Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-06-19 / 25. szám

jón el téged. Ő nélküle, a kitől függ szellemi és anyagi jólétünk, földi és örök életünk, a ki nevének hatalma által tartja fenn a népeket, nemcsak előre nem haladhatunk, de meg sem élhetünk. Én nerpzetem ! A kereszténység baj­noka, védbástyája voltál a múltban, őrizd meg vallásos őseid vérével szivedbe Írott nemzeti hagyományaidat, jellemedet, erkölcseidet, me­lyeknek életet adó ereje e hazában ezerévig fen- tartott, mig más náladnál nagyobb nemzetek elenyésztek. Szeplőtelen szűz anyánk! Égi ki­rályné ! Emlékezzél meg, hogy első szent kirá­lyunk ez országot ótalmadba ajánlotta, e nem­zetet reád bizta; kérünk: eszközöld ki hat­hatós pártfogásod által, hogy az Atya, Fiú és Szentlélek áldása legyen mindenkor hőn szere­tett királyunkon, édes hazánkon. Amen.« Kérelem. Alulírott elhatározta, hogy „ Vácz szerepe a forra­dalom alattu czimü történelmi tanulmányát a nyár fo­lyamán sajtó alá rendezi; azon tiszteletteljes kérelem­mel fordul tehát e lapok t. olvasóihoz, miszerint azok, a kik akár valamely Írott vagy nyomtatott, bármily je­lentéktelennek látszó okirat, napló, proklamáczió, fal­ragasz, térkép, tervrajz, csatakép stb. birtokában van­nak ; — akár ilyenek létezéséről tudomással bírnak, őt ezek átengedésének feltételeire figyelmeztetni méltóztas- sanak. Különös hálával fogadja, a vezérek, tábornokok élet- és jellemrajzára, személyleirására vagy elszálláso­lásaik körülményeire vonatkozó adatokat; a 3-ik és 9-ik számú honvédzászlóalj, a Miklós-huszárok, a Wasa- és Schwarzenberg-gyalogság, a lengyel légió és moslem- lovasság és ütegeik leírására vonatkozó elbeszéléseket, rajzokat; a köztudatba és történelembe becsúszott hibás állítások czáfolatát, egyes érdekesebb epizódok elő­adását stb., szóval mindazt, mit az olvasó a történeti hűség, de a rajz élénkítése czéljából is közérdekű do­lognak tart. Vácz, 1892. jun. 9-én hazafias tisztelettel Findura Imre. Iskolaszéki gyűlés. A múlt szombaton tartott iskolaszéki gyűlésben az egyházi elnök a jegyzőkönyv hitelesítése után jelentést tett azon körülményről, hogy a felvárosi iskola építése megkezdődött és az ott lakó tanító egy kanonoki ház­ban nyert ideiglenesen elhelyezést. Az iskolaszék a káptalannak e kegyességéért jegyzőkönyvileg fog köszö­netét mondani. Ezzel kapcsolatosan jelentetett: misze­rint a felvárosi iskolákban a vizsgák tekintve a sokszor beállott betegségi eseteket jó sikerrel végződtek. Az iskolaszék kebeléből kiküldött bizottság Udvardi Mihály tanitó nyugdíjaztatását megindítani kívánja. Az skolaszék, tekintve nevezett tanitó testi gyöngeségét, elvben elfogadta a nyugdíjaztatás megindítását, de előbb kérdést intéz a tanfelügyelőhöz vájjon az állam — Szolgálatára állok asszonyom, méltóztassék he­lyet foglalni. — Köszönöm. Ismeri ön Hajkerl Jánost, azt a gézengúz embert ? — Nincs szerencsém közelebbről becses személyét ismerni. — Akkor ön igen szolid fiatal ember lehet, mert különben bizonyosan ismerné. Ö az én férjem, válni akarok tőle — itt van a bűn-lajstrom — tessék vele elbánni, amint érdemli. Ezzel egy terjedelmes csomagot tett asztalomra, s a meghatalmazást is aláírta. Hónapokig tartott a válópör. Szegény János! még úgy pellengérre nem állítottak soha senkit, mint őt. Hajkerl Jánosné született Kéttenbuld Jozefin, na­ponkint tudakozódott az ügy felől, — végre megérke­zett a jogérvényes ítélet, Hajkerl Jánosné remegő ke­zeibe adtam, a princzipálisom ekkor Olaszországba uta­zott, — mellékletül pedig a számlát. Rám mosolygott és tánczolt. Másnap megkezdődött a névjegyek záporesője és százféle dologért kéretett magához, de az ügyvédi számla kiegyenlítését szóba sem hozta; időközben meg­érkezett a princzipálisom, ki nem sokat tréfált, hanem egyszerűen felszólította Hajkerl Jánosné asszonyomat a fizetésre. No hiszen kaptunk választ; a princzipálisom kaczagott és terhemre irta a 40 frt 70 kr válóperkölt­séget, mert a szép kliensnő annyit számított fel nyolezvankét ozsonnáért, mit én valósággal elfogadtam szives kiszolgálás folytán. De meg is fogadtam erősen, hogy többé válópörös asszonysághoz nem járok ozsonnára. A princzipálisom elmondta a dolgot a kávéházban és másnap beállított Hajkerl János. Öcsém maga engem megszabadított a hárpiá­tól: itt a fáradozása dijául ötven forint! No ezt sem vártam, nem is számítottam reá. a szolgálati évet a polgári vagy a tanévtől kezdve szá- mitja-e? Ennek eldöntésétől teszi a nyugdíjazás meg­indítását függővé. Minthogy az iskolaszék az uj építkezés folytán a felvárosi iskola-épületben 5 tanteremmel fog rendel­kezni, a kiküldött bizottság kidolgozott terve és aján­lata folytán elfogadtatott, hogy úgy a fiú- mint a leány­osztályok 6 évfolyamúvá emeltessenek, s két uj tanitó állás szervezhessék, mindegyike 300 írttal ideiglenes minőségben; az egyik tanerő az épületben egy szobá­ból álló lakást is nyerend. Megválasztattak ezen állá­sokra Mlinkó István és Krenedits Matild. Mivel a kultusz kiadások a tényleges kiadásokat sem födözik teljesen, a város pedig nagyobb terhet nem kíván magára vál­lalni, az iskolaszék a növendékek számának gyors sza- porodtával, az uj tanerők fizetésére való tekintettel, engedve a kényszer helyzetnek, egyhangúlag elfogadta a bizottság azon ajánlatát, hogy a szülők beiratás czi- mén iskoláinkba járó minden gyermek után az év kez­detén egy forintot fizessenek. E teher alól csak a szegé­nyek kellő indokolás mellett az igazgatóság utján ment­hetők föl. Beszedésével a tanítók bízatnak meg. E be- iratási dij-fizetés az uj tanév elejével fog életbe lépni. A róm. kath. idegenektől 2 frt, más vallásuaktól évi 4 frt behatási dij szedetik. Az egyes osztályok a felvárosi iskolánál a követ­kezők lesznek: 1. vegyes, II. III. fiú, II. III. leány, IV. V. VI. fiú és IV. V. VI. leány osztályok, melyekben : Mlinko István, Kökény Ferencz, Krenedits Matild, egy az elnök ideiglenesen fölfogadandó tanerő és Fodor- Nagy Berta fognak tanítani. Ezekután elhatároztatott, hogy a meglevő női ipar­iskola 4 év-folyamra emeltetik, az 5- 6-ik elemi leány­osztály pedig a középvárosban be lesz szüntetve. A női ipariskolában a tandíj az eddigi 2 frt fizetés helyett 1 írtban lön megállapítva havonkint, itt is sze­génység esetében a tandíj fizetés alól az elnök föl­menthet. A középvárosi tanítók osztálybeosztása a követ­kezőképen történt: Bartoss Pál tanitó átveszi az al- városi I. vegyesosztályt, Potoczky Vilma az alvárosi V. Vl-ik leányosztályt, mely a középvárosi ugyanilyen osztály helyett az alvároson szervezhetett. A középvá­rosi I. fiosztályt Máté József fogja vezetni; a többiek osztályaikban megmaradnak. Úgy az osztályok szerve­zése, a tanítói állások betöltése, a tanítói áthelyezé­sekre valamint a tandíj- és beiratási dijak behozata­lára vonatkozó határozatok megerősítés végett Ő Nagy­méltóságának felterjesztetnek. Örvendetes tudomásul vétetett végül, hogy vizsgái ajándékképen Újhelyi István kanonok 15 drb Máriást, dr. Gzettler Antal képecskéket, Hajdú Béla 8 drb ezüst 25 krost; a menhely javára pedig Velzer János 10 frtot és Wertz Jakab pedig 10 frt 30 krt adomá­nyoztak. Közgazdaság. A b a ro n í fi- k i á 11 itás o k ró 1 *). Irta dr. Iiátz István akadémiai tanár. II. Mióta a baromfitenyésztéssel többet foglalkoznak hazánkban, sűrűbben rendeznek kiállításokat is, a melyeknek hasznosságát és a tenyésztésre gyakorolt előnyös befolyását nem lenne jogosult kétségbevonni, mert a komoly verseny ezen a téren is, mint minden­ben üdvös eredményeket szül. Csakhogy ezek jótékony befolyását lényegesen ellensúlyozza az a körülmény, hogy a kiállítások úgy, amint azokat nálunk és Német­országban rendezni szokták, nagyon elősegítik a fer­tőző betegségek terjedését, miután a kiállítások rende­zői egyáltalán nem fordítanak gondot az állategészség­ügyre. De a kiállítók is csak arra törekesznek, hogy tiszta fajokat küldhessenek a kiállításra, — arra azon­ban senki sem fordít gondot, hogy a kiállításokon csakis járványmentes vidékek és tenyésztések vehessenek részt. Nem mondok tehát újat, ha azt állítom, hogy mindaddig, amig a kiállításra beküldött anyagot nem fogja szakértő megvizsgálni és megfigyelni, központi fertőző telepeknek kell a kiállításokat tekinteni, a honnan a szélrózsa minden irányában mesterségesen hurczol- tatnalc szét a fertőző betegségek. Hiszen csak 1—2 fer­tőzött tenyészetnek kell a kiállításon képviselve lenni és biztosra vehetjük, hogy a ketreczek közös tisztoga­tói, a kicserélődő etető és itató edények, a szomszéd­ság stb. közvetítésével a kiállítás végére a szárnyasok­nak nagy része fertőzve lesz és a különböző érmeken vagy a dicsérő okleveleken kívül hazaviszik ráadásul a pusztulás csiráit is. És itt különösen azokat a fertőző betegségeket kell figyelembe venni, amelyek idült lefolyásnak, mint a gümőkór, a difteriás gyuladás és az úgynevezett gre- garinozis. A szárnyasok kolerája e tekintetben kevésbé veszedelmes, mert hirtelen öli meg a fertőzött barom­fiakat és ha ezen betegséggel inficziált szárnyasokat küldenek a kiállításra, akkor azok elhullanak már út­közben. Ellenben az említett három betegség idülten folyik le és a fertőzés megtörténte után rendesen liosz­*) A »Gazdák Évkönyve« az 1892. évre 18 iv terjedelemben diszk illésben jelent meg és egyletek, tanintézetek, közegek által (így foi'int. kedvezmény áron megrendelhető : a »Gazdák Évkönyve« szerkesztőségénél. (Budapest, Erzsébet-körüt 21. szám). szabb idő múlik el, mielőtt a betegség első tünetei je­lentkeznek. Ebből aztán az is könnyen megérthető, hogy a tenyésztő egészen jóhiszeműen járhat el, midőn a lát­szólag teljesen egészséges szárnyasokat a postára vagy a vasútra feladja, mert nem is sejtheti, hogy a lap­pangó betegség útközben vagy a kiállítás területén ki fog törni. De hát a kiállításokban egyáltalán nem lenne sza­bad fertőzött tenyésztéseknek résztvenni és én a ma­gam részéről a legszigorúbb eljárást is indokoltnak és jogosultnak tartanám az olyan tenyésztőkkel szemben, akik tudva fertőzött tenyészetből baromfiakat küldenek a kiállításokra. Sajátságos dolog az és alig megérthető, hogy a ba­romfiak fertőző betegségeit másképen ítélik meg, amint a többi házi állatok járványos bajait s amig a lépfe- nének vagy takonykórnak már eltitkolása is súlyos következményeket von maga után, addig a beteg vagy legalább is már fertőzött baromfiakkal büntetlenül lehet kereskedni, sőt a fertőzött tenyészetekből szár­nyasokkal résztvehetni a kiállításokon is a nélkül, hogy e lelkiismeretlen és a mások vagyoni épségét nagyban veszélyeztető eljárás miatt legkisebb kellemetlensége lenne az illető tenyésztőnek. Egyelőre alig remélhető, hogy e tekintetben a vi­szonyok javuljanak s épen azért a kiállítások rende­zőinek kell mindent elkövetni, hogy a fertőzött barom­fiak ne veszélyeztessék a többiek egészségét. A kiállításra tehát csakis olyan küldeményeket szabad elfogadni, a melyeket a feladás előtt valamely