Váczi Közlöny, 1893 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-01 / 1. szám

is azt mondta, hogy »uj*. S ^alapos a gyanú, hogy annak a rózsaszemüveges illetőnek alig volt más czélja, mint szépszerével uj »reménykedésre« birni a halandót. Szép, szép. de sokan azt tartják erről a reménykedésről, hogy az »önámitásnál« nem egyéb.

Ez ugyan kissé sötét világnézet, de azért mégis van valami igaz benne: mert sokat megcsal a remény.

És még is mily nagy áldás az emberre az a remény . . .

Mi volna az ember remény nélkül ? . . .

A jónak várása elválhatatlan lényünktől; mig a siron innen vagyunk, addig mindig él bennünk a remény. S igy van ez jól. Midőn az isteni gondviselés belénk oltotta a reményt, ép oly bölcsen cselekedett, mint midőn áthatat- lan sűrű fátyollal födte el szemeink elől a jövőt.

E kettő nélkül nem lehetne élni.

Remélni, remélni ... Ki az, a ki nem remélne, sorsában javulást nem várna ?

Reményiünk mindnyájan és minden jót. . . . Reméljük, hogy a dúló zivatar alább hagy s a sötét haragos ég szelíd kékké lesz fölöttünk. Reméljük, hogy a fájdalom, a mely ma tépi, szaggatja szivünket, holnap elcsitul : a veszedelem, mely Damoklész kardjaként fenyeget, elmúlik; reméljük, hogy ellenségünk kibékül s a barátaink száma megnövekedik.

Reményiünk, de-----------csalódunk nagyon

sokszor ... De azért mégis csak föl a reménynyel ! A csüggedés és a kislelküség szégyenletes tulajdon. A csalódás ugyan fáj, de a fájdalom és a szenvedés oly elválaszhatatlan az emberi élettől, mint a keserűség a tenger vizétől. Hisz tudjuk, mi lenne a tenger vizével, ha elvesztené sóskeserüségét. Azért hát reméljünk törhetet- lenül, még akkor is, ha az egész élettapasztalatunk a reménytelenségre csábit. Mert ha minden ellenünk esküdött is, még mindig emeljen fel bennünket az a hit, hogy minden, a földön megsemmisült jogos reményünk túl a siron bőven kárpótolva lesz.

Azért hát bizalommal fogadjuk az uj esztendői; fogadjuk »uj«-nak és reméljünk tőle minden jókat. Varga Mihály.

Városi közgyűlés

Vácz város képviselőtestülete deczember hó 24-én d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott. A szép számmal egybegyült képviselőket Gajáry Géza polgár- mester üdvözölvén, a közgyűlést pont 10 órakor megnyitotta.

1. A közgyűlés első tárgya a polgármester előterjesztése volt az aszód-váczi törvényhatósági útra szükséges fedanyagnak a városi kavicsbányából leendő ingyenes szállításának megengedése iránt. — A polgár- mester indítványát egyhangalag elfogadták, a meg- kivántató kavicsanyag szállítása megengedtetett.

2. A városi tanács jelentése a regálé ügyben kiküldött bizottság eljárása eredményéről és a m. kir.

testvéri érzelmet táplálhatok. Ez azonban nem úgy van. Várja meg csak a jövő Szilveszter estéjét.

— De hát miként történt mindez? kérdezőm részvétteljesen.

Ekkor Róza elbezzélte, hogy fiatal ember szerelmet vallott neki és hogy intése ellenére, hogy nap és éj nem szövetkezhetnek, megmaradt szándéka mellett és megkérte, hogy egy hét múlva határozzon, akar-e? nejévé lenni.

— Most pedig kedves barátom, végzé Róza, adjon tanácsot.

— Véleményem szerint — viszonzám — az nagylelkű férfiú! Ön egykor említést tett, mennyire óhajtaná arczát látni. Ez ifjú azt most teljes szépségében megmutatta önnek. Szavamat zálogul, hogy őszinte tükör lesz önre nézve.

Képletes szavaim nagyon tetszettek Rózának és meg kellett Ígérnem, hogy egy hét múlva visszajövök.

Midőn legközelebb magunk voltunk, Róza szomorúan mondá:

— Aggodalmas hírek! A véletlen imént tudtomra adta, hogy jó szüleim elvesztették vagyonukat és ezt szeretetből, áldozatok árán titkolták előttem. Önt kivéve, senkivel sem fogom közölni csalódásomat. Szegény anyámnak szive hasadna meg, ha tudná, hogy szeretetteljes apró fondorkodásai, melyekkel rejté előttem a valót, sikertelenek maradtak. Azt fogom tetetni, hogy minden a régiben maradt és elhatároztam, hogy megmentem őket a nyomortól.

