Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-07-10 / 28. szám
A t. olvasóközönséghez. Alulírott tudomására hozom a tisztelt közönségnek, hogy a »Váczi Közlöny« felelős szerkesztését és kiadását ideiglenesen én vettem át. Vácz, 1892. jul. 9. Dr. Varázséji Béla. Tanulótársak összejövetele. A helybeli főgymnásiumban ezelőtt tiz évvel (1882-ben) érettségi vizsgálatot tett ifjak, megállapodásukhoz képest, csütörtökön jöttek városunkban ösz- sze, hogy az emlékezetes napot a viszontlátás örömeivel itt megünnepeljék. A tanulótársak kisebb része már szerdán volt együtt s a város megtekintése után elragadtatással beszélt annak rohamos haladásáról. A távolban működő volt tanárok közül, kiket bár mindannyiukat meghívták dr. BaJtsay és dr. Zechmeister rendezők, egyedül Ferenczy József tanár jött el Nyitráról; a helyben lakó volt tanárok közül pedig CsávolszJcy József és Pivár Ignácz csatlakoztak az ifjak örömnapjához. A megjelent tanulótársak a következők voltak: dr. JBaJcsáy Károly váczi püspöki szentszéki jegyző, dr. Zechmeister János Vácz város főjegyzője, dr. Varázséji Béla, az újpesti állami polgári és elemi iskolák hitoktatója, Trümmer Ferencz és KrezsáJc Géza czeglédi segédlelkészek, Buszitska János magyar állam vasúti tisztviselő (Szeged), Rappensberger Endre pestmegyei erdőtanácsos (Vácz), Droppa Károly vácz-sz.-lászlói plebános-helyettes, Fábián János budapesti ref. hitoktató, dr. Bathó Elek pénzügyminisztériumi fogalmazó, Hirschfeld Arnold, magyar állam vasúti tisztviselő (Bpest). Ezekhez csatlakoztak az egy évvel előbb érettségit tett tanulótársak közöl Odray Gzelesztin irsai helyettes-plebános és Vadass József szigorló orvos. Csütörtökön reggel a tanulótársak csaknem teljes számmal voltak együtt, s 9 órakor testületileg vonultak a kegyesrendiek templomába, hol a hálaadó istenitiszteletet dr. Baksay Károly szentszéki jegyző tartotta, az elhunyt társakért pedig egy mellékoltárnál Kresák Géza czeglédi segédlelkész misézett. Az isteni-tisztelet alatt dr. Varázséji Béla orgonáit, Trümmer Ferencz pedig alkalmi éneket zengett. Mise után az ifjak volt tanáraiknál tisztelegtek, így felkeresték CsávolszJcy József kanonokot, Pivár Ignácz és Ferenczy -József tanárokat; nemkülömben tisztelegtek Halmi László, gymn. igazgatónál is. Délben az ifjak a lőházba mentek, hol díszesen terített asztal várta őket. Az ebéd egy órakor, mikor a meghívott vendégek, köztük Gajáry Géza polgármester, már együtt voltak, vette kezdetét. A terem hosszában felállított asztal körül mintegy 30-an foglaltak helyet. Az első fogásnál, a czigányzene megszakításával, CsávolszJcy József kanonok nyitotta meg a felköszöntők sorát, szívből jövő meghatott hangon emelve poharat volt tanítványaira. Utána Baksay Károly szólott, jól átgondolt, emelkedett szellemű beszédben a tanárokat éltetve. Gajáry polgármester a jubilánsokat, Pivár Ignácz a polgármestert, mint a város regenerátorát éltette, mit a polgármester — újból szót emelve - köszönettel a város áldozatkész közönségére és a képviselőtestületre hárított. Felköszöntőt mondottak még: Simonides Károly a jubilánsokra, dr. Varázséji Béla pedig a távollevő tanárokra: dr. Miltényi Gyula-, Váry Gellért-, Bózsaliegyi Gyula-, Hegyi Antal-, PaneJc Ödön- (voltfigazgatójuk)] s az akkori főigazgató : Fehér Ipoly, pannonhalmi főapátra. Kresák Géza szellemes beszédben volt tanárait élteté. Ferenczy József volt tanítványaira, Győri Gyula pedig a barát-ságra ürité poharát. Nagy hatást keltett Trümmer Ferencz felköszöntője, ki a távolban üdülő Iiózsahegyi Gyula tanárról, annak kiváló műveltségéről és jeles tulajdonairól emlékezett meg, a jelenlevők általános hozzájárulása mellett kívánva, hogy a Gondviselés a szeretett tanár egészségét teljes mértékben adja vissza és engedje teljesedésbe menni azon általános óhajt, mely e jeles férfiú eddig Jcevésbbé méltányolt Jcöshasznú mü/cödésénelc} illetékes helyen való elismeréséhez füzödiJc. A tanulótársak elhatározták, hogy tiz év múlva ismét találkoznak. CsávolszJcy József kanonok ez alkalomra vendégeiül hívta meg őket, mely szivességeért a tanulótársak nevében dr. Varázséji mondott neki köszönetét. A társaság kedélyes hangulatban délután 5 óráig maradt az asztalnál és aztán a lő ház kertjébe vonult, hol Flier M. fővárosi fényképész a társaságról több felvételt eszközölt. Hogy tudósításunk teljes legyen, e helyütt ki kell még emelnünk SzaclovszJcy Lajosné kiváló ízléssel feltálalt zamatos ételeit, melyek úgy minőség, mint meny- nyiség tekintetében a legmagasabb igényeket is kielégíthették volna és követésre méltó például szolgálhatnának egynémely vendéglősünknek, kik kellő szakava- tottság nélkül, sokszor a közönség rovására vállalkoznak az alkalmi bankettek kivitelére. Várkonyi. Év végén. — A »Vácz-vidéki egyetemi ifjak köré«-r6'l. — Mikor az aratásnak vége van s az Isten-áldás ott fekszik a csűrben garmadába rakva — a gazda megtöri! verejtékes homlokát s elégedetten tekint az előtte heverő kincsekre, melyeket mind az ő két keze teremtett elő, mind az ő szorgalma hozott létre. — Jól eső nyugalom szálIja meg a lelkét, — a liiven teljesített kötelesség érzésének nyugalma. — Es van-e ennél édesebb érzés? Es van-e ennél édesebb nyugalom? — Mikor elmondhatjuk, hogy az elénk kiszabott feladatot jól megfejtettük, a. ránk rótt munkát bevégéztük, ime a ezél, ime a gyümölcs. Flogy eljött az év vége, úgy vagyok én is, mint a gazda. Tudom és érzem, hogy rám egy feladat megoldása bízatott, amelynek eredményét számon kérik tőlem; — tudom és érzem, hogy egy kötelességet vállaltam magamra, melynek teljesítéséről be kell nyújtanom a számadást s rá kell mutatnom a gyümölcsre: — ime ez az, amit alkotók, ime ez az, amiért küzdöttem. Az év lejárt, az aratásnak vége van, de vájjon a termés olyan-e, amelylyel dicsekedni lehet, olyan-e, amely a várakozást teljesen kielégíti? — Sajnosán kell kimondanom, hogy nem. Hiába feszültek meg az erők, hiába dolgoztak a karok, — a természet nem segített s a munka nem hozta létre a kívánt eredményt. A földműves azt mondja, hogy a természet nem kedvezett, azért volt rossz a termés, — én is a körülményekre vetek; — de meg a talaj sem volt olyan, mely kecsegtető eredménynyel biztatott volna. Harmadik éve már, hogy a „Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre“ megszületett és e három évi pályafutása alatt egyszer sem jutott olyan nehéz körülmények közé, mint amilyenek ez évben körülvették. — Küzdenie