Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-11 / 41. szám
szálnyi eredménye nincs, hanem, mint ő is mély keserűséggel nyilatkozott előttünk, Pencznek lakossága alig 4 év lefolyása alatt közel négyszáz fővel apadt le. Ezeket az Ínség, nyomor és ke- resetlenség űzte el Penczről. A szomorú végeredmény tehát, a mi Pen ezen és azt véljük a többi szomszédos községekben is eltagadhatlanul észlelhető, abban kulminál, hogy a lakosság apad, kivándorol, ott hagyja azokat az ugarokat a melyekben számukra kenyér nem terem. Pedig ha igen tisztelt Kozáky Dániel úr amaz ernyedetlen fáradságnak, melylyel Pencznek javán buzgóikodott, csak egy század részét is arra fordította volna, hogy Pencznek szorgalmas, munkás és értelmes népével a szőlőtől megko- pasztolt parlagokat cseresznye, meggy, körte és diófákkal, ezek aljait pedig ribizli és málna bokrokkal beültette volna, erre jutalmakat tűzött volna, akkor bizonyára százszorosán több eredményeket ért volna el és ezek a gyümölcsök, melyek soha sem el nem fogynak, sem meddőkul nem jelentkeznek, biztosabb jövedelmeket hoztak volna, mint a múltnak problematikus szőlőtermései felmutattak. Azért a megnyugodni nem tudó nemes öreget ma 80 év határán is jó lélekkel arra buzdítjuk, hogy ha Penczet igazán és praktikus módon szereti, sarkalja annak népét a jelzett gyümölcsök termelésére és nem fog bele telni három év, az elzüllött népség ismét meg fog települni régi tűzhelyein. Menyem-asszonynak szóltunk, de úgy hogy lányom-asszony is érthessen belőle. Enthelosz. Kocsi tav-verseny Váczon. Már- a régi .rómaiaknál és görögöknél, kik különös elő szer etett éF viseltettek a sportszerű versenyek iránt, látjuk, hogy nemzeti ünnepeiken különféle versenyeket rendeztek, s ezek között nem utolsó helyet föglalt el a ló- és az ügető-verseny, melyek alkalmával a győztesek számára nagy dijakat és jutalmakat tűztek ki, s kitüntették őket, mint olyanokat, kik ezen már o előttük is nemes állattenyésztés közül' kiváló érdemeket szereztek. Napjainkban az angol nemzet kedveli különösen, ezen nemzetgazdászallanilag fontos sportot, s ott az aristokráczia majd minden ünnepnapon rendez e féle versenyeket. Náluk egy ilyen versenyfutó ló egész vagyont képvisel, s a lótenyésztést nemcsak a sportkedvelő emberek, hanem az állam is nagy mérvben elősegíti az által, hogy a lótenyésztőket a gyakori lókiállitások rendezésével, s díjazásokkal serkenti. Mi nálunk a lóversenyek csak a jelen század közepe táján 1841. körül, amidőn is Széchenyi István ez eszmét megpendítette, s mozgalmat fejtett ki ennek érdekében, jutottak a kedvencz szórakozások közé, s tapasztalható, hogy ezen idő óta méneink sokkal kitartóbbak, s gyorsabbak. Fontos a ló és ügetőverseny különösen még a hadászat szempontjából is s különösen ott, hol a loIgazán kételkedem, hogy hasonló kis madár létezett valahol széles e világon. Csak látta volna azt az örömet, a mint a hangom hallatára eltánczolt a kalitjába; biz addig nem maradhattam volna békébe a lármájától, miig ki nem eresztettem a kaidból, s itt a nyitott ablaknál, mert oly okns voll, hogy a világért ki nem ment volna rajta, pedig nem játszottam vele, — és most — Istenem, Istenem. De ni, milyen furcsán tud nézni ez a Bernát, bizony elpirulok belé, bizonyosan nagyon nevetségesnek talál, s tökéletesen megzavarodva lesütöm fejemet s ügyetlenül babrálok kalapom szalagjaival, a mely állam alatt megkötve, a hátamon fityeg alá. Dóra, szólal fel egyszer csak férfias mély hangja, én fölrezzenek, ő arezomat kezeibe fogva, mélyen, hosszan néz kutató szemeivel a szemeim közé. Dórácska, kicsi virágom, tudna-e engem úgy sajnálni, mint a hogy a kanári madarát sajnálja, — ha meghalnék. — (őrültség, őrültség gyermek, jól tudom hallgatnom kellene és azért mégis elmondom, nos, nos, kérdi, mohón várva feleletemet. (F o 1 y tat ás a k ö vetkezik.) Csataképek — Részletek a * Szabadságharcz emlékeinélkiállításából.