Romhányi Ákos — most már megnevezhetem — itt volt feleletemért. Kérdem tőle, vájjon valóban úgy szeret-e, miként ezelőtt egy héttel mondta.

— Minden bizonynyal kedvesem, felelte . . . Szeretem önt jelleme és szépsége miatt egyaránt!

— Ön hízelgő tükörhöz hasonlít, feleltem, mintha csak szavaiban látnám magamat.

— Oh, bár mindig hő tükre lehetnék, viszonzá, mely minden erényét, minden jó tulajdonát visszatükrözné. Legyen nőmmé! Van csekély vagyonom. Miben se fog hiányt szenvedni, én mindent megteszek, hogy boldoggá lehessem.

kincstár által jóváhagyott szerződések az italmérési és fogyasztási adók mikénti kezelésére vonatkozó pénzügyi bizottsági indítvány bemutatásával. A regále ügyben kötött 66665 frtos szerződés megkötését és a m. i kir. államkincstár által történt jóváhagyását a képviselőtestület tudomásul vette s jóváhagyta. — A szeszregálé bérbeadása tárgyában Glückmann J. rákos-palotai lakos által legtöbbet ígért 26650 frtos árverés eredményét a képviselőtestület — névszerinti szavazás után — jóváhagyta.

Az italmérési és fogyasztási adók szedési jogának kezelésére vonatkozólag * * a városi képviselőtesület a városi tanács előterjesztése és a pénzügyi bizottság vélemények jelentése alapján a következőket rendelte el:

a) Az italmérési és fogyasztási adó és pótadó a vágóhídi dijakkal a jövőre is külön könyvelés mellett a közpénztárban közpénzek módjára szedendők és kezelendők, s minden fizetés csak is a közpénztáros és fogyasztási adókönyvelö együttes nyugtájára érvényes. A kiadások pedig csak a polgármester és a kezelő bizottság elnöke együttes utalványára ezen fent említett pénztár rendeltetési keretén belül eszközölhetők.

b) Az italmérési és fogyasztási adók és pótadók s a vágóhídi dijak behajtása és kezelése továbbra is egy három tagú bizottságra fog bízatni, a melynek megválasztása iránt a polgármester lesz köteles annak idején előterjesztést tenni.

c) Az italmérési és fogyasztási adók és pótadók, valamint a vágóhídi dijak behajtása s kezelése feletti felügyelettel, ellenőrzéssel és a számadások megvizsgálásának — a képviselőtestület pénzügyi bizottságot bízta meg és hatalmazta fel; ugyancsak ezen bizottságot hatalmazta az alkalmazottak félfogadásának jóváhagyására, azok díjazásának és jutalmazásának megállapítására, valamint a szokásos egyezségek és a 200 frton túli bírságok jóváhagyására, köteles lévén a bizottság működéséről és eljárása eredményéről a képviselőtestületnek minden évben a januári közgyűlésben jelentést tenni.

d) A kezelés módjára vonatkozólag elrendelte a képviselőtestület, hogy a ezukor-, hús-, bor és sör fogyasztási illetve italmérési adót illetőleg — hol az czélra vezető nem volna, vagy a hol azt külön méltányosság javalja, ott az ez előtti gyakorlat követendő s a kiegyezési módszer fentartandó.

3. Lencsó Sándor vám, kövezetvám és helypénz- szedési jogbérlő 3000 frt bérösszeg elengedés iránti kérelme került tárgyalás alá. A pénzügyi bizottság és a városi tanács a hátralék felét vagyis 1500 forintot véleményezett elengedtetni, azonban többek felszólalása után elnöklő polgármester névszerinti szavazást rendelt el. Leszavazott összesen 53 képviselő, Lencsó Sándor javára szavazott 31, ellene 12, nem szavazott 10, a végeredményhez képest 19 szótöbbséggel a képviselő- testület a 3000 frt bérösszeg hátralék felét vagyis 1500 frt elengedését határozta el.

4. Következett Pivár Ignácz váczi kir. orsz. siket- néma-intézet igazgatójának felhívása, a melyben a vagyontalan siketnéma gyermekek tanithatása czéljá- ból gyűjtést indít. — A városi tanács véleményét a képviselőtestület elfogadta s 10 éven át, évenként 50—50 frt adomány megadását határozta el.

