Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-19 / 29. szám
Míg lesz lelke Árpád nemzetének, hangzani fog- mindenkoron szabadságot dicsőítő szavunk, s mig a szent szabadság iránti érzelem ki nem vesz a magyar szívből: eljövünk ide minden évben, hogy hálatelt kebelből küldjük föl a magyarok Istenéhez röpke imánkat a névtelen hősökért, akik megmentették imádott hazánk szabadságát és szabadon adták át nekünk e hont, akiknek csontjai porladoznak ugyan, de él az eszme, melyért síkra szállva elvéreztek és múltba visszaragyogó sugára örök életet biztosit eme napnak, eme nagy nap dicső hőseinek. Nyugodjatok békén végzett munkátok után, Ti, — ott a sírok mélyében fekvő névtelen hősfiak, pihenjétek ki fáradalmaitokat, de szellemetek maradjon örökké szegény népünkkel, hogy ne féljen, hogy ne csüggedjen, hogy ne legyen szüksége oly sok drága vér ontására a másik ezer évben !“ A fölhangzó éljenzés után a dalárda még a Hym- nust énekelte el s a közönség lassan szétoszlott. S. A. A váczi lőegylet közgyűlése. Városunk eme legrégibb s tán ezért legszegényebb egylete, mely 1893-ban éri meg száz éves jubileumát, múlt vasárnap tartotta tisztújító közgyűlését. A tagok nem valami nagy számmal jelentek meg, de ennek daczára a közgyűlés menete meggyőzött mindenkit, hogy ezen immár százados korát ünneplő egyletünk, sok gondjai között is törhetetlen életerővel fogja megülni alakulásának századik évfordulóját. A közgyűlésen dr. Frey singer Lajos főlövész elnökölt, ki immár tizenkét éve vezeti az egylet kormányát. A főlövész jelentése elég örvendetes képét festette az egylet haladásának, melynek egyetlen homályos pontja, hogy a lőház fizető tagjai folyton fogynak, bár látogató tagjai szaporodnak. Vagyis sokan potyára élvezik rendszeresen az egylet helyiségét, kik fizetni vonakodnak, daczára, hogy az egylet évekkel ezelőtt, még a 10 frtos beiratási dijat is eltörölte, csakhogy a tagok belépése könnyítessék. A közgyűlés lefolyása különben a következő volt. A számadásokat tudomásul vette és a felmentvényt Kraliker Kálmán pénztárosnak megadta; a tagdíj hátralékosok megperlését elhatározta; a lőház künnlevő 10 forintos kötvényei beváltását --a visszaajándékozását köszönettel tudomásul vette. A 10 frtos függő adósság- kötvényeiből ez évben Intzédy Soma 100 frt, a Falsing er család 90 írt, Tragor Ignácz 50 frt, Marossy Ferencz 50 frt értékű kötvényt ajándékozott vissza az egyletnek, melyért az egylet köszöneté jegyzőkönyvbe vétetett. A 10 frtos kötvények e szerint már egészben törlesztettek, csakis városunk egyik gazdag uránál van még néhány, ki azt visszaajándékozni, vagy kiegyezni, ismételt felkérés daczára sem hajlandó, sőt az egyletet folyton perrel fenyegeti. A közgyűlés a gazdag úr ezen viselkedésével nem kívánta összehasonlítani szegényebb tagjai áldozatkészségét, kik kötvényeiket önként visszaadták, hanem a még nála levő kötvények beváltását elhatározta, de csak akkor, ha a törlesztési terv szerint a sor rájuk kerül. A megyei kiállításra az egylet helyiségei díjtalan átengedését határozta a közgyűlés, a nagy termen világosság nyerése okából, ablakok állításába is beleegyezett azon feltétellel, hogy a kiállítás után a kiállítási bizottság az ablakok eltávolítása költségét is fedezni fogja. A lőház külső kertére határoztatott, hogy az jelen alakjában meghagyassék, de a régi fák okszerű Ä „Váczi Közlöny“ tárczája. Az ifjúság tüntekor. Érzem: lehulltak tavaszod virági, Érzem: letűnt már ifjúkor, napod ! Ezer reménynek, vágynak vége, vége, Idő ! többé már vissza nem hozod. Miként a gyermek kártyavára dőltét, Könyes szemekkel nézem, mint enyész, Amelyhez annyi szép emlék kötött le, Az ifjúkornak, színe, fénye vész. Ne menj, ne vidd el azt a tiszta szívet, Amely gyanútlan mindent átkarolt, Mely gondtalan örült a fénynek s árnynak S rózsát sejtett, ott is, hol tüske volt, Mely úgy tudott a szépért lelkesülni S szeretni ott is, hol a szív hideg . . . Ha meghagynád a múlt emlékéül ezt, Cserébe adnám minden kincsemet! —De hasztalan ; hisz’ mind hiába esdek. Érzem kihűlni, érzem, mint kövűl S a múltból csak egy bús sóhaj marad meg, Mit édes álmám vesztesége szül. Virág, tavasz, ifjúság . . . vége, vége — Az élet írn’ hideg szavával int: Előre bátran, küzdelem a pálya, A hős, a férfi vissza nem tekint! — Előre hát, a nyílt tengerre bátran, El a folyó virányos partiból ! Bár válni fáj s ott szélvész ví csatákat, Melynek moraja szíven áthatol. Nem rettegek, mert egy csillag vezérel, Szelíd mosolylyal, fénynyel rám ragyog. Az égi hit varázsa ott e csillag S fényénél bátor és boldog vagyok ! * * * A pályanyertes. Nem valami derek angol ló, kérem, de még csak icrn is valamely benyújtás előtt győztesnek ítélt szép- rodalmi mű, oh nem. ritkítását, s azok helyébe újak ültetését a főlövészre bízta. Ezután következett a lőház helyiségeit ingyen élvezni akarók látogatásának szükséges korlátozása. Erre a közgyűlés a lőház helyiségeire állandó vendégjogot a régi gyakorlathoz képest a honvéd tisztikarnak s a kegyesrendi tanárikarnak a jövőre is megadta, minden mástól pedig a lőház ingyenes látogatását megvonta. A kereskedősegéd járuló tagok évi diját azonban 2 írtra szállította le. A tagok gyűjtésére végre rendes tervezet lön megállapítva, hogy a sok rendszeres potya látogató vagy az egyletbe való belépésre birassék, vagy pedig elmaradjon valahára az egyleti helyiségekből. Ezek után a tisztújitást ejtette meg a közgyűlés a következő eredménynycl: Főlövész: dr. Freysinger Lajos, ki ezzel az ötödik három éves főlövészi kapitulá- cziót szolgálja. Allövészek: dr. Csányi János, Haidfeld Lajos. Választmányi tagok: Bezdek János, Fodor Imre, dr. Franyó István, Gajáry Géza, Intzédy Soma, Niki- tits Sándor, Péts Ferencz, Reitter István, Schmidt Ferencz, Tragor János, Korpás Márton (új). Velzer Kálmán. Póttagok: Krezsák József, Iványos Kálmán. Szám- vizsgálók: Fóty Gyula, Meiszner Rudolf. A váczi kiállítás bíráló bizottsági tagjainak névsora. Az összes jury elnöke: Beniczky Ferencz úr ő nagy méltósága. Előadó: Zseny József. Titkár: Serfözö Géza. I. Csoport. SzölökiáMitás. Elnök: Tahy Lajos, alel nők: Laszlovszky Béla, tagok: Molnár István, Krezsák József, előadók: Horiesánszky János, Baross Károly. II. Csoport. Borkiállítás. Elnök: Gsávolszky József, alelnök: Luppa Péter, tagok: Dr. Freysinger Lajos, Gosztonyi Tibor, Molnár István, előadók : Engel- brecht Károly, Rácz Sándor. III. Csoport. Szesztermékek. Elnök: Rudnay József, alelnök: Majthényi István, tagok: Iványos Kálmán, Gajáry Géza, Molnár István, előadó: Szemere Huba. IV. Csoport. Gyümölcskiállitás. Elnök: Földváry Mihály, alelnök: Kemény Gusztáv, tagok: Molnár István, Bódiz László, előadó: Angyal Dezső. V. Csoport. Konyhakertészeti czikkek. Elnök: Hajós József, alelnök: Tóth István, tagok: Száraz István, Csereklye István, előadó: Forster Géza. VI. Csoport. Gabonanemüek: Elnök: Hauer Béla, alelnök: Gosztonyi Tibor, tagok: Löwy Sándor, Tre- gele Jakab, előadó: Mányay Iván. VII. Csoport. Takarmányok és takarmángmagvak. Elnök: Baross Pál, alelnök: Dr. Floch Henrik, tagok: Szalacsy Sándor, Piufsich Lajos, előadó: ßälir Gusztáv. VIII. Csoport. Kereskedelmi növények. Elnök: Tahy István, alelnök: Beöthy János, tagok: Reiser Béla, Hajdin János, Intzédy Soma, előadó : Dr. Zech- meister János. IX. Csoport. Méhészeti czikkek. Elnök: Dr. Freysinger Lajos, alelnök: Villásy István, tagok: Kontra Kálmán, Kovách Gáspár, előadó: Gosztonyi Miklós. X. Csoport. Gazdasági