Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-09-25 / 39. szám

Városi és vidék hiirek.

koclva, zúgtak, morogtak, később, midőn a hold megtelt s teljes erejében volt, fényével elárasztotta a tavat, a felett uralkodott és annak habjai örömükben enye- legtek és játszadoztak.

így vagyunk, t. uraim az eszmékkel is, mikor a közönség legnagyobb része kétkedve fogadja, ellenzi, vagy semmibe se veszi, a hívek serege mégis kicsiny, csak később, midőn az eszme, a benne rejlő erőnél, fogva tért nyer, buzdít, lelkesít és hódit, serege szaporodik és ép úgy, mint a telt hold a tavat az eszme a közönséget uralja, azt fogva tartja.

így volt Kossuth Lajos azon korszakot alkotó eszmékkel is, a melyeket neki 48-ban megvalósítani sikerült. Eleinte hiába küzdött a népgyüléseken, újságában, az alsó házban, a felső ház ellene volt, törekvései hajótörést szenvedtek.

Csak később, midőn népszerűsége nőtt ékesszólása a közönséget megvásárolta, akkor bírta erélyére emelni, törvényvbe iktatni a 48-as eszméket.

Hogy milyen hatalmas volt befolyása, mennyire uralkodott hazafiúi szeretete és szónoki képessége által a törvényhozói testület felett, legjobban jellemző azon jelenet, a midőn a nemzettől, a lázongó nemzetiségek ellen 200.000 honvédet kért. Nyáry Pál és az alsóház nagy része ellene volt s ime alig fejezte be Kossuth beszédét, Nyáry volt az, a ki kezét mintegy esküre emelve, lelkesülten azt kiáltá: elfogadjuk és vele együtt az egész alsóház egyhangúlag elfogadta Kossuth indítványát.

Kossuth 1848-ban márczius 23-tól április 11-ig megalkotta a mai Magyarország alapját. Ezen néhány hét alatt lett törvény a népképviseleti rendszer, a jobbágy, jogegyenlőség, az ősiség eltörlése, Erdély uniója, a sajtószabadság és az alapvető törvények egész sorozata; olyan törvények, a melyeknek megalkotása más körülmények között több nemzedéken át húzódott volna. — És mindez sikerült Kossuth Lajos lángeszének, vasakaratának és bölcsességének. Ezen működéséről maga Deák Ferencz azt mondta: hogy örök hálával tartozik Kossuthnak a nemzet és emléke megmarad mig ez ország lesz a földön.

S ezen szellem óriás, a ki milliók élete és vagyona felett rendelkezett, a ki Magyarország kormányzója volt, ma elhagyva, forrón szeretett hazájától távol, idegen földön mindennapi munkájával keresi kenyerét. Most is él hazájának, dolgozik iratain, a melyből ha- zafiságot tanulhatunk, dolgozik, megmutatandó a mai Magyarországnak, hogy a hazafiúi szereteten kívül a becsületes munka az, a mely az embert nemesíti, a mely a polgárt feladata magaslatára emeli. — Hazánk ezen legnagyobb élő fiára emelem poharamat. Éljen Kossuth Lajos!!!“

Heiser Béla beszéde nagy hatást keltett.

Az ünneplő közönség is hódolva azon ismert közmondásnak, hogy végén csattan az ostor hangosan adott kifejezést azon óhajának, hogy dr. Freysinger Lajost a váczi szónokok királyát hallani óhajtja^ ki engedve a közóhajnak gyönyörű nyelvezetű s ékes szólással telt beszédében, azon állapotot fejtegette, hogy alig pár hó előtt a nemzet loyalitásának adott fényes bizonyítékot, most pedig azon legnagyobb hazafit dicsőíti, ki Magyarország alkotmányának talpkövét rakta le.

Beszéde csupa életbölcsesség volt s a közönség nagy figyelemmel hallgatta végig, s gyakran adott arról kife jezést, hogy a szónokkal együtt érez.

A társaság 11 óra után oszlott szét.

= Uj püspök. Dr. Virter Lajos, váczi nagyprépost, püspöki helynök, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, mint lapunk zártakor értesülünk, zacuhni választott püspökké neveztetett ki. E kitüntetés hirét bizonyára a legőszintébb örömmel fogadja a város összes lakossága, mert a szivjóságáról általában ismert uj püspök úr mindenki őszinte szeretetét és tiszteletét bírja. Fogadja ő méltósága részünkről is legmélyebb üdvözletünket! Ad multos nnnos!

= A székesegyházban múlt pénteken, mint kegyelmes főpásztorunk püspökké szenteltetése évforduló napján, ünnepélyes istentisztelet volt, melyen résztvett a papság, az összes tanintézetek ifjúsága a tanári és tanítói karral, s szépszámú közönség. Az ünnepélyes nagymisét Spóner József apátkanonok végezte.

— Esküvő. JBodó Kálmán naszódi főszolgabíró, f. hó 12-én lépett házasságra a hétkápolnában Za- csovits Antónia kisasszonynyal, Zacsovits Lipót leányával. Az esketési szertartást dr. Czettler Antal kanonok-plébános végezte, ki az uj párhoz szép beszédet intézett.

= Eljegyzés. Zattko Rezső romhányi körjegyző múlt szerdán váltott jegyet Barna Mariska kisasszonynyal, dr. Virter Lajos nagyprépost unokahugával. Fogadják legőszintébb jókivánatainkat.

= Kérelem. A jótékony sz. Vincze egylet elnökségétől vettük a következő sorokat, melyéknek szives készséggel adunk helyet: Ismeretes városunk m. t. lakossága előtt egyletünk tevékenysége, melyet nagyszámú háziszegényeink ruhaneműek tekintetében is igénybe vesznek, egyébkor is de különösen tél idején. Miért is már most, mielőbb a sürgősebb segélyezés ideje elkövetkeznék, legyen szabad nagylelkű pártfogóinkhoz azon kérelemmel fordulnunk, hogy használt és bármennyire elkopott ruhafélék, lábbeli, fehérnemű, felső ruha stb. beküldésével egyletünk tevékenységét előmozdítani kegyeskedjenek. Alig van ház, melynél ily ruhafélék időnkint ne akadnának, ezeket kérjük. A szegények részére szánt csomagot kérjük az egylet elnökéhez (Kanda István kanonok), akár a felső plébániára, akár Sztrécskó János ruhatároshoz beküldeni. Kérésünket megújítva teljes tisztelettel A sz. Vincze egylet elnöksége.

== Eljegyzés. Kovács Sándor, a helybeli szövő- és kötőgyár részvénytársaság raktárnoka f. hó 24-én eljegyezte Schmirek Berta kisasszonyt Várpalotáról.

— Köszönet. A sz. Vincze-egylet czéljaira újabban a következő kegyes adományok folátak be: Péts Sándor úrtól 2 frt, továbbá a perselyekben: Meiszner Rudolf kereskedésében 1 frt 60 kr., Kátay Ferencz lakásán 1 frt, Blázsovits J. czukrászdájában 1 frt, Steiner Ignácz vendéglőjében 72 kr., Mayer Sándor könyvkereskedésében 38 kr. Mely kegyes adományokért hálás köszönetét mond az Egylet 184. r. gyűlése.

— Felülvizsgálat. A felsővárosi plebánia-tem- plom javítási és megújítási munkálatai felett, melyek püspökünk ő nagyméltósága atyai gondoskodása folytán vétettek foganatba s nemrég nyertek befejezést, pár nap előtt ejtették meg a felülvizsgálatot, mely után Bachmann Károly építész részére a költség utolsó részlete is kiutalványozva lön. Mint értesülünk, az egész munkálat összesen 3856 frtba került.

= Regálé tárgyalások. Az italmérési és fogyasztási adó újabb bérbeadása f. évi október 6-án

('teljes alakja daczára, Margitot, a serdülő leányt s 3iv szerelmét, majd kétségbeesését és megőrülését kilő műérzékkel tette láthatóvá; mennybemenetele télién megérdemlett volt.

Csütörtökön másodszor adták a „Bolondok házát“ :p közönség előtt, zajos hatással.

Lapunk szombaton délután záródván, a „Szép ;zony“-ról és a „Pajkos diákok“-ról jövő számunkon referálunk. jj:.

A polgármester és a városi tisztviselők.

Gajáry Géza polgármester a napokban a követ- lő rendeletet bocsájtotta ki a városi tisztviselőkhöz:

Szükségesnek találom az összes vároű tisztviselő lkat, valamint a segéd- és kezelőszemélyzet tagjait figyelmeztetni, hogy a mennyiben a legnagyobb saj- latomra ismételten azt kell szomorúan tapasztalnom, gy többen és a mi példaadásra épen nem alkalmas az alantasok kötelességtudására legkevésbé sem lehet ékony hatással — épen a magasabb állású tisztvi- ő urak a hivatalos órákat nem tartják be pontosan nemcsak, hogy hivatalukba botrányosan későn értnek, hanem egy órával is hamarább, mint gedélyezett, távoznak, de sőt egész fél napokat is Ütöm és engedelmem nélkül okadatolatlanul mulasz- aak s a hivatalból távol maradnak; ennélfogva ezen •hetlen állapotnak véget vetendő, midőn mindenkit hivatalos óráknak legpontosabb betartására, a hiva- oéli engedelmességre és a legszorgalmasabb becsü- es munkára most utoljára s ezen úton és ezen alak- n figyelmeztetek azzal, hogy a hivatalban jelenlétüket mtúl igen gyakran és személyesen fogom ellenőrizni nagamnak erről meggyőződést szerezni, ugyanakkor älentem azt is, hogy a ki ellen akár ezen, akár bár- :ly más tekintetében a mai naptól kezdve a legki- )b panasz merül fel, avagy kifogásom leend, azt az 56. évi XXII. t.-cz. 105. §-ában nyert jogom alapján aéletet nem ismerő szigorral fogom megbírságolni, így nagyobbfokú vétség esetén a fegyelmi vizsgá- ot megindítani, azon 5 tisztviselő urat pedig, a kik m tekintetben közvetlenül csak megyei alispán úr al bírságolhatok, az ellenük felmerülhető — azon- í általam nem remélt — esetben szigorú megbirsá- tatás, avagy fegyelmi eljárás végett az illetékes beken feljelenteni kötelességemnek tudandom.

Mindezeknél fogva jelen határozatomat az összes ’ősi tisztviselő uraknak s a segéd- és kezelőszemély- i tagoknak is vétiv mellett kikézbesittetni rendelem.

Kossuth bankett.

A város polgárságának nagy zöme Kossuth Lajos deletére f. hó 18-án este 8 órakor a lőházban társas :sorát rendezett. A mely, mint tudósítónk írja, követ- űképen folyt le.

A beszélők sorát Gajáry Géza nyitotta meg ki ís felköszöntőjében a királyra ürítette poharát.

Utána dr. Csámji János emelkedett fel, ki a nagy ohoz illően hazafias árral telve, s lelkesedéssel ssuth Lajos nagy hazánkfiát dicsőítette. Beszédét a :önség hazafias lelkesedéssel hallgatta. Ezután Reiser a emelt szót s tudósítónk buzgósága folytán sike- t beszédét szó szerint megszerezni s azt a követükben van szerencsénk közölni :

„Heine, az ifjú Németország legnagyobb költője, szországi utazásából leírja, hogy a holdat, mig ki- ly volt, a tó nem tűrte meg hátán, habjai által -oda lett dobva s a tó hullámai, mintegy méltatlan■ hónapig rejtegettek, mígnem magam mentem új yát s új foglalkozást keresni.

— így tartott ez egy teljes esztendeig, mígnem

alkalommal valami jó hazafi nyomomra iparkodott

etni üldözőimet. Ámde jó szellemem ekkor is meg- ntett és nem csekély veszedelmek közt kerültem e getegbe, hol később tanyát alkottam magamnak. ’ napig gyümölcscsel és gyökerekkel tengettem éleiét, midőn egy reggel erősebb zörej tett figyelmessé, pillantok és egy angyalarczú fiatal leány állt ijedten vetlen közelemben, a ki nem tudta hirtelenében, ty szaladjon-e tőlem, vagy pedig sorsára bízza magát, rt biztosra vehette, hogy valami rablóval van dolga, :Í pihenni jött ide véres munkája után. S miért ne hetett volna annak ? Hiszen arczomat megszaggatta űrva tövis, ruhámat széttépték a száraz faágak s a »maradt foszlányokkal kénye kedve szerint bánhaa hűvös északi szél. Fölkeltem tehát s illedelmes, g kérő hangon igy szólítottam meg :

— Mit keres drága gyermek?

— A leány lesüti égkék szemeit s ijedtében úgy íegett, mint a szellőtől ringatott nyárfa levél.

— Ne féljen tőlem — biztatgatám — hiszen lássa jó ember vagyok, egy szerencsétlen sors üldözött, napok óta bolyongok e sűrűségben a nélkül, hogy k emberi nyomokra is akadhattam volna!

— Gyógy fű vet keresek beteg atyámnak — vála- It a leány. — Mert itt e közeli kis tanyán lakunk,

édes apám élet és halál között lebeg s nincs orvos, cs ember itt közelben, a ki kívülem csak egy pohár itő italt is adhatna neki. Ha akarja uram, én elveim hozzá, mert jól fog neki esni, ha megvigasztalja Én már kifogytam a vigaszból s bár éjjel-nappal asztok, nincs többé számára mentség!

— Valami különös érzés nyilallott át telkemen; j.ri, minőt, csak akkor érzünk, ha ilyen tüzesen égő nekbe tekintünk, melyek gyújtanak és bilincselnek szerre. Érzéseimet azonban eltitkolám s szó nélkül ettem a gyermeket, ki mint valami kis őzike, köny- den szőkdelt szikláról-szikIára s kinek csengő sza- x viszhangzott az egész rengeteg s még a madarak kíváncsian dugták ki fejüket, hogy eldaloljanak -egy bús nótát az ő kedves királynéjuk tiszteletére.

— Bennt valánk. Vidám kinézésű, egyszerű szobácskába vezetett, hol egy pár vadászfegyver, vadászképek s néhány régi, de tiszta bútordarab tették a szoba összes díszét. Belülről halk nyöszörgés, egy pár mély sóhaj hallatszott s azonnal tisztában voltam, hogy itt nagy beteggel állok szemben.

— Illedelmesen, levett süveggel közeledtem a beteg ágyához és halkan köszöntöttem, nehogy meg- ijeszsze torzomborz kinézésem.

— Az öreg mereven tekintett reám s mint aki nem jót sejt, idegesen terjesztette felém remegő karjait, mintegy védelmül a netáni támadás ellen. Majd meg egyszerre merően mellemnek szegezi tekintetét s oly kutatólag, oly kétségbeejtőleg mozgolódott, hogy önkénytelenül is keblemre tekintettem. Ekkor vettem észre, hogy ingem szintén foszlányokra szaggatták az irgalmatlan tövisek és csupasz nyakamon egy kis kereszt látható.

— Drága kereszt volt ez édes fiam! Kincs, melyet megfizetni nem lehet; ereklye, melynek mély titkáról csak annyit tudék, annyit mondottak nevelő szüleim, kik már szintén a föld alatt pihennek, hogy mikor oltalmuk alá vettek az éhenhalás elől, nyakamban találták s úgy őrizték, mint legdrágább kincsüket. Ez volt az, mely minden veszélyből kiszabadított; ennek köszönhetem, hogy a legsűrűbb golyózápor közepeit is ép és sérthetetlen maradtam; s mikor kínos életemet önkezemmel akartam kioltani, szinte éreztem varázserejét, mely megbűvölt, s lebilincselte kezemet és lábamat. Ha szerelmem egén egy-egy vészes főlleg húzódott végig, összetett kezeim közt tartva oly áhítattal tudtam imádkozni, hogy lelkem egy pillanatra a menyországba szállt!

— De miért nézte az agg beteg oly merően ? Miért lett oly idegessé, mikor mellemen önkénytelenül összehúztam a foszlányokat? Talán azt hiszi, hogy ennek az örve alatt lopom meg a családok boldogságát és kincseit? Talán a fanatizált ál tatónak néz, a ki ily kényes mezben téritgetem a tévelygőket?

—• Különös egy ember — gondolám? — Halkan újra köszöntöttem tehát és bocsánatot kértem, hogy hajlékába lépni merészkedtem.

— Bujdosó vagyok — mondám — aki küzdöttem

a haza szabadságáért, de most száműzve vagyok arról a földről, mely nevelt és táplált. Nevem Bérezi Aladár s talán hallotta valamikor emlegetni e nevet, mely a köztéren is sok becsületet szerzett e háznak. Ne taszítson ki tehát hajlékából, s legalább egy éjszakára fogadjon el, hogy ne kelljen ismét a vadakkal egy tanyán laknom!

— Az öreg nagy nehezen megfordult ágyában, s alig hallhatólag susogta: Jer közelebb jó vitéz! Látod szemeim már üvegesek, füleim lassan fölmondják a szolgálatot. Ott állok a sir szélén, honnan visszatérnem már lehetetlen. Mondd tehát még egyszer nevedet, s talán emlékezni fogok valamire !

— Bérezi Aladár!

— Aladár! — kiált az öreg rémülten. Bontsd szét újra kebledet! Oh az én öreg szemeim alig csaltak! Mutasd meg azt a kis keresztet! Mutasd meg édes gyermekem !

— Nem tudtam elgondolni, mi történik velem, [s azt hittem, hogy álmodok mikor ily hoszú idő után- most hallom újra a szót! édes gyermekem! — Szó nélkül emeltem ki tehát, s átnyujtám az öregnek.

— Nincs iró, ki le tudná Írni az örömet, nincs festő, ki le ne tudná fegteni a jelenetet, a mi erre következett. A kis keresztet keblére szorította, azután csókokkal és kényekkel árasztota el. Majd meg vége- rölködéssel regadta meg karomat, s csókolt, sirt, és egyre csak azt susogta: fiam! egyetlen gyermekem! Tehát mégsem haltam meg a nélkül, hogy újra meg ne láthassalak ! Jer — keblemre és zokogj! örülj, mert én vagyok a te atyád, s te az én elveszett gyermekem!

— Néma csend következett. Három lény imádkozott magában három ember szemében csillogott a drága gyöngy, mely az öröm és meglepetés könyéből termett. Mily érzelem! Száműzött és haldokló ! Mindketten ott álltunk a sir szélén, s mindkettőnk keblét az a boldogtalan érzet töltötte el: miért is kell hát meghalni akkor, mikor az apa fiút, s a gyermek atyát talált!

— De végre is legyőzte fölindulását a szenvedő apa, s ágya mellé ültetett. Majd oda szólítván a meglepetéstől remegő leányt is, igy kezdő beszélni;