Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-13 / 46. szám

XIV. évfolyam. 46. szám. Vácz, 1892. november 13. VácsiKö rr r HELYI ES VIDÉKI ERDEKU TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. I.OIIZI/riSfi Alt i : negyed évre 1 fit. .»O kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: lO kr. pható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) SZHIIK KNXTONKH KS fii 3 A HO II I VMM I. : Vácz, Gasparilc-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Búrmentetlen leveleket nem fogadunk el. Hl ISI»I I l.SHEi : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. 3í y i 1 <-t é r : sora.........................................................30 kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. ogy viselkedjünk a kolera-veszély idején ? A kolera-veszély idején a kolera miben- téről, az elkerülés módjairól és hatósági rend- ! :abályokról, melyek közhírré tétetnek, ipar- )djék mindenki pontos tudomást szerezni. Ez tál ki-ki azon meggyőződésre jutand, hogy a itóságnak minden intézkedése oda irányul, Dgy a lakosságot a kolerában való megbete- j idéstől megóvja; meg fog győződni továbbá Tói, hogy a kolera elleni védekezés fénye­dnek egyike, ha minden egyes polgár úgy a )rmány, mint a törvényhatóság óvintézkedéseit mogatja és hogy bizonyos fokig mindenki a )lera fertő zéstől czélszerü magatartása által magát egóvhatja, mert a betegség terjesztői csakis az nésztő csatorna utján juthatnak a testbe. A kolerabetegség magában véve nem ra­lly os. Attól nem kell félni, hogy a kolera az (yik helyről a másikra a levegő útján elhur- roltatik. A félelem minden czélszerü intézke- ist megzsibbaszt, azért nem szabad a félelmet brakapatni. Kolera elől oktalan a menekülés. Maradjon mindenki szokott helyén. A ko­ra elől való menekülés leginkább járul a baj terjesztéséhez. A legtöbb menekülő szokatlan, ídvezőtlen viszonyok közé jut, a melyek reá > ezért veszélyesekké válhatnak. Minden ko­ra elől menekülő magában hordozza a fertőzés helőségének veszedelmét: a koleragombát. S ipen azért kényszerítő szükség nélkül kolera ól menekvőket senki se vegyen fel házába; ha ; - mégis megtörtént, jelentse a hatóságnak és Ikiismeresen tegyen meg mindent arra nézve, hogy a betegségnek az idegen által való fővá­ll urezol tatását megakadályozza. Nem kell közlekedni azon házakkal és la­kásokkal, melyekben kolera-megbetegedés elő­fordult, ha csak azt kötelesség vagy hivatás nem parancsolja. Fertőzött helyeken ne együnk, se igyunk, legfölebb frissen főtt ételeket. Kolerás vidékeken és helységekben kerüljük a gyülekezéseket (vásárok, gyűlések stb.), éljünk mértékletesen és nyugodtan folytassuk a meg­szokó tt foglalkozásunkat. A lakások egészségellenes állapotait meg kell szüntetni. Mindenki arra törekedjék, hogy a lakás minden helyisége tiszta, száraz, szellőzött legyen. A nedves helyek kiszárítása sürgetendő. A konyhahulladék ne legyen a padlón szét­szórva, hanem zárt és könnyen eltávolitható edényekben gyűjtve. A söprést lehetőleg por­verés nélkül kell végezni, nedves rongyokkkal törülgetni. ügyelni kell arra, hogy az összes házi szük­ségletekre, még a tisztogatásnál is, csak megbiz- hatóan tiszta, vagy kellően tisztitott, esetleg főtt viz használtassák. Éppen úgy ügyelni kell az egyén tisztántartására is. Fehérnemű és ágynemű váltása gyakran történjék, a testnek mosása (mindig tiszta vagy főtt vízzel) gyakran