Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-03 / 1. szám
tehát reményünk lehet, hogy szerencsés körülmények között, az egységes nemzeti állam iránt táplált vágyaink is teljesülésbe mehetnek. S mindezt leginkább annak köszönhetjük, hogy a magyar társadalom minden rétege akczióba lépett. Mert belátta elvégre azt, hogy azt a belső vágyat, mely évtizedeken át tevékenységre ösztönözte, nem hagyhatja tovább tétlenségben. S a magyar társadalom, mintegy parancsszóra nyomult előre a cselekvés porondjain. Erélyes fellépésével félremagyarázhatlan jelét adta annak, hogy legnemesebb czélja a magyarság teljes szuverenitását megvédelmezni, s a védelem közepette, ha kell, nemcsak visszaverni az idegen zsoldban álló eszmék erőszakosan betolakodó áramlatát, de egyszersmind annak elterjedését csirájában is elfojtani. S a magyar társadalom ebbeli feladatainak sikerrel felelt meg. Hogy mily sikerrel, fényes tanúbizonyság a kilen- czedfélmillió magyar, mely Magyarországon él. Résen áll a magyar társadalom minden ponton. A nemzeti érdekek védelme mellett, mindenütt ki van adva a jelszó az idegen törekvések meggátlására nézve is. A nemzeti eszmék ébrentartását és fejlesztését a magyar társadalom most már érdeklődésének egész he- j vével karolta fel; s nincs legkisebb okunk sem aggódni a fölött, hogy ez érdeklődés és lelkesedés lankadjon. Különösen a csak imént letűnt 1891. év örökké emlékezetes marad művelődési történetünkben, s a későbbi nemzedék is büszkén fog hivatkozni azokra a magasztos tényekre, melyeket Klio vésett ezen év történetének ércztábláiba. A magyar szellem, s a magyar szellemi kultúra terjesztése megindult minden vonalon. Közművelődési egyesületeink vállvetve, s egymással versenyezve buzgólkodnak azon, hogy feladataikat sikerrel oldhassák meg. A nemzet békés küzdelmét hirdető lobogó fennen , leng mindenütt, A hegy-völgyes Felvidék, a Duna partjain lakók, a bérezés Erdélyrész s az egész Délvidék éppen úgy lelkesül a szent ügyért, mint a magyarság zömének édes otthona, az Alföld bcláthatlan rónasága. S a magyar közművelődési egyesületek működésének koronájául üdvözölhetjük most a fővárosi Magyar Egyesületet. Mert mind az. mi az ország szivének lakosságát lelkesedésbe hozza, éppen olyan arányokban hat ki a vidékre is. A magyarositó befolyás éppen úgy észlelhető lesz majd a vidéken, mint a fővárosban. Éppen olyan ellent- állást fogunk kifejteni vidéken a germanizáczióval szemben, mint a fővárosban. A vidéki törekvések szintén oda fognak irányulni, hogy minden izünkben magyarokká legyünk. A magyar egyesület tízparancsolata prozelitákra fog találni a vidéken is, kik lelkes támogatói lesznek a szent ügynek. Terjedni fog a magyar szó mindenfelé, s ha a főváros adja ki a jelszót; ébren marad a hazafias közszellem s tettekre lelkesít a folyton emelkedő nemzeti önérzet. S kihatása észlelhető lesz majd a magyar sajtó, irodalom s a színészet pártolása tekintetében is. A sok külföldi lap, melyei a vidék úgyszólván el van árasztva, kiszorul, s helyet enged a fővárosi tisztességes magyar lapoknak, S ha a tiz parancsolat azon pontja, mely szerint csak oly iparosoknál rendeljünk munkát, és csak oly üzletekben vásároljunk, hol a ezég a kiszolgálás, a levelezés és a számla kizárólag magyar, a vidéken is foganatba megyen: akkor a magyarság térfoglalása óriási arányokat fog ölteni, ha figyelembe veszszük, hogy ez ideig nagyobb városaink ipara és kereskedelme még mindig nem viseli magán a kizárólagos magyar jelleget, sőt nagyon sok helyen ezég, levelezés, számla, minden német nyelvű. Es főleg ez a tér az, melyen a magyarság ügyének döntő harczát a vidéken győzelemmel vívhatjuk meg. Id téten kell majd kikezdenünk azt a győzelmet, mely ál kun fen tar tó képességünk s hegemóniánk folytonos fejlődése mellett egy újabb ezredévet biztosit számunkra. (dory dón. Városi közgyűlés. A múlt év deczember hó 23-án megtartott városi közgyűlésről következőkben van szerencsénk a n. é. közönséget értesíteni. hol olvastatott a pénzügyi bizottságnak 1876 — 1884. évi letét pénztári számadása tárgyában 10,505/91. sz. a. beadott jelentése és az ahhoz csatolt észrevételek, konstatáltatott, hogy a 15 napi közszemlére kitett 1876—1884. évi letétpénztári számadások ellen észrevétel be nem adatott. Az 1876. évben a bevételből levonva a kiadást, a maradvány................................... 376 frt 74 kr. 1877. évben........................................ 930 „ 85 ., 1878. „ 2064 „ 59 „ 1879. „ 2325 „ 05 „ 1880. „ 3214 „ 44 „ 1881. „ 4070 „ 04 1882. „ 4577 „ 11 „ 1883. „ 8171 „ 48 „ 1884. „ 3215 „ 24 „ mely összegek helyeseknek nyilváníttattak s a bizottsági észrevételek elfogadása mellett a számadó javára | és terhére irt összegek betudásával 1884. év végével i a maradvány készpénzben 2559 frt 02 kr., betétköny- j vekben 17357 frt 22 kr., kötvényekben 18700 frt 51 í krban megállapittatván, előiratni határoztatott. Ezek előadása után a közgyűlés 4 drb kötvényt, ! mely 330 frtot képvisel, fizetésképtelenség miatt leíratni | határozott s igy Bálintffy Pál volt városi közgyám ! részére az 1876—1884. évi letétpénztári számadásokat ! illetőleg 32 frt megtérítése után a szokásos felment- I vény megadatni határoztatott. Átvizsgáltatott néhai Bálintffy Pál által kezelt | gyám, kórodai, letét és szegény-alap pénztár átvéte- ; léről és végleszámolásáról szóló bizottsági jelentés, mely | után a képviselőtestület a számadó részére a felment- j vényt a jelentésben részletezett 347 frt 87 krnak, a ! számadó terhére Írása mellett, megadja, s mely összeg levonása után óvadékát kiutalványozni határozta. Több számadás vizsgálása után a közgyűlés feloszlott. A városi képviselőtestület fontos közgyűlést fog f. é. januárius havában tartani, mely alkalommal Vácz j város képviselőtestületében működő bizottságok választása fog megejtetni. E tekintetben becses figyelmébe ajánljuk a képviselőtestület tagjainak, hogy olyan tagokat válaszszon az illető bizottságokba, kik a közügy érdekében tevékenységet hajlandók kifejteni. A fogyasztási adó kizottság működésével a nagy közönség nincs megelégedve, — azonban a pénzügyi bizottság működését a nagy közönség áldása kiséri, s ajánljuk* hogy annak elnökét dr. Freysingert s tagjait Reiser 'Bélát, s Intzédy Somát ismét beválaszszák. Referens. CSARNOK. A farsang. Sokan örülnek már előre a farsangnak. Pedig a folyó szökő évben jó hosszúra lön kiszabva, mert vizkereszt napjától húshagyó keddig, vagyis január hetedikétől márczius elsejéig, összesen ötvenöt napig tart. Nem akarom azonban azt állítani, hogy Garneval ő fenségét mindenki egyaránt osztatlan örömmel üdvözli, mindig voltak és lesznek olyanok is, a kik örömest elengednék a felét, de még az egészet is. Egy jó ismerősöm szerette volna még az emlékezet j naptárából is kitör ülni, miután farsangban kapta az ! első kosarat. De az, kérem igen kurta kis farsang volt, { nem ilyen hosszú, mint az idei. Az arany-fiatalság éppen ezért lázas tevékenységgel látott a bálok és estélyek rendezéséhez, nehogy a czélba vett mulatságok közül az idő rövidsége miatt akár csak égy is leszoruljon. Ülésezett, ismerkedett, tervezett, cselekedett, határozott és határozatait /pontosan végre is hajtotta. Az első tánczestélyre Eliz is bejött mamájával. Kis szive hangosan dobogott, nem azért mintha még nem látta volna a nagy világot. Már részt vett volt több házi mulatságon, mindig igen jól mulatott és voltak jó ismerősei, kikre biztosan számíthatott, hanem ama bizonyos izgatottság vett rajta erőt és a központba történt bejövetel kissé szokatlan is volt. Laczi barátom sem volt ujoncz, tudja Isten, hogy hányadszor farsangolt, de ujoncz volt még azon a téren, hol a bűbájos kis ellenféllel szemben annyi mar- ezona hős vesztett már véres csatái és szenvedett teljes vereséget. Vidéki volt, állása és hivatása a csendesen susogó ős erdőhöz és az abban mértani szabályossággal eszközölt vágásokhoz kötötte, életének legnagyobb részét erdejében, az Isten szabad ege alatt töltötte. Lehet, hogy azért tudott oly állhatatosan és bensőén szeretni. Állandó volt szerelmében, de szerelme tiszta volt, mint a balzsamos levegő, mit csak a bérezés fenyves erdőkben élvezhetünk. Elizzel alig találkozott háromszor, de tekintetében és szemeiben lobogni vélte a rokonszenv lángját, a vonzalomnak ezen első jelét, közelsége rendkívül jól esett és alig várta az alkalmat, hogy vele újból találkozzék. Találkozott is vele egy házi mulatságon, jól elmulattak, tánczoltak, elmondták nézeteiket, ismertették véleményüket a napi események felett s mindez annyira összhangzott, hogy Laczi tulboldogan tért vissza egyhangú lakására.' Légvárakat épített és tovább fűzte lelke ábrándképeit. Eközben beköszöntött a farsang csörgősapkás bo- hóczaival. A tömör vármegyeház évszázados dísztermében találkoztak. A fényes parketták, a pazar díszletek oly jól illettek a nők díszes öltözeteihez és a bálrendezők ünnepélyes arczához. Megjelent a megyének teljes számú gentry közönsége és a jó ismerősök örömmel üdvözölték egymást. A bekezdő csárdás és az utána következő keringő fesztelen elegancziával folyt le, Eliz körül a tüzesvérü tánezosoknak egész légiója állandóan csoportosult, kik a hatodik, meg a hetedik tourra foglalkozva voltak. Laczit balsejtelem fogta el és elhatározta magában, hogy Eliztől egy tapodtat sem tágít. Az elsők között volt, parancsait leste, hattyú fehér vállára pehelyszerü belépőt terített s tekintetét róla le nem vette. A kis Elizt, nagy hódítása egészen megzavarta. Arcza kigyult, szemei szokatlan fényben tündököltek, tüzesen tánczolt, találó válaszokat adott, kacsintgatott és kaczérkodott jobbra és balra sok reményre jogosítva egy-egy kezdő fiatal embert. Laczinak szive csordultig telt keserűséggel. Egy részt hálát adott az Istennek, hogy alkalma volt kiismerni a csábos kis szirént, de másrészt végtelenül boldogtalannak érezte magát. Tisztába akart jönni sorsával. Hátha csak gonosz játékot üz vele a kis csalfa. Alig várta, hogy egyedül lehessen Elizzel. Kis kezét hévvel megragadta, azt a kis kezet, a mely oly boldoggá, vagy boldogtalanná tudná tenni életét. Eliz, monda szenvedélyesen, ne űzzön velem játékot, hanem hallgasson meg legalább. Ajándékozzon meg bizalmával és vonzalmával. A kis kezet pedig hévvel szoritá ajakéhoz. Eliz szórakozottan körültekintett. Jaj, mondá, kezdődik a harmadik négyes és én Zalánfival foglalkozva vagyok. — De hogy nem, az üzlet jól megy, jó a munkavezető, a hű Ferus és a te Sándor fiad is megérdemel egy kis munkabért. Ha úgy nem adhatsz pénzt mint fiadnak, adj munkásodnak! — Semmi alku! Mindennel én rendelkezem . . . És én a ti esküvőtökre el nem megyek. Előbb törjék ki a lábam ! . . .- Anyám, te el fogsz jönni, a vacsorán is ott kell lenned, ez a dolog rendje! — Nem megyek ! —- kiáltá az anya, felemelve jobb kezét s azt ökölbe is szoritá . . , Menj esküdjél vele átkom kíséretében ! Megtagadom, hogy fiam vagy . . . Nem adok semmit mig élek! . . . Ide ne merészeld hozni azt a hitvány személyt! ...- Ne mondjon ilyet! — harsog®a fiú, Róza egy ártatlan tiszta angyal. Szeretem, szeretem, szeretem őt! Anyám hiúban átkozódol. — Pusztulj szemem elől, elvetemült íiú! . . . — Anyám, huszonhat éves ember a fiad, ne bánj vele ily kegyetlenül! Ha soha semmi vagyon nem néz is rám tőled, mit bánom? fisak szived lágyuljon meg irántam és Rózám iránt. Esdve fogta meg anyja kezét, de ő oilaszitolta, szilaj tekintetét, zord szavakkal kisérve. — Nem, nem akarom, nem egyezem e házasságba. Menj csak, vezesd esküvőre, meglátod mit teszek! . . Sándor feje megszédült és egy közeli székre lán- torodott. Befedte szemeit, mert egyszerre elsötétült élőtIe és a következő pillanatban — feje lehanyatlott; meg volt halva. Agyszélhűdés ölte meg. Az anya ott állt megdermedve! — Sándor ! kiállá azután. Sándod| -- kiált;! újra pe ő nem felelt, meri nem felelheted soha többé. Az anya sikoltására az egész ház berohant, Ferus az üzletvezető, a többi segéd, a szolgálók és látták, de az oda hivott orvos is bizonyitá Sándor halálát. Egy óra múlva Sándor a szép deli ifjú ott feküdt ravatalán. A harangok pedig zúgva hirdették, hogy valaki meghalt . . . Es pedig Siklós Sándor az, a ki Vári Róza vőlegénye volt ... A kivel ma lett volna esküvője. Egy igénytelen ház szobácskájábán pedig tükör előtt áll teljes menyasszonyi öltözékét felpróbálva a szép Vári Róza. Besüt a nap az ablakán, pompásan világítva meg a karcsú kecses termetet, a hattyú feliér nyakat, mely egy gyönyörű hajjal diszlő főt hord.- No most nézzen körül mamám, rendesen van e rajtam minden? Ugy-e szépen meg van ez a ruha varrva, csakugyan van egy rőfnyi az uszálya! . . . Kedves jó Sándorom, azt akarja, hogy szép legyen menyasszonya! Pompás atlasz selyem ez, mily szépen ragyog! . . .‘ Jaj gyermekem be ne porozd az uszályt, kár csak egy piczit is lebocsáj tanod! — De mama. tegnap súroltam fel a padlót, csakis azért, hogy ma itt por ne legyen. No — nézd mily szép ! — Nagyon is szép, édes gyermekem ! — Csak az a kár, hogy koszorúmat és a fátyolI is szeretném felpróbálni, hogy áll? . . : Bár csak te fel tudnád tűzni! . . . Ah itl jön éppen Emma barátnőm — nyoszolyó- lányom, majd felt űzi ő! . . . Gyere, gyere szivem, tűzd fel a menyasszonyi fátyolom és koszorúm, — szólt a belépő csinos leányhoz. De ha figyelemmel megnézték volna, láthatnák fehér arczát, sajgó ajkait, melyek szóra nyílnának, ha merészelnének ! ... De hajh, látta. \ Emma, hogy Róza még nem tudja mi történt ? . . . ü meg nem merészel beszélni. Feltűzte a fátyolt és a myrthusz füzért. — Miért reszked úgy a kezed? — kérdé Róza, vígan és nevetve. E perezben rohan be az előbb kiment anya. — Jaj, jaj — Mindenható, azt beszélik, hogy Siklóséknál halott van és pedig leányom, a te Sándorod fekszik a ravatalon. Annak szól oly nagyon a harang, jaj, jaj! —- Úgy van, szólt csendesen és szomorúan Emma és igaz, amit nénike mond. Róza ^vőlegénye halva fekszik reggel óta. Mondani akartam én azt, de nem bírtam. Róza megdermedve hallgatta ezeket . . . Azután felsikoltot.t, (is rohant kifelé.- Sándor! Kiállá folytonosan még az utczán szaladása közben is: mert Siklósék háza felé rohant, feledte hogy menyasszonyi ruháiban és fátyolosán füzéresen van. A hosszú uszálylyal sepré az ut.cza porát . . . A fátyol hosszan lengett utálnia. Mire berohant Sándor ravatalához, és meglátta ott csakugyan, egyszerre elállt szívverése. — holtan omlott ott össze. Megrepedt a szive . . . — Jaj, jaj nekem, sikoltozd a másik szobában Sándor anyja; majd Perus jöll be, elmondani Róza esetét ! . . . — Ide jött? . . . Olt . . . Sikoltá az anya. Perus kérte legyen csendesen. Rózát is ravatalra tették Sándor mellé, és oil vannak a temetőben már, a halaiban egyesülve. A bánatos anyát Fokos üzletvezető vigasztalja, mini férje.
