Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-26 / 17. szám

Hő szived megfagyott s lelked az égiekhez költözött. — Oh ne várjátok ! — hiába várjátok : nem fog többet énekelni. — De itt vannak még — e kisded társulattal azon szellemi ideálok is, — itt állanak árván, elhagyottan — melyeknek személyesitői: élő alakjai voltál a művészet csarnokaiban, hogy segítsenek ravata­lodra helyezni e koszorút, melynek virágai épen oly hervadók: mint telkednek porhüvelye, mint arczodnak rózsái. De melyek se­gítenek megőrizni azon virágcsokrot, melyet bánatos lelkünk ér­zelmeiből, bús szivünk fájdalmaiból fontunk számodra, hogy mig e hulló levelek sírod porában, hamvaiddal egyesülnek : addig a lélek hervadhatatlanul őrizze meg azon bánatvirágokat, — melyek a te elvesztésed alkalmából.— nyilottak sziveinkben. — A jó Isten boldogítsa lelkedet! Énekelj az angyalokkal! S ha meg­nyerted az üdv koronáját: imádkozzál érettünk! — Isten veled! A műkedvelők dalköre valamint a háznál úgy a teme­tőben is gyászdalt énekelt. A temetőben PorubszJcy Jó­zsef, a kath. legényegylet nevében remek beszédet mondott. »Az én napjaim elmúltak.« Jób, 17. 11. A te napjaid, kiszenvedett halott, már elmúllak. Halhatatlan tiszta lelkednek napjai nem a földi számítás szerint fognak már vétetni; neked csak egy napod van, az örökkévalóság napja, mely­nek vége nincs. A te világosságod, a te. életed maga az az Isten, kit te életedben annyira szerettél, utána betegségedben annyira vágyódtál! Itt állunk most remegő szívvel tekintve be e sötét rideg sírba, melybe néhány perez múlva betemetjük e drága ha­lottat. Hogy ki volt e megboldogult? felesleges elmondanom, ismerte őt mindenki s tudja, hogy itt e koporsóban egy élte vi­rágában megtört szív nyugszik, mely nemesen tudott lelkesedni minden szép, jó, nemes és művészi iránt, s kitűnő tehetségeit fel­használva, sokszor elismerésre, nemes gyönyörre, de egyszersmind szeretet, tisztelet és becsülésre tudta gerjeszteni a nagy közön­séget. Ily nemes szív, ily kitűnő lélek volt az elszenderült. Ha rátekintettünk, midőn a kórágyon feküdt, ha vigasztalni akartuk azon hosszú kilencz heti időben, mely alatt a betegágyban tar­totta sorvasztó láza, bámulnunk kellett azon angyali türelmet, mely nemes lelkét egyensúlyban tartotta, azon nyugodtságot, rnelylyel keresztjét viselte. De hiszen szeretett Üdvözítőjét utá­nozta "ő, ki a kínok közölt elepedve felkiáltott ugyan Atyáin, ha lehet, múljék el tőlem e szenvedés! de a keresztfán megnyu godva. türelem közt halt meg. Ö is fájdalom könyek közt vi­gasztalta hozzátartozóit s nyugodtan emlegette, hogy nemsokára boldog lesz. Könyezziik meg őt, e könyek a szeretet jelei. Voltak oktalan vallások, melyek a szomorkodónak tiltották a könyeket. Az egyház kárhoztatta e tanokat, az emberiség borzalommal vette le róluk tekintetét. Az egyház felszedte az Üdvözitó könyeit Lázár sírjánál, s tisztelettel vegyité el az emberiség könyeivel csak azt akarja, hogy ne remény nélkül hullassuk azokat, hanem az élő hit, s a viszontlátás bizalmával. »A könyek — Írja sz. Ágoston- tanúsítják a fájdalmat, tanúsítják a szeretettet; a szív vérének patakjai azok. Hagyjátok e szív vért a kereszt tövénél, hit remény és szeretetben ömleni.« E könyek erősen reményük, hogy a síron túl viszontlátása leszen. Voltatok-e már halálos ágy inellett ? Be- fogtátok-e már a haldoklónak megtört szemeit? Ha igen úgy lát­tátok a harezot, melyet gyötrődő lelke folytatott. Szivünk repedez a fájdalomtól, valahányszor haldokló betegünk utoljára nyújtja felénk reszkető kezeit, s odavonva minket ágya fölé utolsó búcsú­csókot óhajt nyomni arezunkra s keblére ölelve bennünket akarja, hogy hallgassuk meg még elhaló szivének végső dobbanásait Kérdezzétek meg, ha még nem voltatok ily helyzetben, kérdezzé­tek meg az itt kesergő szülőket, mit éreztek kedves Mariskájuk halálos ágyánál, midőn sárga arczát, elhalt, fejét, felfordult sze­meit megpillantották ? Oh a fájdalmas zokogástól bizonyosan nem tudnak nektek felelni; de épen ezen fájdalomban is arezukon, ezen némaság ajkukon bizonyítja, hogy kimondhatatlanul szenved­nek. A halál elrablá leányodat, te szerető atya, ki zokogva állsz itt. De vigasztalódjál, a jó példaadás, melyet gyermekedszivébe öntöttél, megtanitá öt az eget keresni, hol újra viszontláthatod leányodat. Vigasztalhatatlan édes anya ! te láttad gyermekedet, ki oly szép volt, mint a remény, lassanként hervadni, hogy vigasztaljalak ? Láttam egyszer egy édes anyát, ki felé haldokló kisgyermeke re­megve nyújtotta elhaló karjait, csökot lehelt anyai ajkára és felkiál­tott: Tarts, erősen anyám, erősen . . . Érzem, hogy távoznom kell, de én nem akarok meghalni, jó anyám, veled akarok maradni, mert nagyon szeretlek ! így tett veled is e megboldogult azon külömb- séggel, hogy ő, bár vérzett értetek szive, szent nyugalommal röppent át áldott Istenéhez. Vigasztaljon meg a szűz Anya, ki keseregve állt isteni gyermekének keresztje alatt. Megkönnyebbülve vigasztalódjál a szent hitben, jó anya s ti kedves vérei, rokonai s a kik szerettétek, hiszen túl a siron felismorjük egymást! Most pedig, drága halott! a kath. Legényegylet vesz tőled búcsút. Mit mondjak neked egyletünk nevében, ki annyi jót tettél vele, annyit áldoztál a jótékonyság oltárára szép tehetségeiddel, ki nem kíméltél fáradságot, megküzdödtél minden akadálylyal, csakhogy ragyogó tehetségeid, művészi erőd által előmozdítsd egyletünk sikerét, jólétét ? Itt állva sírod körül kegyelettel mondunk neked hálát, köszönetét jóságodért. Emléked, neved örökre él az egylet szivében s Ígérjük, hogy ha sirodat meglátogatjuk, kereszteden megpillantjuk kedves nevedet, lelkünk buzgalmával fogunk lebo­rulni s imádkozni lelkedért. Hiszszük, szeretjük remélni, hogy ár­tatlan szellemed édes Istenedhez költözött, kinek üdvadó szent­ségeivel halálod előtt felékesitéd lelkedett. Örvendj az ég lakóival s adja Isten, hogy a szép menyországban valamennyien viszont­lássunk tégedet! Amen. Nemes buzgalmú, sok jótékony ügyben fáradhatlan, jó lélek,, Isten veled! = Szépitészeti bizottságunk erélyességének köszönhető, hogy a Székesegyház-tér lánczai mellett elvonuló — maholnap koczkakővel ellátandó járdát keresztező pincze gádor el lett lávolitva, —- úgy lát­szik, a másik két pinezére is reá fog kerülni a sor, igy állván a dolog, most már méltán mondhatjuk, hogy valósággal haladunk. = Adakozás az őrtoronyra. Az önkéntes tűz­oltó egylet tagjai által a felállítandó tűzőrségi torony érdekében kibocsátott felhívást polgártársaink közöl eddig a következők Írták alá: Balant János, Reiser Henrik, dr. Franyó István, báró Marschall Gyula h. sz., Dortél Ferencz, Nisztl Mátyás, Merk János, özv. Müller Miklósné, Szinay Györgyné, öreg Gáspáry Pál, Jóföldy Mihály, id. Duray Ferencz, Mátay Gyula, Bodendorfer Béla, Velzer Lajos, Tanács János, Intzédy Soma, ifj. Olaj Ferencz, Ottó József, Blázsovics János, Kremmcr Gyula, Presán János, Siráki Lajos, Burján Benő, dr, Freysinger Lajos, Plollmann József, Nánási Dezső h. sz., Fölsinger Józsefné, Scheffer András, Marossy Ferencz, Hufnagel Ferencz, Zsigmondovics Gonstanczia, gr. de Maistre Eduard, Bada Elek, dr. Huzella Mátyás, özv. Flantzl Károlyné, özv. Nagy Jánosné, Rusótzky Mihály, Schmiedt Ferencz, Miklósovics Istvánná, Korpás József, Németh András, Jakabffy Károly, Hubacsek János, Kohn Lipót, Schweitzer Lipót, Ambrus József, Beck Adolf, Neuvvirth Simon, Horváth Sándor, Paázig Os­wald, Matis István, Reiszmann Ignácz, Mohaupt Fe­rencz, Stark György, .turcsi Ferencz, Rozmanith Já­nosné, Hanulik Lajos, Újhelyi István, Porubszky József, Niedermann Márton, Villásy István, Forster Emil őr­nagy, Wessely Ágoston, özv. Szuhovszky Jánosné, Hi- dassy Ferencz, Lenhardt Ignácz, B. Kovács István, Séra Károly, Voigt Ernő, özv. Grósz Farkasné, Evinger Mi­hály, kátay Ferencz, Póth Sándor, Rudnyánszky László, Thorna Kázrnér, Ruff Erzsébet, Weisz József, Váczi takarékpénztár, Dömötör Sándor (Bpest), ifj. Duray Já­nos, Biringer János, Tóth Alajos, Heidenfeld Ármin, Molnár József, Varázséji Gyula, Simon Sándor, Reiser Antal, Haidfeld Lajos, Fóty Gyula, Mayer Ferencz, Tcnzlinger, Jagics Ignácz, Zadubán János, Oroszky Jó­zsef, Hutterer Jakab, Márik Mihály, Való Ignácz, özv. Gergely Mihályné, Révész József, Pásztor István, Braun Mózes, Rusótzky János, Váli János, öreg Korpás Pál. (Folytatás a jövő számban.) — A magyar ipar diadala. A tűzoltószerek gyártása terén nemcsak hazánkban, de a külföldön is csak kevés iparosnak sikerült oly ritka szép eredményt elérni, mint Walser Ferencz országszerte ismert gyá­rosnak, — kit méltán illet meg a hazai tűzoltószerek gyártása terén az uttörés érdeme. — Hogy mily nagy tevékenységet fejtett ki Walser Ferencz ez iparág fej­lesztése érdekében, élénken bizonyítja ama körülmény, hogy ez évben készült el az ő mintaszerűen berendezett gyárában a 10.000-ik tűzi-fecskendő. — A hazai ipar iránt kiválóan érdeklődő és irányadó körük e nem cse­kély fontosságú esemény alkalmából méltányolni kí­vánták Walser Ferencz érdemeit. — E czélra az or­szágos iparegyesület vezérférfiai és a tűzoltóság köré­ből bizottság alakult, hogy az esemény emlékére fényes ünnepélyt rendezzen, melyre a hazai tűzoltók vezérfér- íiain kivid mindazokat az előkelőségeket is meghívta, kik a hazai gyáriparnak ez ága iránt érdeklődéssel vi­seltetnek. — A 10.000-ik fecskendőt véletlenül ép a magyar kikötő város Fiume vásárolta meg a fiumei tűzoltó-egylet részére. A bizottság kebeléből ennek foly­tán egy küldöttség alakult, hogy az ünnepélyre a Fiú­méban időző József íoherczeg, a városi hatóság s a fiumei kormány vezérfiait meghívja. — A fényes ünne­pély e hó 11-én tartatott meg a fővárosi vigadóban csaknem háromszáz meghívott részvétele mellett. —- Nencsak a fővárosból, de az ország távolabbi vidéke­iről, Fiúméból és Zágrábból is számosán jelentek meg. Az ünnepély napjára az ország minden részéből szám tálán üdvözlő távirat érkezett az ünnepelt gyároshoz. — A nagyszámú táviratok közül különösen kiemeljük József főherczegtiek Fiúméból küldött következő távi­ratát: „Fogadja legőszintébb üdvözletemet a magyar ipar és a hazai tűzintézményünk körül szerzett kiváló érdemeihez. — Tartsa meg az Ur Isten még sokáig hazánk javára. — József íoherczeg.“ Az üdvözlők kö­zött látjuk gróf Khuen-Héderváry horvát bán, gróf Zichy Ágost fiumei kormányzó, Hertelendy József, Hor­váth Mihály, gróf Zichy József főispánok stb. üdvöz­letein kívül, Gróf Széchenyi Ödön török altábornagy, a konstantinápolyi tűzoltók főparancsnoka, Fáik Miksa, Lukács György államtitkár, Gróf Batthányi Lajos stbek táviratát. A kereskedelmi kamarák, tűzoltótestületek és magánosok ez élénk érdeklődése az ünnepelt iránt, hí­ven fejezi ki azt az általános megelégedést és örömet, melyet a hazai tűzoltó stb. szerek gyártásának fölvi­rágzása országszerte keltett. = Selyem grenadinet, fekete és színes (világos színekben is, 95 krtól 9 frt 25 krig meterenkint (18 minős.) — küld egyes ruhákra vám- és bérmen­tesen Henneberg G. (cs. és kir. udv. száll.) gyári raktára, Zürich. Minták posta fordultával. Levelekre Svájczba 10 kros bélyeg ragasztandó. (7) N y i 11 -1 é r. I^ösz<Sn.et-2n.37'll-s7-á.nitá.sols. Fogadják legmélyebb köszönetemet a honvéd-huszár ezred tisztikara, a városi tisztviselők, az önkéntes tűz­oltó egylet parancsnoksága, az ipartestület, és minda­zok, kik feledhetetlen kedves nőm Forster Emilné született mencshelyi Chirlce Ilonának temetése alkal­mával boldogult nőm iránti kegyeletüknek s irányom­ban tanúsított részvétüknek személyes megjelenésük által kifejezést adni szívesek voltak. Váczon, 1891. április 18. Forster Emil őrnagy. A katholikus legényegylet tagjai s műkedvelői, a kötőszövő-gyár igazgatósága, a Jézus sz. Szive társu­latának, tagjai nemkülönben mindazon rokonok és jó­barátok, kik szeretett s felehedtetlen Mariska leányunk temetésén megjelentek s részvétükkel igyekeztek meg­szomorodott szivünk fájdalmát enyhíteni, fogadják ez utón hálás köszönetünket. Vácz, 1891. április 24. Orszátzky József és családja. A püspöki papnövelde ftdő igazgatóságának, a kegyesrendi tanári karnak, a csizmadia ipartársulatá­nak, nemkülömben mindazon rokonok- és jó barátok­nak, kik szeretett Gyula fiúnk temetése alkalmával megjelenésükkel szomorodott szivünk fájdalmát enyhí­teni szívesek voltak, kegyes részvétükért ez úton is hálás köszönetét mondunk. Vácz, 1891. ápril 24-én. Motesitzky Fái és neaj. Laptnlajdonos és felelős szerkesztő: Varázséji Gusztáv. HIRDETÉSE K. £5äSF“ Meleg fürdő! “HSS A vácxi IiHigcruialoiii részvény társaság által közhírré tétetik, hogy f. hó 2G-tól kezdve a kö­zönség részére meleg közös fürdőt rendezett be. — A fürdés dija személyeukiiit lí> krajezár Értesítés. Van szerencsém a nagyérdemű közönségnek becses tudomására hozni, hogy lirlyben a Város­ház-téren. a « I ISI i-N/. i % FPflLK. TSdSSIvX lévő Sípos* István-féle átvettem s május hó 1-én megnyitom. Üzletemet a vevő közönség nagybecsű figyelmébe ajánlva, vagyok Váczon, 1891. április hóban Tisztelettel Lencsó Sándor. Gyönyörű szövetminták magánvevökhöz ingyen ésbérraentve. Szabók részére eddig még soha forgalomban nem volt szövet- miiitii-kőnyvek bérmentetlenül és csakis 20 frt befizetés mellett, mely Összeg megrendelések esetén leszámításba jön. Eg’ész öltözetekre való szövetek. Peruvien és Dosking a magas klérus számára, előírás szerinti szövetek cs. és kir. la ivuí,ülnöki egjenru- hákni, SíiMüaslyjíuolk, tűzoltók, tornászok, lávrék, biliárdok- és játékos/.tatokra való posztók, lódén (vízmentes is) vadászkabátokra, ni«- sószövetek, utuzó-pkiidek 4—14 frtig stb. Aki értékes, jóravaló, tartós, tiszta gyapjú posztóárukat és nem olcsó ringy-rongyot, mely mindenfelől felajánltatik, s a szabó munkáját is alig állja ki, vásárolni akar, forduljon Stikarofszky ián. posztóraktárálioz Brünnben, mely legu.posztóraktár Ausztr. Magyarországban. Állandó raktáramban, mely 1/2 millió o. é. irtot kép­visel. és világra szóló üzlet, magától értetődik, hogy sok szövetssüaradék áll rendelkezésre, minden józanul gondolkozó ember kénytelen belátni, hogy ezen ki­sebb BBsaradék«k és szélekből minták nem küldhe­tők, mert ha egy pár száz miietamegremdelés történ­nék, rövid idő alatt semmi sem maradna belőle, az tehát csupa szédelgés, ha vászonkereskedő ezégek ennek daczára maradékok és szélekről miaiíákat hirdettetnek újságokban, ezen esetekben a miaitadara- bok egész végekre, nem pedig ma radékokra ér­tendők; ilyen eljárás czéljai könnyen érthetők. —- Oly ma­radékok, melyek nem tetszenek, becseréltetnek vagy a pénz visszaküldetik A szint, hosszúságot és árat maradékok ho­zatalánál jelezni szükséges. A küldés csak olása vélíel. történik, Iá írton felül bérmentve. Levelezés3;1! német, magyar, cseh, lengyel, olasz és franczia nyelven.; rk iz ‘k ± ;/c A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A A¥ÍA A A A A A A A $?. -K >f :p Melyik lapra fizessünk elő? Gazdag tartalmánál, nagy terjedelménél fogva a leg olcsóbb magyar lap az ■H „EGYETÉRTÉS,“-K a mely az uj évvel immár 25-ik évfolyamába lépett. Ez a magyar olvasó közönség lapja. Hiteles forrásokból származó értesüléseinek: gyorsasága, alapossága és sokasága, rovatainak változatossága, kitűnősége, a különböző olvas­mányok gazdag tárháza tették az »Egyetértés«-t népszerűvé. Az országgyűlési tárgyalásokról a legrészletesebb s e mellett tárgyilagos hű tudósítást egyedül az »Egyet­értés« közöl. Gazdasági rovata elismert régi tekin­télynek örvend. A magyar kereskedő s gazdakö- zönség nem szorul többé idegen nyelvű lapra, mert az »Egyetértés« kereskedelmi s tőzsdei tndósitá- f sasnak bőségével s alaposságával ma már nem verse- ^ nyezhet más lap. A kereskedő, az iparos s a A mezögazda megtalálja mindazt az »Egyetértés«-ben, a (J mire szüksége van. Változatosan szerkesztett tárczájában (J. annyi regény olvasmányt ad, mint egy Sáp >4- sesBB. Két-három regényt közöl egyszerre, úgy, hogy egy A év alatt 30 -40 kötetnyi regényt, részint eredetit, részint (J a külföldi legjelesebb termékeket jó magyaársug fordítás- >*. ban kapnak az »Egyetértés« olvasói. A ki olvasni valót H- keres és a világ folyásáról gyorsan hitelesen ÍV akar ért esül síi, fizessen elő az »Egyetértés«-re, mely- Cp nek előfizetési ára egy hóra 1 frt 80 kr. egy negyed évre >f t) 5 frt s egy évre 20 frt. Az előfizetési pénzek az »Egyet- T) értés» kiadóhivatalába küldendők. Mutatványszámot a ki- (f -K adóhivatal egy hétig ingyen és bérmentve küld. 8 >4­>f Árverési hirdetményi kivonat. 476/1891. tlkvi szám. A váczi kir. járásbíróság, mint tlkvi hatóság közhírré teszi: hogy a Belánszky- féle alapítvány végrehajtatónak Ivalencsik Istvánné örö­kösei végrehajtást szenvedők elleni 500 forint tőkekö­vetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a pest­vidéki kir. törvényszék és váczi kir. járásbiróság terü­letén lévő Vácz város területén fekvő, a váczi 2561. számú tjkvben A + 1. sor 839. hr. 1460. népsor számú ház s udvarnak Kalencsik Mária Magdolna kiskorú Ka- lencsik Johanna, Julianna és István tulajdonául bejegy­zett fele részre az árverést 1332 frtban ezennel meg­állapított kikiáltási árban elrendelte, s hogy a fennebb megjelölt ingatlanra az 1891. évi május hó 22. nap­ján délelőtti 10 órakor ezen kir. járásbiróság hivatalos helyiségében megtartandó nyilvános árverésen a meg­állapított kikiáltási áron alól is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becs- árának 10°/o-át, vagyis 133 forint 20 krajezárt kész­pénzben. vagy az 1881. LX. t.-cz. 42. §.-ában jelzett árfo­lyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. szám alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §.-ában kijelölt óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni avagy az 1881. LX. t.-cz. 170. §.-a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. Kelt Váczon, 1891. évi január hó 27-én. A váczi kir. jbság, mint tlkvi hatóság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom