Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-27 / 48. szám

nemcsak a páratlan szép fekvése miatt, hanem — és

ez a tődolog — az élénk és pezsgő társadalmi élete folytán egy sorba, állítható a fentemliteít városokkal.

Semmi szándékom sincs a főváros szépségeit és nevezetességeit itt leírni, hisz’ önök olyan közel vannak ide és oly sűrű összeköttetésben állanak a fővárossal, hogy ez teljesen felesleges vállalkozás volna ; soraimnak egyedüli czélja a nagyvárosi élet egyes mozzanatait fixirozni, úgy a mint azok a szemlélőre hatnak.

A nagyvárosi dolgozik; munka után azonban élvez is.

Igaz ugyan, hogy a legtöbb esetben az élvezet nem áll egyenes arányban a napközben teljesített munkával, de hát elvégre nem lehet mindenki mágnás vagy tőkepénzes, kiknek egyedüli foglalkozásuk csak az, hogy — élnek.

Mink közönséges halandók úgy mulatunk, a hogy tudunk és — ez sem az utolsó — a hogy telik.

Kissé furcsának fog látszani, ha azt mondom, hogy már az is sokszor elég, ha az ember végig nézi, hogy és mikép mulatnak a többiek.

Jó magam ugyan inkább szeretek a „többiek“ közt lenni, de azért azt is teszem néha-néha, hogy beállók nézőnek.

Betérünk például az Andrássy-út egyik kávéházába és örömmel látjuk, hogy a Náczi főpinczérnek sikerült „nagy nehezen“ részünkre egy kis asztalt találni.

És most, hogy a nagy tükörablak mögött kényelmesen elhelyezkedtünk és a rakás különféle újságokat, melyet olvasni nincs szándékunk, félretettük: kitekintünk arra a népvándorlásra, mely előttünk elvonulni.

Itt egy ismert dón Juan, ki abba a kellemes helyzetbe jutott, hogy egyszerre három fiatal és csinos hölgynek udvarolhat. Persze ő azt nem veszi észre, hogy a hölgyecskék csak félfüllel hallgatnak rá és alattomban kinevetik : azért mégis nagyra van a hódításaival.

Egy másik kép. A mama — egy kissé túlságosan gömbölyű asszonyság — a két lányával sétál. Egy fiatal ismerősük köszön és látszik, hogy ugyan szeretne menekülni. Nem lehet; a mama megszólította.

Hogy egyhamar el nem hocsájtja az áldozatot, az előrelátható, hisz’ két eladó leánya van. Mi nem fogjuk őket követni, hanem inkább megtudni, mit jelent az a nagy népcsődület az ut túlsó oldalán.

Hát képzeljék csak; egy suszterinas elvesztett egy hatost és mert nem tudta rögtön megtalálni, találkozott egy nemes ember, aki segített neki — keresni; utóbb egy második és harmadik is segít keresni uddig- addig, mig végre talán már százan is együtt vannak egy rakáson és kevés híja, hogy a mentők el nem jönnek, ha egy váratlan tünemény meg nem jelenik a láthatáron és szétrobbantja a .„kincskeresőket.“

Jön a „spiritusz kocsi.“ így nevezte el a nép a közlekedési eszközök ama legújabb vívmányát, mely lehetővé teszi a kocsikázást ló nélkül és „benzin“ segítségével.

Első pillanatra egy kicsit furcsa benyomást tesz ez a jármű, mely lovak nélkül nagy csörömpöléssel végig, szalad az Andrássy-út faburkolatán.

Fog-e beválni ez az uj találmány, az még a jövő titka; egyelőre megteszi a kötelességét — a közönség megbámulja, beszél róla egy pár perczig aztán megint áttér a „napirendre.“

Mink is úgy teszünk ; hadd szaladjon a „spirituszkocsi“ tovább, kínálkozik nekünk egvébb látnivaló is.

De mert a lebocsátott függönyök, a további kilátást megakadályozzák, figyelmünk inkább a czigány- zene felé fordul, mely pedig ezt a a figyelmet már előbb is megérdemelte volna.

Még hozzá a prímás se valami nagyon ismeretlen előttünk — de önök előtt sem. A Banda Marcsi kitűnő zenekara hódit és — arat. Monsieur Jules.

Városi és vidéki hírek.

= A király adományai. Ő felsége a király magánpénz! árából a váczhartyáni ev. ref. egyházközségnek, temploma és iskolája újjáépítésére 100 Irtot; a fóthi ág, ev, egyházközségnek, iskola és lelkészlak építésére szintén 100 irtot a legkegyelmesebben adományozott.

= Búcsú-estély. Vácz város polgársága a váczi m. kir. 6. sz. honv. huszárezred volt parancsnoka Palkovits József ezredestől dán pár-parancsnokká történt előléptetése alkalmából ünnepélyesen óhajt búcsút venni, s tiszteletére jövő vasárnap, deczember 4-én esti 7 órakor a Pannónia szálloda nagytermében búcsú-estélyt tart, melynek rendezését a polgármester vállalta magára, a ki több aláírási ivet bocsájtott ki a múlt héten s mint értesülünk, ezen iveket már közel 100-an Írták alá. Az estély sikerét biztosítja egyrészről a távozó ezredes iránt a város minden lakója részéről nyilvánuló tisztelet, szeretet és őszinte ragaszkodás, másrészről azon körülmény, hogy a vacsorán hölgyek is részt vehetnek (s mint megtudtuk már több mint 10 hölgy Ígérte megjelenését), de különösen azon körülmény is, hogy ezen estélyen az új ezredes és a tisztikar is meg fog jelenni. A kinek kezéhez az aláírási iv tévedésből nem kerülne, az szíveskedjék a banketten való részvételi szándékát a polgármesterrel közölni.

= Interpellácziö. Majthényi István a váczi

kerület országgyűlési képviselője, a képviselőház november 23-iki ülésén a következő interpellácziót intézte a pénzügyminiszterhez: „Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a két váczi járás községei a váczi pénzügyi biztossal, Váczon az italmérési adókra nézve 18$J-ik: évtől kezdve a szerződéseket megkötötték P Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy daczára ennek, a megkötött szerződéseket az illető községeknek a pénzügyi közegek meg nem küldték, sőt a pestmegyei pénzügy- í igazgatóság az egyes községeket (Aszód, Mácsa, Versegh) újabb ajánlattételre hívta fel és e felhívással egyidejűleg

már az árverés napját is kitűzte, mely eljárásával a községeket mintegy erőszakos préselési eljárásnak teszi i ki,? Es van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a pénzügy igazgatóság nem tartotta be ezen eljárásában a pénzügyminiszter úrnak 1892. é.vi 51020. számú körrendeletét, melyben világosan ki van téve, hogy a netalán előforduló árverések az italmérési adókra november hó 15-ig megtartandók s ennek ellenére november végére tűzi ki az árverést, mikor a községek már magokénak hiszik a megváltott italadókat, s rendezik be magokat annak értékesítésére ? — és ha nincs: kiván-e a pénzügyminiszter úr magának ezen eljárás felől felvilágosítást szerezni s mielőtt a községeknek az aláirt szerződések vissza nem küldettek, az árverést a két váczi járásban az italmérési adókra nézve felfüggeszteni, vagy pedig a Váczon kötött és fennálló szerződéseket jóváhagyni.“

= Pestmegye e hó 28-ikán tartja meg ez évi ötödik rendes közgyűlését, a mikor is a közigazgatási bizottságból ez év végével kilépő öt tag helyét fogják választás utján betölteni és az igazoló választmányt az 1893. évre megalakítani. Különben e közgyűlés egy-két sürgősebb ügyön kívül leginkább a községi számadásokat és a községek jövő évi kölségvetéseit fogja tárgyalni.

= Kinevezés. A kereskedelemügyi miniszter az orsz. statiszt. hivatalnál Findura Imre számvizsgálót könyvtárnokká nevezte ki. Gratulálunk!

= Az első hó. Múlt hétfőn délután köszöntött be nálunk a tél, akkor esett az első hó, kevés meny- nyiségben, silány minőségben. Dunakeszin már napokkal előbb havazott.

= Régi temető? A fegyintézet udvarán folyamatba vett építkezések alkalmával helylyel-közzel nagyobb mennyiségű emberi csontokra bukkantak, melyek elhelyezése egy valamikor ott volt temető lehetőségére enged következtetni. A csontokat halomra gyűjtve ismét az intézet területén ásták el. Találtak továbbá lócsontokat, sarkantyúkat, ökörszarvakat és egy erős cserhéj-réteget. Nincs kizárva annak lehetősége, hogy e helyen valamikor, midőn ezen terület a város falain kívül esett, mindenesetre azonban még a „konvikt.“ építése előtt, timár-műhely lehetett, még régebben pedig temető. Ráakadtak még egy födött csatornára is, mely a fegyház-utcza felső végén volt.

= Letört bimbó. Özv. Mikuska Jánosné hat és és fél éves kis leánya: Jolánka, e hó 24-én meghalt. Temetése tegnap délután ment végbe.

— Búcsú Verőczén. A verőczei hívek jövő vasárnapon tartják meg sz. András tiszteletére szentelt egyházuk búcsú napját.

— Renovált templom. Az ecseri római katho- likus templom már négy év óta oly rozzant állapotban volt, hogy az ecseriek az istentiszteletet nem ott, hanem az iskolaépületben tartották. A község deputácziót küldött volt dr. Schuster Konstantin püspökünk ő nagyméltóságához, kérve őt, hogy a templomot renovál- tassa. A püspök körülbelül 8000 forinttal járult a renoválás költségeihez, mely összeggel az ecseriek már annyira kijavíttatták templomukat, hogy nem sokára megkezdhetik benne a rendes egyházi szertartásokat.

= Köszönet. A sz. Vincze egylet szegényeinek javára újabban befolyt a perselyekben: Bezdek J. kávéházában 2 frt 40 kr, a Korona szállodában 52 kr. Továbbá N. N. 5 frtot, Benedek Lajos úr pedig ruhaneműeket ajándékozott. Mely kegyes adományokért hálás köszönetét mond az egylet 192. r. gyűlése.

= Egy új község. A fővároshoz közel eső Paszta-Szt.-Mihály község közbirtokossága mozgalmat indított meg, hogy Csömör községétől különválva nagyközséggé alakuljon. Vasárnap ez ügyben gyűlés volt Puszta-Szt.-Mihályon.

— Jégpályánk. A néhány nap óta beállt kemény hideg arra bírta a helybeli „Korcsolya-egylet“ buzgó elnökét, Ursziny Arnoldot, hogy a derecskéi jégpálya rendbehozására máris minden intézkedést megtétetett, úgy, hogy ha a Ló feletti jég elég vastagra fagy, rajta a korcsolyázás azonnal kezdetét veheti.

= Kossuth levele a szabadsagharczi emlékek múzeuma ügyeben. „Turin 22 Via dei Miile Október 15. 1892. — Kedves gróf Kreith! Az elintézett és el nem intézett levelek halmaza összekeveredett asztalomon, tartok tőle, hogy e miatt válaszom október 3-diki becses levelére későn érkezik, de az, hogy a 48—49-diki szabadságharczi országos múzeumnak ép azért, mert „országos.“ helye csakis a főváros lehet, előttem annyira világos dolog miként remélem, hogy az én véleményemre nem volt szükség, miszerint a kérdés ily értelemben döntessék el. Sok mindent czentralizálnak a fővárosban, a mit czentralizálni nem kellene, de hogy „országos“ muzeum valahová a vidékre utasittassék, azt én képtelen eszmének tartom. Óhajtanám, hogy szabadságharczunk minden nevezetes eseménye emlékkel legyen a történet színhelyén megörökítve, megannyi oltárain a hazafiság religiójának, de a múzeumba való tárgyaknak egy helyen kellene összegyűjtve tartatni; mert az eldarabolás csökkentené történelmi becsüket s a közérzületre hatásukat; s mert egy helyre tartom összegyüjtendőknek, az, hogy azon hely csakis a főváros lehet, előttem annyira természetesnek látszik, miként megvallom, csodálkozom, hogy az csak vitatás alá is jöhetett. Engedje gróf úr megújítanom köszönetemet becses látogatásáért, mely mindig kedves emlékeim közé fog tartozni s nagyrabecsülésemet a fáradhatlan buzgalomért s eléggé nem méltányolható áldozatkészségéért, melyet Ön a 48—49-diki korszak történelmét felvilágosító adatok kifürkészésére s összegyűjtésére és a tényezőkre való visszaemlékezés ébren tartására szentelni meg nem szűnik; oly hazafiul igyekezet ez, mely ama nagy nemzeti erőfeszítés iránti érdeklődés élesztősével hatályosan közrehathat arra, hogy a múltnak kegyeletes emlékezete, csirája í legyen a jövendőnek. Fogadja gróf úr tiszteletem kijelentése mellett őszintén barátságos üdvözletemet. Kossuth Lajos s. k.“

= A fővárosi vigadóbeli 48-as kiállítás

tudatja a hazafias közönség ama részével, kik a gyűjtemény fenntartásának előmozdításához akarnak járulni. hogy a kiállítás által kiadott különféle arczké- pek (Kossuth, Petőfi, Vajda stb.) eladási árából befolyó pénz az 1848—49. szabadságharczunk múzeumának föntartására lesz fordítva. S igy a ki a 48-as kiállítástól Budapestről képet vagy ahhoz való rámát rendel — az illető egyúttal e nagyszerű ereklye-muzeum állandósítását is előmozdítja.

= Rablóvilág Szódon. Ottani tudósítónk a következőket Írja lapunknak: Két hét óta valóságos rettegésben élünk. A mint a rövid délutánra beköszönt az est s sötétség borul falunkra, utczáink csakhamar néptelenné lesznek, s alig akad ember, a ki otthonába ne sietne. Otthon azután első dolga mindenkinek az, hogy jól megvizsgál minden zeget-zugot, erősen elzár minden egyes ajtót s miután még fejszét-kaszát tett kézügyébe, aggodalomtól felzaklatott kedélylyel hajtja fejét álomra. Azaz dehogy álomra! Nem alszik most nálunk senki, hiszen ki tudja, hogy melyik pillanatban tör jószágunkra a tolvaj, a ki úgy látszik, már-már állandó tanyát készül nálunk ütni. — A múlt hét péntekjén ugyanis egy este 3 helyen is tettek vakmerő tolvajok vendéglátást falunkban. Először a községházába törtek be, a hol a Wertheim-szekrényt feszegették, szerencsére azonban csakis a szekrény alsó, iratokat magában rejtő része ajtaját sikerült feltörniök. A tulajdon- képeni pénzszekrény, bár erős fejsze-csapások nyomát viseli, ellentállt. A kasszában ugyanakkor mintegy 600 frt állami pénz volt. Onnan Hirschfeld Gusztáv boltjába hatoltak be, honnan egyéb bolti czikkek mellett néhány forint pénzt is elvittek. Ugyancsak azon este még a falu végén lévő Verebély-féle majorba is benéztek, a hol Tarr János ispán 4 hízóját hajtották el, a tehén-istálóból pedig az össze teheneket kieresztették. Alig ocsúdtunk fel azonban abból az ijedségtől, melyet bennünk ezen községünkben nagyon is szokatlan eset keltett, szerdára már is egy újabb, ugyancsak elég vakmerő módon véghezvitt betörés hozott ismét izgalomba. Ekkor ugyanis a község regálebérlőjének a boltját választották ki működésük színteréül. Az utcza felőli ablakon hatoltak be a lakásba s több forint pénzen kivül, 1 oldal szalonnát, 1 karika dohányt, 1 üveg pálinkát vittek magukkal. Azon kívül még 2 korsó pálinkát is kidöntöttek. A tetteseket még eddig nem sikerült kipuhatolni, sőt egyátalában nagyon kevés reményünk van arra, hogy valaha kézre kerüljenek, mely körülmény csak annál nagyobb mértékben fokozza a falubeliek rettegését. Este erős őrjáratok czirkálnak végig a falun.

= Alapítványi helyadományozás. A közoktatásügyi miniszter a vaczi országos siketnéma-intézet- ben levő alapítványi helyet Nickmann Gizellának adományozta, de miután Nickmann a határidőn belül nem jelentkezett, a helyet Pozer János siketnémának adta.

= A kath. legényegylet statisztikája. Európa, Afrika és Amerika jelenleg körülbelül 860 kath. legényegyesületet mutat fel, 200 saját házzal s több mint 120.000 taggal, mind egy szövetségben fűzve. Ebből Magyarországra 44, Ausztriára 160—180, Németországra 361, Bajorországra 166, Baden 45, Svájcz 39, Luxenburg, Németalföld, Belgium, Holstein, Dánia, Olasz-, Svéd-, Angol- és Franczia-országra 1—2, Észak- Amerikára 5, Afrikára 1 esik.

= Kritikus napok 1893-ban. Falb az „időjós“ a napokban adta ki jövő évi naptárát, melyben 1893-ra a következő kritikus napokat állapította meg. Elsőrendűek: április 16, márczius 18, szeptember 25, október 25, május 15, november 13, február 16, szeptember 10. Másodrendűek: augusztus 11, augusztus 27, október 9, márczius 2, deczember 23, junius 14, február 1, november 8, április 1, julius 13, januárius 2. Harmadrendűek: januárius 18, május 1, julius 28, május 30, deczember 8, junius 29.

= A drága füst. Magyarországon a múlt évben 40 milliót füstöltek el. Még pedig 16,184.982 frt áru szivart, 4,624.049 frt áru czigarettát, 18,924.375 frt áru pipadohányt és a mi ugyan nem ment füstbe, de vele egyenértékű — 149.876 frt áru burnótot (tnbákot) szit- tak fel az öreg urak. — Az előző évekhez képest az elfüstölt dohány értéke körülbelül két millió írttal több. Érdekes tudni, hogy ez a rengeteg értékű füst néhai dohány alakjában hány kilót nyomott, és hogy hány darab volt. Az elfüstölt dohány súlya 18,550.301 kilogramm volt. Darab számra pedig volt szivar 478,306.704 drb., czigaretta 504,369.341 drb. És milyen szivar fogyott el legtöbb ? Legtöbb fogyott a legrosszabból, a vegyes külföldi szivarból, az úgynevezett suszterkaba- nusból 185,639.228 drb. — De azt hiszszük, hogy ezekből a pénzügyminiszter egyet sem szitt el, hanem annál többet az Éhes Péterek és Sanyaró Vendelek! - Természetes, itt csak a komisz trafik van kimutatva; de hát úgy szüzén mennyi fogyhatott el!

== A belügyminiszter az árvák érdekében. M. kir. belügyminiszter 62,834/VII/15. szám alatt következő körrendeletét intézett valamennyi törvény- hatósághoz. A kisbirtokosok gazdasági kiművelése az általános gazdasági kultúra emelkedésének egyik alap- feltétele lévén a magán és közvagyonosodás szempontjából elsőrangú fontossággal bir az, hogy a kisbirtokosok gyermekei minél nagyobb számban látogassák a földmivelés iskolákat. — Az e czélra való közreműködés okából a vármegye közönsége utján felhívom a területén lévő árvaszékeket, vármegyei rend. tanácsú városi árvaszékeket, a gyámhatósági joggal felruházott községek árvaszékeit, figyelmeztessék a kisbirtokosok árván maradt gyermekeinek gyámjait, továbbá az oly kisbirtokos atyákat, a kiknek gyermekei saját vagyonnal bírnak, hogy gyámoltjaikat, illetve gyermekeiket a földmivelési iskolába küldjék. Elvárom az árvaszékektől, hogy áthatva a czél fontosságától, az 1877. XX. t.-cz. 263. §-ában előirt kötelezettségükhöz hiven, a gyámok és atyákhoz ne csak általános figyelmeztetést intézzenek, hanem különösen a gyámokat az 1877. XX.