— Sok jelenet maradt megörökítve nemcsak Írásban, de képben is a dicső napokból. Megannyi emlék ; melyeket a kegyelet híven őriz. A nagy érdekű kiállításon, mely a szabadságharcz emlékeit összegyűjtve, méltó zarándokhelye úgy a főváros hazafias népének, mint a fővárosban megforduló minden vidékinek, kiváló helyet foglalnak el a csataképek. Számos egykorú festmény, domborművű kép, metszet és rajz örökíti meg a szabadságharcz csata jeleneteit. Történelmi érdekű emléktárgyak ezek mind. Megelevenednek szemünk elölt a bevezető harezok, melyeket vérkereszlségben még nem részesüli honvédőink vívlak a ráezokkal. 1848. július 11-én kapták a szerbek az első leezkél Verser/nél, 11<>I vad futásban kereslek vasság képezi a haderő egyik jelentékeny tényezőjét; mert általa jó és edzett lovak jutnak a hadsereg bir- tokába. Az ügető és távkocsi versenyek azonban nálunk egész újak. I lazánkban a Magyar Tattersaál egyesület karolta fel ez ügyet s nagy áldozatok után már a múlt év őszén a bécsi kiállításon he is mutatta, hogy a lovak az ügető versenyek tartása által mennyire edzettebbek, kitartóbbak és gyorsabbakká válnak. Ezen egyesület elnöke Benilzky Gábor, ki hazánk közgazdasági viszonyai előmozdítása iránt a legmelegebb és leghazafiasabb érdeklődéssel viseltetik, kinek már városunk is mint a váczi gazdasági kilütás elnökének nagy köszönettel tartozik. Városunk már-már ez iráni is kezd érdeklődéssel viseltetni s kívánatos is, mert a gazdasági kiállítás alkalmával rendezett lókiállitás nem a legfényesebb eredményt mutatta fel. Ezen Magyar Tattersaál egyesület f. hó 12-én, azaz holnap egy távkocsiversenyt rendez s Iliidnyánszhy László tb. főszolgabíró érdeme, hogy a versenyzők városunkat is beleveszik a verseny-állomásokba s igy megtudhatjuk, hogy Budapestről Váczra sebes és kitartó hajtás mellett, mennyi idő alatt érhetni. A versenyben részt vesznek Károlyi László gróf, Jankó vies Gyula, Ugrón Ákos nagybirtokosok, Sennyei István gróf, Vesselényi Miklós báró és Dőry Lajos nagybirtokos, körülbelül 5 —G hintóval. A versenyzők indulása d. e. II órakor Budapesten a Stefánia-uton (városliget) történik, az Angyalföldön, Újpesten, Káposztás-Megyeren, Dunakeszin, Gödön, Váczon, Gsörögön, Vácz-Idartyánon, Kisujfalun, Mácsán, Ikladon, Aszódon, Besnyőn, Gödöllőn. Kerepesen, Kis-Tarcsán, Czinkotán keresztül ismét Budapestre visszatérnek. Számításuk szerint körülbelül 12 óra s nehány perczkor érkeznek Váczra. Az ut hossza 14 és fél mértföldet tesz ki. Az első díj: 4000 frank aranyban ; a második: dupla tét, a harmadik dija a tét egyszerese. — Egy tét 50 frt. Jelszó: fuss, vagy fizess. Hajtás tetszés szerint. — Nagyobb állomásokon, mint Váczon bizottságok lesznek kiküldve, kik a megérkezés idejét fogják konstatálni. így Váczon a hétkápolnával szemben a vácz-har- tyani úton levő első kunyhónál lesz a váczi bizottság. Felhívjuk a t. közönség figyelmét ezen felette érdekfeszi tő sportra s ajánljuk, hogy a fent körülirt helyen és időben minél számosabban megjelenjenek. Ilrilz. A Vác7-yidéki egyetemi ifjak köréiből. — Nyolcz óra? — Nem, fél kilen ez. — S csak hárman vagytok? — Te vagy a negyedik! Ilyféle szóváltás volt az elnök s a jegyző között f. hó 7-én este, a mikor is a „Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre“ szépirodalmi estélyt tartott. Nem akarom jellemezni e két hivatalnokát a körnek, de mégsem ál Illatom meg, hogy a tavalyi s az idei elnök és jegyző közt a különbséget, — csak