eszközöl­tessék. Kerülni kell azonban a folyóban vagy közös medenezékben való fürdést. Szennyező foglalkozás után, evés előtt nagy gondot kell fordítani a kéz megmosására, úgy I szintén a száj tisztántartására is ügyelni kell. Megjegyzendő, hogy mangansavas kálium (kálium hypermanganicum) egy szeme feloldva szép vö­rös, a rossz sz-agot megszüntető jó, tiszta száj- és mosóvizet ád. Igen fontos az evés és ivás szabályozása. Mert az egészséges gyomor sava megakadályozza a koleragombával való fertőzést, azért a gyomor­nak a zavartalan emésztést meg kell őrizni, mér­tékletes életmód, nehezen emészthető ételek mellő­zése, a has meghűlésének elkerülése által, to­vábbá távol kell tartani mindazon káros okokat, a melyek, mint a meghűlés általában, a kedély­izgalmak:, az emésztést zavarják. Le kell mondani nyers gyümölcs, nyers főze­lék, nyers tej, még a vaj és a sajt élvezetéről is, mert azok olyan üzletekből származhatnak, a melyekben fertőzésnek ki lehetnek téve. Minden­esetre kerülni kell mindazon ételeket és italokat, a melyek fertőzött házból származnak. Az ételeket lehetőleg frissen készítve kell enni. Nem szabad olyan vizet inni, a melynek tisztasága nem bizonyos. Nem szabad azt na­gyobb mennyiségben inni, különösen éhgyomorra, mert az által a gyomornedv savanyú volta gyen­gül. A vizet csak előzetes felforralás után, lehűtve szabad használni. Mivel a kolera-gomba sava­nyú folyadékokban, még a savanyú borban is, nem tenyészik, azért a felforralt vízből is kelle­mes és szomjat csillapító italt lehet nyerni, ha azt egyenlő mennyiségű fehér vagy vörös bor­ral hígítjuk, vagy pedig előbb borkősavval vagy czitromsavval (1 gramm 1 liter vízre) megsavanyitjuk és az élvezés előtt kettes szén­savas nátriummal (soda bicarbonium) elegyítjük, ami által az szénsav tartalmú lesz. Ép olyan jó az ivásra a limonádé, szénsav tartalmú forrás­Á „Yáczi Közlöny“ tárczája. IVIi az igazság? Árnyék, tűnő kép itt nekünk ö, A szépben, jóban tükrözik, De itt magát a szent egészet Kezeid nem érinthetik. Csak hangját hallod itt is, ott is, Bármint keressed öt magát, S annál tisztábban, minél inkább Kerülsz sallangot, eziezomát. Elméd tanítja, szíved érzi, Miként gondolj, miként tegyél, Csak el ne nyomja halk szavát a Lázongó, dúló szenvedély. Viz Zoltán. Egy rózsa elbeszélése. Csinos kertnek voltam virága. Anyám gyönyörű ros rózsa volt. Boldogan tekintettem fel reá kis nbó koromban; később, midőn már tadtam, hogy ily nagy becse van a szépségnek, feltámadt bennem vágy, oly szépnek lehetni, mint anyám. Reménykedve rtam fejlődésemet. Oly sok szépet hallottam az életről környezetem- , ők már sokat tapasztaltak. Ismerték az életet, írelmet s mint mondák: abban rejlik az igazi bol- gság. Fájdalmukat, bánatukat elhallgatták, — talán büsz- ségből ? Bizonyára, mert a büszke lélek eltűri szen- rjéseil, inkább meghal, hogysem panaszkodnék. Pedig szenvedtek, mert elhervadtak. Egy gondos kéz naponta kivagdalta közülünk a rvadt.akaf, hogy mi azután annál szebben fejlőd- ssürik. Gyakran hallgattam csevegéseiket, s mily sokat tanultam én azokból. Oly bizalmasan elmondák egy­másnak szerelmüket. Az egyik a lágyan suttogó szel­lőt szerette; mely gyöngéden vette őt körül. A másik a harmatot, a mely a nap tikkasztó heve után jóté­kony hatással borult reá. A harmadik a pillangót, mely szédítő szavaival sokat elcsábított. Talán a leg­több mégis a napot szerété, azt