Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-04-03 / 14. szám

XIV. évfolyam.

\<L. szám.

Váoz, 1892. április 3.

HELYI ES VIDÉKI ERDEKU TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP.

jEliOFIKKTBíSB Ássd: negyed évre i frt ü>0 kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssol.

Egyes szám ára: IO kr.

Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL K ossuth-lér (Gyiirky ház.)

SKi:ifiIÍFMTO.SK(>i KS lifAIMHIIVATAL :

Vácz, Gasjiarik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza.

Bérment etlen leveleket nem fogadunk cl.

Bili! IMIIT BvS 10 Bi :

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

ÍV y i I i-t. v r : sora

...........................................................30 kr.

Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr.

Felhívás előfizetésre!

Az uj évnegyed kezdetén felhívjuk tisztelt előfizetőink figyelmét, hogy előfizetéseiket mielőbb megújítani szíveskedjenek.

A „Váczi Közlöny“ előfizetési ára:

április—júniusi évnegyedre . . 1 frt 50 kr.

Az előfizetési pénzek a »Váczi Közlöny« kiadóhivatalába (Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. a.) küldendők.

A vidéki előfizetők posta-utalványon, a helybeliek a lapkihordónál a nyugta átvétele mellett eszközölhetik legczélszerűbben az előfizetéseket.

Egyúttal kérjük bátrálékos előfizetőinket, hogy tartozásaikat mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

A ..Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala.

A „Páli szent Vincze Egylet.“

A szent Vincze egylet ma tartja évi rendes közgyűlését. Négy éve múlt, hogy ezen jótékony egylet városunkban létre jött, szemeink előtt fejlődött, örvendettünk, midőn láttuk, hogy városunk s vidéke nagylelkű közönsége lelkesen felkarolta azh

Mert mindenha, de anyagias gondolkozáséi korunkban kiváltképen örvendetes jelenség, ha az önzetlen jótékonyság pártolásra talál s képessé fejük arra, hogy szép rendeltetésének megfelelhessen.

Nézetünk szerint ezen egylet legfőbb érdeme abban áll, hogy tagjainak személyes vizsgálata s jelentése alapján Ítéli oda a szegényeknek azon segélyt, melyre azoknak elhagyatott helyzetűkben leginkább szükségük van, kenyeret azoknak, kik erre szorulnak, télnek idején fűtőt, ruhaféléket,

A „Yáczi Közlöny“ tárczája.

Tavaszszal.

Enyhül a lég, zöld ágai haji A fa koronája,

Boldogságról, szerelemről Csicserg a madárka.

Paradicsom ébrenléte Mennyország az álma,

Illatos fák iiüs árnyába Hívogatja párja.

Enyhül a lég, zöld ágat hajt A fa koronája,

Mellém repült, hozzám szállott A dalos madárka.

S szóla hozzám : »Lásd, mily boldog,

A kinek van párja ;

Zöld ágak közt. kis lakában Édes csókkal várja.«

Nézd csak kis lány, éltem .üdve,

Boldogtalan lettem,

A mióta sötét szemed Rabjává tett engem.

Olvaszd kicsiny szivedről fel Fagyát a közönynek,

Jégolvadás után meglásd Mily szép napok jönnek !

Karcsi.

Élet és halál.

írta: ~r7m. Gra-á.1 IEGa.rolin.

A nagymama ott ült. ős karos székében, mely már ez év folytán másodízben volt kitatarozva, megújítva, behuzatva csinos zöldszinű kelmével.

Mert a nagymama nyolezvan ('íves szemeire jóhatással volt a zöld szin.

Ma születési napjának nyolezvanadik évfordulója van. Bal felől ott. ül fám lányban Ottó, már bölcsész csinos ifjú unokája. Másik felől a szende tizenhét éves

kész ételt és gyógyszert a betegeknek, egyes esetekben kisebb pénzösszeget is, az Ínségnek milyensége szerint. Ez által szinte lehetetlenné válik, hogy valamely érdemeden jusson segélyhez, avagy ha érdemes, hogy oly segélyt kapjon, mely sajátos körülményei miatt neki nem való, vagy enyhülésére nincs.

Igen helyesen jár el az egylet abban is, , hogy a kiket állandó segélyezésre fölvesz, azokat , folytonosan figyelemmel kiséri, időnkint meglátogatja, s ha helyzetűk megváltozott, jelentékenyen 1 javult vagy rosszabbult: a segélyezésben is meg- i felelő módositást tesz. Mi által ismét ki van zárva a lehetősége annak, hogy valaki érdemetlenül állandóan élvezzen gyámulitást, mig ha valaki nagyobb nyomorba jut, többféle s esetleg na- gyobmérvű segélyezésben is részesülhet.

Tekintve már az irgalmasság tényleges gyakorlását, be kell látnunk, hogy a szegények helyzetét egyes jótevőknek megítélni némelykor igen bajos, szinte lehellen is. Annak megítélése vaj- j jón a kérelmező csakugyan méltó-e a jóféle- j ményre, s mivel lenne rajta leginkább segítve, ! — annak ellenőrzése, vájjon nem használja-e I az adott alamizsnát pl. mérléktelenségre, — ; annak kitudása, vájjon nincs-e más keresetforrása : csakis utánjárással lehetséges, mig az egylet ! mindezen pontokban alapos tájékozottsággal bírhat, amennyiben tagjai városunknak csaknem összes szegényeit vagy személyesen ismerik, vagy könnyen kitudják azok vagyoni s egyéb körülményeit. így aztán alig történhetik meg, hogy olyan élvezzen bármily gyámolitást, aki arra való- ! ban rá nem szorulna s érdemes nem volna.

Tagadhatlan, hogy városunkban, melyre kivált a legújabb két évtizedben nyomasztó csa- | pások nehezedtek, aránylag nagy az ínségesek 1

írma, itt hallgatják, hogy mesél nagyanyjok a múltról: különféle kérdéseket Léve hozzá.

Távolabb ült a ház asszonya, irmának és Ottónak ! édes anyja. Valami horgoláson babrált.

Az apa is jelen volt, Íróasztalánál ülve, olykor az előtte fekvő lapba pillantva, de figyelme az öreg nagymama beszédére volt irányozva, hogy felel meg a fel- j nőtt gyermekek kérdéseire.

—- Édes nagyanyám, szólt Irma, — mikor te tizenhét éves leány voltál, milyen öltözéktek volt nyáron? Viseltetek szép ruhákat? És hogy voltak szabva?- Édes kis lányom, akkor a nagyon rövid szabású derekakat viseltük. Szűk volt egész ruha, annyira, ; hogy az idomok nem voltak el sem fedve. Nyakunknál hegyes mintázatú hímzett fodrokat szerettünk hordani. A fehér szin legkedveltebb volt; a mi derekainkat nem kínozta halcsontos fűző, semmi díszt nem raktunk a szoknyákra. Sok szalagot se hordtunk, hanem egyetlen öv volt derekunkon értékes csattal. Hajunk fertőzötten omlott nyakunkra és fönt szép fésűvel volt összetartva.

Téli hosszú felöltőnk „Uiberrock“ nevet viselt. Ez is egészen szűkén, testhez álló volt. Magas sarkú czipőről nem is álmodoztunk! Viseltünk selyem sápotokat, nyakunkba vetve, ha sétálni mentünk. Az asszonyok hordtak nagy négyszegletű kendőket selyemből, egyik szegletén nagy virágcsokrokkal, melyek hímzéseknek látszottak. Anyámnak libaszinzöld kendője volt, olyan nagy piros rózsák voltak sarkába himezve, mint egy-egy dupla mák. Hosszú szárú keztyűt viseltünk, i Sokan szövöttet szerettek selyemből. Hanem édesem a legyezőkben rendkívül nagy pompát fejtettek ki, nekem is volt egy remek legyezőm, apró festményekkel díszítve, mamátok játszott vele négy éves korában s el is pusztította. Rettenetes nagyszélű nagytetejű kalapot, hordtunk, felnyúlt, mint egy köcsögkalap a teteje, mert a hajviselet tornyos volta igy igényelte.

— No most már szóljunk a szellemről, kedves nagymama, kezdte a fiatalember, Ottó.

száma. Tagadhatlan, hogy a szegénység oly sokféle alakban* jelentkezik, hogy minden egyes cselben teljes enyhülést adni alig lehetséges: csakhogy nagy a különbség szegény és szegény között is. Nem az a szegénység a legsúlyosabb, mely a koldulásban keres és talál enyhülést, hanem az, mely a koldulásig még el nem jutott. Ezek az igazi szegények. S ez a szegénység is sokféle. Bármi legyen azonban az ínség oka: nyomorultan elveszni még sem hagyhatunk senkit.

Midőn tehát a sz. Vincze egylet negyedik évi közgyűlése alkalmából jelen sorokat írjuk: nem szűnünk meg ezen jótékony egyletet városunk nemes gondolkozásét lakosságának szives figyelmébe s pártfogásába ajánlani. Meggyőződésünk, hogy adományaikat a legjobb kezekre bízzák, és mert ez adományok méltatlanokra pazarolva nem lesznek: az irgalmasságot tegezé 1 szerűbb módon is gyakorolják. Igaz, hogy anyagi javakkal nem egyformán vagyunk megáldva s hogy nem mindenki adhat bőven, valamit azonban jóformán mindenki adhat.

Az egyletnek vannak perselyei, melyek utján a legcsekélyebb pénzbeli adomány is a jó czélra jut; továbbá elfogad az egylet bármily más adományt is, ruhaneműeket, terményeket: s mindezt a legczélszerűbb módon juttatja a szegények gyámolitására. Igen helyes dolognak tartanók, ha pl. társaságokban, mulatságok, ünnepélyek vagy játékok alkalmával egyesek a szegényügy iránt való érdeklődésből ezen egylet részére gyűjtéseket rendeznének, fogadások alkalmával a tételt vagy bírságot ezen czélra szánnák, mi által a jótékonyság jelentékeny pártolásban részesülne.

Mi ezen jótékony egylet működését kezdettől fogva figyelemmel kisérjük, számos esetben

— Tehát mit kíván tudni fiatal bölcsész uram a leiekről, —- nagyimamájától ? — kérdé ez mosolyogva.

— Nem az én tanulmányaim szerint kívánok értekezni a létekről; tulajdonkép azt szeretném tudni, milyen volt a nagymamám leánykorában a hölgyek szellemvilága ? különösen a lányoké.

— A lányokat édes unokám, isteni félelemben, vallásosnak nevelték. A háziasság volt a legszebb erényük, erre törekedtünk szivvel-lélekkel. Sütöttünk, föz- tönk, a regény olvasását nem csak tiltották, de eldugták előlünk teljesen. Télen át fontunk, szőttünk azon járt az eszünk, melyikünk állít ki több és szebb vásznat. A tudományok tanulásáról szó sem volt, azt a férfiaknak hagytuk. Zenetanulásban nehányan részesültünk, szerény kis cziteránkon, némelyek czimbalmon játszottunk.

A hazai dalok éneklése volt megengedve, vagy egy-két németből fordított ábrándos vers, de szerelemről sem énekelni, sem beszélnünk nem volt szabad. Ritkán szólhattunk, vagy ismerkedtünk meg több férfival, mint azzal, a ki már vőlegényünk volt, azzal se hagytak minket egyedül egy szobában soha! . . . Legfeljebb, ha egy-két szál virággal jelenthettük ki valaki iránti vonzalmunkat. Udvarlás, bálozás, postrestant- levelezés akkor még nem volt szokásban. Télen olykor leszánkáztunk, holmi névnapozás, disznótorok eléke- rültek, de a leányokra mindig szem volt és a férfiak igen szelídek, szolidak voltak. Legfeljebb egy-egy lopva tett tekintetből lehetett sejtelmünk, hogy kit érdeklünk.

Később, már fiatalasszony koromban bejött a lap- dázás divatja, ez is az öregek szemei előtt történt. Legjobban mutatta a leány érzelmét, vonzalmát azon férfi iránt, a kit lapdájával jót hátba puffantott.

A szellemi képzettség az erényesség, szelídség és munkásságból állt; ki-ki megnyugodott 'vallásossága által a reá kimért sorsán. Szerettük az életet, az ön- gyilkosságnak hire se volt . . .

Nem voltunk ludvágyók, nem is tudtunk sokat,