Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-17 / 20. szám

váczi Icir. közjegyző, a vóczi polgári lövölde fölövésze, az egyesült Casino-lcör elnöke, Pest-Pilis- Solt-Kiskún- vármegye bizottságának és Vácz város képviselőtestületének számos éven át előkelő tagja, a városi pénzügyi bizottság elnöke, váczi reform, egyháztanácsos stb. sth. sth. Vácz város díszpolgárává választassék meg.

Ezen indítványt városi képviselőtestületi közgyűlésünk annál nagyobb örömmel fogadta el, mert nevezett tekintetes Dr. Freysinger Lajos úr, városunk érdemes szülötte és hü fia, a folyó évben töltvén be városi képviselői működésének 15-ik évfordulóját, ezen idő alatt a város pénzügyi viszonyainak rendezése, anyagi helyzetének javítása, nemkülönben a város újjáalakítása és egyáltalában a város köz- és társadalmi ügyeinek buzgó támogatása körül oly elévülhetetlen érdemeket szerzett, amelyek idők hosszú során át élni fognak minden városi polgár szivében.

Mindezeknél fogva tekintetes Dr. Freysinger Lajos képviselő urat, a jogtudományok egyetemes tudorát, közős váltó-ügyvédet, váczi kir. közjegyzőt, a polgári lövölde érdemes főlövészét, az egyesült Casino-lcör elnökét, Pest- Pilis-Solt-Kiskúnvármegyc és Vácz város képviselőtestületének bizottsági tagját, a városi pénzügyi bizottság elnökét s a váczi reform, egyháztanács tagját, a városi köz- és társadalmi ügyek fáradhatatlan bajnokát, városunk érdemes szülöttét és hú polgárát Vácz rendezett tanáccsá város díszpolgárává egyhangúi lelkesedéssel kikiáltottuk és megválasztottuk.

Minek hiteléül kiadtuk ezen szokott aláír ácsunkkal és pecsétünkkel ellátott és meg erősített oklevelünket.

Vácczon, 1890. évi deezember hó 31-én tartott rendes városi képviselőtestületi közgyűlésben.

Dr. Zechmeister János, Gajáry Géza,

főjegyző. polgármester.

Dr. Freysinger átvevén a cliszes oklevelet, a következő remek beszéde t mondotta :

Tisztelt közgyűlés!

Ez ünnepélyes órában mit szólhatna ajkam egyebet hálás köszönetnél.

Vannak perczek, melyek hatása alatt szivünknek annyira mélyéről jönnek az érzelmek, hogy mire ajkunkra érnek — a költő szerint — elhal a szó, mely kifejezze. így vagyok én is a nem érdemelt megtiszteléssel szemben. Köszönetemet is alig bírom elmondani s szavaimban az ékesség hiányát pótolja és bocsáttassa meg az igaz közvetlenség, mely bennük nyilatkozik.

Tudom, hogy e díszes okmány — jutalmaz és kötelez. Jutalmazza a múltra, érdemén felül, a szülő városom érdekében teljesített munkáságot, melylyel dicsőségre nem vágytam, s csak kötelességemet véltem teljesíteni. És annál erősebben kötelez a jövőre, hogy azt a csekély tehetséget és munka erőt, melyet osztályrészemül juttatott a Gondviselés, mind városom javára és haladására fordítsam. De egyúttal buzdít is arra, hogy tovább haladjak azon az utón, mely a város mai haladása felé vezetett.

Mert ne más virágzó és nagy anyagi forrásokkal rendelkező városok haladásával és virágzásával mérjük városunk eddigi haladását. Jusson eszünkbe eszközeink csekélysége, s a múlt és jelen közt ennek daczára mutatkozó óriás különbség. Nem az alig múltról szólok, hanem régibb, boldogabb időkről, a 30-as és 40-es évekről, s akkor is elmaradottságáról vala hires Vácz városa. Olvassa el bárki Kazinczy útleírásában, s utóbb Frankenburg »Életképeiben« ez időkből városunkról tett megjegyzéseket, s a sivár maradiság vigasztalan képe támad fel előttünk.

Ezt a maradiságot, ezt a haladni nem tudást, mely soha nem tudott élni az időkkel, törte meg polgárságunk másfél évtizedes összetartó munkája. Ebből a munkából magam is kivettem, mint e város szülötte, köteles részemet. És nem az érdemek, hanem a teljesített kötelesség öntudata szól belőlem, midőn e másfél évtized munkájára, s a múlt szegénysége mellett fényes álomnak tetsző haladásra visszatekintek. Ha pedig a várakozásunkat messze meghaladó eredmények okát és kútfejét keresem, akkor is háttérbe szorul az én csekély énem, mert mind e sikert nem láthattuk volna, ha nincs meg polgárságunk között az az össze- tártás, mely a város haladása érdekében elenyésztetett minden pártot, úgy hogy közgyűléseinken soha nem a pártosság, hanem mindenben a polgári összetartás uralkodott és vezette a tanácskozást bölcs és előrelátó határozatokra. Én pedig áldom Istenemet, hogy szerény közreműködője lehettem ennek a munkának, s segíthettem ültetni azt a kicsi csemetét, mely szemünk láttára nőtt izmos terepélylyé!

Es köszönöm a közgyűlésnek, bizottsági tagtársaimnak és minden barátomnak, azt a szives támogatást, mely e szerény

emberiségnek. Eme czélt különféle, de mindig jó eszközzel szoktam, amennyire lehet, megvalósítani. Néha metszek, vágok, de csak azért, hogy gyógyítsak. Midőn tehát az önök szoléit a káposztamegyeri szőlőkhöz hasonlítóm, czélom volt az önök vagyoni előhaladását biztosítani. Azt már tudják Uraim! hogy az államfogház Vaczról Szegedre helyeztetett át, de azt még nem tudják, hogy a váczi fegyház, melynek lakója 800 egészséges polgár, szintén át fog helyeztetni, hogy hová, arról most tanácskoznak az igazságügyi minisztériumnál. Dönteni fog ez ügyben az, hogy hol, melyik község környékén termelhető a legtöbb rabvallató. Uraim ítéljenek ! mi szolgál inkább előnyére az önök községének 8—10 nyaraló-e, kik majd rendesen Budapesten ebédelnek, vagy 800 éhes férfiú, kik az állam által drágán megfizetett összes terményeiket elfogyasztják.“

E válaszra dörgő éljen következett és bizonyos meghatottság, még az emberevő is mosolyogni, majd könyezni kezdett, némelyek Sipulusz íróasztalához siettek, hogy tolla hegyét megcsókolhassák. Talán estig ott hálálkodtunk volna, ha Sipulusz inasa nem jelentett volna be egy újabb deputácziót a fóthi anyósok küldöttségét.

itthon a vasúti állomásnál lelkes tömeg fogadott., mely előtt melegében el kellett mondanunk küldetésünk sikerét, mire felhőket verő válasz volt: „Éljen a mi deputácziónk !“

*

* *

Isten legyen irgalmas és kegyelmes Miklós Gyula nagyságos kormánybiztos úrnak, ki nehány héttel ezelőtt tönkre tetté minden reményünket. Mint hallottam megvéteti a vácziakkal a kis-sz.-miklósi homokterületet és ott termelik a legjobb rabvallatót, miért is a fegyház marad Váczon, hozzánk meg jönnek a nyaralók, kik találnak nálunk magyar barátságot, és jó bort, milyet még Sipnlusz is megihatnék.

Gokaudusz.

munkásságomat érdemesítették. És ez a jóakarat, ez a szerény működésemet kisért jóindulat, valamint a már csekély érdemeimet messze meghaladó elismerés marad mindenha, lassan eltelő féríikorom munkájának legszebb jutalma. Nekem nincsenek messze kalandozó vágyaim, nem akarok soha távozni szeretett szülővárosom falai közül, s teljesen kielégíti minden törekvésemet s minden ambitiómat polgártársaim szeretete és becsülése. Én teljesen megelégszem azzal a kicsi körrel, melybe a sors állított, hogy polgári hivatásomnak megfeleljek. Nem kívánkozom nagyobbra ; elég. ha itt ebben a kicsi körben betöltőm tisztemet és úgy állom meg helyemet, hogy szerény munkámmal városomnak és vele a közhazának is hasznára voltam.

Kedves polgártársaimnak és barátaimnak pedig azt mondom, csak tovább előre az összetartásban és közös munkában. Mert én hiszek e történeti múltú, ezredéves város jövőjében. Hiszek a polgári összetartás és az erős akarat teremtő erejében. Hiszem azt, a mit a költő mondott Columbusra, midőn felfedező gályáiról e büszke sorokat irta:

»Csak előre bátran a vészes habokon, s ha egy uj világ nem volna is ott, túl az ismeretlen tengereken, gályáid előtt még a habból is kikelne az, mert erős akarat előtt meghajlik maga az anya természet is.«

Adja az Isten, hogy igy támadjon és teremjen meg erős akaratunk hatásától városunk uj boldogsága. És midőn el fog érkezni az a boldogabb jövendő, melyben gyermekeink nyugodtan arathatják majd a mi verejtékünk gyümölcsét, áldani fogom a Gondviselést, mely megérni engedte a legnagyobb földi boldogságot : a teljesített munka sikerének látását.. Csak mint szerény munkás kívánok akkor is ott lenni az örvendő sorokban s a teljesítet f kötelesség érzete legyen legdrágább jutalmam ! Addig pedig tartsanak meg eddigi barátságukban és jóakaratukban s fogadom. hogy nem leszek arra soha érdemetlen.

Végezetül pedig fogadja a tisztelt polgármester úr is legbensőbb köszönetemet fáradságáért, melyet csekély működésem érdemen felüli megjutalmazása érdekében nem kiméit. Kérem, tartsa meg jövőre is a város minden ügye iránt eddig mutatott jóakaratát, s vegyen részt közös munkánkban azzal az önzetlen lelkesedéssel, melylyel eddigelé ellenfelei elismerését is kivivla s a pártok viszályát békés egyetértésre hangolta !

Az ünnepelt beszédjét zajos éljenzés követte. Kívánjuk, hogy városunk uj díszpolgára a város javára sokáig éljen!

Városi közgyűlés.

Vácz város képviselőtestülete az elmúlt vasárnapon közgyűlést tartott Gajáry Géza polgármester elnöklete alatt.

A gyűlés megnyitása után elnöklő polgármester egy lendületes és emelkedett szellemű beszéd kíséretében átnyújtó dr. Freysinger Lajos városi képviselőnek a pazar diszszel kiállított díszpolgári oklevelet, melyet a jelenvolt ünnepelt átvévén, egy remek szónoklattal köszönte meg a képviselőtestületnek s a polgármesternek a magas kitüntetést és Ígéretet tett, hogy a mint a múltban minden alkalommal és minden körülmények között szülővárosának emelésére és boldogitására törekedett, úgy ezentúl sem fog megszűnni a megkezdett úton tovább haladni és munkálkodni.

A gyűlés eme főmozzanata után polgármesteri jelentések következtek. A polgármester jelenté, hogy Gállik Sándor budapesti lakos a nagy adót fizetők lajstromába felvétetvén, mint nem helybeli lakos fel- hivatott meghatalmazottjának bejelentésére, de minthogy nevezett ezt mindekkoráig nem teljesité, kéri a képviselőtestületet, hogy a jegyzékből őt törölje. A közgyűlés Gállik Sándor helyébe a közvetlen következő nagy adót fizető Terpitz Károly behívását rendelte el.

A polgármester jelentést Lett továbbá a városi kezelés alatt álló pénztárak 1. negyedévi megvizsgálásáról. A jelentés, mely szerint a pénztárak a vizsgálat alkalmával teljesen rendben találtattak, tudomásul szolgált.

Ezekután olvastatott a városi árvaszéknek és a városi tanácsnak együttes előterjesztése, melylyel indítványozza, hogy a városi árva- és letét pénzek, valamint az összes városi kezelés alatt álló összegek és betétek f. évi május hó 15-étől kezdve ne csupán a váczi takarékpénztárnál, hanem egyenlően megosztva, ugyanazon pénzintézetnél és a váczi ipar- és kereskedelmi hitelintézetnél — mint a mely szintén teljesen szolid és megbízható s a betétek után az előbbivel teljesen egyenlő (4'/2 °/0) kamatot fizet — helyeztessenek el. A közgyűlés az indítványt nagy többséggel (43 szavazattal 8 ellenében) elfogadta és helybenhagyta azon utasítással, hogy a tanács a betéteknek a nevezett pénzintézetek között való helyes és arányos megosztását szigorúan betartsa.

Ezután a képviselőtestület a pénzügyi bizottságnak a tervbe vett városházi átalakítások abbanhagyása és e helyett a Fegyház, Eötvös és a Fürdő-utczák kikövezése iránti indítványát vette tárgyalás alá. Reiser Henrik képviselő, amennyiben a közforgalom érdekében a nevezett utczáknak rendezése és kövezése sürgősebb, mint a városház átalakítása, az indítványt nem ellenzi, mindazonáltal előbbvalónak tartja, hogy a Széchenyi-utcza végén levő Pollák-féle háztól ki egészen a Bartoss-féle házig, innét a vasúti vágányokig, továbbá ugyancsak a Pollák-féle háztól az evangélikus templom-téren át az orth. izr. imaházig egy széles járda köveztessék ki. Hasonló értelemben nyilatkozott Wilt Manó képviselő is. Gajáry Géza polgármester és Péts Sándor képviselő ellenben a pénzügyi bizottság indítványát pártolják. Dr. Freysinger Lajos elismeri ugyan a Reiser Henrik által kívánt járdák czélszerűségét és szükségességét, de még időszerűtlennek tartja, mivel ama járdák nem a város, hanem a püspöki és káptalani uradalmak tulajdonát képező téren vezetnének keresztül, s miután a közterek tulajdona iránti kérdés még megoldva nincs, ennek bekövetkeztéig kéri ezen járdák kiépítésének elhalasztását, s a pénzügyi bizottság által előterjesztett kövc- zési munkálatok keresztülvitelét. Még többek hozzászólása után a közgyűlés a pénzügyi bizottság előterjesztését fogadta el, s a munkálatok keresztülvitelével a polgármestert s a pénzügyi bizottságot bizta meg.

Kis-Kún-Félegyháza város polgármesterének átiratát, melyben felhívja Vácz város képviselőtestületét, hogy a közigazgatási államosítás ellen indított mozgalomhoz csatlakozzék, a közgyűlés tudomásul vette.

A tárgysorozat letárgyalása után a polgármester bejelenti, hogy dr. Bolgár Lajos, városi és kórházi főorvos, e hó 8-án elhunyt s kéri a képviselőtestületet, hogy annak délután végbemenendő gyászszertartásán ’minél nagyobb számban jelenjenek meg. A közgyűlés dr. Bolgár Lajos főorvos váratlan és megrendítő,, halálesete felett mély részvétét fejezi ki s erről a gyászoló családot jegyzőkönyvi kivonattal értesíteni rendeli.

A megüresedett tiszti főorvosi állásnak helyettesítés vagy választás utján leendő betöltése iránt intézkedés nem tétetett, hanem az ideiglenes helyettesítés eszközlésével a polgármester bízatott meg.

A „Vácz-vidéki egyetemi ifjak“ köréből.

Vastag bet ükéi nyomva, olvastuk a fővárosi lapokban s a két helyi lapban e hó első napjaiban, hogy a „Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre“ e hó 6-án a Báthori kávéház külön helyiségeiben „szépirodalmi estélyt tart. Ezúttal azonban nem „helyiségeiben11, hanem csak „helyiségében“ tartotta szépirodalmi estélyét, mert a tagok meglehetős kevés számmal, mindössze 15—20-an jelentek meg. Hiába, elérkezett az idő, midőn a fiatalság java része kipihenendő hosszú, egy évi fáradalmait, dobogó kebellel s örömtelt szívvel megy a szülői ölelő karok közé. Valószínűleg ez volt oka, ho°y oly kevesen jöttünk össze.

Csodálkoztak is ezen az ott levő tagok ; hogy ne, hiszen hozzá vannak szokva, hogy mindig szép számmal látogatott legyen a kör gyűlése nemcsak a rendes és pártoló tagok, hanem vendégek által is. Kifejezést is adtak csodálkozásuknak.

Legalább lehetett hallani, a mint a gyűlés megkezdése előtt ilyen kérdésekkel ostromolták az elnököl: Csak ily kevesen vagyunk?

— Többen nem jönnek?

Az elnök megnyugtatta a kiváncsiakat s — mosolygott.

