Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-10 / 2. szám
XIV. évfolyam. 2. szám. HELYI Vácz, 1892. január 10. ■ ■ ■ SZÉPIRODALMI HETILAP. |Fi>fiFIZF/rí:SS ÁR 4: negyed évre I frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssé]. Egyes szám ára: lO kr. Kapható: KISS ERN YEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) NXHK U I'ISZI’OSKÍJ Ö'.S Bi fi A l>ÓBI 8 VITA h : Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illeti» közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vis&za. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. BBBlSItFTFSFEí : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyíl 1-t é r : sora ...........................................................30 kr. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. A magánember ha elhal, kiváltsága, hogy vagy jót, vagy semmit se szóljanak felőle. A feledés hantja takarja porát. Egy vagy két ivadék még emlegeti, azután ráborul emlékére az emlékezel nélküli örök némaság. De a közélet emberének nem adatott meg a halál utáni feledés jótéteménye. Emlékét a történet Ítélő széke elé idézik az utódok s számon kérik tőle, hogy mit cselekedett? Midőn a halál, tőlünk távol, egykori polgár- mesterünket az élők sorából kiszólitotta, bizonyára polgárságunk szivében is feltámadt a múltak emléke. Az embert sajnálta, mig a polgár- mestert szigorúan bírálta, sőt elítélte. De mi ne dobjunk követ a sírra. Ha meddő volt is munkája az elhunytnak, nem ő, hanem az idők szelleme okozta azt. Nem volt ő semmivel sem több, sem kevesebb, mint az őt környező polgárság, melynek kebeléből származott. Typikus képviselője volt annak a régi jó időnek — mely örökre elveszett — midőn a vá- czi ember alig dolgozott valamit, csak élvezett. Vácz olyan gazdag volt, hogy alig kelle polgárainak a munka után látniok. Kereskedelmi országúján a felvidék s az alföld vagyona keresztező egymást, hegyeiről csak úgy omlott az áldás. A polgár, iparos és a kereskedő ráért vadászni, kártyázni és tétlenül dőzsölni egész napokon át. A rendnek és munkának nem is volt nagy becsülete, kelete közöttük. A harminczas és negyvenes évek e bőségben duskálkodott nemzedékének volt neveltje a boldogult. Az az ifjúság, mely vele egy vivású Ä „Váczi Közlöny“ tárczája. Húgomhoz. Ne félj te árva jó leány ! ne félj ! A7. ég fölötted is csak őrködik. Vigaszra küldi néha angyalát, Hogy győzve juss az égi trónusig. Picziny karod dologra gyenge még; Mosolygni tudsz, de tiszta lelkeden A fájdalomnak magva hintve már, S a búvirág majd ott is megterem. Igen kijutsz a küzködők közé Hol egy falatka kis kenyér fölött Te is kiállsz a förgeteggel is, S csalódni fogsz a sok remény közölt. De jól vigyázz! Ki drága kincseit A jobb időkre vágyik őrzeni, Ne víg napok közt élje életét! A gúny helyett inaázni kell neki ! Vigyázz, ha gyüjtsz a sok virág közül ! A szirma néha mérget rejteget. Mohón ne kapj a tiszta méz után ! Halálra sebzi majd a lelkedet! A száj mosolyra, csókra készen áll, De hány alakba’ csal meg, nem tudod. Hazug mosolyra szokva van nagyon, S ki hitt a csóknak, sokszor elbukott. A földi kincs, habár kacsint feléd, Ne véld, az égbe föl nem az vezet! Csörög, ragyog, s hizelgve csal : no jöjj! , Ne higyj ! ne higyj ! Kíméld szegény szived ! Az ördög is majd lesben áll vigyázz! A jókra ő is vágyik ám nagyon ! Szerelmedért az égre esküszik, , S pokolba ránt a csillogó nyomon ! Vigyázva járj ! De hogyha útadón Egy-egy tövis bevérzi lábadat, Ne átkozódj a végzetedre ! Ne ! Az irgalom tovább veled marad ! I volt, mind elpusztult erkölcsileg és vagyonilag I is. Korai sir borult mindegyik fölé. Idő előd i emésztő meg testüket a folytonos vigság és mu- j latás. Pedig kiváló emberek voltak azok, tanul- i tak és szellemesek. De cselekvésükből hiányzód a komolyság és erkölcsi tartalom s a czéltalan j életnek bevégzetlen pálya és elhanyagolt munka j lön osztályrésze. Alig egy-kettő vált ki közülök i és tért komolyabb útra. A város fejlődésére is csöndes évek va- j I Iának azok. Mig Magyarországon mindenütt az j uj élet uj munkára serkentő az egyeseket, mi nálunk csönd volt és lomha tétlenség. A város központja Nádasdy püspök udvara volt, honnan a pénz, fény és pompa szeretetét tanulták a bejárók, de semmi magasabb eszme ki nem su- I gárzott. A várossal meg épen nem törődött senki Migazzi óta. E nembánom életnek azután nagy deficzit lön a vége a társadalomban és a város gazdaságában egyaránt. A számlálatlan bő esztendőkre elkövetkezett a sovány esztendőknek véget érni nem látszó sora. Ebben a nehéz átmeneti időkben, ennek a tenni tudatlan nemzedéknek fogyatkozásaival állitotta Rétyt a város élére végzete. És a véletlen úgy akarta, hogy akarata ellen épp ő legyen az, aki a várost a haladás mai biztos ösvényére vezesse, a pusztulás ingoványos útvesztőjéből. Emlékezetes marad Vácz város történetében mindenkor az az idő, mely alatt ő a város kormányát vezette. Polgármesterségének első korszaka 1852—1861-re terjed s annak legkimagaslóbb mozzanata a püspöki és káptalani részre szakadt két városnak annyi vajúdás után 1859. márczius 18-án történt egyesülése, mi a jövendő haladásnak első feltétele volt. Polgármesterségének második, két évtizedes S ha így haladsz a tiszta nyomdokon, Melyet kimért a végzeted neked, .lövőd egére soh’se jő vihar, S a győzelemre szól csak éneked ! Lovászy Nándor. Á jégről. Az unalmas téli napok felderítését hatalmasan előmozdítja a korcsolyasport. E mulatság azon előnynyel is bír, hogy nemcsak kellemes időtöltésül szolgál, hanem az egészségre is kitűnő hatása van. A korcsolyázás természeténél fogva szabadban történik. Aki korcsolyázik, az tehát az üde levegőt szívja magába, aki korcsolyázik, az fut, mi a vérkeringést elősegíti, a tüdőt, a mellkast és a lábizmokat erősíti s aki a társaságot kedveli, megleli ezt is a jégen. De nem akarom én most ezen nemes sport előnyeit, földicsérni, hanem azt a vidám életet akarom gyönge vonásokkal bár ecsetelni, moly a zord téli hónapokon át a derecskéi tavon folyik. A korcsolyázás nemcsak a korcsolyázóknak mulatságos, hanem nekünk is, kik nem kötjük fel lábainkra „Mereurius szárnyas saruit,“ akarom mondani a jeget szelő korcsolyákat. Ki az influenzától fél, kinek a feje fáj, annak tanácsolom, sétáljon délutánonkint. városligeti tavunkhoz és tapasztalni fogja, hogy a kép, mely előtte ott feltárul, elfeledted vele az influenzát, a fejfájást, és más efféle betegséget. Már az úton sűrű csoportokkal találkozunk, melyek mindegyike jókedvtől derült. Előre megbeszélik, mily fürge fordulatokkal fogják a jelenlevők figyelrnél magukra vonni. Egyik köz, másik magánügyről beszél. A pajkos iskolásgyermekek pedig már az úton meghatározzák, hogy ki lesz először a „fogó“ és hol lesz a „pax.“ — Magán a pályán pedig a legvidámabb élei tárul fel előttünk. Benn a kis pavillonban a kandalló ropogó tüze mellett időznek a gondos mamák egymással társakorszaka 1873. január 1 -élői 1890-ig tartott s még nevezetesebb az elsőnél. Kezdetben nagy népszerűség, azután általános üldözés és vádolás, a végén pedig bocsánat és kiengesztelődés kisérte pályáján. Városunk ő alatta szállt a pusztulás lejtőjén legmélyebbre és ő alatta indult virágzásnak. Megérte az uj kőpart megépítését s a város pénzügyének virágzását. Utolsó i jelentésében egy boldogabb jövő álomképeit festve vonulhatott nyugalomba. Mi bűne volt a pusztulásban és mi része a virágzásban, ne keressük. Azonban a városházi hivataloknak egy a veszedelmük. Még senki sem élt meg belőlük becsülettel, hanem a magáét is ráfizette. Pru- ner és Bálintffy a példa reá. Három évtizedes hivataloskodás elvitte az ő vagyonát is, s mint szegény ember, de becsülettel tért nyugalomba. Az általános önzés és corruptió idején is tiszta maradt keze s a gyanúnak még csak árnyéka sem férheted hozzá. Ez a fő érdeme. Szívtelennek látszott, pedig barátaitól nem tudott semmit megtagadni s a jótállások és hivatali elnézések által esett legtöbb baja. A könnyelműségig lágy szive volt. Ez volt a fő hibája. Két évtizedes polgármesterségének vége az lett, hogy a képviselőtestület, mely ellen egy évtizeden át annyit harczolt, fölülkerekedett rajta a városházán és a vármegyén is. Az 1882-iki vizsgálat lön a régi rendszer nagy mosása és az ő pályájának forduló pontja. Onnan kezdve szerényen félre állott s hagyta szabadon cselekedni és kormányozni a képviselőtestületet. És midőn annak válvetett munkájára megvirradt a város pénzügyi újjászületésének napja és megépült az lógván. Időközönkint az ablakhoz lépnek és nézik, vájjon ki vezeti leányukat. Ha látják, hogy azok sohasem pihennek és egyik fiatal ember a másikat váltja föl, akkor egyhangúlag elhatározzák, hogy nem hozzák el többé leányaikat, mert ezek a fiatal urak annyi belátással sincsenek, hogy pihenni engednék őket, titkon pedig örülnek, hogy leányaik oly varázserővel bírnak és annyi udvarlót gyűjtenek maguk köré. Ezalatt a jég sima tükrén pompásan mulat a fiatalság. Itt siklik egy csillogó egyenruha nymphater- metü menyasszonyával, itt egy komoly ügyvédjelölt az által iparkodik jegyesét mulattatni, hogy elmeséli neki, mily szigorú principálisa van és mennyit kelletett fáradoznia, mig jelenlegi czimét elnyerte, utolsó szigorlatánál mily szigorú bizottság elé került s mennyire különbözött jogászéveiben a kollégáitól, kik heteken át lorbézoltak, mig ő az egyetem padjain koptatta nadrágját. Amott vagy tizenöten ostort képeztek, már indulnak, már-már javában futnak, ekkor balszárnyon a szélső egyet ránt társain, kik villámsebességgel fordulnak meg körűié, nagy ritkaság, ha az „ostor“ nem szakad el, ha nem engedik el egymás kezét, Imitt- amott egy zöldes szán bukkan elé, könnyen csúszik a sima jégen, gyakran fellöki azt, ki ideje korán ki nem tér előle. A padok előtt műkorcsolyázók mutatják be productiúikat. Egyedül és párosával iveznek. Ki volna képes az esés szülte furfangos positiókat leírni? melyeknek a karzat, azaz a nézőközönség tapsol. Odébb meg egy jogász széli a jeget, ki egy hölgygyei meg sem elégszik, hanem kettői kisér, a hölgyek kaczagá- sából következtethetjük, hogy jól mulattatja őket. Szóval a tó ilyenkor hasonlítható a tündérországhoz, hol a láthatatlan najádok, nymphák és (‘.harisok vezetése alatt a földi leányok tündérséget, tanulnak, így mulatnak, mig az esli homály beálltával a pavilion ajtaja megnyílik és a mamák hivó szava véget vet a mulatozásnak. T. K. Réty Ignác z. f 1892. jan. 5. ii ni in—T« n n ri'rirnTffiTriiiffTiinr