dicsőitek, magaszta- lák, mint Istennek egyik legnagyobb áldását a földön. S mint később tapasztalára méltán is szerették annyian, hiszen ő nélküle mit sem ér a virág élete. Elérkezett a várva-várt nap, egy szép reggelen én is mint kinyílt rózsa ébredtem fel; oh boldogság! Most ismerlek én is, most tudom már mi az élet. Alig vártam, hogy a napot megpillanthassam. Nem sokáig kellett várnom. A mint felkelt reám veté első sugarát — és én gyönyörrel eltelve élveztem kellemét. De oh képzeljétek, alig hogy megláttam, alig hogy belészerettem, ő elforditá sugarát tőlem, ott hagyott a sötét árnyékban. Kétségbe estem, már azt hittem el vagyok veszve, soha sem látom őt többé. Nem vettem részt a vig csevegésben, búsan le­hajtott fővel hallgatóm őket. Ti boldogok, szerencsé­sek gondolám magamban: ti, kik sokáig élvezitek jótékony sugarait, ti lehettek szépek, fejlődötték s mél­tán szeret titeket, mert szépek vagytok! Hogy is tűnném én neki fel, mit is törődnék ő én velem, ki úgy elmaradtam mögöttetek. Nem vagyok szép, nem pompázom úgy mint ti; nem vagyok meg­áldva semmi bájjal, a mi őt vonzaná hozzám. Bána­tosan ébredtem fel, lemondva már arról, hogy lát­hassam. Megjelent egy rövid időre — s én ismét hiába reménykedtem. Hiába, mert őt nélkülöznöm kellett, ő nélküle pedig nem tudtam élni. Óhajtásom volt egy vihar, mely széjjel tépne és megszabadítana szenvedésteljes életemtől. De ha el- gondolám mennyi ártatlan szenvedne —' — — nem kívántam. Így éltem búsan napjaim, a legszerencsét­lenebbnek érezvén magamat. Mindennapi látogatónk egy fiatal nő volt, bána­tos szemeiből mély fájdalom tükröződött vissza. Meg­állt előttem, sokáig nézegetett — felém nyujtá kezét s letört ágamról. Még csak ez hiányzott nekem, mily fájdalom volt ez! Éreztem, hogy sorsom el van döntve. Elvitt magával a temetőbe, letett egy sirra s ő maga zokogva borult reá. Oh atyám, mondá, mily szívesen mennék le hozzád, oly szomorú az élet nekem s mi reményem lehet arra: hogy valaha jobb legyen. Itt állok összetörve, csalódottan, szivem szétrombolva, minden boldogságom, reményem oda van. Sokáig pa­naszkodott s én bámulva, részvéttel hallgatóm. Közös sorsunk vonzott hozzá, óhajtám, hogy magával vigyen. Tehát nemcsak mi szenvedünk szerelmünk miatt, hanem a nők is, talán azért hasonlítják őket hozzánk, mert ők is oly szépek; de gyengék is, mint mi va­gyunk s oly könnyen hervadnak. Örültem, midőn sírjától búcsúzva, felvett magához s haza vitt szobájába ; elővette imakönyvét s gondo­san elhelyezett annak lapjai közé. Itt várom most már teljes hervadásom, lemondva mindenről, csak arra gondolok: „szép az élet, de meghalni jó.“ Irma. A rendjel. — Jelenet a fővárosi életből. — Irta: ZEd_ ILzEá,rtonff3r Imre. (A gróf 32, a grófné 22 éves. mindketten színházból jönnek haza, A grófné szobájába készül visszavonulni.) Grófné. Jó éjt! Gróf. Hát már nyugalomra térsz ? Grófné (ásítást fojtva vissza). Fáradt vagyok. Gróf (megfogja neje kezét). Előbb nem bocsátlak el, mig meg nem mondod, miért duzzogsz már na­pok óta. Grófné (hevesen). Hiányzik belőled a dicsszomj, a hírnév utáni vágy. Azt. gondolod talán, hogy jól érez­tem magam báró Köpeczi Bócz József mellett, ki elég merész volt üres gomblyukadra gúnyosan pillantani, mig az övében rendjelek díszelegtek? Gróf. Hát innen fuj a szél! Kedves barátnőm, mindenki nem lehet ám a Szt. tstván-rend lovagja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom