Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-16 / 42. szám
tartja e két foglalkozásnál a hivataloskodást, no még a diplomát. A társadalomnak át kellene alakulnia és a régi idők szellemét levedleni, mert az a középkori felfogás már nem illik a mai kor kereteibe. A kormány megtette kötelességét és megszüntette a deficzitet. A tőkét nem vonja el többé természetes rendeltetésétől. Most a társadalmon a sor bebizonyítani, hogy a kormány ügyességétől teremtett helyzetet felhasználja saját érdekeinek fejlesztésére. Ipar és kereskedelmet teremteni most a legjobb alkalom. Béke is van és a népek zavarta- talanul élhetnek a gyümölcsöző munkának. Csak meg kell jelölni a munkát és felosztani a nép ezrei közt. Á „Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre.“ A mit lapunk múlt számában a hírek között fölemlítettünk, azt most az alább közlőit hivatalos jelentés folytán szomorúan kell közönségünk tudomására hoznunk, hogy a „ Vácz-vidéki egyetemi ifjak köreu az uj tanév beálltával megszűnt. Sajnos, hogy a tagok részvétlensége miatt e nemes hivatású kör, bármennyire óhajtották is ezt buzgó vezetői fentartani, életképességét elvesztette. Úgy látszik, hogy a régi tagok helyét olyanok foglalták el, kikben nem volt meg az a buzgalom, az a lelkesedés, kitartás, mely hevité az elődöket, a kik három év előtt e kör létesítésén fáradoztak s azt az elmúlt években virágzásban tartották. A „Vácz-vidéki egyetemi ifjak köré“-nek kettős czélja volt: egyrészről a Budapesten tartózkodó vácz- vidéki egyetemi ifjúságnak a tanév tartama alatt módot nyújtani az egymással való érintkezésre; köztük az összetartás szellemét fejleszteni; vita- és felolvasóestélyek által a tudományok iránti hajlamot fokozni; az önképzést elősegíteni és egymást anyagilag támogatni; másrészről pedig Vácznak es vidékének társadalmi életét az időnkint rendezendő estélyek, műkedvelői előadások és a hazafias mozgalmakban való részvétel által élénkíteni. S hogy az egyetemi ifjak köre mennyire felelt meg e nemes czéloknak, ismeretes előttünk, kik három éven át élénk figyelemmel kisértük működésüket. E lapok hasábjain minden egyes gyűlésükről hozott tudósításaink meggyőztek mindenkit arról, hogy a tagok az önképzés terén nemes versenyt fejtettek ki s nem egy pályanyertes, vagy dicséretet érdemelt költemény vagy prózai dolgozat jelent meg lapunkban a kör tagjaitól, mely élvezetes olvasmányul szolgált. Városunk társadalmi életében pedig határozottan jelentékeny tényezőként szerepelt e három év alatt a „Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre“. Többször rendezett sikerült hangversenyeket, felolvasó és szavalati estélyeket, bálokat; a hazafias ünnepélyek alkalmával pedig a főszerep mindig neki jutott. De most mind ennek vége. Elérte e kört és azon fátum, mely edd igeié úgyszólván minden váczi dolgot tönkre tett: a lethargia. A szünidői bizottság folyó hó 5-én dr. Tragor Ignácz elnöklete alatt Budapesten tartott ülésén mondotta ki a feloszlató határozatot. Az ifjúsági kör régi, buzgó tagjai elszóródtak ; az újabb nemzedék pedig oly kevés érdeklődést mutatott a kör iránt, hogy az érdeklődés hiánya miatt még az alakuló gyűlést sem lehetett megtartani. A szünidei elnök az alakuló gyűlést két ízben összehívta; de mindannyiszor eredménytelenül. Ennél fogva dr. Tragor Ignácz szünidei elnök és Gegus Dániel jegyző, mint a kör legrégibb és alapitó A tágas hintó végigröhögött az úton. Férj és feleség szótlanul ültek egymás mellett. Margit ledobta magáról a prémes felöltőt; melege volt a hintó rekeszében. Aztán lebocsátotta a hintó ablakát. — Margit meghütöd magad! — Oh csak hagyja! — De . . . — Ne bántsa önt az! Balog reszketett, de mikor látta, hogy Margitot köhögési roham fogja el, felhúzta a hintó ablakát s mint egy kődarab hullott vissza a hintó sarkába. Elvonult előtte életének képe . . . Fáradalmas munkával gyűjtött vagyont s pénzen akart venni boldogságot. Meglátta Margitot, a kinek szépsége napsugár volt. Nemsokára neki ragyogott ez a napsugár. Szerette jobban, mint az igazi nap sugarát és Margit nem szerette őt . . . Hazaértek ... A kastély még fénylett. Négy szolga volt ébren. Margitot lakosztályába kisérték.