által azonban annyira elcsúfult az, hogy közmondásossá vált a rút emberekre. „Hej! ez nem Csáki szalmája!!“ Dugonics & mondást Léva városából származtatja. A jószivű Csákiak búzájukat a lévai parasztokkal felibe csépeltették s a cséplés után a szalma rá’dás volt. A ravasz parasztok csak úgy felibül-harmadábul csépelték ki ból áll. Ezek közöl az első osztály előkészítő a hatodik pedig a kiművelési osztály, hetenként kétszer k<ít órán át. A karének osztály szorgalmi ideje tiz hónapra terjed, ebből három hó az előkészítő, tanfolyam, hét hó pedig a gyakorlatra terjed. Hetenként egyszer két órán fit. A magán ének három éves tanfolyamból áll s a növendékeket úgy a színpad (opera operette), mint a hangversenyénekre teljesen kiképzi. — A harmad évesek színpadi előadást is tanulnak egy szerződtetendő játékmester vezetése mellett. A magán ének hetenként háromszor egy órán át s a színpadi előadás hetenként egyszer két órán át tanittatik. — Zeneelmélet, zeneaesthetika s zeneszerzés két évi tanfolyamból áll, hetenként egyszer egy órában. A hegedű-tanfolyam hat évre terjed és hat osztályból áll. Ezek közöl az első osztály előkészítő, a hatodik osztály pedig kiművelési. A zongora, hegedű és ének tanulás a főtanszakok, a karének és zeneelmélet melléktanszakok. A zongora-tanszak havi tanítási dija 4 frt, a kiművelési osztályban 6 frt. A hegedű-tanszakban a tanítási dij havonkint 4 frt, a kiművelési osztályban 6 frt. A magán-énektanszak első két évi folyamában havi tandíj 10 frt, a harmadik évben 12 frt. Karéneket és zeneelméletet minden főtanszak tanulója köteles tanulni. A karének tanulásáért külön tandíj nem jár. A zeneelméleti-tanszak dija havonként 1 frt. Beiratási dij 1 frt. Ha egy családból több gyermek tátogatja az intézetet, úgy a havi tandíj személyenként egy forinttal kevesebb. Szegénysorsú, de lehetséges növendékek tandiját felerészben, vagy egészben elengedem. A szorgalmi idő minden évben szeptember hó 1-étől junius 30-áig tart s két félévre van felosztva. A félévek végén a növendékek bizonyítványt kapnak, mely az elért eredményről tanúskodik. Az év végén minden osztály rendes vizsgálatot tart. A félévek végén az előre haladott növendékek egy-egy hangversenyben mutatják be képességeiket. A hangversenyek február és junius első hetében tartatnak meg. Tizenkét éves zenetanári gyakorlatom abba a kellemes helyzetbe juttat, hogy programmom minden pontját a t. ez. közönség teljes megelégedésére valósíthatom meg. Az intézet tanári kara egyelőre igy alakult meg. Igazgató s a 3. és 4-ik zongoraosztály s a magán ének tanára Sztojanovits Jenő. Az első és második zongora-osztály tanára Sztojanovits Jenőné. Az 5-ik és 6-ik zongora-osztály tanára Aggházy Károly, zongora-művész, a nemzeti zenede felső kiművelési osztályának tanára. A hegedű-osztályok tanára Faludi Károly a m. kir. operaház zenekarának tagja s a budapesti magyar zeneiskola tanára. A jelenlegi féléves tanfolyam február 5-én kezdődik s juiius 30-áig tart. A beiratások február 1-étől 5-ig folynak. Azon 1. ez. szülők, kik gyermekeiket az intézetbe beíratni óhajtják felbérelnek, hogy gyermekeiket dr. Kiss József városi közgyám úrnál jegyeztessék elő. Tisztelettel Sztojanovits Jenő. A siketnémák érdekében. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! A minapában kegyes engedélyével közlött amaz adatok folytatásaképen, melyeket a tanköteles siketnémák érdekében történt adakozások és üdvös intézkedések eredménye gyanánt bemutatni szerencsés valék. szives beleegyezésével a következendőket közlöm : a tokból a búzát s a java a szalmába maradt. így azután az ajándék szalma dúsásan kifizette az otthon való második cséplés árát. De midőn az Eszterháziak vették át a birtokot a lévaiak a régi cséplési mód mellett akartak megmaradni, de a tisztartók más nótát fújtak, mert ez már — igy szóltak — nem Csáki szalmája !“ „ Örömmel kerültünk ősszé, örömmel váljunk el !u Haldoklóit a feleség. A férj, hogy búját elűzze, elitla az eszét és két szál czigánynval húzatta a keservest. Húzatta hazáig, húzatta felesége ágyáig. A szegény asszony kérte, hogy hagyja békével meghalni, de, a részeg ember keserves mosolylyal csak azt mondogatta: „Ne búsulj, örömmel keltünk össze, örömmel váljunk el.“ „ Hadd alábh jó szász!“ Pázmán beszéli Hodaegusá- ban ezen esetet. Egy szász ember nagy hangon hirdette, hogy száz törököt vágott le. Lassan-lassan leszállt a szám 90-re, 80-ra, 70-re . . . 10-re, végre egy lett a százból. Sőt kisült, hogy a rettenetesen bátor szász, lándsája hegyét hátra tartva futott a török elül és várta, hogy a merész jancsár ezen kitartott lándsába szalad, innét mondják a hazug érdemekre: „Hadd alább jó szász!“ „Halad mint a ráki A hátrafelé menő rákról vette a nép ezen közmondást és alkalmazza azon emberekre, kik czéljuk felé akarván haladni, kél lépést tesznek hátra, míg egyel előre. Dugonics e közmondást felhasználja a „Tu dákosságban“ lévő „heányos rnekkoraságnak (vagyis adósságnak)“ magyarázatára. „Mert a rák nem hogy előre menne, hanem hátra mász, úgy a heányosok is vagyis az adósok nem előre, hanem hátra lépnek.“ . . . a . . . (Folyt köv.) Első helyen kell említenem, > mint Vácz városa áldozatkészségének egyik fényes tanujelét: a városi képviselő-testületnek ama nemes gondolkozásra valló végzését, melynek értelmében a tanköteles siketnémák ok- latási czéljaira 10 éven keresztül évi 50 frtot szavaz meg s ez összeget a siketnémaintézeti igazgatóság nyugtájának benyújtása után kifizetni elrendeli. Adományokat küldöttek: a veszprémi, káptalan 100 frtot; Nedeczky Flóris ügyvéd gyűjtése Érsekújváron 59 frt; az ó-becsei községi elöljáróság 50 frt; a budapest-fővárosi központi pénztár 25 frt; a temesvári pénzügyigazgatóság gyűjtése 23 frt ; Jász-Nagykun- Szolnok m. alispánja 19 frt 90 kr; Hopf János kalocsai kanonok 10 frt; Popovics Jenő kir. kúriai bitó Bpes- len 10 frt: Makó város tanácsa 10 frt; Nviregyháza tanácsa 10 frt; Békés község 10 frt: B. J. 10 frt; Stáhly György tanfelügyelő Győrött 6 frt; Baja város 5 frt; a váczi irgalmasrendi ház 5 frt; Szabó Jánosné sz. Molnár Francziska Félegyházán 5 frt; a „Késmárki Bankrészvény-társulat“ 5 frt; Pápa Herman 5 frt; Vadkerty Mihály 5 frt; Tragor Károly 5 frt; Együd Sándor 5 frt; özv. Siposs Istvánná 5 frt; Várossy Gyula kalocsai kanonok 5 frt; Bartos Elek 5 frt; Gyula város tanácsa 5 frt; a „Soroksár-Haraszti-Tak- sonyi takarékpénztár“ 5 frt; a temesvári növendékpapok 3 frt 40 krt; Velzer Kálmán 3 frt; Wimmer Jánosné Kaposvárott 2 frt; Köriig Levinusz 2 frt; a böszörményi polgármester 2 frt. Összesen: 450 frt 30 kr; ehhez hozzá adva a január 1-ei számban kimutatott: 276 frt 63 krt, tesz az összes eddigi adományok ösz- szege: 726 frt 93 krt. Végül örömmel említem, hogy tek. Gseike Győző úr, kultuszminiszteri számtiszt, aki, mint a Bpestről itt nyaralók egyike, nemcsak városunk, de a siketnémák intézete iránt is rokonszenves előszeretettel viseltetik, arról értesít, hogy a kultuszminisztérium számvevőségében gyűjtés indult meg, melynek eddigi eredménye 33 frt 22 kr. s miután a tisztviselő