alaki különbséget, föl no említsem: föl lehet őket erről ismerni. A tavalyi elnöknek volt egy kis bajusza, de az rendesen félki le nezre állt; az ideinek nincs, de azért milliméternyi hegyét kifeni. A tavalyi jegyző mindig kipödrött bajuszt viselt, s alacsony, köpezös volt: az idei csak félresimitja azt s ő magas. Ezt. a bajusz-beli menedéket. E csataképhez sorakozik a rácz Knicanin tábornok és seregének úgy domborművű, mint színezett képe, melyek a római sánczoknál állást foglalt pártütők táborát ábrázolják nagy hűséggel. Meg van örökítve az 1849. junius 7-iki csata is a római sánczoknál, mely egyike volt a legvéresebbeknek. Az 1848. decz. 30-án vívott nioóri csata több részletét ábrázolják kőnyomatu s színes rajzok. A reánk végzetes kimenetelű csatát Bérezel Mór tábornok 5G20 ember és 24 ágyúval vívta Jellasich 1G000 embere és 52 ágyúja ellen. Azonfelül az ellenség készületlenül lepte meg a magyar sereget. „Moórnál is hősiesen har- czoltak a mieink — mondá a napokban a kiállításon Klapka tábornok — csakhogy kevesen voltak.“ Egész sorozata a képeknek tünteti fel Schlick osztrák tábornok téli hadjáratának részleteit. A verpeléti, tar- czali stb. ütközetek sokszorosan meg vannak örökítve, persze német forrásból. Úgy látszik Schlick valódi reklám-generális volt, ki nem késett az utóvilág számára különböző harczi pozilurákban hátrahagyni arczmásál, mert az bizonyos, hogy az ő alakja hűen van mindenütt fényképezve. Az erdélyi oláhok kegyetlenkedését Szeremley rajza után a magyar emigránsok által kiadott s a zalatnai vérfürdői ábrázoló képe tükrözi vissza. 1848. október 24-én mészároltak le a G40 zalatnai menekülő lakost. Ez igen ritka kép, miután a német kormány minden példányi megsemmisitel t, melyet csakmegkaparitliatotI. Ilern erdélyi hadjárata sem maradt megörökitlenül. Győzelmes vonulása közben Kolozsvár felé megtámad- fal.ván, a támadást visszaveri s eközben esik el Geramb osztrák alezredes, mely jelenet képben látható. Az 1849. márcz. 2-án vívott győzelmes medgyesi ütközet, Nagyszeben ostroma és bevétele Bem által, szép rajzok. Megragadó szépségű s pompás kivitelű olajnyomat „Bem a piskii hídon.“ Itt vívták honvédőink a leghő- Siesebb kitartással küzdelmüket 1849. felír. 1-én. Reggel 8 órakor kezdődött a csata, melyben Buchner vezérlete alatl 11000 osztrák katona. 40 ágyúval harczolI. Bem 7700 embere 28 ágyúja ellen. Délutáni 4 órakor már futásnak kezdtek eredni honvédőink, de Bem szava, ki megállásra bírja, őket a liidnál s ki felkiált: „ha e hid elveszel.!. Erdély is elveszelI,“ újra támadásra vezeti különbséget csak igy mellékesen irom ide, nehogy az érdekeltek bajusz-sértés miatt megtámadjanak. De azért ne gondolják, t. olvasóim, hogy csak négyen tartottunk gyűlést. Alig telt el egy fél óra, már 20—25-en verődtünk össze. Akadt köztünk mindjárt három poela is, mind a három a tisztikarból: az elnök, a jegyző s a pénztáros. Képzeljék, még a pénztáros is, a ki mindig prózai dolgokkal, számítással, pénzzel, tagsági dijak behajtásával, elszámolással (ne a rosszabb értelemben vegyék !) foglalkozik! Még az elnökön s jegyzőn nem csodálkozhatunk; ők amúgy is csak szellemi dolgokkal foglalkoznak; de a pénztáros! oh modern pénztáros, a ki a kör vagyonával, 20 forintokkal o. értékben nem vitorlázol Amerika fele, hanem itthon — verseket írsz ! S nem is egy, de mindjárt két költeményét olvasta fel : az egyiknek czime „Glossa“, a másiké „Minek a szív?“ A másik kettő már fukarabb volt: egyet-egyet olvastak fel. Mintzér József „Miért is?“ ez. ívrai költeményét, Geguss Dániel pedig „A falu bolondja“ ez. balladáját. Még volt elnökünk is megemlékezett rólunk, bé- küldve egy levelet Kincses Kolozsvárról, mely kivált a | vácziakra érdekes ; innen ugyanis megtudhatják, mily i messze földön s miről ismerik Vácz városát! Ide is I csatolom azért, hogy gyönyörködhessenek benne.*) Ejh a kőbe is, a tintám elfogyott, nem tudok mi- S vei irni, pedig még volna mit. No de majd legköze- ; lebb a többit! A viszontlátásig. Tudósító. — A váczi gazdasági kiállításon kitüntetett kiállítók. I. csoport. Szölö-kiállitás. I. dijat. Kitüntető (arany) oklevelet nyertek: 1. Takács Mihály, Pomázról, direkt termők gyüj- J töménye s oltványokért, 2. Laszlowszky Béla, Pomázról, oltványok és hybridekért, 3. Rudnay József, Vácz-Har- tyán, nagyban termelés, amerikai és homoki szőlőkért, 4. Nagy-Maros község, nagyban termelés és kiviteli versenyképességért, 5. Kozáky Gyula, Pencz, oltványokért, G. Esztergomi szőlőszeti egylet, nagyban termelés ; és szakszerű kísérletezésért, 7. Rohonczy Gedeon, Kecs- i kémét, kiviteli és versenyképességért, 8 Bartóky Lász- | Ióné, Békés-Csaba, fajgyüjtemény és kiviteli képessé- j gért, 9. Irsay György, Irsa, homoki kullura és szép faj- j gyűjteményért, 10. Nagy-körösi kertészeti egylet, homoki i kultúra és szép fajgyüjtcményért. II. dijat. Dicsérő (ezüst) oklevelet nyertek: 1. Marossy Ferencz, Vácz, 2. Gsekó Pál, Vácz, 3. Egri szőlőszeti egyesület, 4. Kemény Gusztáv, Vácz, valamennyien amerikai szőlőfajok műveléseikért, 5. Földváry László, Haraszti, nagybani termelésért, G. Ádám László, N.-Kőrös, 7. Magyar Pál, N.-Kőrös, 8. Póka Kálmán, N.-Kőrös valamennyien homoki szőlő termeléseikért. Ili. dijat. Elismerő (bronz) oklevelet nyertek : 1. Ivubicsek János, Abony, 2. B. Kovách László, homoki szőlő termelésükért. IV. dijat. Kiállítási oklevelet nyertek: 1. Bezdek János, Vácz, amerikai fajok műveléséért. *) Jövő számunkban közöljük. Szerk. őket. És mire beállott az alkony, a császáriak teljesen vissza verettek. Az 1849. február 5-én vívott branyiszkói ütközet a szabadságharcz egyik legfényesebb fegyverténye s gyönyörűen van vissza is adva. Görgei maga Írja : „Branyiszkót megrohanni, akkor annyit tett, mint a bikát szarván ragadni.“ De seregére nézve a branyiszkói harezot a „lenni és nem lenni“ kérdésének tartá, mert mögötte is ellenség állt, előtte pedig Schlick egy megedzett és bátor hadsereg élén. Á feladat hősiesen lön megoldva, Gnyon ezred vezérlete alatt a turóczi és zólyomi zászlóaljak vakmerő elszántsággal verték ki állásaikból az ellenséget. Egykorú festmény örökíti a fényes harczi jelenetet. Nagy méretű, szép festmény, mely azon jelenetet ábrázolja, midőn e vörössapkások Szolnoknál halál- megvetéssel rohannak a gyilkos ágyú tűzbe és szuronyrohammal foglalják el az osztrák ágyúikat. A tápió-bicskci, kápolnai stb. csaták részletei szintén láthatók. Gyönyörű kép a szolnoki ütközet rajza, melyet Szeremley képe után a magyar emigránsok adtak ki. A Komárom vára körül vivőit harezok s a vár ostroma is számos képben van bemutatva. Budavár ostromát és bevételét szintén számos képben látjuk. Nagyon sikerült nagy olajfestmény és nagy kőnyomatú bű kép ábrázolják Budavár bevételét. Henczi osztrák tábornok megsebesülése is fel van tüntetve. Rajzban látható a győri csata is, melyben az ifjú császár is részivel.t. Az orosz hadsereg felvonulását, táborozásukat is örökítik rajzok. Egész csoport kép adja vissza a világosi fegyver- letétel szomorú jeleneteit. íme, mennyi sok megtekintésre méltó drága emlék, melyek visszavarázsolják szemünk elé elmúlt idők nagy eseményeit. E szűk keretben csak futólagos, szűk vonásokban sorolhattam fel egyes kikapott részleteket, az e nemben szerfelett gazdag, rendkívül érdekes kiállítás megtekintése elégít beli csak ki a ímlnivágyól és érdeklődőt. Sa rk ad\ Elemőr.
