Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-11 / 50. szám
Ferencz, Kresák József, Csillon Izidor, Alberty Ferencz, Krenedits J., Pulszner, Bunyata Vincze stb. Az első felköszöntőt Kemény Gusztáv mondotta a királyra, melyet a társaság állva hallgatott végig. A következő szónok Havas alezredes volt, lelkes szavakban éltetve József főherczeget. Harmadiknak Gajáry Géza polgármester szólott, a tőle megszokott szónoki hévvel és elokvencziával. Nagy hatást keltett beszédét, mely az ünnepelt dandárparancsnokot könyekig megindította, itt közöljük : Méltóságos Dandárparancsnok-Ezredes Ur ! Szeretve tisztelt barátom ! Uraim! Midőn az általad annyira kedvelt Vácz városától távol, hivatalos teendőid pontos ellátása közben, alig pár napja, azon nagy kitüntetés ért, hogy dandárnokká lettél kinevezve s előléptetve, Vácz város polgársága azonnal megakarta ragadni ezen kedvesen kínálkozó alkalmat arra, hogy előmeneteled fölött érzett őszinte örömének, kedves személyiséged irányában való igaz tiszteletének és szeretetének impozáns kifejezést adjon. A várostól távolléted akadályozhatta .csak meg azt, hogy ezt ma tehetjük s ezért jelentünk meg ily szép számmal, ezen a Te tiszteletedre Vácz város polgársága által rendezett lakomára, ahol nekem jutott osztályrészül a nagy szerencse, hogy Tégedet a város polgársága nevében felköszöntselek. A legmelegebben üdvözöllek tehát Méltóságos Uram! De midőn ezt teszem, lehetetlen, hogy elismerő köszönetét ne mondjak Neked a polgárság nevében azon szives fáradozásaidért, melyekkel — am. kir. honvédségi intézménynek, a tisztikarnak és legénységnek érdekeit a leghelyesebben felfogva és józanul belátva, miszerint ezen intézmény hazánkban tartósan csakis úgy állhat fenn, virágozhat s úgy a tisztikar mint a legénység csakis úgy vívhatnak ki maguk részére tiszteletet s a magyar névnek és intézménynek közbecsü- lést, ha a magyar polgársággal békésen megférnek, — tevékenységed egy nagy részével, teljes erődből oda törekedtél, hogy a bölcs vezetésedre bízott ezrednek t. tisztikara és legénysége, városom polgárságával zavartalan egyetértésben éljen és igazi baráti viszonyban legyen. Hogy ezt elérned teljesen sikerült, s hogy ezért irányodban hálánkkal, elismerésünkkel, köszönetünkkel és szeretetünkkel adózni mi sem késünk, ennek, azt hiszem, előtted fényes bizonyítéka lesz ezen mai lélekemelő ünnepély és ünnepeltetésed, aminőt Vácz város polgársága köréből távozó ezredparancsnoknak még soha sem rendezett. Te vagy az első, a ki ezt tőlünk méltán kiérdemelte ; de hiszszük ésj szeretjük remélni, hogy ugyanezt a jövőben kinyerhetni t. utódod is iparkodand ; ebben — jóllehet őt csak pár napja lehetünk szerencsések ismerhetni — kétkedni már most sem lehet okunk; azonban nem veheti tőlünk rósz néven most a búcsúzás szomorú perczében sem 0, sem bárki más, ha a válás fájó pillanatában sajnáljuk a kedves múltat és a kipróbált igaz barát távozásán kesergünk. Ámde biztosítva látjuk, hogy aminek létrehozatalán Te 12 éven át önfeláldozóan fáradoztál, az nyom nélkül el nem tűnhet, hanem annak áldásos gyümölcseit t. Utódoddal, valamint volt ezreded tisztikarával s legénységével, az általad — ugyan elhagyott, de tudom — mindenha kedvelendő váczi polgárság, a jövőben is örvendve élvezhetni fogja. És ez az egyedüli vigasztaló, ami enyhíteni képes, a távozásod felett érzett sajnálkozásunkat és ebben a biztos s kellemes tudatban, valamint azon édes reménységgel szivünkben, hogy bennünket — habár tölünk messze távol és magasan felettünk de — elfeledni soha sem fogsz s közülünk volt barátidnak, jövő barátaid nagy seregében is juttatva helyet, bennünket ezzel a végszavainak; „Ne aggódjék picziny szívecskéd: Megvéd a részvét ..." oh, e szavak oly jól estek a szép leány szivének, hisz oly rég aggódik az . . . vájjon lesz-e megnyugvása ... s ha igen ? olyan lesz-e az, minőnek az ő kis szive óhajtja ? A leányok legelevenebbike a notáriusék Lizikéje törte meg a csendet, odaugorva a szoba közepébe s fennhangon indítványozza, hogy: tánczoljunk egyet. . . Néhány leány rögtön készen volt az indítvány elfogadására, de Ilonka kérte őket, hogy e tánczot ha- laszszák inkább későbbre s most játszanak valamit. — Helyes, játszunk zálogosdit, volt egyszerre a többség határozata. — Játszunk „postást“ inditványozá az egyik. — Nem, játszunk „hol az olló?“ tanácsoló a másik. — Talán jobb lesz egy „némajáték“, javasló a harmadik. — Várjatok csak leányok, ezek a játékok már mind olyan elavultak, de én tegnap kaptam meg a mi kedves lapunknak a „Képes Családi Lapok Naptárát“, abban van harmincznégy uj játék leírva, válaszszunk abból s tanuljunk be s játszszuk el egyiket, vagy másikat és be sem várva a feleletet, a mellékszobába távozott, honnét pár perez múlva a megnevezett naptárt magával hozva, tért vissza: — itt van például: a „Pandora szelenczéje“ elolvastam s már tudom is, ez szellemes játék, játszszuk ezt — Zálogos-e avagy sem, az a kérdés ? veté fel a megjegyzést a gyógyszerész-segéd, én csak zálogos játékot ajánlanék. — Helyes, zúgott a férfi fiatalság. A leányok lesütött szemmel állottak egymás mellett, egyik sem szólt s miután az, a „ki hallgat beleegyezik,“ a férfiak eldöntöttnek tartották, hogy zálogost játszanak s a gyógyszerész újból feltette a kérdést, hogy a „Pandora szelenczéje“ zálogos játék-e ? Ilonka röviden felelte „igen,“ aztán felolvasta a játékot s megkezdték azt. Ilonka volt az első, a ki a „Pandora szelenczéjét“ kereste, sorba járta a férfiakat s megkérdezte az elsőt: ő-e a remény, mely a szelenjövőben is megtisztelsz, veszek Tőled búcsút Ünnepelt Barátom s mégegyszer őszintén s igazán üdvözölve Téged kívánom, hogy : imádott drága hazánk, az általad annyira kedvelt m. kir. honvédségi szép intézmény szeretett családod, számos barátaid és számtalan tisztelőid bátor kardodra, szakképzettségedre, atyai nemes szived mélyére, igaz baráti jobbod őszinte kézszoritá- sára s leereszkedő modorodra még sokáig számíthatva, azokra büszkék és az ezek felett érzett örömünkben veled együtt igen sokáig, boldogok lehessünk. Az Ur Isten éltessen ! ! ! Az éljenzések csillapultával, melyek e szép beszédet követték, Palkoviis József ezredes állott fel. Meghatva mondott köszönetét a rokonszenvért, melylyel a polgárság kitünteti, s bár most a felsőbb parancs más helyre rendeli, sohasem fogja elfeledni a kedves váczia- kat. Végül a város polgárságát és a váczi hölgyeket élteti. Dr. Freysinger, az uj ezredparancsnokot: Vitzián Antal ezredest üdvözölte éljenzésektől kisért sikerült beszédben. Mire Vitzián Antal nyomban megköszönte a neki előlegezett jóindulatot, hő vágyát látja teljesítve Váczra történt áthelyezésével. Biztosítja a polgárságot, hogy mint pestmegyei ember együtt érez a vácziakkal s nemcsak a távozó ezredes által egyengetett talajt igyekszik megszilárdítani, hanem lehetőleg még szorosabbá akarja tenni a jövőben azt a rokonszenves viszonyt, mely a tisztikar és a város polgársága között fennáll. Poharát a vácziakra üríti. Felköszöntőt mondottak még: Dr. Csányi János a 6-ik honvéd-huszár ezred ó-gyallai osztályára, Helcz Ferencz kir. járásbiró a váczi tisztikarra, és végül Rudnyánszky László Palkovics családjára. Az ügyes felszolgálás és az Ízletes ételek dicséretére válnak Hegedűs Károly vendéglősnek. Az étlap, meglepő olcsósága mellett a következő fogásokból állott: Hal tartár mártással és aspikkal, Vesepecsenye körítve, Fánk, Malacz és pulykapecsenye édes és savanyú salátával, Crém, Gyümölcs, Sajt, Torták. A társaság a legkedélyesebb hangulatban lj2l\ óra felé kezdett széjjel oszolni. Városi és vidéki hírek. = Jung János apátkanonok püspökké leendő kineveztetése, mint már múlt számunkban említettük, legközelebb várható. Ő nga múlt hétfőn volt Bécsben, Galimberti érsek s pápai nunciusnál, hol a kinevezéshez szükséges legközelebbi előkészületek megtörténtek, — s részt vett a nuncius által adott diszebéden is. = Nagylelkű adomány. A sz. Vincze egylet czéljaira