Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-08-21 / 34. szám

XIV. évfolyam.

34. szám.

Vácz, 1892. angnsztus 21.

KEÓFI5KETKSI Á (IS fc : negyed évre I frt *50 kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára: lO kr.

(apliató : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.)

skkkkknktőskg b-:s keadoiii vatae:

Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza.

Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

HIRDETÉSEK :

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

X .v i I t-t é r : sora.........................................................30 kr

Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr.

Szent István napjan.

Nemzeti ünnepeknek az a közös vonásuk, togy mellőzve a szertartásos formákat, az egész íemzet ünnepe gyanánt szerepelnek. Szent István lapja is a nemzeti ünnepek közé tartozik és bár i katholiczismus egyik leghősiesebb előharezosa /olt a király, kinek emlékét e napon ünnepeljük, négis távol áll a felekezetiség jellegétől ez a nap, nely minden magyar embert arra emlékeztet, logy a nemzet első koronás királya, Szent István volt az, a ki a kulturális haladás alapját megvetette e hazában.

Szent István királyt egy eszme lelkesítette, szélül tűzvén ki magának Magyarország állami is nemzeti konszolidáczióját. És ezt a czélt el s érte. Az ő uralkodása alatt lépett Magyarország imaz európai népcsaládok közé, kik államot képezve a czivilizáczió menhelyévé lettek.

Európának szüksége volt Magyarország államiságára, mert ezzel erős gátat épitett a telet barbár népeinek beözönlése ellen. Magyar- Drszág évszázadokon át liiven teljesitette ezt az európai missziót és ezzel nagy érdemeket szerzett magának a czivilizáczió terjesztése körül.

De a mellett, hogy európai feladatot kellett megoldania, saját népe haladásáról is gondoskodott. Szent István király áldásos uralkodása alatt őnek megalapítva azok az intézmények, melyek i további fejlődés kiindulási pontjai lettek. És a mai emelkedett helyzetet, melyet mi az európai népek közt elfoglalunk, első sorban azoknak az intézményeknek köszönhetjük, melyek Szent

István teremtő erejének köszönhetik létüket. És midőn a magyar nép e napon ezrivel zarándokol a fővárosba, a szent király emlékének megünneplésére, akkor ebben olyan hazafias tényt látunk, mely biztosítékot nyújt az iránt, hogy a magyar nép a kegyelet érzelmeit soha sem fogja szem elől téveszteni és hogy méltán számíthat nemzetének örök hálájára, a ki a nemzet jótevője volt.

A budai vártemplomban, a hol Szent István napján az ország minden vidékéről megjelennek a honfiak, isteni tisztelet lesz és ima száll majd az éghez ezrek ajkáról, dicsőítve a nagy királyt, a ki Magyarország államiságát megállapitá. Az a kéz, a melyet a templomban őriznek és a melyet a nép riadó lelkesedése közt az ország főpapja az ünnepi diszmenetben körülhordoz, sok jót tett az országnak. A dicső kar megküzdött a nehézségekkel, melyek eléje tornyosultak. De végre mégis győzött e kar és még ma is élvezzük az akkori diadalok gyümölcsét.

Magyarország népe leborul nagy királyának dicső emléke előtt és hálával gondol az ősök küzdelmeire, a kik vérükkel szerezték meg a diadalt, melyet a czivilizáczió aratott a szellemi sötétség fölött.

Szent István ünnepe e diadalnak emléknapja és azért nélkülözi a felekezeti jelleg kizárólagosságát. Szent István napja nemcsak katho- likus, hanem nemzeti ünnep, melyet minden magyar ember tartozik hazafiason megülni.

Löegyleti közgyűlés.

Városunk legrégibb egylete, — a jövő évben lesz kerek száz éves — f. hó 16-án tartotta ez évi rendes közgyűlését dr. Freysinger Lajos főlövész elnöksége alatt. Az egylet e hosszú kor viszontagságai által meg- edzett szívóssággal viseli adósság-terhes életét s midőn a közgyűlésen szóba jött a kaszinóval egyesülés indítványa, a legnagyobb rész — pedig mind egyúttal a kaszinónak is tagja — hangosan tiltakozott az önállóság tervezett feladása ellen. A száz éves jubileumot tartsuk meg legalább, volt legtöbbnek véleménye. Miután pedig a főlövész, ki a kaszinónak is elnöke, azzal nyugtatta meg az önállóság híveit, hogy Váczon úgy is lassan megy minden, az egyesülés se lesz meg a jubiláris esztendő vége előtt, — a közgyűlés mégis csak ráadta a fejét, hogy az egyesülés tárgyalására bizottságot vá- laszszon.

A főlövészi jelentés különben elég megnyugtató képet adott az egylet állapotáról. A kiállítási költségekre 400 frt váltóhitelt szavazott meg a választmány, de az igénybe véve nem lett, bár a kiállítás 758 frt 77 kr. kész kiadásába, s a Mária névnapi bál és dij- tekézés jövedelmei elmaradásába került az egyletnek, s abból a kiállítási bizottság csak 400 frtot téritett meg. A tagok száma 118, — lehetne 150—160 is, ha az, a ki az egylet helyiségébe dij nélkül jogtalanul potyázik, mind fizetne. Az egylet bevétele volt 1359 frt 61 kr., kiadása 1340 frt 89 kr. A káptalan és árva- tári tartozások kamatai mind rendesen kifizetvék. A főlövészi jelentést a közgyűlés helyeslő tudomásul vette s a múlt évi számadások jóváhagyása után az egyleti választmányt választotta meg.

Választmányi tagok lettek: Bezdek János, Fodor Imre, Dr. Franyó István, Gajáry Géza, Intzédy Somai Nikitits Sándor, Péts Ferencz, Reitter István, Schmidt Ferencz, Tragor János, Velzer Kálmán, Velzer Lajos és Dr. Zechmeister János (az utóbbi 2 uj tag).

Számvizsgálók: Fóthy Gyula és Meiszner Poidolf.

Fontos újítás volt, hogy az egylet társas élete élénkítésére külön vigalmi bizottságot választott, melynek tagjai: Miltényi Aurél, Ulrich Károly, Reitter Ödön, Tragor Károly, Ursziny Arnold, Dr. Hörl Péter, Tragor Ernő, Dr. Zechmeister János és Velzer Lajos. A Mária

A „Yáczi Közlöny“ tárczája.

Egy talmi emberhez.

Simán beszélsz az emberekkel, Nyájas hozz áj ok a szavad,

Csak úgy ragyog ki szemeidből Irántuk a jóindulat.

Pedig mig érdeked kivánja,

Te addig vagy csupán nemes,

Azt tartod, hogy a fellegekben Jár, ki igazságot keres.

Soha még eszme nem hevített,

Nem ismersz önmegtagadást,

De azért tartasz szép beszédet, Peczeptedet használja más.

Elvek még soha nem vezettek,

A hatalom volt az irány,

A melyhez fordult a delejtüd, Amelyért meghalnál talán.

A. jogért bátran fölemelted Olykor nagy képpel a szavad,

De rögtön visszaretiráltál,

Ila arra ellenzék akadt.

De ím azért mindenki tisztel fis jó ember hír éh „ e vagy,

Meri Iliit, hiszen a mai korban E jellemmel nem állsz magad . . .

Nem félsz az Isten haragjától,

Kinek boszúja közelít,

Hogy csarnokából újra űzze Ki a kufárok százait ?

Belát Ö szívekig, vesékig,

Levonja majd álarezodat S megfogja látni minder ember,

Színaranyad hogy — talmi csak.

Oudeis.

Rémeszmék.

Idősb Bomóki Bomók jegyzeteiből.

Mikor még tűz égett a bokámban és mikor még boldogult anyjukom is fiatal volt, nyugodjék békével, a nap is másképen sütött, mint most.

Ha valami közérdekű dolog előmozdításáról volt szó, lelkesültünk, szóval-tettel segítettünk.

Soh’ se feledem el, egyszer tervbe vették, hogy a „Hajnalos“ korcsmát megvásárolják és szép fásudvarát átalakítják nyári sétahangversenytérnek. Ámde ehez pénz kellett. Mi történt? Azok a szemenszedett, tűzről pattant rózsabimbók, a lányok elindultak gyűjteni, betörtek mindenhova, megszorítottak mindenkit s meglett a kellő összeg, ott sétálgattunk aztán még azon a nyáron muzsika szónál a sok lámpavilágánál.

Az én Borisom is, megboldogult hitestársam, nyugodjék békével, akkor még gyönyörűséges lány volt. Ennek a gyűjtésnek az érdekében engem vett űzőbe, éppen nem volt egy garasom se, elszöktem hazulról hát a hivatalba. Oda is eljött két barátnőjével. En meg egy oldalajtón kisultyantam. Hanem az udvarban mégis elcsíptek. Sültem-főltem kínomban. Aláírást kellett adnom, hogy ha most nincs pénzem néhány nap múlva, amikor megkapom a gázsimat, kiszorítom én is a hozzájárul fist. Biz az én Borisom már akkor betáblázta a bugyellárisomat is, meg a szivemet is.

Erről a históriáról jut eszembe, hogy manapság szörnyen hangoztatják a nőemanczipátiót, de ha tettre kerül a dolog, bizony a fehércselédek csak mi ránk tuszkolnak mindent. Pedig volna egy jó gondolatom.

Már régen törtem fejemet azon bús özvegységemben, hogy miképpen közeledhetném én az asszonynép szivéhez, valamelyes együttes jótékony közreműködés legjobb volná, de nekem ne lenne nehéz szerepem, csak amilyent öreg csontjaim megbirnak, szerettem volna ezt a dolgot ragyogó tollú Monsieur Jules uramöcsémmel is megbeszélni, de mivel lámpással se akadok rá, hát nehogy holtom utánra maradjon az ügy, inkább megpendítem magam.

Sokak és nagyok itt a bajok, de enyhítésére hiányzik az a bibliai olajos asszony korsója, amelyből soha se fogy ki az olaj, csakhogy nálunk az olajnak pénz alakjában kellene kibugyogni.

Ilyesmit fedeztem én fel hosszas önmagámmal való társalkodás után. Csak az kellene, aki a sült gesztenyét kikaparja a hamuból. De mivel a sok beszéd semmit sem ér, hamarosan a dologra térek.

Nr. 1. Rendezni kellene állandó kiállítást, rendes, de mérsékelt beléptidij mellett, s e dijakból begyülendő pénzből a kiállítási költségek lassankénti levonása után maradt apróbb-nagyobb tiszta bevétel összegecskéket mindig valamely jótékonyczélra vagy városunk szellemi haladását előmozdító befektetésre kellene fordítni.

Először talán nevetséges kevés lenne, de épen a folytonosságnál fogva időmultán igen szép eredményre vezetne.

Soha sincs egy város azon a magaslaton, hogy még több szépítés rá ne férne. Itt egy kis sétány, ott több lámpa, amott egy virágtábla, egy városi nyilvános könyvtár, állandó szinházacska, vagy egy szobor emelése vagy más kedélyderitő társas összejövetel rendezésére költség, mindig volna hely, hová a pénz fordítható lenne, bármily kis összeg legyen is az. Sokszor tiz-húsz forint megmenthetne egy szegény de tisztességes családot a téli nyomor egy részétől.

Nr. 2. Hogy minél több pénz maradhasson ne-