Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-11-06 / 45. szám
XIV. évfolyam. 45. szám. Vácz, 1892. november 6. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. E EÖ I' I ’Ía ET r.Sí Ált A: negyed évre 1 fit í»0 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS EHNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossulh-tér (Gyiirky ház.) SZERKESZTŐSÉ« KS MT4DÓ1IIVATAL : Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. HIRDETÉSEK: jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. IVyil l-< ér: sora.........................................................30 kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. Uj aera az italmérés terén. (n—b.) Minden jel arra mutat most már, hogy az italmérési-adó beszedési jogát a város kapja meg. Megkapja pedig megváltás útján, tehát azon alakban, mely úgy a fogyasztó nagy- közönségre, mint az italok kimérésével foglalkozókra, tehát a korcsmárosokra, valamint végre magára a városra nézve is a legelőnyösebb. Az az alak, melyben eddig nálunk a regálé kezeltetett, nemcsak hogy a közgazdaság legfőbb elvét, a versenyszabadságot sértette, hanem úgy a közegészségügy-, valamint a közer- kölcsiség szempontjából is elitélendő. De még politikai sérelmet is követ el a polgárokon, a mennyiben a közszabadságot a legnagyobb mérvben megszoritja. Mintegy statáriális állapotba jutottak általa a polgárok, kényre-kedvre kiszolgáltatva egyesek önkényének, a kik tetszésszerinti időben és alakban követhettek el betöréseket az egyes polgárok családi tűzhelyébe. Nem csoda tehát, hogy a közönség torkig jóllakott vele, s türelmetlenül várja azt az időt, a midőn mindennek vége szakad. Már a regáíe-jognak első átengedése, illetve bérbeadása alkalmával a kizárólagos italmérési jogosultságot mintegy utolsó remédiumként tartotta fenn magának az állam, ily módon remélve a megváltott regáléból nagyobb jövedelemhez jutni. Ha azonban az italmérési-adó beszedési jogáért és a kizárólagos italmérési jogért agyanegy összegű ajánlat tétetett, — ily esetben íz italmérési-adó beszedési jogának a bérlője minden körülmények között előnyben volt részesülendő az utóbbi felett. Tehát csak az esetben adta ki az állam a kizáÄ „Váczi Közlöny“ tárczája. Emlékezés. — Elszaval Látott halottak estéjén a honvédsírnál. — Aludjatok nehéz csaták után, Aludjatok ti fáradt honfiak! Letűnt az éj, mely oly sötét vala Szabadság-hajnalunk már felviradt; A láng, mely szívetekkel egybeforrt Világot hinte a vak éjbe szét S a szolgajárom láncza összetört, A rab imára kulcsolja kezét! Imánk egekbe röppen értetek, Kiket e föld ölébe bétakar; Ti küzdtetek s nem lön földönfutó Saját honán a védtelen magyar! Szivünk halálfélelme szétfoszolt Mint bárányfelhő fent a kék egen, Dicső küzdelmetekre lángolunk . . . Leírnám gyenge, óh de nem merem ! A sas merészen fényes napba néz, Ti voltatok e vakmerő sasok; A küzdelem szilaj viliarjain Tiétek fényt szabadságvágy adott; Itiadva tört előre a sereg, S az elnyomás álmos felhőiben Nem csüggedez, nem sorvacloz hazánk, Szabadság áldó karjain pihen! Ki lelte ezt ?! Nem kérdem, jól tudom! Munkátokon virult fel szép hazánk; Derűs homlokkal nézünk égbe ma, Akik előbb csak páriák valánJc! rólagos italmérési jogot, a midőn általa nagyobb haszonhoz remélt jönni. A zilált állami pénzviszonyok késztették őt erre a lépésre, s midőn — mint azt az uj ital mérési törvény is tanu- silja — a pénzügyi szempont más tekintetbe veendő érdekeket is felszinre engedett jutni, első dolga az volt, hogy ezen, a fogyasztó közönség által annyira megutált és gyűlölt jogot — a szükebb korlátok közé szorította. Az italmérési törvények egész konstrukeziója azt mutatja, hogy a kizárólagos italmérési jogosultság intézménye az eredeti tervtől eltérőleg, csakis később, midőn az uj italmérési jövedék szervezete már elkészült, lett abba beleillesztve. Tehát az egész csakis az ideiglenesség jellegével bir. Az államnak arra, hogy a kizárólagos italmérési jogosultságot igénybeveheti, az 1888. évi törvényben csakis 3 évre lett jog adva; s már az uj törvény létesítése alkalmával, mikor a kizárólagosság csakis a szeszre lett megengedve — s itt is csak néhány kivételes esetben — ezen intézménynek fentartása nagy erőkifejtésébe került a pénzügyi kormánynak. A kizárólagos italmérési jogosultság tartalma a tekintetben is módosult, hogy, mig ezelőtt a kizárólagos italmérési jogosultság bérbeadása esetén azon a területen, melyre a szerződés szólt, a szerződés tartama alatt egyedül a haszonbérlőnek volt joga a szeszes italok kimérése felett kizárólag rendelkezni, a pénzügyigazgatóság engedély-adási joga ott felfüggesztetett; addig most az italmérési engedély úgy a sörre és borra, valamint a szeszital-méréshez még az esetben is a pénzügyigazgatóságtól szerzendő be, ha a pálinkára nézve a kizárólagos italmérési jogosultság lett is bérbe adva. Oh légyen áldva minden kis fűszál, Amely e drága hantokon terem S ti hősök lássátok e nemzetet Virulni egy újabb évezreden! Lévay Mihály. A halálról. (Őszi gondolatok). Eljött ismét a halottak napja, a bús november elseje. A mikor az élők elzarándokolnak a halottak elzarándokolnak a halottak országába, virágot hintenek a sírokra, könyet a virágra; visszaemlékeznek azokra, a kiknek kihűlt a szivük, megfagyott az ajkuk, de a kik egykor velük voltak, együtt örültek az életnek, kaczagtak, sírtak és szerettek. Milyen furcsa is az élet! Hiszen csak tegnap volt az, mikor vidám kaczaját hallottuk annak, a kinek a sírjánál megállunk, hiszen tegnap még dobogott a szive, mosolygott az ajka. Ma itt fekszik hat lábbal a föld alatt, rajta a nyomasztó földtömeg, némán, merevül- ten, szemén és lelkén az örök, változatlan sötétséggel. És az a gondolat folytonosan agyunkba zsibong, hogy nekünk is ez lesz a sorsunk, lehet, hogy Lalán már holnap. Megbénítja lelkünket a halál gondolata ! Hát minek akkor ez az élet, ha csak addig tart, a meddig a szememmel egyet pillantok; hát minek örülök én a napsugárnak, ha a másik perezben már az örök sötétborul szememre ? — Isten, minek alkottál, ha az a sorsom, hogy vigasz nélkül, örökre elmúljak, hogy belőlem, a ki voltam, a ki agyamnak erejével, alkottam, a másik perezben ne legyen senki, semmi? — Hát nem vagyok én különb egy porszemnél, a melyet elsodor a. szél, hát nincs nekem nemesebb rendeltetésem, mint annak a falevélnek, mely elszárad, lehull és megsemmisül? Egy megsárgult levél esett le a fáról épen a lábaimhoz, egy összezsugorodott száraz falevél, melyet az őszi szél lerázott az ágról. Felveszem, mielőtt összcNálunk, -hol az italmérési-adó beszedési jogot megváltás útján a város szerezte meg, újévtől kezdve, a korcsmárosok, vendéglősök, italmérők, s átalában mindazok, a kik szeszes italok kimérésével fognak foglalkozni, italmérés illeték czimén a körülményekhez képest 75, 50, 40 frtot fognak fizetni. Ezen összegek csakis azon esetben emeltetnének, ha a kimérési vállalatok száma oly csekély volna, hogy városra nézve italmérési illeték czimén meghatározott minimális összeg elérhető nem volna. Ez az eset azonban aligha fog beállni. Előre láthatólag sokkal többen lesznek, a kik engedélyért folyamodnak, mint a hányán ilyet kapnak. Azoktól azonban, a kik az italmérési jog gyakorlatára eddig is jogosítva voltak, — a kimérések számának leszállítása czimén — engedélyt megtagadni nem lehet. Arról ugyan, hogy a város az italmérési- adó egyénenkénti megszabásának és beszedésének melyik módját szándékozik követni —egyelőre még nincs határozott tudomásunk; e tekintetben azonban az utasítás 117. §-a szerint következő utak állanak előtte : I. Hogy az egyes adókötelezettekkel saját italmérési adójuk összegére nézve megegyezik ; II. vagy az adóköteles vállalkozók által: a) kimért czikkek után időről-időre utólagosan, vagy b) a kimérésre beszerzett czikkek után eset- ről-esetre veti ki az adóösszeget, vagy végre III. az italmérési adókivető-bizottság által előre egy évre vettetik ki az italmérési-adó egyénenkint. Erre nézve különben hirdetményileg felhívást fog annak idején intézni az adóköteles felekhez a varos. törött volna és elgondolkozom felette hosszan, hosszan. Ez a levél még csak napokkal előbb is zöld volt, dús nedvével tele, szívta a napsugár hevét, élvezte az éltető világosságot. És most itt fekszik a tenyeremen, összezsugorodva, nedv nélkül, száraz bordái alig tartják össze a foszladozó, rostos szövetet. A világosság, a napsugár élvezete, az élet nincsen már benne, a végenyészet utolsó stádiumában van. Mi fog vele még történni? — Elporlad, összevegyül a földdel, lesz belőle föld, por. De hát megsemmisült-e egészen? Semmi-e az a csipetnyi por, mely belőle megmarad? — Nem. Az a csipetnyi por a földdel összevegyül, fel fog szívódni egy fába, annak éltető eleme lesz, elősegíti annak kivirágzását a jövő tavasszal. — A fa leveleket hajt, virágozni fog és vájjon ki tudja, annak az őszszel lehullott kis levélkének a földdel összevegyült pora nincs-e benne valamelyik kizöldült levélkében ? Benne van, benne kell lennie akár egy uj levélben, akár a virágban. Ott folytatja életét, a melyet ősszel elvett tőle a természet, más, lehet hogy ugyanolyan alakban, hogy majd a következő ősszel újra elveszítse azt és visszanyerje ismét az ujuló tavasszal. És igy megy ez folytonosan, elhervad és újra zöldül, meghal és feltámad. Örök metamorphosisnak van alávetve, de meg nem fog semmisülni soha. Hát ha ez a parányi kis levél meg nem semmisül, mely a teremtésnek csak egy parányi alkotása, — az ember, a ki a legnemesebb, legmagasabb alkotás a földön, megsemmisülhetne-e ? Ha az a parányi levél létét el nem veszíti, csak változik, más alakban él — az ember, ki a legnemesebb e földön, elmúljon a feltámadás gondolata nélkül ? Te nyomorult kis levél, a melyet két újammal összemorzsolok, te magasabb teremtmény volnál, mint én, te feltámadsz, én pedig megsemmisülök és nem lesz belőlem tovább semmi, semmi ? . . . Nem, nem lehet az. A te életed és elmúlásod felett gondolkodva, nyugtató hit éled a lelkemben, mely megvigasztal és felérni'!: a feltámadás, az újraszületés magasztos hite. Megfogok halni, de feltámadok és újra élek.
