Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-20 / 38. szám

A terv azonban nem valósult, részint azért, mert sokan azon nézetben voltak, hogy nem lesz jövője a muzeum egyletnek, részint azért, mert talán nem hitték, h-o'gy Vácz városa és vidéke elég anyagot szolgáltasson a múzeumnak, s végül legfőbb okául a főváros s a ' nemzet? muzeum közelségét hozták fel.

0 azonban nem szűnt meg kedvencz eszméjének : egy felállítandó múzeumnak létesítésén fáradozni, s miután e lapok hasábjain felsorolta mindazon helyeket, melyeknek környékünkön történeti nevezetess égőknél fogva régészeti leihelyeknek kell lenniük, s melyekről a tudomány számára idővel remélhetőleg számtalan régiséget. lehetne napfényre hozni; hogy állításainak igazságát bebizonyítsa, nem riadva vissza a fáradság- és áldozattól, több alkalommal ásatásokat rendezett városunk környékén, melyek eredményéről e lapok utján a közönség mindig tudomást szerzett.

így kutatott egy alkalommal a Hétkápolnával szemben, a Duna túlsó partján levő úgynevezett „bolha- vár“-nál, hol évezredek viszontagságaival daczoló néhány maradványa találtatott egy római castrumnak (váracska).

A „Gombkötő“ sziget átellenében levő dunaparti halmokon elterülő úgynevezett „pogányvár“- vagy „földvár“-ban eszközölt ásatásai sem voltak eredménytelenek, mert oly tárgyakat lelt (orsógombok, kőeszközök, urna), melyek azt bizonyítják, hogy ez őshely évezredek előtt volt lakva, az úgynevezett „neolith“ kőkorban, mikor még a fémek használatát nem ismerték az emberek. E pogányvári leletek láthatók a mai kiállításon.

Hogy pedig a közönség érdeklődését is felkeltse, ezen ásatás után felolvasást rendezett az ősrégészetről, mely alkalommal hemutatá az eddig talált leleteket, s egyszersmind kieszközölte, hogy a magyar nemzeti múzeum igazgatósága a régiségtárból néhány kőeszközt kölcsönzött az előadás élénkebb illusztrálására. A nemzeti muzeum régiségtárának tudós őre dr. Hampel József is jelen volt e fölolvasáson.

Még szebb siker koronázta a Hétkápolnát-nál eszközölt ásatásait, hol népvándorláskori leletekre akadt. Az itt talált emberi csontvázak megtekintésére dr. Török Aurél az anthropolopiai muzeum igazgatója is fkirándult Váczra s azokat az anthropolopiai múzeumba szállíttatta. A többi tárgyak (orsógombok, fülékek, karikák, nyílhegyek, tűzpaddarabok) pedig a váczi muzeum számára tétettek el, s a kiállításon szintén láthatók.

A muzeum-egylet létesítése érdekében tett fáradozásait azonban nem koronázta a kellő siker, mert egy szomorú körülmény, a közöny nem engedte, hogy az még életében létesüljön. A közönség lelkesülése, mint a szalmaláng, hamar kialudott, s a muzeum eszméje a boldogultnak 1887-ben bekövetkezett korai halálával szintén majd a sirba szállott.

De mégis, hála Istennek! találkoztak néhányan, kik felkarolva az eszmét, egy bizottságot alakítottak, élükön a minden szép- és jóért lelkesülő Csávolszky József székesegyházi kanonokkal, és kimondották, hogy a megkezdett utón haladva azon lesznek, miszerint. V.áczon muzeum létesüljön.

Nem sokára egy lépéssel előbbre is haladt a muzeum ügye, amennyiben Csávolszky József, kanonok és iskolaszéki elnök az ügy nemes czéljától áthatva kieszközölte az iskolaszéknél, hogy a létesítendő muzeum számára a középvárosi iskola helyiségében egy terem engedtetett át, hová a Varázséji által összegyűjtött tárgyak elhelyeztettek, melyekhez járult még azon gyűjtemény is, mely dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző által őriztetett. A felügyeletet a róni. kath. iskolaszék vette át, mint oly testület, mely mintegy örökösnek mondható.

Ez időtől fogva a muzeum részére folyvást gyűltek adományok. De az összegyűlt tárgyak még most sem oly számnak, hogy azokból múzeumot lehetne alkotni. A kezdet nehézségei azonban már le vannak küzdve s csak egy kis áldozatkészségre volna szükség a közönség- részéről s melegebb érdeklődésre, s az ige testet öltene s létre jönne a rég óta tervezett muzeum.

S miután a „muzeum-egylet“ czim tág értelmű, nem csak a régiségek gyűjtése a főczél, hanem a műbecs- csel biró egyéb tárgyak is helyet foglalhatnának e múzeumban, s kezdettől fogva is ily értelemben volt tervezve annak megalkotása. Elhelyezhetők lennének abban festmények, porczellán, fayance, majolika edények, fa- ragványok, szobrok, emléktárgyak stb. pedig hát ilyenek nagy számmal találhatók egyesek birtokában, mint ezt a mai műkiállitás tárgyai igazolják is, mely tárgyak nagy részét a birtokosok hihetőleg a múzeumnak ajándékoznák, haj az végleg megalakulna.

A mostani műkiállitás, hiszszük, nem csekély mértékben fogja fokozni közönségünk érdeklődését a muzeum ügye iránt s reméljük, hogy nemsokára az eddiginél sokkal nagyobb buzgósággal s áldozatkészséggel fog hozzájárulni annak felvirágozásához.

Adja Isten, hogy úgy legyen!

Dr. V. B.

A gazdasági kiállítás.

Tegnap délelőtt 11 órakor nyílt meg Pcst-Pilis- Solt-Kis-Kún vármegye gazdasági egyesülete állal a vármegye támogatásával és Vácz város közönsége közreműködésével rendezett vidéki jellegű gazdasági kiállítás Váczon.

A kiállítás a város keleti végén lévő lövőház helyiségeiben rendeztetek s annak úgy összes helyiségeit, valamint az előtte elterülő több holdnyi parkját és messze nyúló udvarát foglalja magában.

A hely azonban mégis szűknek bizonyult, a menynyiben igen sok későn érkezett tárgyat vagy egyáltalán fel nem vehettek, vagy pedig csakis nagy nehezen tudtak. számára helyet szorítani.

A kiállítás XI, főcsoportra oszlik, s érdekesnél érdekesebb, a gazda közönségre különösen tanulságos j tárgyakat foglal magában.

Első sorban említendők mint gyűjteményes kiálli- j lók az állami gazdasági iulézetek, nevezetesen:

1. a m. kir. állami „Miklós-szölötelepu kecskéméiről, mely homoki szőlőt- és bort, valamint szőlőmive- lési eszközöket állított ki;

2. a budapesti m. kir. „vinczellér iskola“, mely európai s amerikai szőlő fajokkal vesz részt a kiállításon;

3. az állami m. kir. „amerikai szőlötclep“, Székes- fehérvárról, gyönyörű és tanulságos kiállításban legrégibb ojtványu szőlőket;

4. m. kir. állami „rovartani állomásu szénkéneg- fecskendőket, élőtőkéket, fürtöket;

5. az „egri szőlészeti és borászati egyletu pedig zöldojtványokat állít ki faedényekben.

Gohetiv kiállítók még a következők :

1. Vigyázó Sándor rátótbi uradalma gazdasági, kertészeti, faiskolai és konyhakertészeti tárgyaival;

2. Coburg herczegp. vacsi uradalma, igazán remek s különösen elismerést érdemlő szemes gabonák és magvak, takarmánymagvak és takarmányok, szálastakarmány és kapásnövényeivel, azután pedig homoki borok, szesz és pálinka, lisztfélék és gyümölcseivel a kiállítás legérdekesebb látni valóját képezik.

3. Az Lstvchmllá iparos és kerlészképzö-inlézet kiállít 79 féle körtefajt, 60 almafajt, hónapos epret, málnát, szilvát és 42 féle zöldséget. A tárgyak szépsége minden dicséretet felülmúl.

4. Halas város gazdaközönsége kiállítja a városi gazdaközönség terményeit.

5. Nagykörös város kertészeti egyesülete ugyancsak a gazdaközönség terményeit állítja ki impozáns módon.

6. Szobi Luczenbacher István Muzsláról összes terményeit.

7. Dr. Földváry László Harasztiról, bort, szőlőt és 20 fajta szőlővesszőt. A kiállítás egyik dísze.

8. A „Borászati Lapok“ bemutatják pilis-pásztói szőlőtelepeinek terményeit. Gyönyörűek amerikai vessző- ojtványai.

9. Muzslay Gyida rádi gazdaságának kiállítása kiválóan lebilincseli a szemlélő figyelmét, kiállít: bor, szesz és eczetet, számtalan tökfajt, több mint 30 féle babot, 14 féle paradicsomot, 6 féle paprikát, 15 féle kukoriczát, 17 féle burgonyát, kerti növényeket, valamint takarmánynövényeket és magvakat.

10. Nemeskéri Kiss Miklós sződi uradalmának összes terményeiből küldött be szemes gabonát és magvakat, takarmánymagvakat és takarmányokat, szálastakarmányt. kapásnövényeket, a gyümölcs és konyhakertészet ritka példányait. E kiállítása legritkábbak közé tartozik.

11. A váczi hengermalom részvénytársaság egy díszes állványon állítja ki őrleményeit; lisztfajai általános elismerésben részesülnek.

12. A váczi püspöki uradalom gazdasági terményeivel vesz részt.

13. Majthényi István vérségi gazdasága szintén collective állítja ki tárgyait. Sikerült kiállítás, kiállítójának becsületére válnak.

14. Gr. Szapáry Gyuláné gödi uradalma, mely minden tekintetben mintagazdaságnak válik be, ösz- szes terményeit mutatja be. A jóhirű uradalom gyönyörű példányokkal van képviselve, melyek bizonyára általános elismerésben részesülendnek.

15. Dr. Bobicsek József kertészete Dukáról kertészeti czikkeket mutat be. A tárgyak gyönyörű elrendezését Gsányi József eszközölte.

16. Hontvármegye a megye közönségének terményeit egy collectiv kiállításban mutatja be. A megye részvétele nagyban emeli a kiállítás fényét, sőt mondhatni, hogy annak igen jelentékeny részét képezi.

Több csoportban következő községek és magánosok vesznek benne részt:

1. Nagy-Maros község, mely igen sikerült s a szőlészetre nézve több tekintetben tanulságos különféle faj ú sz ő 1 ő oj Lv án y o k k a 1.

2. Majláth István Kis-lvereskényről igen Ízléses kiállításban 1869. évi vegyes fajú szőlőből szűrt fehér bort, 50 faj almát és körtét.

3. Fábián Vendel 3 faj almát.

4. Honecz József Kis-Kereskényből sárga és vörös agyagéi talajon termesztett 10 faj almát és körtét.

5. Pápai Ignácz mézet.

6. Viszolajszky Károly, Felső-Szemerédről, pörgetett mézet, s még számosán különböző gazdasági czikkeket állítanak ki.

Nógrádvármegye collectiv kiállításában, mely szomszédos megyéből szintén számos kiállító számtalan érdekes és tanuságos tárgyakkal vesznek részt, a következők :

1. Szántó János Kosdról fehér borral.

2. Özv. gr. Benyovszky Béláné Jásztelekről, fehér borral, búza, zab, köles- stb.-vei.

3. Sipos Imre Sajóról fehér borral.

4. Horváth Gábor Bodonyról, fehér pecsenyeborral és árpával.

5. Br. Marschal Gyula pezsgőgyáros, Nógrád- Berczelről, palaczkba öntött 3 féle pezsgővel.

G. BuQzinkó Antal Szécsényről, őszi és tavaszi búzával, árpával éa zabbal.

7. Asbóth János Didefalváról, búzával és tengerivel.

8. Hufnagel József Rádró 1, búzával és rozszsal.

9. Özv. Luka Gusztávné P.-Szánthóról, tiszavidéki magból termesztett tiszta búzával.

10. Szentiványi Farkas Apczról, duzzadt ezukor- czirokkal.

11. Madách Imre Surányról, takarmánymag-gyüj- teménynyel.

12. Schrökk János Kosdról, méhkaptárral.

13. Fábián Lajos Kosdról, mézzel.

14. Prónay Albert Losoncz Apátfal várói, méhkaptárral és mézzel.

15. Tarcsay János Váczról, téli körtét 10 fajban, téli almát 9 fajban, őszi baraczkot, szilvát, konyhakerti terményeket állít ki.

Az egyes csoportokból különösen következők emelendők ki.

T. Csoport. (Szőlők.)

Kemény Gusztáv főszolgabíró Váczról, ki négy fajta direkttermő amerikai szőlőt s 2 fajta ojtvány szőlőt állított ki. Az összes példányok igen sikerültek.

Rudnyánszky László t. főszolgabíró Váczról 4 faj csemege szőlővel vesz részt. A gondos és szakszerű művelés nyomai a kiállított példányokon előnyösen tapasztalhatók.

Budnay József Vácz-Hartyánból 5 faj bort és 3 faj csemege szőlőt állít ki. A borfajok közű63 amerikai alanyba nemesi tett és direkt termő. A kiállított példányok feltűnően szépek.

Kozákig Gyula Budapestről, ó fajta amerikai ojtvány termeléssel. A. kiállítás egyik nevezetessége s folytonosan sok nézőket csődit maga körül.

Lászlóvszky Béla Pomázról, zöld és fás ojtvá- nyokat 4 fajban, direkttermőt 4 fajban.

Horváth Döme Kecskéméiről, 2 faj csemege szőlőt.

