Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-05-15 / 20. szám
XIV. évfolyam. 20. szám. Váoz, 1892. május 15. KLŐFI/iETFSI Alt i: negyed évre 1 frt 50 kr. házhoz liordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : ÍO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) sxi:ii8ii:>s/iTosi:o ks eíe ídóhivatal : 99 G 88 DldT IdSIdfii Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. IV y i I 1-1 é r : sora ...........................................................ílO kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál ÍlO kr. A kereskedelmi miniszter meghalt. Rövid szenvedés előzte meg gyászos kimultát; mint a tölgy, melyet hirtelen keletkező vihar ledönt, úgy dőlt sirba, váratlanul a nemzet végtelen szomorúságára Baross Gábor a »vasember«. Mert még ezelőtt egy hónappal ernyedetlen munka közben látták, mint végezte kötelességét bátran és lankadatlanul. Neki a munka szórakozás, és nem teher volt, a munkában találta élete legfőbb feladatát. Nem volt földi javakkal megáldva, bölcsője fölött nem diszlett korona, önerejéből küzdötte fel magát a magas polezra, a melyet a nemzet közéletében elfoglalt. Magyarország közgazdasági életében Széchenyi István gróf óta senki sem teremtett mnyi újat, annyi jót és nagyot, mint Baross ríábor. Magyar kereskedelem Baross előtt alig »/olt, voltak egyes kereskedők, kik összeköttetést ártották főn a külfölddel; de ezt a viszonyt állandóvá csak Baross tette, a ki öntudatosságot öntött a magyar kereskedelembe, bizalmat és vállalkozó szellemet a kereskedőkbe. A kereskedelmen kívül a magyar ipar is nagy lendületnek indult az ő hatalmas vezetése alatt. A régi bajokat orvosolta, megszüntette, és eltávolította azokat az okokat, melyek útját állották az ipar fejlődésének. Mennyi küzdelem, mennyi fáradság és A „Yáczi Közlöny“ tárczája. Föld alatt. (Egyiptomi rege.) Irta: 3\zE-ú.m.ia,. Midőn Osiris azt hivé, hogy az embereket már fiegendőképen megtanitá a jóra, hasznosra, akkor nagukra hagyta őket, hogy próbára tegye, miként udnak az élet bajaival megküzdeni a nélkül, hogy gonoszokká változnának. Elhagyta tehát e jótékony istenség a földet és innak lakóit, de mert tudta, hogy fivére az irigy, 'ondorkodó Typhon mindent véghez viend, csakhogy i halandó embereket Osiristől elidegenit.se és a maga tártjára hóditsa, gondoskodott, hogy a kétségbeesett embereknek legyen vigasztalójuk s megengedte, hogy elesége Isis magára különféle alakokat öltve meg- elenhessék a földön. A mikor aztan az egyiptomi istenek különféle dakban jelentek meg, az emberek kövekbe faragtak éldomború képeket (relief) melyek az istenek jeleneleit örökiték meg. így ezen események emlékezetben maradtak az igynevezett hitregébe foglalva és megőrizve. Hanem oly sok volt az ember és annyi a szen- edő, hogy Isis daczára istennő voltának, mindenütt nem lehetett jelen egy és ugyanazon időben, ez okból álasztott ki a halandó lények közűi, akik bár nem oltak minden hibától mentek, mivel, hogy embe- ek nem lehetnek oly tökéletesek, mint egy Isten ; de légis különbek, jobbak valának a többinél. Ezeknek rózsaillatú kőgyöngysort adott Isis, c yöngysoroknak istenektől származott bűvereje volt, ki ezt, ilyen gyöngysort hirt, az belátott az emberek Ikébe és azonkívül meg volt áldva az igaz szeretet ízesével. mennyi önfeláldozó munka kellett amaz előítéletek megszüntetéséhez, melyek az ő reszortjához tartozó foglalkozásnemekhez tapadtak. A kereskedelem és ipar nem részesült elismerésben, és a kik e foglalkozásoknak szentelték életüket, azok meg voltak fosztva a társadalmi tekintélytől és csak igavonónak tekintettek. Urak csak azok voltak, kik henyéléssel töltötték idejöhet, a kereskedőket és iparosokat büszkén lenézték és azért nem is fejlődhetett nálunk sem kereskedés, sem ipar. A tőke tulajdonos csak arra törekedett, hogy pénze segítségével az úri osztályba emelkedjék, nem pedig arra, hogy ipari vállalatokba fektesse. Mindez azonban Baross alatt, az ő zsenális kormányzata következtében megváltozott és ma már a kereskedelem és ipar terén olyan haladást észlelünk, hogy bátran megállhatjuk helyünket az európai kultur államok sorában. És mindezt Baross Gábornak köszönhetjük, mert reformátor volt, a ki szakított a régi előítéletekkel ; az ő alkotásai mind magukon hordják a modern kor vívmányait és semmi sem vált kárára a nemzetnek, a mit tett. A nemzet örök hálára van lekötelezve neki és emléke buzditólag fog hatni az utókorra, mely tőle megtanulta becsülni a munkát és a szorgalmat, s a nagy veszteséget, melyet halála által a kereskedelem és az ipar szenvedett, az ő emléke fogja csak pótolhatni, mely arra tanít bennünket, hogy a kereskedelem és az ipar a nemzeti felvirágzás ősforrása. Legyen áldott emlékezete! A mit ezek a földön tettek, azt már nem győzték az emberek kőbe vésve megörökíteni, ezért írásban vagy jelképekben nem maradt meg emlékezetük. Hogy igaz volt-e, nem lehet bebizonyítani, de apáról fiúra elmondták gyermekeiknek és mint egyptomi regéket mai napig akadnak, akik emlékezetükben megőrizték. Ilyen mese a következő, melyet egy utazótól hallottam, a ki bejárta Egyiptom nagy részét. Az emberiségnek e rejtélygazdag ős-honában tartózkodó népei közt létezett egy ember, ki öregségéről volt nevezetes, oly nagy kort ért, hogy senki sem emlékezett rá, mikor volt gyermek. Kerülte az embereket, mert az újabb nemzedék ő neki már egészen idegen volt. Bizonyosan gyümölcscsel és gyökerekkel élhetett, mert élelmi szerekért se jött soha az emberek közé. De nagyon szerencsétlen lehetett, mert ez öreg embert soha senki se látta mosolyogni. Bajának senki sem sejté az igazi okát, mert ha valaki tudakozódni akart tőle e felől, soha sem adott feleletet, igy azt hivék, hogy néma. Pedig tudott sírni, jajgatni kétségbeesetten kiáltani, de az régen volt, most már hallgatagon tűrte sorsát. Egykor, midőn még életerős, szép férfi volt, nagyon felharagitá az isteneket. Azt merészelte mondani, hogy Osiris hiába fáradt a földön, hogy az emberiséget jóra tanítsa, mert az asszonyfélét soha sem lehet jóra téríteni. Ahoz még Osiris se volt elég okos, mert lám még maga az istennő Isis is megcsalta az urát, Osirist, midőn titokban szabadon bocsátá sógorát, a lelánczolt gonosz Typhoní. Ekkor aztán az istenek azt mondták legyen igaz a mit mondott, teljesüljön ő rajta úgy, hogy csalja meg őt minden nő, a kit megszeret, s addig ne tudjon meghalni, éljen bánatban, mig nem akad egy nő, aki megsajnálja s megmenti. Társadalmi életünk. íi. — Levél egy hölgyhöz. — Tisztelt nagysád! Múlt heti levelem — úgy látszik — nem elégítette ki egeszen, már t. i. ami a végét illeti, mert — amit különben előre sejtettem — arra kedves nagysád nem volt elkészülve, hogy támadásom éle — ezúttal — a mélyen tisztelt hölgyek ellen irányul. Meg- és bevallom, hogy eme eljárásom .nem volt annyira lovagias mint inkább — őszinte ! Hja! de ki szereti a mai .világban, mi több — fin de siede az őszinteséget! De se baj! A czél szentesíti az eszközt és mivel bizton reményiem, hogy nagysád is meg fog bocsátani : folytatom a leleplezéseimet. Abban — ugyebár — egyetértünk, hogy társadalmunk van; azaz bocsánat, nem egészen úgy áll a dolog, csak az azt alkotó elemek meg vannak mégpedig oly nagy számban, hogy idegen ember előtt szinte megfoghatlan az a tény — mely pedig előttünk fel sem tűnik — hogy társadalmi életünk még sincsen. Szinte nevetséges, mennyire be- és elzárkózunk mindennemű társas összejöveteltől. Egy-két család találkozik néha-néha; kivételes alkalommal talán nagyobb vacsora is készül,mely utóbb bő alkalmat ád a „barátnéknak“ a legkülönfélébb megjegyzésekre — és avval punktum! Mert, hogy ilyen „barátságos“ összejövetelek alkalmával nem mulatunk — ugyan kedves nagysád kell-e ezt még külön hangsúlyoznom ? Végig eszünk vagy tiz fogást és aztán: a votre santé! kezdődik a — csöndes ... Az igaz csak az uraknál; a hölgyek pedig kezdik bonczolgatni, a fájdalom (?) meg nem jelent — távollevőket! És mindezt nálunk úgy nevezik, hogy „társadalmi élet.“ Félreértések elkerülése végett sietek kijelenteni kedves nagysád, hogy nem a mi városunkról van itt szó egymagában, hanem — kevés kivétellel — az ösz- szes vidéki városainkról. Ha már most kedves nagysád azt méltóztatik mondani, hogy minderről a hölgyek nem tehetnek, akkor ügy is lett, már olyan nagyon öregnek látszott, hogy ha fiatal korában szerették volna is, most már csak féltek tőle és kerülték a nők. Pedig neki szerető szive volt, a nők ellen ama rágalmat is csak elkeseredésében mondta egykor. Éppen e miatt nagyon szenvedett, és önként szabott magára iszonyú bűnhő- dést, de nem tudta senki, mi lehet az ? Isis istennő azonban maga volt a szeretet és jóság, megsajnálta őt, és kiválasztott egy egyiptomi nőt, megajándékozá ama bűvös gyöngyből egy sorral és mondá neki: „Menj, keresd fel azt a boldogtalan öreg- emberi és szüntesd meg szenvedéseit, jutalmul számíthatsz isteni kegyemre.“ Az egyiptomi nő engedett az isteni sugallatnak, útnak indult, keresni azt, kit megmenteni neki hivatásul lett kitűzve Isis a szeretetnek istennője által. Keblébe rejté az illatos bűvös gyöngysort és annak ereje vezérelte őt anélkül, hogy útjában utói érte volna a fáradság. Végre sziklatorlódásokhoz jutott, melyek azon hatalmas építményekhez tartoztak, milyeneket a természet maga emel és maga rombol össze. Isis gyöngye és a női sugallat, sejtelem rejtélyes képességénél fogva megérezte, hogy czélnál van. Azonban hiába járta körül a csodás, tömör sziklafalakat bejárat féle nyílásra sehol sem akadt. Leült tehát egy nagyobb szikladarabra s ott a kövek által vetett árnyékban meghúzta magát, várt egész nap; még akkor is ott volt midőn a nap izzó fényben hanyatlott alá és a sárgás fénynyel telt esti légen át ragyogott már néhány csillag tündöklése. Ekkor egy közeli forrásban megfürödve felüdité magát, aztán alvásra gondolt. De előbb fekhelyet kellett keresnie, ahol mégis csak biztonságban érezhette magát az afrikai meleg éghajlat apfóbl »-nagyobb állatai ellenében. Pedig már is hallott apróbb-nagyobb koppanást, Gábor.