Higyjék meg t. olvasóim, oly jól esik, ha egy elnök mosolyog. Az elnököknek nem oly mosolygásuk van, mint a többi közönséges halandónak. Az elnöki mosoly biztatást, örömet fejez ki, bátorságot ád a közlegényeknek s néha finom iróniát vagy keserű sarcasmust rejteget, a mi ugyan a mi elnökünknél soha sem fordult elő. De már azt nem kérdezték tőle, hogy lesz-e tárgy s mi lesz az?

Ez már több volt volna a vakmerőségnél. Ilyet kérdezni egy oly körről, mint a „Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre!“

Hiszen ez, mint referens kollegám mondá, „dalnok kör“, s hogy ennek a titulusnak meg is felelne, estélyről-estélyre tanujelét adja.

Most is fordított viszonyban állt a repertoir a tagok számával, mert csak két poéta gyönyörködtette a hallgatókat. (Önök iróniának veszik e kitételt: „csak két poéta“, pedig higyjék meg, nem az: ezért irom, csak kettő, mert említett cziméhez méltóan több költője is van a körnek, — nem pénz költője, ilyen sok van, — de most a többiek kivitelesen hiányoztak.)

De már kiváncsiak is önök, hogy ki volt az a kettő ? Megmondom : az egyik Mintzér József, ki „Hozzá“ s „Oh ne vess meg“ czimü csinos lírai költeményeit olvasta fel a tagok általános tetszése mellett; a másik Beness János.

Úgy látszik, használt utóbbinak a múltkori intés, mert most egyszerre két poémáját is felolvasta. Az egyiket, „Csak praktikus légy édes angyalom“ önök is olvasták: a „Váczi Közlöny“ múlt, május 10-iki számában jelent meg. Erről tehát nem is irok: ha nem emlékeznek már rá, ne sajnálják a fáradságot s olvassák el még egyszer.

Hanem a másikról Írnék, ha tudnék mit. Egy szép költeményről, a melyik oly általános tetszést arat, mint ez, elég, ha e sorokat megírom. Különben úgy látom, hogy a czimét meg se mondtam. „Rád gondolok“ ez. lira költemény, telve hangulattal, érzelemmel: czime egyúttal a verssorok refrainja is.

Kritikusa azt mondá a költemény felolvasásakor többek közt, hogy bár nem ismeri azt, a kinek a költemény szól, mégis tudja, hogy szép lehet, következtetve a költeményről. Nem kétszeres dicséret-e ez?! De megérdemelte !

Változatosság kedvéért, mert „varietas delectat“, Zelovics Kornél tartott szabad előadást a „Görög és római építészetről“, igen érdekesen, vonzóan adva elő tárgyát s mindvégig lebilincselve hallgatóinak figyelmét.

Oly gyorsan repült az idő, hogy midőn az elnök 10'/2 órakor berekeszté a szépirodalmi estélyt, úgy éreztük magunkat, mint az ábrándozó, kit merengéséből valaki felriaszt.

A gyűlést bezárom, mondá az elnök: a referádát befejezem, mondja a Tudósító.

Városi és vidéki hírek.

= Boldog pünkösdi ünnepeket kívánunk lapunk minden olvasójának!

= Bérmálás. Ma punkösd vasárnapján dr. Schuster Konstantin püspökünk ő nagyméltósága a bérmálás szentségét fdgja kiosztani a székesegyházban.

= Nép. ss. János tisztetetére városunkban négy helyen tar tátik naponkint az egész nyolezad alatt ajtatosság, nevezetesen a székesegyházban délután 1/24-kor, a felső plb. templomban délután 7-kor (német nyelven), a sz. Rókus kápolnánál délutáh 7-kor, a kegyesrendiek templomában délután 7-kor. Szent János napja előestéjén a molnárok hagyományos kegyelettel gyújtottak világot a malmokon, ki .volt világítva a dunai fürdő, diszlövések is történtek. A korzón nagyszámú közönség volt a szerény ünnepség szemlélője.

= Egyházmegyei hir. Tóth Mihály Újszászról kápláni minőségében Mácsára helyeztetett át.

— A székesegyházban pünkösd vasárnapján a. kar Ulrich K. F-dur nagymiséjét adja elő. Betétek lesznek: gradualéra Kcmpter „In te Domine speravr-ja, offertoriumra Kühnei I. „Fiámmá sanda“ szoprán szólója. Pünkösd másodnapján Ulrich K. 5. szánni nagy-