Cseko Pál Váczról, 4 borfajt s egy faj csemege szőlőt állított ki.

lí. Csoport. (Bor.)

Különösen felemlitendők: Budnyánszky László t. főszolgabíró fehér boraival.

Gróf Teleky Tibor uradalma Gyömrőről, fehér boraival.

Gosztonyi Tibor Vácz-Hartyánból, fehér boraival.

Lovag Tevéli Beierszbergi Floch Henrik P.-Sződ- Rákosról, fehér boraival.

Br. Schossberger Zsigmond Túráról, fehér s vörös boraival.

Dr. Virter Lajos kanonok, fehér boraival.

Luppa Péter és br. Prónay Dezső Ácsáról, több féle fehér és vörös boraival.

IN. Csoport. (Szesz termékek).

ILakker Antal Kecskemétről, cognakot és baraczk pálinkát.

Br. Schossberger Zsigmond Túráról, kukoricza és burgonya pálinkával.

Neumann Manó és fiai Váczról, saját gyártmányú eczetnemüeket.

Luppa Péter pomázról kétféle törkölt pálinkát és

Czuba Durozier cognak-gyár Promontorról háromféle cognakot állít ki.

IV. Csoport. (Gyümölcs).

Tachy István Tóth-Györk, Gosztonyi Jánosné V.- Hartyánról, Németh Péter Váczról, Horváth Döme Kecskemétről, rfregele Jakab Pomázról, Földváry Mihály Tassról, br. Schossberger Zsigmond Túráról különféle faj almával, körtével, dióval, málnával, szilvával, sárga baraczkkal szerepelnek.

.

V. Csoport. (Konyhakertészet).

Főkiállitók: Vancsó Gyuláné Szigetmonostorról, Taliy István Tóth-Györkről, Fokfő és Aszód község közönsége..

VI. Csoport. (Gabonanemüek),

Lovag Floch Henrik, Karsay Albert Puszta-Nagy- telekről, Tachy István Tót-Györkről, gróf Teleky Tibor Gyömrőről és dr. Förster Aurél Kövesről.

VII. Csoport (Takarmány és takarmány magvak).

Gróf Teleky Tibor, Bernolák Gábor, Bálintffy Pál.

VIII. Csoport. (Kereskedelmi növények).

Dr Robicsek József, Nyáry Péter, Gosztonyi Tibor, Foktő község közönsége.

IX. Csoport. (Méhészet).

Zsoldos János Csővár, Pohánka Ödön Csővár, Majláth István Kiskereskény.

X. Csoport. (Gazdasági gépek).

Kühne Ede Bpestről, Detrich Gyula Bpestről.

A kiállítás legtanulságosabb része kétségkívül a szőlő és gyümölcs csoport, mely a filloxera által elpusztított szőlők tulajdonosainak bizonyára igen sok tekintetben okulásul fog szolgálni. Szakférfiak állítása szerint ez az első alkalom, hogy e két gazdasági ág hazánkban valahol ily nagy mérvben képviselve lett volna.

Általános a meggyőződés hogy a kiállítás várakozáson felül fog sikerülni s hogy az minden tekintetben hivatva leend Vácz és vidéke gazdasági életének uj lendületet adni.

A műkiállitás.

Tegnap volt a lázas tevékenységgel rövid idő alatt összehozott régészeti és műkiállitás ünnepélyes megnyitása.

Jelenlétükkel emelték a kiállítás megnyitását Be- ' nyiczky Ferencz főispán, Majthényi István országgyűlési képviselő, Gajáry Géza polgármester, Taliy István megyei főjegyző, Rudnay József nagybirtokos, Dezsőífy főszolgabíró, dr. Miltényi Gyula és Villásy István kanonokok, a régészeti bizottság több tagja és még számosán.

Az ünnepély lefolyásáról a következőket írhatjuk : Pontban 9 órakor megjelent kíséretével a főispán ő exciája, fölment a föídiszitett képterembe, hol Csávolszky József kanonok, a múzeumi és régészeti bizottság elnöke, a kiállítás rendezője fogadta és örömének adóit kifejezést, hogy ő nméltóságát, mint a közművelődés hivatott őrét, a jelen alkalommal üdvözölheti. Röviden fejtegette a régészeti kiállítás czélját, mely sokak előtt talán fölöslegesnek látszik, de a dolog nagy horderejű, amennyiben fölkelti a művelődés vágyát. Budapest közelében lakoknak sokszor nyílik alkalmuk idegenek és az ország legbecsesebb műkincseit megtekinthetni, mit sokan hideg közönynyel tesznek, inig ha ily műkincseket magunkénak vallhatunk, azt hiszi szóló, hogy felkel az érdeklődés és a vágy