gépek és eszközök. Elnök: Gajáry Géza, alelnök: Rolf Kamill, tagok: Friedrich Alajos, Leichtner Benő, Reitter István, előadó : Eara- nyay István. XI. Csoport. A) Ló díjazás. A vármegyei gazdasági egyesület lótenyész bizottmányi szakosztálya intézi az egész ügyet. B) Szarvasmarha díjazás. Elnök: Beniczky Gábor, alelnök: Mányay Iván, tagok: Borbély István, Szí Éppen most lép Plátófi úr nővére szobájába, kezében lebegtetve a „Tüskési Híradó“ legújabb számát. — Nézd Helén, itt van a lapban a statisztikai kimutatás, mely szerint városunkban, itt, Tüskésen két ezer özvegy asszony van. Ebből láthatod, hogy örülj és örvendezzél, miután neked már van főkötőd s ne törekedjél másodszor is férjhez menni, mert ezerkilenczszázkilenczvenkilencz pályatársad van, ide nem számítva a vén lányokat és az ártatlan csibikéket. Helén nem felelt, de kezébe vette a lapot s a hírek között megpillantá: Személyi hírek: „Dr. Doronghy, társas köreinkben többször emlegetett, jeles képzettségű fiatal tudós városunkban szándékozik nyaralni. Flozta Isten!“ Ugyanakkor Tüskésen sok ragyogó szem olvasta e sorokat: a pályázat bár nem nyilvánosan, de megkezdődött. Dr. Doronghy megnyerő külsejű fiatal ember volt, de merjük állítani, hogy pelyhesedő bajuszkájáról ítélve okvetlenül fiatalabb még a legfiatalabb pályázó hölgynél is. De mivel a hölgyek koporsó bezártáig bájosak már csak azért is, mert ők nők és tekintve, hogy manapság a férfiak kora ifjúságukban rengeteg tudományt szednek a fejükbe s bizonyos érettségi fokon állnak, mert ők férfiak, igy a differencziák mégis csak kiegyenlítődnek valahogy. Dr. Doronghy sok helyen be lett mutatva s ha egyik házhoz bement a szomszéd házból lesték, hogy hány perczet töltött ott. Ó egy-egy helyen rendesen öt perczet időzött, aztán elsietett, mint mondá édes mamája várja otthon. Ezért aztán csakhamar neve után tettek egy jelzőt, igy : Dr. Doronghy, a szolid ember. Való, hogy mióta Dr. Doronghy Tüskésen időzött, több „Blalia sera.il poudre“ fogyott és töménytelen szárnyas állatnak lett nyaka szegve, mert mindig várták, hogy vagy itt, vagy ott csak megmarad egyszer vagy ebédre vagy vacsorára. Ha aztán valahol a szokott öt percznél tovább maradt pár másodperczczel, akkor már a fölső szomszéd ablakfüggönyo mögül az alsó szomszéd ablakretányiÖdön, Rudnyánszky Kálmán, előadó: Rudnyánszky László. G) Sertés díjazás. Elnök: Karsai Albert, alelnök : Péts Sándor, tagok: Prepeliczay Gyula, Krakker Kálmán, előadó: Szemere Huba. A váczi kiállítás végrehajtó bizottsági tagjainak névjegyzéke: Elnök: Beniczky Gábor (lakik Czinkotán), alelnökök: Földváry Mihály (Budapest), Gajáry Géza (Vácz), tagok: Baross Pál (Pilis-Szántó), Gsávolszky József (Vácz), Dumtsa Jenő (Szent-Endre), dr. Freysinger Lajos (Vácz), Hajós József (DömsöcM Iványos Kálmán (Vácz), Kemény Gusztáv (Vácz), Krakker Kálmán (Vácz), Mányay Iván (Szód), Marossy Ferencz (Vácz), Majthényi István (Verseg), Péts Sándor (Vácz), Rudnyánszky László (Vácz), Reiser Béla (Vácz), Tahy István (Budapest), Vásárhelyi Géza (Tinnye). Titkárok: Serfőző Géza, dr. Zechmeister János. Az ipari munka vasárnapi szünetelése. A munkáskérdésnek — a szocziálizmus ezen főfeladatának - melynek egyik elemét képezi a vasárnapi munkaszünetelés is — a társadalmi életbe mélyen beható fontosságát s megoldásának nagy jövőjét kétségbe vonni nem lehet. Nem kell sem az anarchistákkal szövetkező szocziál- demokraták, sem a kommunisták híveinek lennünk, hogy ezen állami s társadalmi feladat nagy jelentőségét bevalljuk s elismerjük égető szükségét annak, hogy a munkáskérdés a népérdekeket minél tökéletesebben kielégitőleg, de a tulajdonjog s a tőke biztosítékait is megnyugtatólag megoldassák — törvényhozási úton is. Mert habár igaz, hogy e téren a főszerepet magok a társadalmi faktorok : a munkások s munkaadók képezik ; ezek együttes összhangzó működése szükségeltetik mindenekelőtt ezen feladat akképeni megoldására, hogy úgy a jog, mint a humanizmus igényei, a vagyon és életfentartás .legfőbb érdekei kielégittessenek; de kétségtelen, hogy igen sok függ annál a törvény- hozások működésétől s a törvényalkotásoktól is, melyek a munkaadók s a munkások közt oly élesekké fejlődött ellentéteket gyöngíthetik; a munkásnép anyagi helyzetének javításával — habár a válalkozási szellem, a tőke-ipari befektetések éltető érdekeinek megtámadása nélkül. Hazánkban az ipar s gyárüzlet alantas fokán a szocziáldemokráczia kinövései s a munkáskérdés árnyoldalai nem fejlődhettek ki még oly élesen, mint az előhaladottabb külállamokban; de újabb időben mozzanataival, a nagyobb városainkban már többször találkoztunk, sőt legújabban vidéken a mezei munkások között is. Azért is alapos a képviselőház szakbizottságának azon — a jövőre szóló — nyilatkozata, melyet az ipari alkalmazottak betegségbeni segélyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor tőn — mondván: „A fontos szocziális alkotás létesitésére az első lépést megtettük, de nem zárkózhatunk el azon tudat elől, hogy ezen lépést nemsokára a tágabb értelemben vett. munkáskérdés megoldása, valamint a szegényügy elintézésének kérdése fogja követni.“ Nemzeti önérzetünk emelésére szolgálhat annak ismerése, miszerint törvényhozásunk ezen idevágó kérdésekkel már többször foglalkozott és pedig már évtizedek előtt is — az előhaladott kor szellemében s a humanizmus igényeinek kellő felismerésével. Ide sorolhatjuk nevezetesen az 1840. évi XVII. törvényczikkelyt, mely a „Gyárak jogviszonyairól“ szól dőnye mögül és az átellenes házak ablakából lesték, no bizonyosan az ... ott ... a pályanyertes. Minap aztán amint magam is ellátogattam Etelénkéhez, mert kellemetes özvegy menyecske, hát egyszer csak kit látok? Dr. Doronghy jön. No most baj lesz, gondoltam, mert aranyos Heiénkém finom süteménykét készített s ennek a süteménynek az elkészítése miatt fönnmaradt éjfélig az este, akkor sült ki a finomság s mint mondá azért készité, mert engem várt, s azalatt mindig rám gondolt, és ime most betoppan ez a dr. Doronghy, és biztos, hogy öt percznél tovább marad s megeszi az én részem a süteményből, tehát a látszat vetélytársra vall. Szinte megkönyebbültem mikor öt perez múlva mondja, hogy neki menni kell, mert mamája várja. (Néztem órámat, csakugyan 5 perez múlva, tehát nincs veszély). Igen ám, de csak kékültem, zöldültem, mikor az én aranyos Heiénkém, kivel pedig nagyon szerettem volna úgy négyszemközt társalogni, azt mondja, hogy: maradjon még Doronghy úr egy kicsit. És ő ? . . . ő maradt! No szervusz sütemény! Dr. Doronghy maradt, helyet foglalt a terített asztalnál, szemeim vérben foroglak, órámat nézem 10 perez. Az átellenes ház ablak- függönye megmozdul. Skandalum! Heiénkém bájos volt, mint még soha, kecsesen kiosztá a kávét. Czukrot elfelejtett bele tenni. Doronghy is, én is keserűen nyomkodtuk le. Soha életemben, ilyen keserű kávét! No de legalább Dr. Doronghynak is keserűt kellett nyelnie. Azonban az élet telve változatossággal, keserű után jön az édes, kávé után a cseresznye. Egészen indulatba jöttem órám 15 perczről tanúskodott. Most következett a. sütemény, a melyet az én számomra sütöttek. Es Dr. Doronghy eszik belőle. Othellót éreztem magamban, reszketve néztem órámat húsz — huszonöt perez, fél óra ez iszonyú! Hah, mit mondanak a. szomszédok ott az ablakok mögött? Oh Helén, Helén! Mikor aztán megozsonnáztunk, Dr. Doronghy még azután is maradt. Akkor már elfogyott türelmem, hevesen fordulok hozzá:
