Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-04-17 / 16. szám

m) a kofák üzlete, amennyiben az áruk üdülő és mulatóhelyeken, vagy városon, illetve a községen kívül sátrak alatti vagy valamely szokásos módon állványon, asztalon vagy a‘földön kirakva árusittatnak ;

n) élő állatoknak a szállítási eszközökből való kirakása és hazaszállítása;

o) az izraelita húsvéti kenyereknek előállítása és árusítása;

2. délután 5 óráig: oly községekben, melyek az országhatártól 10 kilométernél távolabb nem esnek, az e rendelet II. A) 1, pontja alatt nem említett minden ipari és kereskedelmi elárusitás ;

3. délidóm 2 óráig: a borbély- és fodrász-iparnál az üzleti helyiségben, azontúl csak magánlakásba, színházakba vagy hasonló előadások alkalmával házhoz hiva;

4. déli 12 óráig: a) a gépiparnál a sürgős és halaszhatatlan javítási munkák;

b) a kisiparnál sürgősen rendelt javítási munkák ;

c) a pékiparnál az áru elkészítésé és szállítása ;

d) a mészáros, hentes és kolbászkészitő iparnál az elkészítés, elárusitás és szállítás;

e) minden jelen rendelet II. A) 1. és 2. pontjai alatt meg nem nevezett ipari és kereskedelmi üzletekben az elárusitás és házhoz szállítás;

f) kereskedelmi és ipari irodákban a kereskedelmi és gyári alkalmazottak irodabeli munkája;

g) gyorsáruk, sör és baromfi szállítása ;

h) sertéshizlaló telepeknék a hizlaláshoz szükséges anyagok szállítása: sertéseknek szállásokba vagy telepekbe behajtása ;

A junius és julius hónapokba eső vasárnapokon oly városokban, melyek lakossága a 20.000-et meghaladja, a jelen 4-ik pont a)—f) alatt elősorolt munkák csak délelőtti 10 óráig folytathatók ;

5. délelőtti 10 óráig: a) a jégnek szállítása és

b) vasárnapokra eső hetivásárokon elárusitás és szállítás;

B) Szent István napján;

csakis az A) 1 a)—e), g)—k), m) és n), továbbá a 2., 3. és a 4. b)—d) pontok alatt felsorolt ipari munkák az ott említett időn belül, valamint a fűszer, bor, thea, csemege és liszt kereskedéseknél nemkülönben a szatócsok üzleténél déli 12 óráig.

(Folytatása következik.)

Közgazdaság.

A homoktalajok immunitása.

(JE) Az egész országban lázas mozgalom indult meg a homokföldeknek szőlővel való betelepítésére. Úgy az egyesek, valamint ezek érdekében az állam részéről is tapasztaljuk ezt. Részünkről csak helyeselhetjük ezen bizonyára életrevaló s eredményében nagy jövőt Ígérő mozgalmat, s a legjobb sikert kívánjuk hozzá. Ép ezért hangoztattuk oly annyira lapunkban a homoktalajok szőlővel való beültetésének szükségességet és hoztunk ezzel kapcsolatos szakbavágó közleményeket.

Egy igen fontos körülményre kell azonban mindazokat, a kik ily homokföldeknek szőlővel leendő beültetésére magukat eltökélték, figyelmeztetnünk.

És e figyelmeztetésre engem a legutóbb több helyen személyesen szerzett kellemetlen tapasztalatok indítottak, a mely tapasztalatok nemcsak a homoktelepi- tésekbe vetett bizalmat ingathatják meg, de határozottan anyagi károkat idéznek elő.

Ez a körülmény pedig, a mire a figyelmet terelni kívánom az, hogy nem csekély azon területek térfogata, a melyekről felteszem, hogy jóhiszemüleg, de ráfogják, hogy bennök a fillokszera nem él meg, daczára annak, hogy nem immunisak, vagyis olyanok, hogy biz azokban a fillokszera vígan megél.

Azok, a kik igy járnak el és ezek elég sokan vannak, nagyon tág fogalommal Ítélik meg az immunis

vagyis fillokszeraellentálló homok tulajdonságait, egyáltalában azt, hogy milyen és milyennek kell lenni az immunis homoknak.

így történik meg, hogy fillokszeramentesnek hitt forgatatlan és forgatott területekbe szőlővesszőket ültetnek ki s ha azonnal nem is, de egy-két év múlva sajnosán tapasztalják, hogy a fillokszera felütötte magát.

Egy nap alatt, alig néhány nap előtt hivatalos utamban fordultam meg két olyan helyen, a hol az egyiken G, a másik helyen 8 kát. holdnyi területet forgattak meg azon hiszemben, hogy azok immunisak; a helyszínén azonban sajnálattal kellett kijelentenem, hogy a 14 kát. holdnyi területből ugyanannyi [J öl sem immunis.

De ez csak egy nap alatt tapasztalt eset, hány van azonban ezenkívül, a mit magam tudok, vagy mások, és hány olyan eset, a mely nem ismeretes. Hogy az ilyen „jóhiszemüleg“ fillokszeramentesnek Ítélt, de még sem fillokszeramentes talajba ültetett szőlők után jövedelemre nem számíthatunk, az kétségtelen, hanem hogy ezen eljárással magunknak esetleg igen nagy kárt okozhatunk, az bizonyos.

A homoktalajok immunitásának meghatározása éppen nem boszorkánymesterség, tehát nem nehéz feladat, mindazonáltal némi ismeretet és főleg gyakorlati jártasságot feltételez, ennek hiányában kétségtelen, hogy bárkire nézve nagy feladatot képezhet.

Sokak előtt egy bizonyos helyről vett egyetlen talajminta, a mely esetleg immunis lehet, elegendőnek látszik arra, hogy egy nagyobb összefüggő területre rámondják, hogy az immunis. Sőt hogy magukat megnyugtassák, a vett mintát illetékes helyre, megvizsgálás végett beküldik. Nem tartozik a ritkaságok közé, hogy innen azon felelet érkezik, hogy a „beküldött minta immunis,“ a miként tényleg az. Igen, de ezen minta a területnek csupán egyetlen vagy egy-két helyéről vétetett, a miből azonban még nem következtethetnek arra, hogy az egész terület a mintával egyezik, vagyis immunis. A forgatásnál vagy ha ez nem alkalmaztatik, úgy az ültetésnél tűnik ki azután (ha ugyan észrevé- tetik), hogy vannak ugyan a területen immunis foltok, de nagyobb kiterjedésében a terület nem immunis.

Az illető a nagy gonddal és éppen olyan nagy költséggel előkészített területet azután beülteti, s azon tudatban, hogy a leghelyesebben járt el, várja fáradságának gyümölcsét. A mikor azonban a gyümölcsö- zés ideje elérkeznék, akkor látja, hogy a fiatal ültetvény helyenkint foltokban visszaesést mutat, és ha kutatja ennek okát — azt a fillokszerában találja meg. Mennyi fáradság és pénz s mennyi idő veszett igy kárba!

Mindezt pedig igen könnyen ki lehetett volna kerülni, ha oly egyénekhez fordulnak, a kik a homoktalajok immunitásának megállapításával hivatásszerűen foglalkoznak, vagyis a kerületenként alkalmazott sző- lőszeti-borászati szakközegekhez. — Egy levél megírása, a melylyel az illető szakközeghez fordulunk megkeresésünkkel, bizonyára nem kerül fáradságba, főleg ha azt tartjuk szem előtt, hogy mily nagy anyagi károsodástól menthet meg bennünket tanácsával, vagy milyen megnyugtató reánk nézve az, ha kedvező Ítélete alapján biztosan tekinthetünk a bekövetkezendő eredményre.

A homoktalajok immunitásának megállapítása, mint már említettem, épen nem nehéz feladat, mindamellett a gyakorlati jártasságon s bizonyos ismereteken kívül körültekintést s a munka keresztülvitelénél lelkiismeretes eljárást igényel, mert a végrehajtott munka sikere vagy sikertelensége a kimondott vélemény helyes vagy helytelen voltától függ.

Ha nem volnának — mint már ezt is ezen közlemény elején említettem — személyes és számos tapasztalataim az imént elmondottak tekintetében úgy nem helyeztem volna azokra olyan súlyt és helyet e lapban, de mert szükségét éreztem ennek, ismételve

A párbaj.

— Rajz. —

IbTéxinLedzy- IznrétőlMáramos-Szigettől keletre egészén a nagy kárpátok közelében fekszik: Gsongorlak mezőváros. Regényes szép vidéken, hol a magas bérczeken és hegyeken csak is fenyőfák zöldellenek télen úgy mint nyáron. Még a magas sziklákon hó lepel fehérük, addig a völgyek ölében zöldül a fű, a virágok nyílnak, illatoznak s a patak, a kis Aranyos nevű patakocska csevegése messze hallik a csendes* *, virágos völgyben. Itt ezen a tájon Csongorlakon lakott és élt csongorlaki és cserháti Gsongorlaky Tivadar családjával, nejével, fia Elemérrel és leánya Ilmával.