- Rosszul van ön ? Kérdé tőle a férj. — Öli nem ! Nagyon jól érzem magam — szólt az asszony s kaczagni akart, de kaczaját fojtó, görcsös köhögés némitotta el. — Orvost!! . . . kiáltott Balog. — Nem kell — felelt a nő s lerogyott a pam- lagra. A napsugár beragyogott az ablakon. A másik napsugár ott feküdt a hófehér ágyon ... A láz elvette eszméletét. — Oh igen, szeretem önt, mondá lázálmában . . . Hiába néz rám olyan haragosan ő. Szeretem, szeretlek . . . Nagyon . . . Balog ezalatt tanácskozott az orvosokkal. Mentsék meg! - szólt kétségbeesve . .. Hadd szeresse azt a másikat, csak éljen az én egyetlen napsugaram ! tagjai jegyzőkönyvet vettek fel a másodízben egybehívott gyűlés eredménytelenségéről, melyben a kör feloszlását ténynyé váltnak nyivánitják. A kör feloszlásáról szóló jegyzőkönyvet itt közöljük: Jegyzőkönyv, felvétetett 1892. év október 5-én esti 10'/2 órakor a Báthory kávéházi helyiségben. Jelen voltak: Tragor Ignácz és Gegus Dániel. Szünidei elnök sajnálattal látja, hogy a kör tagjai teljes közönynyel viseltetnek a kör érdekei irányában, a mennyiben már másod Ízben nem jelennek meg a lapokban közzé tett alakuló ülésre. Tekintettel erre, de számba véve azt is, hogy a kör — éppen tagjai részvétlensége folytán — már az előző évben is csak vegetált s léte egyáltalában nincs biztosítva : elérkezettnek látja az időt arra, hogy a kör feloszlatása kimondassák; miért is erre nézve megteszi indítványát. Ez indítvány —- minthogy jelen körülmények között a kör egyáltalában nem élhet meg — teljesen indokolt lévén, jelenlévők, mint a kör legrégibb s alapitó tagjai, kimondják, hogy a mai összejövetel a közgyűlés erejével bir s mint ilyen a kör feloszlatását ténynyé váltnak mondja ki. Ennek folytán határozzák a következőket: A kör meglevő vagyona (10—12 frt) a váczi „Szent Vincze“ jótékony egyesületnek adatik. A kör levéltára a váczi muzeum tulajdonába bocsátta- tik, mely is addig őrizze, inig esetleg a most feloszlatott kör újra fel nem támad, a mikor annak újra kiadandó lesz. Ezen határozatok után jelenlévők mély sajnálattal emlékeznek meg az egykor virágzó kis körről, mely a részvétlenség miatt immár feloszlott s azzal a reménynyel vesznek tőle búcsút, hogy egykor újra találkozni fognak vele, mint virágzó kis körrel, a mikor már nem mint tagok, de mint pártfogók újra előmozdíthatják annak érdekeit, a melyet mindig, mindenkor, tehetségükhöz képest, előmozdítani törekedtek. Isten velünk ! Budapest, 1892. évi október 6. Tragor Ignácz, Gegus Dániel, jogtudor és ügyvédjelölt, joghallgató, egy évi h. huszár-önkéntes, a jegyzőkönyv vezetője, mint a kör sz. i. elnöke. CSARNOK. Az operaszövegekröl. Irta: Uil©szeg-1x37- _Á.rpácL. Az operaszöveg bázisa a megalkotandó operának, mert az inspirálja, feltéve ha megfelel a követelményeknek, a zeneköltőt és tettre sarkalja vagyis a komponálásra buzdítja. Nagyon helytelen és balfelfogásból eredő azon nézet, hogy a zene előbb komponáltassék meg és arra húzzuk reá a szöveget; ily esetben a zene sohasem fogja azon hatást előidézni, melyet a szöveg tényleg kifejez, mert nem annak behatása alatt jött létre. Tény, hogy csakis a jó szöveg képes a zeneköltőt maradandó becsű mű megírására sarkalni, ámbár találunk példát az ellenkezőre is, a mennyiben akárhány silány szövegre is remek zene Íratott. Szinte bámulnunk kell, hogy sokszor mily összefüggéstől cn és minden érdekesebb és hatásos mozzanatot nélkülöző szövegeket zenésitenek meg a legkiválóbb zeneköltők ; pedig ha a szöveg rossz, az operaiétele tönkre van téve, hacsak a zene nem áll oly magas színvonalon, hogy nem a szöveg, de a zene tartja fenn a művet. Sok különben kiváló tehetség épen ezen módon — A tudomány nem ad föl semmi lehetségest — szólt az egyik tudós orvos s a másik kettő helyeslőleg bólintott. A nap fenn volt az égen. A napsugár eltűnt a földről. Balog ott térdelt a szép halott ágyánál. Sirt, könye megáztatta az ágy selymét. Egy szolga nesztelenül közeledett. Ezüst tálezán levelet hozott. A levél a boldogult nevére volt czimezve. Balog átvette a levelet; a szolga távozott. A levél finom boritékán vékony, de férfias vonal sokkal volt megírva a czim. A boríték felső sarkában festő paleta s ecset volt. Balog mindjárt tudta, hogy a levél kitől jött. A nagy, erős ember egész tagjában reszketett. Szét akarta tépni a borítékot, de szeme megtelt könynyel s újra térdre rogyott az ágy előtt. A levelet aztán a halott dermedt ujjai közé tette. Itt van. — Olvasd el ! Az a másik küldötte ! Fél óra múlva belépett Balog öcscse. — Bátyám ! — Te vagy Lajos ! Vigasztalódjál! így talán jobb ! Mért éppen a legfényesebb napsugár szűnik meg világítani! Omega. A malmok kora. Közli: IBergfl Sázn-dor szab. irodája. Budapest, Andrássy-űt 30. / malmok oly idősek, hogy nehéz megállapítani, ki és hol találta fel azokat. Kövessük a régi görögök hagyományait, melyek szerint a malmok feltalálójaként Lelesz spártai királynak My 1 es nevű fia szerepel. A régi rómaiak Pilumnus istenüknek, Picumnus fivérének tu(ajdonitják e találmányt. Hogy azonban már a legrégibb időben léteztek malmok, azt bizonyossá teszi azon tény, melyet Mózes beszél el, hogy Ábrahám szenved hajótörést, nem tud jó szöveghez jutni és tehetsége nem érvényesülhet; pedig ez fontos és a sikere feltétlenül kiható körülmény. Legtöbb esetben maga a zeneköltő sem tudja .nmgitélni a szöveg értékét s innen van, hogy sokszor a legsilányabb művekre is remek zenét komponáltak a zeneköltők, mert az igazi, hivatott tehetség, még a hatástalan és semmitmondó szövegre is tud maradandó becsű zenét Írni. Legnagyobb veszélylyel jár a regényekből vett operaszövegeknek megírása, mert mint regény rendkívül hatásos lehet, de operaszövegnek esetleg nem alkalmas, és különösen, ha oly iró végzi e munkát, ki ‘ a színpad titkaival és a zene jelentőségével nincsen tisztában. Hogy valaki jó operaszöveget írhasson, mely a tárgy érdekessége és a színpadi hatások kiaknázása mellett a zeneköltőnek is tág tért nyújt tehetségének érvényesítésére, alapos zenei képzettséggel kell bírnia és a színpadot még annál is alaposabban kell ismernie. Leghelyesebb volna, ha a zeneköltő maga Írná meg szövegét, mint Wagner Richárd tette, mert a zeneköltő maga ismeri legjobban saját tehetségét s tudja . azon módozatokat, melyek alapján az legjobban érvényesülhet ; azonban kevés azon zeneköltők száma, kik egyszersmind oly magas irodalmi színvonalon állanak, . mint a milyen a zenei képzettségük, hogy szöveg megírására is képesek. Ily esetben is azonban mindig kétes a hatás, mert ha a szöveg gyenge és a zene jó nagy megfordítva, minkettő hiba, csakis ha jó úgy a í szöveg mint a zene, akkor számíthat az illető feltétlen elismerésre. Hogy minő legyen az operaszöveg, azt bajos volna minden részletében megmagyarázni és azon- ■ kívül oly sok körülmény veendő figyelembe a szöveg tárgya és jellegéhez képest, hogy erre nézve határozott szabályokat felállítani nem lehet, mert még ha szabályokat fel is állíthatnánk, mivel nincsen szabály kivétel nélkül, sok esetben épen a szabályellenességek A gyakorolhatnák a legnagyobb hatást, a körülmények közrejátszásából kifolyólag és meg volna döntve a theoria. Az operaszövegirónak a színpad titkaiban rendkívül otthonosnak kell lennie és ehhez mérten a zeneköltő alkotóerejének növeléséhez a szövegnek minden tekintetben kifogástalan megírása által hozzájárulni és odatörekedni, hogy a zeneköltő a legjobbat és leghatásosabbat produkálhassa. Az operaszöveg megírásánál rendkívül fontos ténykörülmény, hogy a mű fokozatosan emelkedjék, mint 1 p. o., ha az opera három felvonásból áll, úgy a sző- ü vég-, mint a zenének kezdettől fogva folytonosan emelkednie kell. Legfontosabb azonban, hogy az első és utolsó felvonás legyen a leghatásosabb, „végén csattan az ostor,“ mert az első felvonás alatt az érdeklődés felköltetik, a második azonban, ha csak egy-két jó számot tart Imaz, az érdeklődést legalább fenn képes - tartani, mig az utolsó az érdeklődést a legmagasabb fokra felcsigázza. Legnagyobb hiba, ha már az első felvonás hatástalan, mert akkor a mű iránti érdeklődés csorbát szenvedett és nem tekintünk többé azon 10 érdeklődéssel a mű további menete felé, mint a milyennel a várakozás pillanatában és ez sokszor eldönti a mű sorát. Vannak az operaszövegek megírása alkalmakor oly kényes momentumok, melyekre nézve a szövegíró kételyben van, mivel a szituáczió oly különös, melyet csakis a színpadi előadás tud megdönteni. Ily esetekben nagyon helyes a szövegnek és ehhez képest a zenének is a próbák alkalmakor módosítása és a szükségtelen feleslegek vagy hatástalan részek kiküszöbölése. Sok >fiv esetben ily hibák csakis az előadás után tűnnek fel és > a szöveg lényeges átdolgozását teszik szükségessé, ha a műnek a műsoron maradását biztosítani akarják. Ha végig tekintünk az operaszövegek hosszú sorozatán határozott előnyt kell adnunk a „Scribe“-féle méi szövegeknek, melyek oly kifogástalan életfrissességgel és alapos színpadi ismerettel vannak megírva, hogy Meyerbeert nem csoda, ha oly nagyszerű művek meg- feleségénél, Sáránál kalácsot sütött vendégei számára a legfinomabb lisztből ; valamint az,_ hogy midőn tob Sámson fogolyként a filiszteusok kezeibe került, kényszeri ttetett a malmot hajtani. Mielőtt a kövek alkalmazva lettek, helyettük mozsarat használtak. Ebben megtörték a gabonát és j j aztán megszitálták. A gabonaszem lisztté való változ- soil tatásának legegyszerűbb módja — mint Plinius be- -ad széli — Numa király alatt a rómaiaknál csakhamai .;n más processusokkal egészittetett ki. E processus módszere a következő volt: mielőtt a gabona megtöretett, vagy megzuzatott, azt megpirították, hogy hüvelyéből könnyebben elválasztható és a mozsárban megtörhető legyen; a további lisztté való megmunkálás ugyanczei módon következett. A rómaiak csak egyetlen fajtájú süteményt tudtak e liszből készíteni, mely nem feleli . j meg a mi fogalmunk szerinti kenyérnek, minthogy í pirított liszt nem volt erjeszthető. Az etruszkoknál, egy népnél, mely Itáliában te- lepedett meg, a mozsarak hengerszerű alakot vette! föl; a mozsár belseje és feneke barázdákkal voltai ellátva, épugy a törők, melyek alul erős bunkóban végződtek. A berendezés ezen neméből következtethető, hogy e bunkónak a mozsárfenék közepe felé való visszalépésével a törő talajsikja körsikká változik át. A szerkezet és művelet egyszerű módjából fejlődtek ki a malmok fokról-fokra. Ami a malmokat üzemük szempontjából illeti, az első malmok kézimalmok voltak, főleg a keleten használtattak, ahol ezek egészen a mai napig fenntartották magukat. Ezek két malomkőből: a futó- és az alapkőből állottak A hajtásra nőket, rabszolgákat és gonosztevőket használtak. A polgárosodás haladásával a leggazdagabbtól a legszegényebbig naponkint mindenki készített lisztet és kenyeret; és Mózes elrendelte, hogy a malom ne legyen zálogtárgyként adósság fejében lefoglalható. A Pompejiben eszközöli ásatások alkalmával a régi rómaiaknál használt malmok talál-