Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-06-19 / 25. szám

léptem a kapun, aztán vittek, vittek amerre eszem ágában sem volt menni.

Egyszerre csak sikoltást hallok a hátam megett, vad lármát, patkó csattogást, nyomnak, löknek engem is félre, lökdösődöm én is, s egyszer csak — puff.

Elsötétült előttem minden, a szemeim szikrákat szórtak, az orrom körül meg olyan furcsát éreztem.

— Kérem bocsánat! mondja valaki, de nem önt akartam.

— Hallgasson ! Ez már mégis hallatlan, hogy merészeli érinteni szagló szervemet, mi? ordítom én.

— De kérem ezer bocsánat!- Itt nincs pardon ! Majd megtanítom én az urat keztyűbe dudálni! Szabad kérnem névjegyét, s holnap majd beszélhetünk.

— Uram ... de nincs névjegyem!

— Mit, hát ön férfi, ön merészel itt hadon.ízni, orrba verni minden tisztességes embert és az ilyen eshetőségre nincs elkészülve? Kérem egy gentlemann névjegy nélkül nem gentlemann, tudja. Van-e segédje, holnap reggel várom . . .

— Nincs kérem segédem egy se, csak a feleségem . . .

■— Hát ki maga!!??

— Kóhn Mór, kiskereskedő Tormádon, szállítok gabonát, burgonyát, hüvelyes és hüvelynélküli vetemé- nyeket . . .

A tömeg kaczagott és én mit tehettem, megtapogattam kétakkorára hízott orromat és kiáltottam torkom szakadtából, hogy:

— Éljen a király!

— Éljen! zúg rá minden ajak, s alig hogy megszűnt a kaczaj, ott vágtat el a kivilágítást megnézni a nép között szeretett urunk az ország nagyjaival, kit, meglátva, romantikus érczes hangon kiáltja Kóhn Mór kiskereskedő és gabonaszállító úr is, „Éljen a király!

Hogy impozáns volt a kivilágítás, az kétségtelen. Mindenütt fény, mindenütt pompa, csak az átázott lobogók csüngtek búsan alá a háztetőkről és ablakokból.

Tipegtem már a forrongó tömegben vagy másfél órája, a mikor úgy odaszoritottak valamihez, hogy ropogott minden oldalbordám. Megkapaszkodtam abban a kemény tárgyban és . . . nini ... itt a Duna!

Nem is mózdultam el onnan többet. A mikor pedig már unalmassá kezdett válni az állás, a lámpafény, csillagok után vágytam, noha csak úgy dűlt az eső. De mégis találtam hatot a sötét égbolton, a mely sötét égbolt az ernyőm volt, a hat csillag pedig hat lyuk, a melyet kollégái szúrtak rajta kegyetlen szívvel.

Már jó későre járt az idő, a mikor az első rakéta hatalmas dörelylyel kibontakozott hüvelyéből, s fényes tűzcsóvát hagyva maga után, ezer fényes csillaggá pukkant szét a magasban.

— Aáá, ááá! hangzik mindenki ajkáról, mígnem a bámulatból derültségbe mennek át egy vidéki bátyánk.

— Éljen a rakétás úr! — szavain.

De ez csak jel volt. Pillanat alatt száz meg száz tűzsugár hagyta el a Gellérthegyet, a hajókat s a láncz- hid oszlopát, vakító fényben úszott minden, a reflektorok üdvözölve lövelték szét fénykévéjüket.

— Le az ernyővel, nem kell ernyő kiáltás hangzik minden felé.

Megbök valaki hátulról:

— Nem hallja, vagy süket? Csukja be az ernyőjét!

— De nekem nem parancsol !

— Hallja, csukja le, mert beütöm !

— Próbálja!

És rémséges vakmerőség! csakugyan beverte az ernyőmet, az én három forint ötven krajezáros ernyőmet.

Hallja maga, hallja!! Most meghal!! Hogy merte!

— Fölmutatja az övét, hogy ma vette öt forintért és már becsapták.

Elkezdtem okoskodni. Három forint ötven meg öt forint. Mégis neki van igaza, s fogom az ernyőt, ösze- szecsukom, megfordítom szépen és beverem a legközelebbit.

— Mit csinál az ernyőmmel ? Rendőr! Megálljon, bekisértetem, én kapitánysági hivatalnok vagyok!