5. Dr. Virter Lajos zakulmi vál. püspök és váczi nagyprépost köszönő-levele — a városi képviselő- testület üdvözlő átiratára vonatkozólag olvastatott fel. A szép és megható szövegben irt levelet a képviselőtestület tudomásul vette.

A közgyűlési tárgyak elintézése után Gajáry Géza polgármester nagyméltóságú dr. Schuster Konstantin megyés püspök úr alábbi levelét olvasta fel, melyben

E szavak hallatára szüleim jutottak eszembe . . . férjhez menetelem megmenthetné.

— Ha nejévé leszek, felelém, ön csakhamar megbánná . . . Mások csodálhatják, de én nem hízeleghetem . . . mert nem láthatom arczát.

Ákos sóhajtott.

— Ez olyasmire emlékeztet, mondá, mit nem szabad ön előtt eltitkolnom. Korántse vagyok szép, Róza kisasszony. Önzőnek fog Ítélni, de bármily rút legyek is, teljes szivemből szeretem.

— A jövő hó elsejére tűztük ki lakodalmunkat, folytatta Róza. Vezessen ez bár jóra vagy rosszra, annyi bizonyos, hogy szüleimnek otthonuk lesz nálam,

*

* *

Szilveszter estéje ismét közeledett. Ép egy év múlt el, mióta Róza egybekelt szeretett Ákosával. A zavarban, tiszta boldogság éve. Legboldogabbá tette az a gondolat, hogy anyává lelt.

Azt mondták neki, hogy a kis leány valóságos angyal, de a szegény Róza nem láthatta.

Teljesen megnyugodott abban, hogy sohase fogja többé látni a ragyogó kék eget, de az a gondolat, hogy kedves leányát sohase fogja láthatni, majdnem megtörte szivét. De az anyai szeretet szilárd!

Róza éjjel-nappal kérte a jó Istent, hogy csak egyetlen pillanatra adja vissza szeme világát. Csupán egyetlen pillantásért esdekelt. Aztán elégedett és boldog lesz élete fogytáig.

Körülbelül két héttel Szilveszter estéje előtt Ákos mondá:

— Kedves Rózám! Ámítottalak, midőn ama különféle szépítő vizek használatát tanácsoltam neked. Ezek a. hályog eltávolításának műtétéhez voltak szükségesek. Nyugodt lehetsz. Reményeim a legközelebbi napokban valósulni fognak.

Hiszed, hogy a műtét sikeres lesz? kérüezé

Róza.

— Bizonyosan, felelte Ákos, de akkor . . .

— Nos?

a jgyeim es úr 80,000 forintot ad Vácz városának Vái;zm fe állítandó árvaház czéljaira.

levél következőleg hangzik :

Tekintetes Nemes Városi Közgyűlés!

Ispöki székvárosomnak, egyházmegyém és ahai szivem első szülöttének állapotai mindenkor éber úgyelemel kisérvén, nagy megei'tg'edéssel tapaszta]0m^ hogy úv az anyagi, mint a szellemi és erkölcsi téren örvendes haladásnak indult, a mit ezennel kijelenteni anvival inkább hivatottnak érzem magamat, minhog)57 év előtt először látván e várost, a vi- szonyoktik tetemes feljavulását leginkább észlelhetem.

Latjt ugyanis, hogy városunk — keretéhez rnér- ten — if)r tanügyi, mint közmivelődési és emberbaráti inbetekkel, valamint egyéb jótékonysági egye- sriletekkel,.elegendően el van látva; a mi a város polgárságaik a józan haladás iránti helyes érzékéről tanúskodjk.a múltban, intéző köveink pedig gondoskodása es apintos vezetéséről tesz tanúságot a jelenben.

i ^ Azonbai úgy látom, hiányzik városunkban oly : intézet, melyen a felette számos legszegényebb la- I kosságnak ervult gyermekei helyes vezetés mellett ápoltatnának 3 neveltetnének.

Érzem lkemben, hogy Isten rendeléséből én 1 vagyok az árk atyja, atyja akarok lenni s maradni mindenkorra vosom elhagyatott árváinak, megtöröm szívesen és oszm velők kenyeremet.