urak magukat havi fizetésekre is kötelezték, ezek s az előbb említett ösz- szeg az év végén a kamatokkal együtt 91 frt 64 krt fognak tenni; de sőt, hogy eme jóakaró segélynyújtás a jövendő évekre is át fog vitetni. Mely közleményemet a befolyt adományok és megtett nemeskeblű intézkedésekért^ tartozó hálám kifejezése mellett a Tek. Szerkesztő Úrnak kegyeibe ajánlva, megkülönböztetett tisztelettel maradok, Váczon, 1893. jan. 13-án, őszinte tisztelője Pivár Ignácz s. k. k. r. áld. siketn. int. igazgató Műkedvelői előadás. A váczi kath. legényegylet múlt vasárnap a „Curia szálloda“ dísztermében műkedvelői előadást rendezett, melyet táncz követett. Szinte hozzá szoktunk már, hogy ezen egylet előadásai „telt ház“ előtt folyjanak le. Ez alkalommal is igy történt. A jegyek elfogytak, a terem zsúfolva, nem lehet bejutni, —• hangzott már jóval nyolcz előtt, s tényleg akárhány eset volt rá, hogy egyesek be nem juthattak. Magát az előadást „A munka ez. dialog előzte meg, szerzője Szávay Gyula. A magyar iparost Kmegy Lajos, az idegen petrolőrt Lobi Ignácz személyesítették, dicséretes iparkodással. Nem rajtok múlt, hogy a különben is jeles munkát, melynek némely eszméi népünk elolt szerencsére idegen növények, a hallgatóság kevésbbé kitörő tetszéssel fogadta, A dialógba két élőkép volt fűzve, az egyik a Sztrájkot, a másik a tisztes ipart ábrázolta Ízléses öss eállitásban, görög- tűzfény mellett. A képekben alakok voltak : OrSzáczky Etelka, Légrády Etelka, Krist'olőry Emma, Hlavács Mariska, Kiss Erzsiké, Hajdú Anna, Merk Margit, Mészáros István, Balkovits István, katonák, iparosok, munkások, továbbá mint kis angyalok: Hevér Mariska. Fehérváry Emmike, köves Erzsiké, Htavacsek Erzsiké, Balogh Iduska, Való Margitka, Szedlacsek Karolin, Kinszler Annuska, Racskó Mariska, Ócskái Erzsiké, Vilcsek Erzsiké, Peidlpek Gizuska. Ezután következett Szigligeti népszínműve: a „Tündérlak Magyarhonban.“ A czimszerepet Király József vitte, s tagadhatlan, hogy ügyesen. Helyes magatartása s értelmes beszédje az előadás egyik legsikerültebb alakjává tették őt. Orszáczky Etelka k. a. mint Marcsa a rokkant huszár hű társa, ez álkalom- rnal is bőven aratott a tapsból. Kellemes dalai s megnyerő játéka általános tetszésben részesültek, igen jó alak volt. Gr. Vámházy nyug. tábornokot Franyó Lajos játszotta. Jól beletalálta magát a méltóságba, s derekasan megoldotta feladatát. A tábornok gyámleányai Légrády Etelka k. a. és Kristofóry Emma k. a. voltak. Mindketten ügyes szereplők, kik megnyerő játékkal s élénk előadással emelték a darab sikerét, s dicséretet érdemelnek. A tábornok fiai (xira Zoltán és Paulilc József csinos alakok voltak; Lajos teljesen otthonos modorral. Ferenez nyugodt magatartással nyert elismerést. Az öreg bírót Bartons Lajos adta, jól eltalált játékkal s tőről metszett falusi dialektussal, a kántort pedig Lobi Ignácz, kinek bizarr fontoskodása és tempói gyakori tetszéssel találkoztak. Podhragyai Sándor volt a kisbiró, kinek minden eszthetikus jelleg híján véghezvitt viselt dolgai helvenkint indokolatlan hahotát keltettek. A kisebb szerepekben Jantsek Erzsiké, Tóth Mariska és Pásztor Erzsiké, k. a., továbbá Kalocsay Lajos. Obermajer Lajos és Cserny János léptek fel, az iskolás leányokat Kristofóry Annuska és Forgó Erzsiké képviselték, miudannyian szép »'igyekezettel járulván hozzá a darab kerekded előadásához. Nem hiányoztak a darabból a csoportos jelenetek sem. melyekben hol egy-egy kedves dal, hol ismét, egy-egy rövid táncz került sorra. Mely jelenetekben
