Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-28 / 9. szám
István, Gajáry Géza, Vida Vilmos, Kemény Gusztáv, Prokop Károly, Nikitits Sándor. Póttagok: Vörös Károly és Intzédi Soma. A „Váczi Ipar és Kereskedelmi Hitelintézet11 f. hó 21-én tartá rendes évi közgyűlését; a teljes (számban megjelent részvényesek az igazgatóság és felügyelc- bizottság jelentését egész terjedelmében elfogadták ; a szelvényenként! 7 frt osztaléknak kifizetése f. hó 22-től folyóvá tétetett, mint az igazgatóság, mint pedig a felügyelőbizottságnak a felmentvény megadatott. A vezérigazgató megbizása ez évben lejárván köz- felkiáltással Kovách Ernő lett 4 évre vezérigazgatóvá megválasztva. Az igazgatóság pedig szintén közfelkiáltással Gajáry Géza, és Rudnyánszky László urakkal lett kiegészítve. Végre felügyelőbizottsági tagokul Dobó István, Velzer Lajos és Hirschfeld Mór, póttagokul pedig Dr. Franyo István és Ilovszky Antal lettek 3 évre megválasztva. A „ Váczi Hengermalom Rész vény társasági f. hó 21-én, d. u. 3 órakor Rudnyánszky László t. főszolgabíró elnöklete alatt tartotta első évi közgyűlését. Az igazgatósági és felügyelősági jelentések, a mérleg és a zárszámadás felolvasása után, a múlt évi tiszta nyereség az 1892-dik évi számlára átvitetni határoztatott. Ezek után az alapszabályok néhány szakaszának módosítása lett elfogadva. A napirend utolsó pontját képezte az igazgatóság kiegészítése és a felügyelőbizottság választása, mely a következőképen lett megejtve; az igazgatóságba: Doktor Gyula bankár, a leszámitoló- bank igazgatója és Reiser Béla ügyvéd, a felügyelőségbe : Dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző, Geiszler Lajos, bpesti gyár igazgató, Dr. Iricz Adolf bpesti ügyvéd, Hochstein Emil, bpesti hivatalnok és Vitt Manó, a vácz-vidéki-népbank igazgatója lettek megválasztva. A „Vácz-vidéki Népbank“ f. hó 21-én tartotta évi rendes közgyűlését, mely alkalommal Vitt Manó elnök üdvözölve a megjelent részvényeseket, a közgyűlési jegyző által felolvastatta a tárgysorozat 1. és 2-ik pontját, vagyis az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentéseit, melyeket a közgyűlés jóváhagyólag vett tudomásul. Ezek szerint az osztalék részvényen- kint 8 frt 50 krban lett megállapítva, jótékonyczélra pedig 70 frt szavaztatott meg. Az igazgatóságnak és tisztviselőknek köszönet szavaztatott s ezzel a közgyűlés véget ért. A „ Váczi Ipar testületu közgyűlése múlt vasárnap délelőtt mintegy 150 ipartestületi tag jelenlétében a „Curia“ szálloda nagytermében tartatott meg. Zema- novich József ipartestületi elnök a közgyűlést O1/^ órakor nyitotta meg. Az előadott elöljáróság! jelentés és kimutatásokból közöljük a következőket: Az évfolyamán a tagok létszáma volt az óv elején 452, az év végén 442. Segéd az év elején volt 360, az év végén 300. Tanocz volt 285. A pénztár bevétele volt 1418 frt 96 kr; kiadása 1276 frt 19 kr., évi maradványa 142 frt 77 kr. Az ipartestület tiszta vagyona 3105 frt 4 kr., temetkezési segélypénztár bevétele volt 168 frt 18 kr, kiadása 130 frt 43 kr, vagyona 188 frt 37 kr. Az előadottak a közgyűlés által tudomásul vétettek és a számvevőbizottság jelentésének figyelembe vételével a felmentvény megadatott. Ezekután Zemanovits ipartestületi elnök felkérte a testület tagjait, hogy tanonczaikat szegődtetés, segédjeiket bejelentés nélkül ne tartsák, mivel feljelentés esetén az elnökség a büntető eljárást megindítani kénytelen leend, továbbá, hogy segédeiket munkábóli kilépés esetén szintén jelentsék be, nehogy a törvény szigorán túl még távozásuk után is kelljen értök adót. fizetni. Ezután a költségvetés előirányzati tervezet állapíttatott meg 1600 frt 08 kr. bevételi és 1156 frt 40 kr. enyésztek meredező ágaikkal, csak sárgult leveleik susogása hallatszott. A kastély is méla csendbe merült, mihelyt lakóira az álom tarka szárnyait levonta, i Egyhangúság uralkodott mindenütt, csak néha zavarta meg az éjszaka komolyságát az őszi szél nehézkes sóhaja. Laura ébren volt. Nesztelenül távozott el a kastélyból a parkon keresztül a kerti pavillonba. Szive hevesen dobogott, mikor az utakon tova sietett, keble lázasan hevült, s a szél mintegy azt susogta: „utoljára.“ A pajkos fuvalom negédesen játszadozott dús barna fürteivel, szép arcza újra kigyulladt igéző pírjával, keble föl- hevütt a gondolatra, hogy találkozik Arnolddal. Pár perez múlva ott volt az „ő“ karjaiban. Ajkaik „utoljára“ találkoztak az örök szerelem csókjában : szemeikbe a válás keservei könyeket sajtoltak; ott nyugodtak egymás keblén szótlanul, csak sziveik dobogását hallgatva. Nem hallották többé a szél siró hangját, az ablakok zörejét, csupán boldogító szerelmüknek éltek. — Ah menjünk e helyről Arnold! — sóhaj tá Laura nehézkesen. Arnold nem értette meg a leányt. — Menjünk innen — folytatta Laura tovább — ez a lak nem a mienk, hanem a grófé ; itt mi idegenek vagyunk, kik mások jogait bitoroljuk. Miért keresnék mi boldogságunkat itt, e falak tűrhetetlen magányában, ha a széles világban annyi hely kínálkozik. A fellegek közül lassan kibontakozó hold kíváncsian tekintett be az ablak előtt álló szerelmesekre. Az ifjú barna fürtös feje ott nyugodott a bájoló szép Laura kebelén; ajkaik egy-egy csókban találkoztak, és a legbensőbb érzelem lángja lövelt szemeikből.- Te félsz Arnold — kezdé Laura újra — talán nem szeretsz! ? Arnold ajkairól egy sóhaj lebbent el, szivéhez kapói t: — Laura te másé vagy ! kiadási előirányzattal. Kimondatott továbbá, hogy a közgyűlés ez idő szerint az alapszabály módosításának szükségét nem látja, miért a bizottság által a községi törvények mintájára készített módosítási tervezet tárgyalásába nem bocsajtkozott. A közgyűlés nagy többsége elfogadta Rada Elek ipartestületi alelnök azon indítványát, hogy az ipartestületnek a már fennálló temetkezési rendszer mellőzésével minden testületi tag temetésén 12 tag által képviselve legyen. Dr. Zechmeister János iparhatósági biztos az indítvány által a már létező és miniszterileg jóváhagyott alapszabályok alapján működő temetkezési segély létérdekét látja megtámadva, és több okok figyelembevételével az indítvány határozattá emelését ellenezte, mely oknál fogva az indítvány további eljárás végett Vácz város tanácsához áttétetni rendeltetett. Elöljáróság! rendes tagokul megválasztattak: Hi- dasy Ferenc?, Gsányi István, Néder Károly, Sztrecsko János, Kiss Sándor, Stibrik Kálmán, Kiss Kálmán, Má- tay Gyula. Póttagokul: Parti János, B. Mészáros Mihály. Számvevőkül: Banyák Ferencz, Neisz János, Komáromi János. Ezzel a gyűlés véget ért. A ,.Korcsolya-egy!ef‘ tánczestélye. Az elmúlt napokban sokat hallottunk e farsangi mulatságról beszélni; emitt azt mondták: „sikerült“, amott pedig hogy „nem sikerült“. Persze mi férfiak — kik rég nem láttunk annyi kedves, bájos, szép Margitot és Laurát, Erzsikét és Olgát, Sárikát és Ellát, Ilonkát és Irmát, Adriennét és Nellit, Mariskát és Lottit és annyi szemrevaló szép menyecskét együtt, mint február 20-án a „Curia“ termében — az elragadtatás hangján felkiáltjuk, hogy „pompás volt! nagyszerű volt!“ Nem úgy ám a hölgyek ! Ez is egyike volt azon farsangi mulatságoknak Váczon, melyekről sok kifogásolhatót lehetne mondani. De hát hozzá szoktunk más társas összejöveteleink hiányosságaihoz s bármi szembeötlők voltak is ezek, biztatjuk a rendező ifjakat azzal, hogy „pompás volt, nagyszerű volt“, nehogy a jövőben a mainál még fokozottabb mérvben hagyja el őket az ily estélyek rendezésére irányuló törekvésűk, kedvűk. A legelső kérdés, melylyel itt Váczon egy táncz- estélyt követő napon találkozunk az, hogy „volt-e elég tánezos ?“ Hát bizony erre a kérdésre ez esetben legmegfelelőbben ama „szögedi pógár“ szavaival válaszolhatnánk, a ki egy alkalommal József főherczegtől megkérdeztet- vén, volt-e határukban nagy eső, azt felelte: „Már iszen hogy igen nagy éppen nem volt könyörgöm, hanem hát soknak sem volt éppen elég.“ így voltak hölgyeink tánczosaikkal ! Bizony nagy volt a „kereslet“! Képzeljék kérem! mikor még városunk általánosan ismert jégcsapszivü, ágyúcső hidegségül agglegényére is (Csak nem T. K. ? Szedő) volt szükség, a ki pedig különben minden mulatságon hűségesen ott szokott áilani a terem csillárja alatt sziv- hóditó hősi tekintetével, asszony-kebleket sebző szénfekete bajuszával s azzal az elhatározással, hogy ő már nem tánczol, de csakis azért jött, hogy menyecskék körül settenkedjék. Én sem vagyok már hive Terpsychore istenasz- szonyunknak ; egy ideig ott állottam a terem közepén, herostratesi gyönyörrel szemlélve a mellettem elröppenő párokat; az ágyútűze meg nem ingat, meg nem rendit, miként egy harczedzett katonát, (Persze! végig küzdötte a boszniai hadjáratot — itthon ! Szedő) de egy szép asszony selyemruhájának suhogása elkábit; - nem sokáig nézhettem azt a kékruhás júnói termetet, remek alkotásu nyakával, barátságos mosolygásu szelíd arczával, melyhez oly jól illett az a görög hajviselet, - és csakhamar én is tánczoltam. — Nagyszerű volt — Ki mondja azt, — viszonzá a nő izgatottan; — én a tied vagyok Arnold! Ismerd meg érzelmeimet; tudd meg, hogy a nőt érzelmei oroszlánná teszik! Szeretlek, és szerelmemért kész vagyok föláldozni kényelmemet, a szemfényvesztő diszelgést. Jer, menjünk! én veled akarom megosztani szenvedésedet. Mit év nekem a gazdagság, ha nélküled oly egyhangú az élet, ha lelkem folyton csak utánnad eped; ha tudom, hogy szeretsz, de szerelmed engem nem boldogíthat. Széttépem a kapcsokat, melyek hozzá fűznek, a kit gyűlölök és a tied leszek. Arnold tűibőldogan emelte föl szemeit. Oly jól esett neki Laura szerelme, de későn! Szemeiben lassan kialudt a tűz; az elfolytott fájdalom egy-egy sóhajt csalt hidegülő ajkaira; nem tudott már örülni az életnek. — Csak még egy kissé várjunk! — susogta mosolyogva. A nő szemeiben öröm könyek jelentek meg a mosolyra; egygyé olvadt előtte múlt, jelen és jövő. Újra látta születni az elenyészett ábrándokat. Egymásé voltak; eljegyezték magukat a hold tanúsága mellett az örök szegénységnek. Arnold újra fölsóhajtott: — Ah Hiémy ! Laura görcsösen szoritá magához hörgő kedvesét; Hiémy még ezt is elrabolta tőle. A hold clrejtezett felleg fátyla mögé, nem akart szemtanúja lenni két szerelmes szív haldoklásának. Néma csend lett; csak Laura halk zokogása hallatszott. — Hi . . é . . . my — sóhajtott Arnold szaggatottan, —- vasad . . . jól ... ta . . . Iáit — és ajkai lágyan mosolygtak kedvesére. — Ah Arnold — kiáltott Laura rémülten. Csak egy csók még, a mit az élő szerelmes ad- hatott, egy mosoly és ajkai végkép el hid egü 1 tek. egy aranyos menyecske szép, mélázó sötét szemeivel, világos-zöld diszitésü Ízléses ruhájában. De kicsoda is győzné, kinek is lett volna ideje őket mindmegannyi bálkirálynőt és szép, Ízléses toilette j e i k e t egyenkint szemügyre venni?! Hisz a hány szemrevaló, egyszerűségével hóditó toilette található Váczon, annak bízvást 99 százaléka a „Korcsolya-egylet“ estélyén került nyilványosságra, persze a megfelelő tartalommal, a mely ez alkalommal határozottan és kivétel nélkül fölülmúlta — a toilletet. — Kétségtelen hogy Váczon is az estélyt előző héten úgy tettek a leányok, mint X. Margit kisassony Budapesten, a ki a „Hírlapírók báljá“-t megelőző 14 napon át többet evett, nem mintha éhes lett volna, hanem hogy sovány ne legyen a bálon, mert — úgymond — kivágott ruhában készül elmenni; naponkint pedig hősi elszántsággal megivott egy pohár vörös bort, mert, úgy mondják, attól rózsás lesz az ember arcza. Ilyen pompás, rózsás arczokkal lehetett látni a „Korcsolya-egylet“ ez idei farsangi estélyén is, mely — bár annyira látogatott nem volt, mint azt a rendező bizottság remélte, — mégis általában véve sikerültnek mondható. Szerencse, hogy ezúttal megszokott „ragályos jótékonyságban“ nem szenvedtünk, mert bizony a finan- cziális eredmény: 1 — 1=0. Váratlan és fölötte kellemes meglepetésekben részesítették a jelenvoltakat Ursziny Arnold és Bartók Lajos rajztanár; kivált az utóbbinak mesteri ecsetje alól kikerült, s a terem talán díszes aranykeretben függő nagy „tánczrend“-je, — melyen az egyes tánezok városunk szépeinek igen sikerült s nagyon jól talált alakjaival lettek megszemélyesítve, — osztatlan tetszésben részesült és az egész est folyamán kellemes szórakoztatást nyújtott a szemlélőknek. Ezen fölül a hölgyek mindegyike ruhája színének megfelelő plüsehbe kötött tetszetős és pajzs alakú tánezrendet is kapott, melynek k üli apján egy szárnyas ezüst korcsolya diszlett. Mint halljuk a Bartók Lajos rajztanár által megfestett fali nagy „tánezrend“ a „Korcsolya-egylet“ javára fog kisorsolhatni, a sorsjegyeknek kétségkívül nagy kelendősége lesz. Jelen voltak: Asszonyok: özv. Bencze Györgyné, dr. Freysinger Lajosné, özv. Filzer Ferenczné, Havas Adolfné, Iványos Kálmánná, Intzédy Sománé, Jakabffy Károlyné, özv. Kacskovits Ferenczné, dr. Kiss Józsefné, Mayer Ivánná, Marossy Ferenczné, özv. Medveczky Já- nosné, özv. Meiszner Nándorné, özv. Németh Istvánná, Palkovics Józsefné, dr. Pauer Béláné, özv. Pencz Ferenczné, Pertik Gyuláné, Reitter Istvánná, Regele Károlyné, Rudnyánszky Lászlóné, Solti Károlyné, Szukob Jánosné, özv. Torday Józsefné, Tragor Jánosné, Tragor Ernőné, özv. Varga Jánosné, br. Vécsey Istvánná, . Biringer Jánosné, Haidfeld Lajosné, Miltényi Aurélné. ■ leányok: Bencze Margit, Havass Jolán, Intzédy ; Irma és Nelli, Jakabffy Ilona, Kacskovits Sárika, Kiss • Ella, Mayer Ilona, Marossy Etel és Jolán, Medveczky v Elza, Meiszner Erzsiké, Németh Ilona, Palkovics Olga, Pauer Bella, Pentz Laura, Pertik Paula, Reitter Lotti, Vargha Adrien, Wiener Aranka. P ............y C S A R N O K. Leleplezések. T. Szerkesztő úr! Ne haragudjék. Lássa soha se fogja majd megbocsátani önmagának, hogy reám vala- - mikor haragudott. Az igaz, hogy ennyi ideig hallgatni nem volt szép dolog tőlem, de annak is meg van az sn oka. Hallgattam azért, hogy annál jobban meglephessem valamivel. Ugy-e most már kiváncsi? Szinte látom mint húzza szét a harag ránczait homlokán. Ajkán r;i édes mosoly terem, minek folytán még gondűző pipája is a földre esik. Ne emelje föl, sőt még Szerkesztő úr is üljön mellé, nehogy önkénytelenül oda üljön lelep- ~q lezéseim szenzácziósága miatt. Hát biz’ úgy van a dolog, hogy mig Ön haragú- u dott s gondolkozott, vájjon én már miért nem keresem fel soraimmal, addig én felhasználtam minden befolyásomat és ismeretségemet arra, hogy Szerkesztő urat szenzácziós leleplezéseimmel magam számára megnyerjem. Jóllehet talán — ha megtudják — dementálni fognak s esetleg hála fejében engem találnak leleplezni. Erre való tekintetből azonban eleve kijelentem, hogy minden reám vonatkozó leleplezés „tiszta aljas rága- - lom“ — ezt ugyan nem értem, miként lehet valami m „tiszta“ is meg „aljas“ is egyidejűleg, de hát ha ezt már manapság igy szokás kifejezni, ám legyen — melyet már most erélyesen visszautasítok, sőt ha kell annak idején azokért lovagias elégtételt is kész vagyok o követelni. Hát első sorban (ugy-e leült már a földre?) érte- ej sitem, hogy városunk polgárainak nehány tagja részvénytársulatot szándékozik alakítani e czimen ; ,, Vörös- háztéri sáros-fürdő részvénytársaság.11 Az alakuló közgyűlést a napokban fogják megtartani, a melyre én is meg vagyok híva, mint olyan, a kinek ugyan pénze nincs, de annál több praxisa a vörösháztérnek talajminőségéről. Azt. hiszem fölösleges fejtegetnem e vállalat „jelentő- ségtélj ességét1 — majd kitört a toliam mig ezt a szót i leírtam — azt Szerkesztő úr be fogja látni s el nem mulasztja, hogy becses lapjában kellő méltatásban ne i részesítse. Különösen ajánlom ezt azért, mert városunkban megjelenő lapok köziil — ide számítva a napilapokat is, melyeket élő emberi alanyok^ képviselnek — egyiknek sincs erről tudomása, s igy Szerkesztő úr illetve becses lapja méltó feltűnés tárgyává lenne, ami egy lapnak fő kelléke. Tudom ezt magamról, mikor még a „Váczi nagyharang“ czimü napilap főszerkesztője voltam. Még ma is szólna a harang, ha el nem kopott. I volna a nyelve. Olt én voltam a harang és a közönség a nyelv. Most Szerkesztő úr legyen a harang, én majd