E végből a'Aent-karácsony mai előestéjén nyolcz- vanezer (80,0001. é. Irtot, 5ü|0-os m. kir. papírjára- déle kötvényekig tettem le főt. Káptalanomnál oly rendelkezéssel, így ez összeg a kegyes alapok gondnoksága által, Glőség terhe mellett, gyümölcsözőleg kezeltessék mindedig, mígnem az időközi kamatokkal oly nagy összegg növi magát, hogy abból a város Közönségével egyértve, időszerinti püspökutódom egy, a város tekí.élyének megfelelő's díszére szolgáló házi kerttel 3 ellátott árvaházat építtetvén s minden szükségeséül felszerelvén, abban tizenkét szegény árva fiú ^tizenkét árva leány tizennégy éves életkorukig, apáczá. vezetése mellett, az alapítvány terhére, teljesen in.enes tisztességes ellátás, ruházás és mindennemű gondosban részesülvén, ápoltassanak, neveltessenek s állapuknak megfelelő némely ipar foglalkozásokra kitamassanak.

Fogadja a város é. Közönsége e gondoskodásomat oly kedvesen, Int a mily örömemre szolgál nekem, városom iránti tyai szeretetem és teljes jóindulatomnak jelen in/,kedésem által kifejezést adhatni, a mihez még lellm mélyéből csak azt kívánom, hogy soha ne legyen eárosnak több árvája, mint a kiknek befogadására, aáltalam ezennel megalapított intézet képes leend.

Ezzel kapcsolatban aegemlitvén még azt, hogy jelen intézkedésemmel, vi^endeletem e tárgyra vonatkozó pontja életbe léptetvén, annak idején azt, mint tárgytalant figyelmen kivi hagyatni kívánom: az árvák legszeretőbb pártfogója a isteni Megváltóhoz emelem szivemet és esdve kéren hogy áraszsza áldásainak teljét e város minden egy lakosaira, hogy polgárai az anyagiakban soha szükget nem szenvedvén, híven teljesíthessék az Isten és áiaza iránti legszentebb kötelmeiket s egyesített erőv működhessenek közre a város jóléte és felvirágoztasára irányzott minden nemes törekvésnek előmozditúban.

Kelt Váczon, Szent-kapsony előestéjén, az Úrnak 1892-dik esztendejében.

Vácz város n. é. közöiégének jóakaró s szerető atyja: Constantin s. k.

püspök.

— Látui fogsz — kívánd vagyok, miként véle- keclel majd rólam.

— Ákos, viszonzá Rózaiabozás nélkül — hadd történjék meg a műtét. De rm fogod fel szerelmem nagyságát. Fantastzikus önámasnak hiszed. Még nem ismersz, gonosz !

íróasztalom egyik zugáln Róza levele hever, melyet nekem irt és melyet öikre megőrzők. Tegnap olvastam el ismét Szilveszter héjén: eszembe jutottak a boldog órák, melyeket a fehdéki kis faluban töltöttem.

Róza többek közt azt irta

„ Megvagyok győződve arrf hogy boldogságom e világon senkit se fog jobban énekelni, mint önt kedves barátom. A műtét megtörtöt és hála Istennek, sikeres volt! Tiltva van az izgioin a miért is nem terhelem ama borzasztó nap miden részletével. Egy merész tettemet mégis közlöm önnel, mely, miként Ákos mondá, a legborzasztóbb ovetkezményeket szülhette volna.

Közvetlenül a műtét után, lidőn magamhoz tértem hódító álmomból, észrevebm, hogy szememet erősen bekötözték. Szentül kelle megígérnem, hogy tíz napig nem érintem a köteléket, képzelheti a halálos kint, melyet az a bizonytalanság Kozott, vak vagyok-e, vagy látok.

Egy álló hétig nem érintettet a köteléket. De hisz ön tudja, hogy a nők kiváncsiága közmondásossá vált. Különben menthető valók: a kőszívű emberek annyira csigázták kegyetlenségüke, hogy gyermekemet ölembe tegyék. Ezt aztán nem biiam elviselni.

Magamra hagytak gyermekeimet. Kissé szellőztettem a köteléket, de e pillanatba belépett az ápolónő. Miként szidott . . . még bűi bánást tetettem! De mihelyt az öreg hátat fordított, öömkönnyek patakzottak szememből.

Megláttam gyermekemet! Oh, ;edves barátom, ha érezhetné e szavak boldogságát: megláttam gyermekemet. “

De nem árultam el titkomat, uert nem akartam megrontani Ákos örömét. Végre ebmlt a tíz nap. Mi-