Gsongorlaky Tivadar büszke nemes emberek közé tartozott, a ki rátartó volt arra, hogy ősei a tizenhatodik században nyerte el a nemesi ezimet, jogot a török elleni véres csatákban; de nemcsak ez, hanem az is lelkesité, hogy gazdag volt és mert ilyen lévén, tehát a messze vidéken nagy tekintélylyel birt. Szántóföldje, rétje és erdeje meghaladta a 20 ezernyi holdat. Fenyő erdejéből évenként nagy mennyiségű összegeket vehetett be. A családi életet egyszerűen vitte úgy, hogy a köznépek fukarnak is állították, mert szükség idejében a kik hozzá folyamodtak: többször megvonta a segedelmet.

Felesége szintén takarékos gazdasszony, gondos, jó anya volt. Fiát és leányát, Elemért és Ilmát a leggondosabban nevelték fel. A nevelésből nem vontak vissza semmit: áldoztak mindent, csakhogy gyermekeik tiszteletre méltók legyenek az életben.

Évek után a midőn Elemér azt a kort elérte, hogy megnősülhet; a szülők helybenhagyásával elvett egy gróf kisasszonyt, kivel szép szerető nőt és nagy vagyont kapott. Gróf Szederjessy leányát Margitot vette el, kivel boldog életet élt.

Elemér megn ős ülése után néhány évre Ilmát pedig

egy mármarosi báró vette nőül. Báró Lazaroczky Ti- bold, egy letelepedett gazdag lengyel családjának egyetlen gyermeke.

Urna is szerencsésen ment férjhez, mert vagyonos és tekintélyes család közé jutott. Mint Elemér fivére, úgy ez is szerencsés és boldog családi életet vittek.

Ámde a szerencse és a sors kereke egyszer föl, másszor le szokott járni.

„Minden múlandó az ég alatt“ mondá Berzsenyi a nagy költő. Semmi nem állandó a kerek ég alatt.

Elemér boldogsága sem tartott sokáig.

A véletlennek úgy kellett lenni, hogy Gsongorlak vidékére jött egy ezred huszár állomásozni. A huszár tisztek pedig megismerkedtek Gsongorlaky Elemérrel és családjával. A többek közül különösen egy huszár-százados Baldaházy János gyakran összezörrent volt Elemérrel és pedig mindig a katonai ügyekben. Egyszer azonban Élemér igazságosan és helyesen megjegyzést tett a közös hadsereg tisztjei fölött, melyért a huszár százados dühbe jött és kihívta párviadalra Elemért. A párviadal huza-vona által elhúzódott egy darab időig, mert Elemér szülői nem akarták megengedni, de végre is megtörtént a párviadal és pedig oly szerencsétlenül végződött, hogy Elemér a deli szép fiatal ember áldozatul esett.

Ezen párviadal után, nagy zavar és szomorúság támadt, mint a hogy természetes dolog is ily esetben, a Gsongorlaky családnál.

*

* *

Hát bizony szomorú eset az, mikor egy ember társ a másik ember társát megöli anélkül, hogy okos alapon fordulna meg a párbaj. Igen rossz szokás volt mindég és különösen a mai napság a mikor annyi párbaj fordul elő és annyi szerencsétlen áldozatul esik! Ha két egyén bármi okból megsérti egymást, hogy akkor már nem tudja másképen jóra hozni, csak párbaj által. Sohasem volt az helyes, nem is lesz. —

figyelmeztetem mindazokat, a kik homokföldbe szőlőt ültetni óhajtanak, hogy addig egy darab vesszőt se ültessenek el, a mig feltétlenül meggyőződést arról nem szereztek, hogy a homok immunis-e vagy nem?

(„Bor. Lap.“)

Városi és vidéki hírek.

= Boldog húsvéti ünnepeket kívánunk lapunk minden olvasójának, úgyszintén szives dolgozótársainknak is.

~ A nagyhét. A kereszténység legmeghatóbb napjait ünnepié a lefolyt héten. Az emberiség Megváltójának, a testté vált Igének kínszenvedését, halálát és feltámadását tüntetik fel ama magasztos szertartások, melyek e napokban templomainkban tartattak. A székesegyházban a nagyheti szertartások egy részét maga püspökünk ő nagyméltósága végezte. így ő végezte virágvasárnapján a barkaszentelést, nagycsütörtökön a szentmisét, mi közben megszentelé az olajokat, végén pedig az apostolokat jelképező szegények lábmosását. Nagypénteken a keresztimádási szertartást s az ugy- nevezet csonka misét dr. Virter Lajos nagyprépost J végzé, a szentséget azonban Krisztus sírjához püspökünk vivé körmenetileg. Szentbeszédet e napon Újhelyi István kanonok-plébános mondott a székesegyházban, a felső-városi plebánia-templomban pedig Bucsek István theologiai tanár és segédlelkész prédikált a németajkú híveknek. Délután a kálváriánál Borubszky József (magyarul) és Niedermann Márton (németül) karkáp- - lánok mondottak szent beszédet Krisztus Kínszenvedéséről.

= Lelki gyakorlatok tartattak régi szokáshoz híven a nagyhét első napjaiban a gimnázium ifjúságának hitszónokaik vezetése alatt. Hasonló oktatásban részesittettek az elemi iskolák összes katholikus növendékei is hitoktatóik által.

— A menhely javára újabban a következő kegyes ajándékokat jegyeztük fel az adományozók könyvébe: Danitz N-né 4 liter lencsét, Megyery Dezsőné fi 1 zsák burgonyát, G üveg paradicsomot, több liter 19 lencsét és babot, Pásztor Mihály né 1 kosár burgonyát in és 3 liter babot, Jenes N-né egy üveg paradicsomot, j( Emerich Lajos rendőr-kapitány 1 malaczot, Müller -to Antal 2 frt 50 krt, Weiner Ignáczné 60 krt és N. N. Z 5 frtot. — Az iskolaszék kedves kötelességet teljesít, midőn a szives adakozóknak ez utón is hálás köszö- -ö netet mond.

= Tiz év múltán. Tíz éve annak, hogy a váczi gimnázium két felső osztálya a kegyesrendiek épületében re ismét megnyittatott, miután már egy évig alkalmas he- 9i lyiséghiányábana püspöki papnöveldében kapotthajlékot.

Ä tiz év előtt érettségit tett tanuló ifjak, tehát azok, kik főgimnáziumnak visszaállítása után első ízben jár- -u tak a múzsák eme hajlékába, Írásbeli kötelezvényt n állítottak ki az érettségi vizsgálat letevése után, hogy tiz év múlva Váczon találkozni fognak. Az iskolatársak ezen találkozása, mint értesülünk, május 1-én lesz.

A „Váczi Ipartestület“ 1892. évi április hó 24-én délelőtt 10 órakor a „Curia“ szálloda termében léc rendkívüli közgyűlést tart Zemanovich József elnöklete alatt. Tárgy: Az elöljáróság előterjesztése alapján az alapszabály több §§-ának módosítása feletti határozat- hozatal. A módosítási tervezet a hivatalos órák alatt JJjbI az Ipartestületnél átolvasható. A gyűlés biztos megtart- a hatása czéljából kéretnek az igen tisztelt tagok arra üti hogy minél számosabban és pontos időben megjelenni un szíveskedjenek.

= Ürge Ignácz telepe. Ürge Ignácz hittérítő,

a ki városunkban is gyűjtött, egy esztergommegyei papnak megírta, hogy a hazánkban gyűjtött 50000 frtból Kínában mit teremtett. Írja, hogy telepe egész kis városnegyed, a melyen a következő épületek állanak: apáczák számára emeletes ház, melléképületekkel, — árva leá- -B9i

A mint más ügyet el tudnak törvényesen végezni; in- n: tézzék ezt is. el a becsület bíróság és törvény utján; rm de az életet egymástól ne vegyék el oly könnyelműen, a kik megélhetnének hosszú éveken át családjuknak és hazájuknak hasznára.

*

* *

Ilyen szerencsétlen volt, Gsongorlaky Eleméré is, tehát helyes dolog-e ez ?!

Bizony nem ! . . .

Szegény Gsongorlaky Tivadar nagyon rövid örömét lelte fia Elemér boldog és szerencsés házasságában.

Elemér elvérzett; fiatal özvegyet és egy szép szőke -lös fürtü fiat hagyott maga után, kit aztán az öreg Gson- gorlakyékhoz vittek el. A nagy szülők most unokájukat nevelték, Az özvegyet pedig tisztelve és szeretve szintén magukhoz vették.

*

* *

Hosszú évek múltak el azóta, hogy Gsongorlaky Elemér kora és szerencsétlen halállal múlt ki.

Özvegye a grófné azóta fiát Dezsőt felnevelte úgy, v/mi hogy apja és nagyapja halála után ő lett a nagy föld- birtokos.

Anyja gyakran meglátogatta férje Elemér sírját.

A gyásztátyolt le nem tette soha. Mig élt mindig gyászolta szeretett férjét utolsó leheletig.

Ilma báróné, mint az előtt, most is a legjobb életet folytatják Máramaros szigeten férjével.

A hosszú évek után a sors kereke úgy hozván magával, hogy a huszár százados élte késő alkonyán, midőn már nyugalomba vonult, hogy Gsongorlakhoz közel jött lakni, hol még hátra levő életét leélje, gyakran felkereste egykori szerencsétlenül járt barátjának sírját, kinek fiatal életét elvette. —■ És igy a hányszor kiment a temetőbe mindannyiszor koszorút tett Gsongorlaky Elemér sírjára, melyet késő kora daczára az engesztelődés könyével áztatott meg.