— Kérem az enyimet is becsapták, az orrom meg megcsapták, a derekam elcsapták.

És megszólal egy öreg úr.

— Hiszen mi egy ernyő? a fődolog az, hogy az ember kedélyesen vegyen mindent.

Brumm !!!

— Jaj de szép. Gyönyörű, Nagyszerű látvány. Teremtőm de felséges!

Bumm !!!

Ááá! Ááá!

így mult el a tűzijáték.

A népünnepélyt már nem mertem megnézni, mert nézzék csak, milyen zöld uborka lóg az orrom helyén. Az állam felkötve, csupa kék, fekete, zöld szilire festve a bőröm, párnákba takarva, jéggel borogatva, itthon nyöszörgők az ágyban.

Három forint ötven . . . de azért . . .

Éljen a király!

Felhívás előfizetésre!

Az évnegyed végén felhívjuk tisztelt előfizetőink figyelmét, hogy előfizetéseiket mielőbb megújítani szíveskedjenek.

A „Váczi Közlöny“ előfizetési ára:

julius—szeptemberi évnegyedre . 1 frt 50 kr.

Az előfizetési pénzek a »Váczi Közlöny« kiadóhivatalába (Váez, Gasparik-utcza 12. sz. a.) küldendők.

A vidéki előfizetők posta-utalványon, a helybeliek a Japkihordónál a. nyugta átvétele mellett eszközölhetik legczélszcrübben az előfizetéseket.

Egyúttal kérjük hátrálékos előfizetőinket, hogy tartozásaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

A „Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala.

Városi és vidéki hírek.

— Űrnapja. Ezen fönséges nap ez évben is méltó fénynyel lön megünnepelve. Püspökünk ő exciája a székesegyházban fényes segédlettel ünnepélyes sz. misét mondott, melynek végeztével az úrnapi körmenetet tartotta meg, a hívek nagy számának buzgó részvéte mellett. A püspöki palotában, a kegyesrendiek temploma bejáratánál, a városháznál, s a káptalan utczá- ban a Lengyel-féle házban díszes oltárok voltak felállítva, a körmenetre kivonult katonaság pedig minden áldáskor sortűzzcl tisztelgett. Az idő kissé borongós, kedvező volt.

= Papszentelés. Püspökünk ő exciája e héten szenteli fel áldozópapokká: Antal István, Drechsler Antal, Fialla Ignácz, Hirling József, Kádár Szilveszter, Petter Géza, Rófusz Gábor tanulmányaikat végzett theo- logusokat. A kegyes-tanitórendből: Hatala József, Kiss Ernő, Szűcs István, a sz. Ferencz rendjéből pedig: Damó Alfonz, Joó Antal, Kuchta Bálint, Sipos Felix, Schmoling Péter lesznek felszentelve. A felszentelés a püspöki palota kápolnájában megy végbe.

= A püspöki papnöveldéoen f. h. 13. és

14-én voltak a theologiai tudományokból az utolsó vizsgálatok, melyeken püspökünk ő nméltósága elnökölt.

= Simonides Károly papneveldéi aligazgató és főgymnasiumi tanár Vácz-szt.-László lelkészévé neveztetett ki. Kineveztetésének liirét a legőszintébb örömmel vettük, s velünk együtt bizonyára igen sokan, azon általános becsülés miatt, melyet az uj lelkész eddig viselt hivatalaiban tanúsított megnyerő bánásmódja és szívélyes modora által kiérdemelt. Az uj lelkész, mint halljuk, augusztus elején foglalja el plébániáját. Ad multos annos!

= Concursus. A váczi egyházmegye növendékpapsága sorába felvétetni óhajtó ifjak felvételi vizsgálata julius hó másodikára van kitűzve. Ez alkalommal a gymnasium VI. VII. és Vili. osztályaiból történik felvétel. A pályázóknak már julius hó elsején délelőtt kell jelentkezniük a püspöki irodában, hol osztálybi- zonyitványukat, illetőleg ha nyolez osztályt végeztek, érettségi bizonyítványukat és keresztlevelüket is bemutatják.

= A főgymnasiumban tegnap vették kezdetűket az osztályvizsgálatok.

= A római kath. elemi iskolák vizsgálatai Csávolszky József kanonok és egyházmegyei tanfelügyelő buzgó elnöklete s a szülők élénk érdeklődése mellett serényen folynak. Ezen vizsgálatok junius 25-én nyernek befejezést.

= A siketnémák intézetében f. hó 25-én azaz jövő szombaton d. e. lesz a vizsga. A következő napokon pedig a tanár-gyakornokok Írásbeli és szóbeli vizsgálata fog megtartatni.

— Bírói kinevezés. 0 Felsége a király Szántay Adolf budapesti kir. törvényszéki bírót a budapesti kir. ítélő táblához biróvá nevezte ki.

= Baross Gyula miniszteri biztos a lefolyt hét elején a járásbíróságnál időzött, s az újonnan szerkesztett betéteket vizsgálta felül.

= Letört virág. Marosi Ferencz polgártársunkat és családját ismét súlyos csapás érte. Csak pár nap előtt temették el ötéves korában elhunyt leánykáját, Hermánkét, s pár nap múlva Kálmán nevű kis fiukat vesztették el, kinek elhunytéról a következő gyászjelentést adták ki: Marosi Ferencz és neje Lieb Teréz, mint szülei, ugyszinte Etel, Ilona, Dénes, Endre, Izabella, mint testvérei, valamint Lieb József nagyatyja és számos rokonok nevében is fájdalomtelt szívvel jelentik felejthetetlen forrón szeretett fiuknak, illetve testvér és unokának Kálmánjának f. évi június hó lG-án reggeli %% órakor, rövid szenvedés után, életének 3-ik évében történt gyászos elhunytál. Az égbe költözött jó gyermek földi maradványai junius hó 17-én délután 4 72 órakor fognak az alsóvárosi sirkertben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Vácz, 1892. junius hó 16-án. Áldás és béke lengjen porai felett!

= A „Duna“ a múlt héten fenyegető áradásnak indult. Szinte szokatlan, kivált nyári időben, hogy ily magas legyen a viz állása. Ellepte a viz a nagy Derecskét, a kis derecskéi ligetet, a Burgundia kertjeit, s oly magasságot ért el, hogy a gőzhajóra csak pótoló deszkákon lehetett beszállni, az uj kőfalból pedig csak két kősor volt ki. A gőzhajó állomás melletti vizmércze, mely rendesen 360—400 cmt. mutat, most G40-re szökött fel, ami régi számitás szerint egy ölnél sokkal több viz-emelkedést jelent. A legnagyobb magasságot múlt csütörtökön érte el a viz. Pénteken Bécsből 115 cm. Pozsonyból pedig 75 cm. apadást jelentettek, tegnap nálunk is némi apadás mutatkozott. A víz egyes kertekben s réteken jelentékeny károkat is okozott, részint az által, hogy a növényzetet kimosta, részint hogy a szénát beiszapolta, helyenkint a lekaszált szénát nyomtalanul elvitte. Fokozatos apadás várható.

= A váczi nyilvános muzeum javára

újabban adakoztak: Kranes Ferencz G drb rézpénzt és két érmet, Mayor Ferencz egy német nyelven nyomtatott geometriát 1744-ből és egy csatlós sarkantyút.

= A „Mariska.“ Ez a neve azon hetihajónak, mely f. hó 14-én délután 3 órakor Budapesten az uj országház előtt elsülyedt. A katasztrófa igy történt: Három óra felé kellett volna elindulni a váczi hetihajónak, mely egyik Simon hajós tulajdona. Propeller lett felfogadva, mert a nagy vízállás folytán a feljövetel nehézségekkel van összekötve. A propeller hirtelen megfordult, nyomban egy hatalmas recscsenés és „Mariska“ ormánya letört s alig egy fél óra múltán a hajó megtelt vízzel. A gyors fordulat következtében oly erősen rántódott meg az ormány, hogy el kellett törnie. A hajóban levő liszt, korpa, só, rizs, sárgakása, ku- koricza, búza, vas és petroleum legnagyobb része megmentetett ; de hasznavehetetlen, az utóbbi kettő kivételével. A kár körülbelül 8—10 ezer forint.

= A szabadságharczi emlékek kiállítása. Hét nagy helyiségben van elhelyezve a tömérdek emlék. A falakat képek ezrei borítják. Az oszlopok mellet t Irofeumok állnak: fegyverek, amelyekből magasra emelkednek a vérrozsdás kaszák és durva oláh-lándzsák. A dicsőséges harezok és gyalázatos vérontások eszközei ezek. Most emlékgyüjtemény, ki tudja valamikor nem lesz-e újra fegyvertár? Ott vannak aztán az átlyukga- tott honvédruhák és csákók, amelyek viselői a szabadságért haltak, ott vannak a foszlányos zászlók, a melyek nyelét könyezve csókolja meg olykor egy-egy 48-as hős aggastyán s ott van körülöttük a temérdek arczkép, a szabadságharcz hőseinek apotheosisa. A tárlaton közel 300 külön kiadásban látható Kossúth arcz- képe, összegyűjtve Európa s Amerika összes országaiból. Impozáns ezek között a Karlovszky Bertalan által festett életnagyságú arczkép másolata, amely tavaly készült s az agg Kossúthot ábrázolja. A kép annyira életteljes, hogy szinte reszketni látjuk a székről lecsüngő fehér kezet, s elborult szemein a nyugovó nap végső sugarai reszketnek. Érdekes a Kossúth arczkép csarnokban két képnek tusvázlata. Az egyik kép a Kossúth nótának allegorikus megábrázolása. A lelkes fűztől áthatott magyar népcsoport közepén a dal kezdetének feliratával ellátott zászlót egy ifjú magasra emeli; körülötte a harezba induló nép, amint szeretteitő1 is lelkesítve, búcsúzik, mig a távolban egy kovácsműhelynek tűzvilágos kohója előtt kaszákat vernek fegyverré. A másik kép azt a leírhatatlan jelenetet állítja elénk, amint Kossúth Czegléd piaczán szónokol. Ezt a képet lehetetlen szívdobogás nélkül nézni. Kossúth a piacz közepén, a szónoklásnak leghevesebb mozdulatával, arczán a lángoló lélek visszatükrözésével jelenik meg a szemlélő előtt. Körülötte az elragadtatás jeleivel hullámzó népcsoport, térdelve és kalappal integető emberek, hallani véljük Kossúthnak gyújtó szónoklatát s a kiáltást: „Mindnyájunknak el kell menni!“ Amint halljuk, gróf Kreith Béla, a gyűjtemény tulajdonosa meg is festeti mindakettőt és sokszorosittatni fogja. A kiállításnak van egy megrenditően szomorú helyisége: a vértanuk szobája. Mintha kriptába lépnénk : a falak fekete posztóval vannak bevonva. A középső asztalon tizenhárom gyertya ég. Oldalt nehéz bilincsek függnek a falakról; ott vannak azok mellett a vértanuk utolsó levelei, amiket a halált megelőző éjjelen Írtak szeretteikhez. Ott van egy rongyos szürke rabruha: abban élte át Körösi Sándor a JosefstadD nehéz fogságot; ott vannak a vértanuk reliefjei és olajfestményű arczképei a falakon; a megdicsőült halottak mintegy feltámadva. A vértanúk szobájában ott van Zala jeles szobrászunknak az aradi vértanúkról készített, életnagyságú 13 szobra s a falakon láthatók a többi vértanúknak gr. Batthiányi, br. Perényi, her- czeg Voronieczky, br. Mcdnyánszky, Lenkey, Kazinczy, Ormay, Juliból, Mutmann, br. Jeszenák, Szacsvay stb., életnagyságú olajfestményű arczképeik. Önkénytelenül is leveszszük a kalapunkat. Szinte várjuk, hogy egyszer csak megjelennek a sápadt minorita atyák és a sötét tekintetű hóhér. Lehetetlen ott nem fázni, lehetetlen ott nem sírni. Amint haljuk, a kiállítást Budapesten állandósítani fogják. A közoktatásügyi miniszter Thaly Kálmán interpellátiójára azt felelte, hogy a gyűjteményt a muzeum számára átveszi. Együtt marad minden s temploma lesz a nemzetnek, ahova ereklyékre csókolni zarándokol a hazaszeretet.

= Leszállított áru selymeket méterenkint 25°/0—33 V2 °/0 és 50°/0 árleengedéssel az eredeti áron alul szállít, megrendelt egyes öltönyökre, vagy végekben is póstabér- és vámmentesen Ileiiiictoerg C>3. (cs. kir. udvari szállító) nelyc mg.y ára Ziiiriclihru. Minták postafordultával küldetnek. Svájczba czimzett levelekre 10 kros bélyeg ragasztandó. (2)