özv. b. Orczy Szerafinné született b. Pírét Eugénia úrnő ő méltósága száz forintot kegyeskedett adományozni. Mely kegyességért az egylet legmélyebb hálával mond köszönetét az elhagyott házi szegények nevében, s ezen háláját azoknak könnyek között re- begett imájával egyesítve esd a jó Istentől áldást a nagylelkű adományért. = Hózivatar. Jóformán Ítélet számba megy azon kegyetlen hózivatar, mely mull hétfőn indult meg s csaknem teljes három napon át tombolt vidékünk felett s mint a lapokból értesülünk, országszerte. Emlékezünk még az 1887. évi deczember végén vol dermesztő szélviharra, mely azonban egész erővel csak egy napig dühöngött, mig a mostani, habár nem jött oly hideggel s nem is volt oly szörnyű erejű, de tartamra nézve messze felülmúlta amazt. A csaknem szakadatlanul üvöltő északnyugati szélvész a hegyekről és mezőkről lesöpörvén a havat, a mélyebb helyekre és városunkra hordotta, a levegő telve volt széttépett hó- pelyhekkel, a járás-kelés időnként teljesen lehetetlen volt. A hóvihar országszerte sok zavart okozott a vasúti vonalakon is. A felső vonatok már hétfőn és kedden jelentékeny késéssel érkeztek, kedden estére' pedig oly magas hórétegek lepték be a pályát, hogy a vonatok közlekedése egyáltalában fönakadt. A városunktól kedden estefelé Budapestre elindított személy- vonat Szód közelében megakadt s mögötte is rohamosan oly hótorlaszok emelkedtek, hogy Váczra sem térhetett vissza s igy kénytelen volt az egész éjét nyílt pályán tölteni, mig végre reggel visszatérhetett Váczra. A felsőbb állomásokról érkezett utasok pedig kénytelenek voltak a váczi állomáson kiszállni s városunk nevezetességeit megtekinteni, mig egy napi késéssel tovább indulhattak. A nagymérvű hófúvás következtében utczáinkon is nagy hótömeg fekszik, melyet legalább nagyjából eltakarítani mihamarább szükséges. Egyes háziurakat sem ártana jóakarattal figyelmeztetni, hogy a házak előtt összetorlódott s legázolt hóréteget aligha lesz tanácsos jövő tavaszig ott hagyni. — Városi közgyűlés. Vácz város képviselőtestülete a f. évi deczember hó 11-én és esetleg folytatva a következő napon d. u. 3 órakor a városháza tanácskozó termében képviselőtestületi rendes közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. A választás alá nem kerülő városi képviselők 1893-ik évi névjegyzékének megállapítása. — 2. A városi tanács jelentése, melylyel a városi képviselők választására jogosultak névjegyzékét bemutatja s előterjesztése a választó kerületek megállapítása iránt. — 3. Vácz város 1893-ik évi költségvetési előirányzatának tárgyalása és a költségvetésnek megállapítása. — 4. Néhány városi tisztviselő kérvénye személyes pótlék megszavazása iránt. — 5. Dr. Flocli Henriknek a város tulajdonát képező 4661—4664. és 5282. sz. birtokrészletek átengedése iránt benyújtott egyezségi ajánlata fölött a névszerinti szavazás megej- tése a 95. sz. kgy. határozat folytán. — 6. Zuvach Ferencz m. kir. államvasuti kapus kérvénye Vácz város községi kötelékébe leendő felvétele iránt. — 7. Stahl Simon m. kir. államvasuti ellenőr hasonló kérvénye. = Az új pénz. A húszkoronás vagyis tízforintos aranyokból, igaz hogy nem sokat, de néhány példányt már itt-ott látni a forgalomban. Legújabban az apróbb pénzből is elkészültek az első példányok a körmöczi pénzverőben, névszerint a húsz és tiz filléresekből, vagyis a tiz és öt krosokból. Ezek nikelből vannak és igen tvcszetősek. Nemsokára az ezüst koronások vagyis 50 krosok kerülnek sorra. Az itt felsorolt apróbb pénzek azonban csak később jönnek forgalomba, előbb a 25 krosokat vonják be. = A kolera. Tekintettel arra, hogy a kolera Budapesten járványos jellegét elvesztette, amennyiben most már csak szórványos esetekben fordul elő : a belügyminiszter Budapest polgármesteréhez oly leiratot intézett, mely a Budapestről elinduló utasok s azok podgyászainak orvosi megvizsgálását megszünteti, s a pályaudvarokon még működött vizsgáló orvosokat szolgálatuk alól felmenti. E szerint Budapesten a kolera járvány nemcsak tényleg, de hivatalosan is megszűnt. A járványbizottság azonban még egy ideig együtt marad, hogy jóváhagyja a télen át folytatandó intézkedéseket, nehogy a netalán tavaszkor újra fellépő járvány a lakosságot készületlenül találja. A járvány egész ideje alatt a Budapesten előfordult s bejelentett ezében maradt s midőn tagadó választ kapott, zálogot adott, igy járt a másodiknál is, a harmadiknál eltalálta. — Sorba ment a játék és valamennyi hölgynek záloga lett. Következett a zálogváltás, mely a legkedélyesebben folyt le a „Képes Családi Naptár“ megállapított elvei szerint : Mikor Ilonkának a zálogára került a sor, a három tagból álló bizottság a naptár kiváltási szabályának 57-dik pontját alkalmazta: „Fessen arczképet.“ Tudniillik az illetőnek meg kell csókolnia a bizottság által kijelölt férfi arczát, homlokát es szemeit. A bizottság egyhangúlag Pusztait jelölte ki. Ilonka arcza vérpiros lett, tagjai reszkettek, szive hevesen dobogott s mikor Pusztai közeledett hozzá, alig volt képes lábain megállani ... az első csók elcsattant, a második, a harmadik s midőn a negyedik csókot lehelte a szép fiatal bal szemére teljesen kimerültén dőlt egy karos székbe, mindkét kezét szivére szoritá, hogy elnyomja annak hangos dobogását . . . A jelenvoltak nem vették észre e változást, de Pusztai érezte a csók hevét, látta a lángoló arezot, látta a reszkető tagokat s hallotta a szív dobogását. . . és ez oly boldoggá tette . . . hisz rég lobog szivében is az a láng, melynek égő fénye most világlott fel Ilonka szivéből is . . . A játéknak vége volt, következett a táncz. A jegyzői Írnok ült a zongorához s csendes csárdást játszott. A párok tánezra keltek. Pusztai Ilonkát kérte fel. Szótlanul járták egy ideig, majd Pusztai szorosabban átfogva a sugár derekat, hallkan oda súgta : — Ilonka kisasszony kegyed megtalálta a „Pandora szelenczéjében“ a reményt, — vájjon meg fogom-e én is találni ? Ilonka elpirult, de tetteté magát, mintha a kérdést nem értené s csak annyit válaszolt: A ki keres, talál, keressen ön is és bizonyára meg fogja találni a reményt. — Nem ily választ vártam, —- én a reményt rejtő „Pandora szelenczéjét“ kegyednél keresem már azóta, mióta először megláttam. E határozott szerelmi nyilatkozatra Ilonka összerezzent s alig volt képes a táncz ütemét megtartani, bármennyire vágyott e nyilatkozat után, nem hitte, hogy oly hirtelen fog az tétetni hozzá . . . nem volt képes felelni, csupán Pusztai érezte, hogy a leány keze gyöngéden megszorítja az ő jobbját . . . e kézszoritás elég válasz volt a tett vallomásra . . . Pusztai feledé gyászát, boldogságtelt kebellel, kettőzött lelkesedéssel járta a gyors s sebeset, kétszer is megujrázva azt . . . A hajnal első sugarai behatoltak a tisztartóék lakása ablakán, midőn a vendégek eloszlottak. Pusztai Ilonkának kezet csókolt, jó álmokat kívánt s a szép leány gyöngéden másodszor szoritá meg az ifjú jobbját, mialatt ajkai rebegték „szép álmokat.“ Mit álmodott Pusztai ? . . . Azt, hogy „Pandora szelenczéjében“ megtalálta boldogságát . . . Mit álmodott Ilonka? ... ki tudná megmondani, de annyi bizonyos, hogy midőn felébredt, ajaka égett... ott égett rajta az a csók, melyet a szeretett ifjú lehelt arra . . . álmában . . . Két héttel később a „Képes Családi Lapok“ hymen hírei között e sorok voltak olvashatók : „Pusztai Endre uradalmi ispán eljegyezte Túry Ilona kisasszonyt, Túry János uradalmi tisztartó bájos leányát . . .“ Hat hó múlva a fiatal férj mellett ült a boldog fiatal asszony, kezében a „Képes Családi Lapok Naptára“ s együtt olvasták a játékok közt a „Pandora szelenczéjét.“ — Ez a játék nyitotta meg boldogságom egét, - szólt a férj. — S ez a Naptár nyitotta fel az én boldogságom meny országának ajtaját, — felelt a nő, — ugyebár Endrém e lapot és e naptárt minden évben megrendeled számomra. — Meg édes életem, a meddig csak élni fog e vállalat. A boldog menyecske forró csókja volt jutalma a férjnek, tett Ígéretéért.