hatósági állatorvos megvizsgált és egészségesnek talált. Az erről szóló bizonyítványban aztán necsak az foglal­tassák, hogy a kiállításra küldött baromfiak egészsége­sek, hanem az is, hogy a tenyésztés teljesen tiszta, vagyis mentes a fertőző betegségektől. A megérkezett szárnyasokat sohasem szabad a ki­állítás területén kicsomagolni, (pedig ott szokták), ha­nem attól távol s itt aztán első sorban is egy minden tekintetben megbízható szakértő vizsgálja meg a barom­fiakat. Természetes, hogy ennek a vizsgálatnak a lehető legrészletesebbnek kell lenni, mert különben czéltalan. De még ez sem teljesen megnyugtató, a mennyiben a legértelmesebb állatorvos is csak azt állapíthatja meg, hogy az állatok ma egészségesek-e, de nem vállalhat felelősséget azért, hogy holnap és azután is egészsé­gesek maradnak-e. Épen azért feltétlenül szükséges, hogy a kiállítás területétől távol, egészen elkülönítve veszteglő legyen berendezve, a mely állandóan állat­orvosi felügyelet alatt álljon s a hol a baromfiak meg­érkezésük után legalább is 4—5 napon át szigorú meg­figyelés tárgyát képezzék, mielőtt a kiállítás területére szállíttatnak. A kiállításon csak azok a baromfiak vehet­nének részt, a melyek ezen idő alatt teljesen egészsé­geseknek bizonyultak, — ellenben a betegeket elkülö­nített helyiségbe — baromfikórodára — szállítanák, a hol a tulajdonos költségére megfelelő kezelésben része­sülnének. Mindezen helyiségekben külön szolgaszemélyzetre van szükség, mert különben hiúban való lenne a költ­ség, a mennyiben a betegekkel bíbelődő egyének átliur- czolnák kezükön, ruhájukon a fertőző anyagot és ered­ménytelenné tennék a foganatosított óvintézkedéseket. A kiállítások költségei ily módon tetemesen növe­kednének, de kárpótlásul ki lenne zárva annak való­színűsége, hogy a fertőző betegségeket általuk is ter- jeszszék. Meg vagyok győződve, hogy sokan vannak, a kik mindezt feleslegesnek, vagy legalább is nehezen keresz- tülvihetőnek fogják mondani, — hiszem azonban, hogy lesznek olyanok is, a kik be fogják látni ezen óvintéz­kedések szükségességét és azt is, hogy sokkal kisebb veszély van abban, ha tekintettel a költség-szaporu­latra, csak ritkán rendeznek baromfikiállitást, — mint abban, ha azokon a baromfiak ezután is ki lesznek téve a fertőzés veszélyének. . CSARNOK. Jubileumi emlékek. Nézzék csak kérem, milyen zöld uborka lóg az or­rom helyén! Mért van felkötve az állam ? Sok könyök a megmondhatója! Nemzeti szinűbbre a legügyesebb indián sem tudott volna tetoválni. Az esernyőm? En­gedjék meg, hogy ne is szóljak róla. Hét olyan lyukat ütöttek rajta, hogy a bizanczi kapun a Bolond verte rés csak egérlyuk hozzá. S ez mind azért van, mert én is látni akartam valamit. A fogadtatást nem volt „kunszt“ látni; hanem a kivilágítást, hej, az lehet csak isteni dolog, azt meg kell nézni, ha törik, szakad, gondoltam magamban egy pár napnak előtte. Az idő kedvezett. Már délután megmutatta a tu­dományát. Nem tudom mért; de nekem az időjárás valósá­gos ellenségem. Szép nyári nappal, ha kimegyek üdülni az „Utolsó garasba“, biztosan szakadó záporban érek ki. Ha szép szemek igézve tartanak valahol, s eljön az idő, amely­ben már mennem kellene és fohászkodom az éghez, hogy legalább is fejszék hulljanak eső cseppek helyett, melyek nem eresztenének haza, biztosan kisüt a nap, s forró sugarai a legszűkebb nyíláson is bebúvnak, annyira, hogy a hőség elviselhetetlenné válik (ki nem állhatom a meleget) és mennem kell. Most is szép időt kivantam, tehát szakadt az eső. De hiába! Én rajtam nem fog ki. Neki indultam; vagy dehogy indultam, csak ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom