Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-18 / 51. szám
hozni, jóllehet azokkal — minthogy legtöbbnyire igen pikáns mellékizzel birnak — a tisztelt olvasó érdeklődését mindvégig lekötve tarthatnánk ; ezek a vonal alá tartoznak. Itt e helyen, egyedül csak a meglevő állapot tarthatlanságáról akartunk szólni. Azokat, kiket illeti, komolyan figyelmeztetjük, hogy igen rossz szolgálatot tesznek az eddigi rendszer fentartásával a vidéki városoknak, melyeknek felvirágzását egyenesen meggátolják. Monsieur Jules. Kisdedóvó. A magyar ember semmi uj dolog után nem kapkod olyan mohósággal, mint más nemzetbeli, de ha egyszer meggyőződött arról, hogy az az uj eszme vagy uj intézmény hasznothozó, akkor minden ajánlgatás nélkül is pártfogása alá veszi. így vagyunk óvodáinkkal, melyeket az értelmes angolok azért honosítottak meg, hogy a szülők kisdedeiket ide föladva, maguk annál biztosabban és nyugodtabban láthassanak gyári mun- kájok után. Ha az élelmes angol kitudta számítani, hogy az által, ha gyermekét egész napra óvodába adva, ennek gondozása alul fölszabadul, s munkáját a gyáripar terén fönnakadás nélkül értékesítheti, az ebből háramló anyagi haszon jóformán egy nap kipótolja azt a csekély ösz- szeget, mit gyermeke gondozásáért, egy hóra az óvodának fizetnie kell, a magyar embernek is van annyi természetes esze és józan belátása, hogy az óvoda által nyújtott előnyöket a maga javára értékesítheti, minek bizonyságául elég volna rámutatni akár folyton szaporodó városi óvodáinkra, melyek gazdagabb birtokosok, tisztviselők, vagyonos és értelmes iparosok gyermekeit veszik nevelői gondozásuk alá, akár falusi menhelye- inkre, melyekben földmivelőink és napszámosaink kisdedei gyüjtetnek össze az év azon szakában, midőn a szülők kezei a mezei és gazdasági munkák által vannak elfoglalva. De ha találkoznék valaki, a ki óvodába azért nem küldené gyermekét, mert az érte fizetendő 50—60 kr., vagy egy forintnyi havi összeget sokalná, annak ajánljuk, tegyen egy kis számítást. Hatvan krajczár havidij mellett, egy napra 2 krajczár esik. Hol van az az elfogult ember, ki be ne tudná látni, hogy az anya, ha gyermeke gondviselése miatt munkáját nem folytathatja, nem két, s nem is 10—20, de 50—60 krajczár, sőt sokszor egy forintnyi kárt is szenved, mert hiszen maga helyett ilyen összegért kell napszámost fogadnia, kinek munkája utóvégre sem ér föl azzal a munkával, mit maga végezett volna? De az óvodáknak haszna nemcsak abban mutatkozik, hogy a családos házaknál naponként egy-egy napszámos bérét takarítja meg, hanem még inkább a következőkben. Ha a gyermek otthon van, akár van mellette felügyelő, akár nincs, jobbadán magára van hagyatva, azt teszi a mit akar, ami neki tetszik, mert hát elvégre is sem a szülőnek, sem a cselédnek nincs kedve sem türelme őt mindenhová követni, s minden cselekedetére börtönőrként felügyelni, azután meg úgy gondolkozunk, hogy ne heverjen egészen hiába a cseléd, hadd végezze házi dolgát is. A gyermek tehát csak látszólag van felügyelet alatt, tényleg egészen szabad, használja is az alkalmat, játszik, ugrál legtöbbnyire olyan helyeken. hol tiszta, jó s tán uj ruháját pocsékká teszi, elrongyolja, mi pedig annyiszor ismétlődik egy évben, hogy az elrongyolt ruhák értékéből sokszor éveken Szegény papa ! — fuldoklóit a zokogástól a kis leány — néhány óráig kínlódott még a szerencsétlenség megtörténte után, azután borzasztó fájdalmak között meghalt. Mamával együtt nagyon sirtunk, sirattuk a szegény papát, mert nagyon szerettük. Nagymama is eljött hozzánk a temetésre, azután ott is maradt nálunk, hogy vigasztaljon minket. „Virágot! Gyufát!“ — Mama vezette azután a gazdaságot, de a szerencsétlenség soha sem jár magányosan, néhány évi termésünk tönkrement; mert az egyik évben minden vetésünk kifagyott, a másikban jégeső verte el gabonánkat. a harmadikban termett ugyan bőven mindenből, de ekkor meg gonosz emberek felgyujták asztag- jainkat — igy lettünk a természeti csapások és rossz emberek által mindenünkből kipusztitva; mamának el kellett adnia ékszereit, hogy a bérösszeget kifizethesse. „Virágot! Gyufát!“ — A veszteség és papám halála felett való bánatában szegény mamácskám is nemsokára megbetegedett és meghalt: azt hittem, megreped a szivem, midőn a jó mamát a sírba tettük; a koporsójára húzott göröngyök dübörgése megremegtette lelkemet s szerettem volna, ha a hantok engemet is maguk alá temetnek! — Hazamentünk a temetésről s én lakásunk minden zugában a kedves, jó mamát kerestem; ha az udvaron játszottam játékaimban elmerülve, az ő édes, hivó szavát vélém hallani s szomorúan rezzentem fel a gondolatra, hogy az csak a szél zokogása, hogy a drága jó mama nincsen többé! ügy éreztem, hogy nagyon, de nagyon boldogtalan és szerencsétlen vagyok . . . Beteg lettem s hogy mégis meg nem haltam: csak a kedves nagymáimának köszönhetem egyedül, ki éjt-napot egygyé téve, gondosan virrasztott beteg ágyam felett és ápolt odaadó szeretettel. Felgyógyultam s bogy éhen — minden jövedelem nélkül meg ne haljunk, be- kőltözküdtühk nagymamával a fővárosba s most itt közelben, a szomszéd utczában egy padlásszobában lakunk, melyet papám egyik jóismerőse ajánlott fel számunkra ingyenlakásul. Fn reggelenként jókor kijárok a zöldbe és mezei virágokat szedegetek, miket ilyen kis keresztül lehető volna egy gyermeknek óvodáztatása. De menjünk tovább, s figyeljük meg, nem pazarol-e a gyermek csupán kenyérben is annyit, mennyibe az óvoda kerül? Isten őrizzen, bogy sajnáljunk gyermekeinktől egy darab kenyeret, hiszen ha óvodába küldjük is ellátjuk egy kis ozsonnára valóval, de ne essünk se túlzásba, se vakságba, a gyermek otthon csupa unalmából is annyiszor szalad a kenyeres fiókhoz, hogy a fölöslegesen elpazarolt kenyér árát bátran tehetjük naponként néhány krajezárra. Ha ez igy van, pedig igy van mindenütt, akkor bajos volna annak az észjárásán eligazodni, aki 50—60 krajezárt sokalna akkor, a midőn csak kenyérben, ruhában két-háromszor akkora összeget takaríthat meg és magát gyermeke gondozásától egy egész hóra föl is szabadíthatja. És nincs-e az óvodáknak csupán vagyoni szempontból még más hasznuk is? Hányszor olvasunk hajmeresztő híreket borzasztó tűzesetekről, miknek ilyen apró felügyelet nélkül hagyott gyermekek voltak okozói ? A gyermek mindenben játékot és mulatságot keres, játszik porral, fával, szalmával és gyufával. Látja, hogy pörzsölik a disznót, egyszer eszébe jut megpróbálni, a szalmakazal közé parazsat vagy gyufát visz, s játékát egész falu vagy város lakossága kese- rüli meg. Megtörtént dolog, hogy egy falu lelkésze aratás után, midőn a temérdek gabona már behor- datott, a feletti félelmében, hogy ha tűz találna kiütni, hívei koldusbotra jutnak, azt indítványozta az elöljáróságnál, hogy óvodát kell állítani, s minden szülőt kötelezni arra, hogy gyermekeit oda küldje. Az elöljárók azt felelték, hogy ők is megvoltak óvoda nélkül, még sem volt náluk tűzeset emberemlékezet óta. De a mi soká késett, az egyszerre nagyon is gyorsan bekövetkezett. Mig a falu iegnagyobb része sarjúgyüj- téssel volt a mezőn elfoglalva, a kicsinyek otthon egy búza kazalt felgyújtottak, s az ebből támadt tűz a védtelenül álló szalmás épületeket sokkal hamarább hamvasztotta el, mintsem a lakosság az oltásra hazaérkezhetett volna. Egy nagy rom lett az egész falu, nem maradt bent épen a templomon és papiakon kívül, melyek egy magaslaton álltak és cseréppel voltak födve, egyetlen épület sem. Gabna, takarmány, élelem, ruhaneműek mind megsemmisültek, a kis gyermekeknek 3/4-ede a lángok közt találta sírját, s az előbbi még jólétnek örvendő lakosság koldusbotra jutott. Okos embereknek nem nehéz kiszámítani, hogy a tűz martalékává esett holmiknak egy század része elegendő tőkét képezhetett volna, egy olyan óvoda alapítására, melyet a falu kisdedei örök időkön át ingyen látogathattak volna. A gyermekeket odahaza igen sok veszély környezi. Egyik kútba esik, a másik a folyóba fül, a harmadikat bika döfi fel, a negyediket ló tapossa el, az ötödik megmérgezi magát, a hatodik játék közben kiszúrja szemét, elvágja kezét, lábát, másokat más veszedelem környékez, szóval olyan bajok közt neveked- nek gyermekeink, hogy egyáltalán nem csoda, ha fele részük idő előtt elpusztul, pedig mind e bajoknak nagy részt elejét vehetjük, ha gyermekeink óvodába adatnak, hol biztos ügyelet alatt sem magukban, sem társainkban bajt nem okozhatnak. Csak nem rég emlékeztek meg a lapok egy esetről, midőn a konyhában főző anya mellett 3 éves gyermeke a vízzel telt dézsába fűlt. Egy másik esetben a vasúti őr 3—400 frtot örökölvén, pénzét számlálgatta, miközben az égő tűzhelyről papírral gyújtott pipájára. Jött a vonat, az őr kiszaladt, pénzét az asztalon hagyva. A gyermek, miután előbb látta, hogy apja papirt gyújtott a tűzön, az egész csomó bankót a lángok közé csapta. Midőn az apa bejött, pénzének hült helyét találta, bokrétákba kötve árulok a jószivü embereknek és ennek csekély jövedelméből élünk. „Virágot! Gyufát!“ —- íme, ez az én élettörténetem! Ugy-e, szomorú? — végzé elbeszélését a leányka és szemeiben még mindig ott ragyogtak a fájdalmas visszaemlékezés szülte könyek s csendesen peregtek arczán alá. — Hát a tied, Károly ? Beszéld el hát te is! . . . — Az enyém ? — szólt a fiú könytől ázott szemekkel, óh, az enyém még szomorúbb a tiednél ! Te ismerted szüléidét, örülhettél nekik s szívből gyászoltad haláluk után; oh, de én nem ismertem sem anyámat, sem apámat: engemet úgy találtak itt valamelyik utcza kövezetén pólyába kötve; néhány forint volt mellém egy levélbe téve. Azután bevittek a lelencz- házba, ott nevelkedtem fel, mikor két évvel ezelőtt tizenkét éves koromban elbocsátottak. Mégis boldog- voltam a lelenczházban, sok kis fiútársam volt ott s velők úgy eljátszogattam az udvaron! Zsófi néni, az ápolónő, mindnyájunkat igen szeretett és sokszor kivezetett, a hol kedvünkre mulathattunk. Csak az szo- moritott el, hogy ha kérdeztem ápolóimtól, hol van apáin és anyám ? — hiszen társaim közül sokat meglátogatott az édes anyja, csak az enyém nem jött el soha — kérdéseimre sohasem kaptam más feleletet egy-egy fájdalmas sóhajtásnál. — „Virágot! Gyufát!“ — Kovács bácsi, — igy neveztük tanítónkat — annyi sok szépre megtanított minket! Beszélt a jó Istenről, ki mindenkinek és igy a kis gyermekeknek is gondjukat viseli; a szegény kis apátián, anyátlan árváknak hűséges ápolókat, gondviselőket rendel, a ki egészséget ad s erőt a mindennapi munkához. Mert mi is dolgoztunk ám, mikor már nagyobbak lettünk: volt egy kis kertünk, hol plántáltunk, véleményeztünk, ültettünk és oltottunk fákat, öntözgettük s a gyomtól megtisztogattuk virágainkat és mily nagy volt aztán örömünk, ha kifeslett az első bimbó, kifakadt az első szál zöldség, — szinte, megmosolyogták ujjoligásainkat. Azután a kinyílott virágokból nagy bokrétát kötöttünk s ezzel köszöntöttük meg Kovács bácsit a nevenapján. S az volt köztünk* a legboldogabb, ki elsőnek nyujta kis gyermek kifecsegte, hogy tűzbe dobta, mire az apa oly haragra gyűlt, hogy gyermekét fejénél fogva földhöz vágta s az szörnyet halt. A gyermek rémületes sikoltására beszaladt a mellékszobából az anya, ki ott kisebb gyermekét fürösztötte. A kétségbeesett anyának későn jutott eszébe, hogy kis gyermekét veszélyben hagyta, mikorra visszament, az már vízbe fűlt, ekkor ész nélkül szaladt az istállóba, hol magát felakasztotta. Ki idő múlva az apa magához térvén, az anyát ment keresni s midőn őt is halva találta, egy nagy éles késsel önmagát végezte ki. Egy apa és anya egyetlen gyermekük nevelése- fölött vitáztak. Az anya óvodába akarta adni, az apa sajnálta a havi 1 forint dijat, mi fölött összeszólalkoztak A gyermek otthon maradt s szórakozásból felmászott £ magas kőfal oszlopára, honnan a kövezetre zuhant s fejé széthasította. Az apa kétségbeesetten szaladt orvosért, Az orvos kijelentette, hogy nincs segítség. Az nem lehet, kiáltá az apa, hogy egyetlen gyermeke meghaljon, ha .: fele vagyonába kerül is, meg keli maradnia. Költekezett is, de gyermeke csak belehalt. Egy másik apának az az oktalan gondolata támadt, hogy gyermeke az óvodában kiüthető himlőnek < áldozatul eshetik, kivitte hát magával a tanyára. De t persze bármily óvatosságot tanúsított az óvodával! szemben, gyermekét^ még sem tartotta ölében, hanem r engedte a saját lábán is járni. — A gyermek járt-kelt J a tanyákon, nem félt sem kutyától, sem marhától, . egyszer azaán egy elszabadult vad tehénnek állt út- - jába, mely kiszúrta bal szemét. A himlőtől, mely különben sem uralkodott, meg lett mentve, de meg lett mentve egyik szemevilágától is. A testi bajokon kívül más veszélyes bajok is vannak, miktől a gyermeket csak az óvoda mentheti meg. . Ilyenek a rossz zokások, trágár beszédek, miket a gyér mek otthon a cselédségtől, kint az utczán rossz társaitól elsajátít. Az óvoda vagy elveszi az alkalmat attól, hogy a gyermek az ilyeket eltanulja, vagy ha ez v mégis megtörténik, azokról leszoktatni törekszik. De az óvoda nemcsak arra törekszik, hogy megóvja a gyermeket minden testi és lelki bajtól/ hanem n őt rendre, tisztaságra, pontosságra szoktatja. Bátorságot önt a^gyermekbe, fölébreszti figyelmét, fokozza tudvá- gyát. Tisztítja nyelvezetét, gyakorolja beszédképességét. Megtanítja helyesen gondolkodni sa szemléleti tárgyak ú. játszi bemutatásával gazdagítja ismeretkörét. Munkaszei ű gyakorlatai által ügyesiti tagjait, fejleszti érzékeit s bevezeti az iras első elemeibe, szóval arra törekszik, hogy a gyermek kellemesen és hasznosan töltse idejét, a veszélyektől megmenekedjék s az elemi tanításra úgy v. légyen előkészítve, hogy a tanítónak ne kelljen drága idejét az előleges gyakorlatokra pazarolni. Az óvoda egy kerthez hasonlít, melyekben a gyenge csempéket óvjuk a vihar és veszély ellen. Van-e drá- -i gább növény, kedvesebb csemete a gyermeknél ? Nincs. No, ha nincs, ápoljuk és védjük őket, mint leendő polgárokat. A hazának ép, erős, munkaképes polgárokra van szüksége, ilyeket csak gondozás mellett nevelhetünk. Ha barmaink, libáink őrizetére pénzért fogadunk embert, talán gyermekeink is megérdemelnek ennyi figyelmet és áldozatot. B.-V. Városi és vidéki hírek. = Személyi hir. Püspökünk ő exciája pár nap óta Budapesten időzik s részt vesz a püspöki kar ta- -n nácskozásain. = Egyházmegyei hírek. Kämmerer Ferencz verőczei plébános a nógrádi kerület alesperesévé nevez- tetett ki. — Krébesz Andor Györgyéről Ujszászra, Drex- v; ler Antal CJjszászról Gz.-Berczelre. Szirmák Béla Györgyére küldetett kápláni minőségben. háttá a jó Zsófi néninek — zöldségeit. Beh jól is esett a dicséret, mit munkánkért és szorgalmunkért nyertünk a kedves tanító bácsitól és a jó nénitől ! — „ Virágot! Gy u fát! “ — Hanem egyszer majdnem szerencsétlenül jár- -n; tara : kis pajtásaimmal a testgyakorló-téren gyakoroltuk magunkat az ugrásban; két lécz szegére volt akasztva az ugrózsinór, előtte volt a dobogó, a melyről ugorva átvetettük magunkat a zsinóron. Én voltam a legügyesebb ugró s midőn reám került a sor, min- -uh dig távolabb huzattam a zsinórtól a dobogót; egyszer mxí ugrani akarván : messziről neki szaladtam a dobogó- -öv nak, már a dobogóra léptem, de ez rosszul volt föl- -iö'í állítva, megbillent és én bokámmal a kemény de z- x kára zuhantam. Borzasztó szúró fájdalmat éreztem Iá- TI bamban, menni egy lépésnyire sem voltam képes egymagámban, hanem kis társaim vezettek be karonfogva a beteg-szobába. Ágyba kellett feküdnöm, eljött hozzám az orvos bácsi, azt mondta, hogy a bokám kificzamo- ou dott, megfogta a lábamat és nagy fájdalmak között, helyreigazgatta, azután deszkácskák közé szorította és bekötötte. Sokáig kellett az ágyban fekü Inöm, mig nagy sokára egy lépést is tudtam tenni s mikor aztán segítség nélkül járni bírtam, ismét megfogadtam, hogy nem leszek többé ügyességemben elbizakodott! — „Virágot! Gyufát!“ — Mikor aztán beteg-ágyamat odahagyhattam: ismét rendesen jártam Kovács bácsi tanításait hallgatni; voltunk ott kis fiúk sokan, egyikünk kisebb, másikunk nagyobb s azt mondta a jó tanító bácsi, hogy mi mindannyian kis testvérek vagyunk és jó atyánk az Isten. — így teltek a napok, midőn egy napon bejött hozzám az igazgató úr, jó magamviseletéért megdicsért s azután huszonöt forintot adott át nekem, hogy ezzel, mint örökségemmel, melyet, mint mondá: ismeretlen szüleim tettek mellém a pólyába örökségül, kezdjek valami foglalatossághoz; ő a gyufaárulást tanácsolta nekem. Azután arra inteti, hogy maradjak továbbra is becsületes, szeressem az Istent és tegyek embertársaimmal is annyi jót, amennyit tehetek s imádkozzam