kellett saját tagjai és a közönség közönye ellen. Az utóbbi nem újság, de az előbbi igen. — Okát az ifjúságban keresem, mely — nehéz szó, de igaz — léhább, mint valaha volt; közönyös minden iránt, ami szép, fogékony az iránt, ami rút, ami rossz. Azokat a helyeket, ahol lelke nyerne maradandó táplálékot, kerüli, de felkeresi azokat, a hol a romlottság üti fel tanyáját. A mi kis körünkre nézve legnagyobb baj volt az, hogy a régi, oszlopos tagjai, kik czéljaiért lelkesedni tudtak, mind odahagyták s helyüket olyanok foglalták el, akik ép' a czélokat nem tudták megérteni. A vácz- vidéki kör szorosan lokális érdekeit, hogy viselje szivén egy zalamegyei vagy egy erdélyi ember? — Miért lelkesüljön Váczért, amely neki se inge, se gallérja? — És igaza is van. Segíteni csak úgy lehetne a dolgon, ha újra olyan tagokat nyerne a kör, akik vácziak vagy Váczczal legalább is összeköttetében vannak. Ezek aztán tudnák méltányolni a kör czéljait, mint tudták a régiek, kik legnagyobb részben vácziak voltak. — A gymnasium évente bocsát ki magából 20 — 25 embert, kik közül G—8 bizonyosan a fővárosba (fő- és székvárosba) tart, miért kerülik ezek az ép’ számukra alakított kört ? — Miért nem keresik fel tömegesen, a mikor aztán lehetne a körnek fényesebben működnie, mint az eddigi esztendőkben? — Szeretném megkérdeni tőlük az okát, mert bizony én magamnak megfejteni nem tudom. Másod sorban (eddig első gyanánt szerepelt) oka a kör hanyatlásának a közönség is. Szegény közönség! annyit szóltuk, szapultuk már, bizony bele is unhatott az örökös lamentálásba! Hja! aki rászolgált, az viselje is el a dorgálást! — Mi, akik a legnagyobb mérvben szolgáljuk a közönséget, akik társadalmi életének mozgásba hozatalát tűzzük ki czélul, jogosan megvárhatjuk tőle, hogy segítő kezet nyújtson s utunkat — a merre csak hordoz — előttünk egyengesse. Hiszen nem akarom mondani, hogy a váczi közönség épen semmit sem tett a körért, mert akkor nem mondanék igazat. Volt rá eset, hogy megdicsérte igyekezetünket, hogy tapsolt nekünk, sőt azt is elismerte, hogy mi sokat teszünk az érdekében. És az elismerést kivívni már magában is nagy érdem! De nem is vetheti szemünkre, hogy mi ez elismerésért nem voltunk hálásak, vagy azt nem köszöntük meg kellőképen. Igen jó volna, ha jó indulatával továbbra is megajándékozná a kört, s csakhogy segítsége, támogatása ne maradjon továbbra is — frázis. A „Vácz-vidéki egyetemi ifjak köré“-nek élete ez évben csendes volt, de azért nem maradt el a többi évektől nagyon. Fő gond fordittatott a benső élet fejlesztésére, a tagok közt fönnálló kapcsolat erősítésére, a szellemi élet öregbítésére. Hogy czélomat — melyet ez irányban kitűztem — teljesem el nem értem, az nem rajtam múlt. A mit tehettem, megtettem, az én lelkiismeretem teljesen nyugodt. Több ízben tartott a kör népes és élénk gyűlést, melyen felolvasások, szavalatok és viták foglalkoztatták a tagokat. Az érdekes eszmecseréknek, — melyek a Báthory nyugodságát felzavarták — sokszor csak a késő éj vetett végett. Az irodalmi termelés ez évben magasan felülmúlja a többi évekét; köszönhető ez annak, hogy a kör új tagjai között több volt a produkálásra képes tehetség, mint eddig. Szereplésünket a nyilvánosság előtt jól ismeri a közönség. Három Ízben tartottunk ünnepélyt s talán elmondhatom, hogy mind a három kielégítő eredményt ért el. A novemberi hangverseny, a januári bál s a már- czius 15-iki ünnepély méltó helyet foglalnak el a kör annaleseiben. A mi az anyagiakat illeti, körünk e tekintetben is jobb helyzetben volt, mint az elűző években. Részint a tagsági dijak, részint a mulatságok jövedelmei, részint pedig a város által megszavazott segélydij olyan helyzetbe hozták, hogy több áldozatot hozhatott úgy magának, mint a közönségnek. A vagyoni helyzet javításához nagyban hozzájárult Gaál Pál is, ki egy általa szerzett „Kör-Mazúr“ czimű zeneművet ajánlott fel a körnek, mely tetemes anyagi hasznot hozott. Az erről szóló kimutatás a lap más helyén található, legyen szabad azonban a közönségnek e helyt is kifejeznem a kör nevében őszinte köszönetemet. Körünk ez évi története ez. Mi — a kik ez évben vezetői voltunk — megtettünk mindent arra, hogy fel virágozzék, hogy teljesen nem sikerült, annak az okát föntebb elmondottam. Most új kezekbe ment át a kör vezetése, bár vele együtt megújulna az egészkor! Miért hogy megújulásra égető szükség van. azt látom én és látjuk mind, a kik iránta érdeklődnek. Óhajtom, hogy ez újutás bekövetkezzék, óhajtom, hogy c kis kör váljék egy nagy és erős épületté, mely hajlékul szolgáljon a társulási szellemnek, a barátságnak és a kölcsönös, igaz szeretetnek. Akkor aztán nekem is jut egy csepp a büszkeségből’ mert érezni fogom, hogy ez épület az enyém is, én is hordtam egy pár követ a felemeléséhez. Gegus Dániel. Váczi festmények az 1848/9-iki kiállítás gyásztermében. Olvasóink előtt ismeretes, hogy Kovách Ernő, az iparbank igazgatója több évet töltött mint fogoly az aradi várban, melynek részeit ő akkor lefestette s" emlékül magával hozta. Ezen képek most méltó feltűnést keltenek a fővárosi redoute termeiben, a hol azok az 1848|9-iki szabadságharcz ereklyéi között ki vannak állítva. Az első kép az úgynevezett „Czvinger“ udvarának déli szcglele az 1853/4-iki esztendőből. Az udvar, melyben a foglyok sétálnak és virágcsoportokat rendeztek, a politikai foglyokat azon ruhákban tüntetik fel, melyeket személyüket jellemzőleg leginkább viseltek, lefestve, szokásos tagmozgásukat, apró szokásaikat. Látható a „Kavalier“ nevű belső szegletbástya is, a mely alatt a foglyok kazamatákban laktak s a rács- kerités, mely a Czvinger udvarát kerítette. A második képen a vár fő bástyája látható a kazamatákkal, melyek közül Kovách Ernő a 9. szám balkazamatában kapott szállást. A harmadik kép a Czvinger udvar másik végét, s a szegletét tünteti fel, a várbeli fürdőházat s a zuhanyfürdőt, mely a foglyok tulajdona volt. A negyedik kép az aradi vár főtere, a várparancsnoknak: Kastellicz József altábornagynak lakásával (Generals Quarro), a vártemplommal s a barátok zárdájával. Végre az ötödik kép egy kazamáta belsejét ábrázolja, azzal az öt fogolylyal, a kik ebben azon időtájban tartózkodtak. ügy értesülünk, hogy Kovách Ernőnek jegyzetei is vannak, a melyek sok érdekes adatot őriztek meg az utókor számára. Egy kis statisztika. II. A helybeli alsófoJcú ipar- és Jcereskedelmi iskolákra vonatkozólag a következő kimutatást vettük az igazgatóságtól : Az alsófokú ipariskolában az 1891—92. tanévre beíratott összesen 322 iparostanuló. Ebből az év folyamán felszabadult 49; szerződése felbontatott IG-nak. A létszámból levonva 65 növendék számot, maradt az év végén 257 tanuló. Az átlagos előmenetel jegye: jó. A viselet-, tanulás-, kézimunka- és a rajzban legjobb előmenetelt tanúsított növendékek jutalomban részesültek, ezek száma 44; a kiosztott jutalom összege 57 forint. Az alsófokú kereskedelmi-iskolában az 1891—92. tanévre beíratott összesen 27 kereskedelmi tanuló. Ebből az év folyamán felszabadult 3; eltávozott 4; maradt az év végén 20 tanuló. Ezek közöl a viselet- és a tanulásban tett előmenetelökért 5 jutalmaztatott 5—5 írttal. Az átlagos előmenetel jegye: jó. Az iparostanulók közül, akik leginkább kiváltak a többi tanulótársaik között, nevezetesen: Varga János II. oszt. tanuló 1 drb cs. és kir. aranynyal; Schlinger János III. oszt. tanuló 1 drb 5 frankos aranynyal és Marton Mór a kereskedelmi-iskola III. oszt. növendéke 1 drb 10 frankos aranynyal lön kitüntetve. Örvendetes tudomásvétel végett jelenthetem, hogy az elmúlt évekhez képest úgy az iskolába való pontos járás, valamint a tanulók az órákoni magokviselete, nemkülönben a tanulásban tett előmenetelük nagy haladásra mutat. Ebből kifolyólag kedves kötelességet teljesítek, ha a tek. ipariskolai bizottságnak, az ipartestület t. elnökségének, valamint a mélyen tisztelt iparos-mester és a nemesen gondolkozó kereskedő uraknak közreműködésökért hálás köszönetemet nyilvánítom. Az iparos- és kereskedőtanulók jutalmazására a következők adakoztak: Vácz városa 20 frt, Nagymélt. di1. Schuszter Konstantin 10 frt, A váczi Ipartestület 15 frt 80 kr., Balázs Lajos biz. elnök 1 darab arany, A váczi takarékpénztár 1 drb arany, .dr. Zechmeister János 1 drb arany, Klapaty János 7 frt, dr. Freysinger Lajos 3 frt, Friedrich Alajos 3 frt, dr. Virter Lajos 2 frt, Spóncr József 2 frt, Jung János 2 frt, Újhelyi István 2 frt, Csávolszky József 2 frt, Vácz-vidéki népbank 2 frt, Olaj Ferencz 2 frt, Borossy Ferencz 2 frt, Markovich Lázár 2 frt, Intzédy Soma 2 frt, Tragor Ignácz 2 frt, Zemanovich József 1 frt 50 kr., dr. Czettler Antal 1 frt, Villásy István I frt, Kanda István 1 frt, dr. Miltényi Gyula 1 frt, Alberty Ferencz 1 frt, Vitt Manó l frt, Prokop Károly 1 frt, Meiszner Rudolf 1' frt, Miltényi Aurél 1 frt, Dunai Szél 1 frt, Meiszner János 1 frt, Hufnägel Imre 1 frt, Hajdú Béla l frt, Haidfeld Alajos 1 frt, Reitter István 1 frt, Almássy János 1 frt, Pertzián Gusztáv 50 kr., Klein Ignácz 50 kr., Cserny József 50 kr., Schlésinger Samu 20 kr. Összesen: 100 frt és 3 darab arany. A nemes adakozók fogadják ez úton is az ipariskolai bizottság őszinte köszönetét. Az ipar- és Jceres- Jcedelmi islcolák igazgatósága. Felhívás a nemzet hazafias polgáraihoz! A főváros kereskedő ifjúsága f. évi április havában önképző egyesületet alakítván, czéljául a közművelődést, a nemzeti nyelv ápolásával kapcsolatosan a hazafias szellem terjesztését és JceresJcedelmünk meg magyarosítását tűzte ki. Kereskedelmünk nyelve túlnyomói;ig még mindig idegen, czéltudatos lel késül tséggel oda kell törekednünk, hogy nemzetünk nyelvét üzleti belforgalmunk talajára átültessük.
