Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-04-12 / 15. szám
A polgármester jelentését Reiser László nagy adófizető városi képviselő elhunytéról a közgyűlés részt véttel vette tudomásul, s emlékét jegyzőkönyvileg örö- kité meg, miről a gyászoló családot kivonatilag értesit- tetni rendeltette. Helyébe özv. Pollák Jánosné bi váti k be. A népszámlálás feldolgozott statisztikai adatairól szóló polgármesteri jelentést a közgyűlés tudomásul vette, s a népszámlálási kimutatás egy-egy példányát a lelkészi hivataloknak, a székeskáptalannak s a városi levéltárnak megőrzés végett kiadatni határozta. Az 1889. évi közpénztári számadásoknak a megyei bizottság által történt jóváhagyása, valamint a „Fehérló« és „Zöldfa“ korcsma épületek megvétele iránt a váczi püspöki uradalommal kötött adásvevési szerződésnek a vallás- és közokt. minisztérium által eszközölt jóváhagyása tudomásul vétettek. Az italmérési és fogyasztási adókezelő bizottságba egyhangúlag a volt bizottsági tagok választattak be. (Dr. Csányi János elnök, Csillon Izidor és Lencsó Sándor b. tagok.) Dr. Kiss József városi közgyám tiszti óvadékának biztosítása tárgyában tett tanácsi előterjesztést, a közgyűlés elfogadta azzal, hogy az 1000 fri óvadék a közgyám tulajdonát képező ingatlanra bekebeleztessék. Dobó István köztérség átengedése iránti kérelme tárgyában tett tanácsi előterjesztést a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Trümmer Sándor városi ellenőr tiszti óvadékának letételét a képviselőtestület jóváhagyólag tudomásul vette. A városi főorvos 1890. évi kórházi, betegmozgalmi és halálozási kimutatásait tudomásul vette a képviselő- testület, azokat tanulmányozás régett a közegészség- ügyi bizottságnak kiadatni rendelte. A városi nagyadót fizető képviselők 1891. évi névjegyzékébe felvett „görög egyház“ meghatalmazottjaként Donovitz Vilmos jelentetett be, mely bejelentés a megyei alispán által jóváhagyatott, ennélfogva a képviselőtestület Donovitz Vilmost a nagyadót fizetők névjegyzékébe mint a váczi „görög egyház“ megbízottját felvétetni határozta. A városi állatorvos javadalmazásának ÍOO írtról 300 írtra történt felemelését helybenhagyó megyebizottsági határozatát a közgyűlés tudomásul vette. A városi tanács jelentése Vadkerty Lajos volt városi közpénztárnok fegyelmi ügyében hozott III-ad fokú miniszteri határozatot a képviselőtestület tudomásul vette és az abban előforduló tolihiba kiigazítása iránt az iratokat a városi tanácsnak kiadatni rendelte. A városi árvaszék azon jelentését, hogy a váczi takarékpénztár a régebben elhelyezett betétek után járó kamatokat leszállította a képviselőtestület tudomásul vette. Olvastatott Csávolszki József kanonoknak, mint a váczi egyházmegye megbízottjának átirata, melyben a helybeli főgymnázium épületének kibővítése következtében a város által az intézet fentartásához adolt évi segélynek G00 írtról 1200 írtra leendő felemelését kérelmezi. A képviselőtestület a nevezett összeg megadását elvben elfogadta. Végül pestvármegye gazdasági egyesületének átirata olvastatott, mely szerint f. évi szeptember hóban gazdasági kiállítást szándékozik Váczon tartani, ha a város alkalmas helyiséget hajlandó e czélra adni. A közgyűlés nagy örömmel járul hozzá az indítványhoz s az intézkedések megtételével Gajáry Géza elnöklete alatt a városi pénzügyi és gazdasági bizottságot bízza meg. Ezzel az ülés véget ért. Uj telepítések homokon/1) 100.000 holdakra menő szőlőterületeket kell a fillo- xerának tönkretenni, hogy a futóhomokunkban fekvő *) A »Borászati Lapokéból. óriási tőke tudatára ébredjünk. A ma még egyedül rentábilis módja a szőlőtermelésnek kizárólag a hornok s iparkodik is ezt az emberiség nyerészkedő része alaposan kihasználni, mert ama mozgalmat, mely a homokok betelepítése körül észlelhető, első sorban azok idézték elő, a kik az általános vészt kihasználandók, uj szőlők telepítésével nyerészkedni óhajtanak; s csak másodsorban azok, a kik tőkével rendelkezvén, annak kamatoztatását legczélszerübben az uj nyereséges vállalatba fektetik; s végül harmadsorban jönnek a filloxera tulajdonképeni áldozatai; elpusztult szőlőbirtokosok, a kik csak, miután minden kísérlet a szőlők ujjátelepité- séhez a hegyvidéken tőke és szakértelem' híján hiúnak bizonyult, mennek a homokra. Nem lehet azonban a módot ez esetben kifogásolni, csak a czél eléressék, azaz, hogy eddig semmi hasznot sem hajtó homokterületeinket jövedelmezővé tegyük s az itt termett borral addig is, mig Hegyi szüléink tetemes időt igénybevevő újjáalakítása megvalósul, külföldi borkereskedelmünket fentartani bírjuk. Ne nézzük a mozgató indokot, csak a telepítés legyen okszerűen végrehajtva; csakhogy, sajnos, ép ezen okszerűség az, a mely úgy régi, mint uj telepítéseinknél hiányzik. A fokozott szakértelem nemcsak a hegyvidék szoléi telepítésénél, különösen pedig a védekezés újabb módjainál, de magánál a homokszőlőknél is nélkülözhetlen. Tekintetbe kell vennünk, hogy a homoki borokkal ezentúl nemcsak a közeli vidék közönségének Ízlését kell szolgálni, hanem ama sokkal nagyobb közönséget, a melynek ízlése a hegyi szőlők terményének élvezése mellett megfinomult. Ehhez hasonló terményt a homokon csakis szakértelemmel vagyunk képesek előállítani, mely a telepítéstől kezdve a termés eladásáig kell, hogy mindenben nyilvánuljon. Ha hazánk régi homoki szülein végig tekintünk, úgy általán azt látjuk, hogy ott sem a faj, sem a metszési mód, sem az ültetés valami nagyobb gondot nem okozott, de maga a szőlőmivelés is nagyon is harmadrangú szerepet játszott. A szőlők többnyire tele vannak gyümölcsfákkal, a melyek a nap érlelő sugarait felfogván, a szőlő tökéletesen megérni soha sem hirt. Rigo- lirozásról meg absolute fogalma sincs a népnek s ezen szőlőmunkálatot sokkal nehezebb lesz a néppel ott megkedveltetni a hol eddig is szőlőmivelés volt, mint ott, a hol azt most karolják fel. Elisz’ intelligens szőlősgazdáink is azt tartják, hogy a homokot fordítani lazaságánál fogva teljesen fölösleges; pedig ha tekintetbe veszszük, hogy a századokon át bolygatlanul fekvő homokföld majdnem oly szilárdan áll össze, mint maga az agyagtalaj; de másrészt a forgatással jár amaz előny, hogy felső sokkal humózusabb és tápanyagdúsabb réteg alulra kerülvén, közvetlenül a szőlőtőke lábgyökereinél van s ezzel elősegítjük a lábgyökerek, valamint a tőke helyes fejlődését, úgy a rigolirozás szükségessége teljes világításban áll előttünk; de néhol ez teljesen mellőz- hetlen is, a hol tudniillik a földalakulás buezkás, miután itt nagyobb földmozgatás nélkül szőlőt telepíteni nem lehet. Még nagyobb ellenszenvvel viseltetnek szőlőtelepitő gazdáink az utakkal szemben; pedig egy szőlőtelep akkor mondható jól berendezettnek, ha az minden oldalról hozzáférhető, azaz széles, kényelmes utakkal van ellátva. Ez nemcsak a telep szépségét emeli, de az útra hagyott nagyobb területben elesett haszon bőven megtérül ama kevesebb költségben, a mit a szüretre és a trágyahordásra fordítunk, miután a szekérrel jóformán a tőkék közé mehetünk. No, hogy azután a sürü ültetéstől ép a legnehezebben válnak meg szőlősgazdáink, az általánosan ismeretes; pedig épen ez a legnagyobb hibája homoki szőlőinknek, hogy az amúgy is gyönge földet iskolaszerüleg duggatják tele vesszővel, mit azzal okadatolnak, hogy a több mégis csak többet terem; mi ha igaz is volna, ezen több termésben nem lehet köszönet, miután a termés silány. Minél gyengébb a föld, annál ritkábban kell ültetnünk, miután a növénynek sokkal nagyobb földterületre van szüksége egy silányabb talajban, hogy élet- fentartásához a tápanyagokat megtalálhassa, felvehesse, mint sem a kövesebb talajban. Ép azért látjuk, hogy a sovány talaj növényzete sokkal dúsabb,. illetve terjedtebb gyökérzetü, mint a buja talajé; s mig az előbbinél inkább a vastaggyökerek dominálnak, az utóbbinál a hajszálgyökerek vannak inkább kifejlődve. Nagyobb, széles sor és tőketáv mellett sokkal könnyebben kezel ■ hető a szőlő, szellő és az érlelő napsugár jobban éri s nemcsak több, de jobb terményt is nyerünk, mint sürü ültetéssel. Ép a homok szőlők vannak hivatva könnyű megmunkálliatóságuknál fogva a fogatos művelésre, mely fogatos művelés a sürü ültetést teljesen kizárja. De a ritka ültetésnek másik előnye még az is, hogy a mai magas vessző árak mellett sokkal kevesebb költséget emészt föl. Nem kevésbbé fontos kérdés az új homoki szőlők telepítésénél a faj megválasztása. Ha figyelemmel kisérjük a homoki szőlőtelepítések körül megindult mozgalmat, úgy azt tapasztalhatjuk, hogy a legnagyobb terület csemegeszőlővel ültettetik be. Okadatolt ez ott,. hol még az esetben is fogyasztásra talál a szőlő, lia a külföldi kivitel az ujjáalkotott hegyi szőlőkből is pótolja szükségét, azaz nagy városok közelében, a hol a helyi fogyasztás is nagy. Az igaz, hogy a csemegeszőlőtermelés sokkal jövedelmezőbb ága a szőlőművelésnek, mint a bortermelés, de ha a terményt eladni nem bírjuk, akkor a csemegeszőlőből nyert bor sohasem fog versenyezhetni a borfajok terményével; mert egészen mást követelünk a csemege szőlőtől, mint a bortermőtől. Midőn az ültetés főirányával tisztába jöttünk, lehetőleg kerülnünk kell a vegyes ültetést; lehetőleg, miután vannak egyes fajok — mint a madeleine fajok, beregi rózsás, dinka stb. ----- a melyek tiszta fajültecés- ben termést alig hoznak. Minden fajt külön táblába, a csemegét ritkábban, a borfajt sűrűbben lehet ültetni, miután a csemegeszőlő csak akkor terem, ha azt hosz- szan műveljük. A vegyes ültetésnek hátránya nemcsak a szüretnél nyilvánul, hogy tudniillik egyik faj csak akkor érik, midőn a másik elrohadt, mi minden esetre a terményre hátrányos, hacsak a szüretet nem 3—4 ízben akarjuk eszközölni, de hátrányos különösen a metszésnél, miután jóformán minden faj más-nits metszést kíván ; s hátrányos végre a szőlő bemunkálásánái, mit a kellő időben végrehajtani soha sem bírunk. De a szőlő mostani állapota mellett a vegyes ültetést mellőznünk kell még különösen azért is, mert vegyes ültetései szőlőből vesszőt senki se vásárol szívesen. A homoki szőlőtermelésnél czélunk tömeg bort termelni, természetes tehát, hogy hosszúra metszük; de a hosszú metszést sem szabad a homokon a túlságig hajtanunk, mert pl. a lugasművelést a homok meg nem bírja, kis tápanyag készlete folytán. A hosszú metszésnél is úgy kell irányoznunk a dolgot, hogy a fürtök a földszintől magasra ne jöjjenek, miután minél közelebb van a fürt a földszinéhez, annál inkább képes a talaj kisugárzó hőjét felhasználni. Az új homoki szőlők első — 3 évben bőven teremnek, különösen az oly helyen, - hol azelőtt a talaj legfeljebb legelőül szolgált s ép az vezeti félre azon szőlőtermelőinket, kik azt állítják, hogy a homokot trágyázni nem kell. Pár év múlva, ha a homok kis tápanyag-készlete fölemésztődik, csakhamar beáll a reakezió, azaz a szőlő nemcsak kis, de rossz termést is fog hozni. Sehol sincs égetőbb szükség az erős trágyázásra, mint épen a homoktalajnál, de sehol sem térül meg másrészt az oly gyorsan, mint ugyancsak a homoktalajnál. A homoktalaj heves természeténél fogva a szerves trágyákat gyorsan fölemészti s ép azért, ha szerves trágyákkal óhajtunk trágyázni, a fő elv legyen, hogy keveset, de sokszor. E jelszó lehet különben irányadó, a műtrágyák alkalmazásánál sült volna vele a báró, ha Aladártól Simon megkérdi, ha igaz-e mert ez nem tudott róla semmit, de azért csak tovább beszélt. A minap mi is találkoztunk egy falkával Békény felé, volt valami húsz darab. Tudod azon a lengyel droskin voltunk, a mi elé Aladár három lovat szokott egymás elé fogni, már már azon a ponton voltunk, hogy egymásnak adjuk fel az absolutiot, biztos halál reményében; ekkor jött a kocsisnak az a jó ideája, hogy az első ló istrángját hamar el kell vágni. Mikor ezt megtette, a szegény ló ijedten nyargalt neki a pusztának, az üvöltöző, vijogó farkas csodálatát kisérve, űzetve, ezek mind utána rugaszkodtak. Éppen hogy csak annyi időnk volt, hogy elhajtattunk. Másnap aztán meg is találtuk az életmentő szürke csontmaradványait egy nádas szélében. Különben hozhatok még eclatánsabb példákat is föl, ha kívánod. Ez meg már olyan hazugság volt, hogy beválhatott volna, egy haza szabadult obsitos diszhazugságai közé unicumnak. De hát mit tudhatja azt egy csigavérü poltron fiatal ember, hogy mindez csak az ő mulattatására van kigondolva. Olyan karikákat vetettek biz ő méltósága sápadt szemei ijedtükben az ilyen beszédekre, mint egy középkori kbinai obulus körfogata. Titokban meg Istenke tudja, hogy hány létező meg nem létező szentet hitt segítségül, nem tudva közülük hirtelenében kiválogatni a saját édes patronusát. Mit mond ön? azon izé, Alphons, Victor, vagy minek is hívnak. Jól van jól. De lásd csak mon amié nekem most jut eszembe, mulaszthatlan dolgaim vannak otthon, rendez-vous Ígéret. Fordulnánk talán vissza Aladár. — Eh mon dieu — Alphons kérlek, — nézd csak ha helyzetemben volnál — million diable. E perezben óriási pattogás, dobogás, nyerítés, ku rj onga tás hangzott hátuk mögött, pauvre Simon. ' Azt hitte viszik már a lelkét a boldog túl világba. Remegve görcsösen megragadja Alpfons báró kezét, szemeit erősen bezárja, eltátott ajkai pedig remegve rebegik: Üdvözlégy Mária, ki vagy a menyekben. Csak akkor meri már árva szemeit felnyitni, mikor a dobogás elhangzik előttük s a báró meg Aladár gróf hangosan kaczagnak. Ezen nagy csörömpölést semmi más nem okozta, mint egy erre nyargaló csikós bojtár, ki fölkapott valamelyik bolyhos szőrű kanczára s úgy hajtja maga előtt a ménest — nagyot, nagyot csörditve közibük karikás ostorával, mig csak el nem jut velük a harká- lyosi pusztába. Ezeket a jámbor párákat nézte Simon a minden poklok elszabadult farkas bőrbe bujt ördögeinek, akik hivatva vannak az ő árva lelkét a fényországába, vagy ha úgy tetszik, az örök sötétségébe át expediálni 1 Miért ijedtél úgy meg Simon, fordult vissza Aladár finoman mosolyogva. Mélyen csengő behízelgő szép hangja volt. Kérlek barrrátom, barrrátom, ne kínozzatok, vigyetek engem vissza. Tudjátok az idegeim. Rám még hivatás is vár —■ nem játszhatok az élettel — tudjátok jop vu est mon flacon eou de cologne. És a két úr titokban összemosolygott. Simon meg a mindig magával hordott kölni vizes üveget szagolgatá dörzsölgeté fehér homlokát. Aladár megcsóválta szép fejét. Ej-ej Simon nem jól van ez igy. De finom tapintata nem engedte, hogy valamit eláruljon. Hisz végre is ő nem téliét róla. Én épp úgy lehettem voina ilyen finyás macska, mint ez itt. De mert nem lettem, mást sem szabad megvetnem érte. Nos tehát, ha kívánod mondd szelíden mintha beteg gyermekkel beszélne, úgy menjünk át Rudasra Tiszay Miskához, ott kissé felmelegszünk, azután visszajövünk. Simon báró megkönnyebülten sóhajtott fel. Alphons közé-közé durrongatott az útszéli fákat ellepő varjaknak egypárszor, mik nagy rebbenéssel repkedtek, szét. Simon alig birta sikoltását ilyenkor vissza fojtani. De azért mégis minden baj nélkül beértek Rudasra. A falu végén fogócskát játszó, meg lapdázó fehér népre Simon ugyancsak nagy szemeket meresztett, hogy hát ezek nem fáznak ebben a hóban cziczefutóst játszani. A padkán kinn ülő öreg asszonyokra meg emberekre, a kik ünneplő subában pipázgattak ugyancsak szórta a megjegyzést, fidoncz, mily Ízlés . . . Könnyű volt már neki, hisz nem kellett az üldöző farkasoktól tartani, mert azok nem j-őnnek a faluba. A mise mulasztó csárda előtt meg utánuk ragaszkodik a falu vályog vető bandája. Az egy húron ezinezogó felemás bársony papucsos prímás a ki mind a mellett ötven éves salon kabátot visel, meg a félszemü nagybőgős. Az öreg kontrást nem bírják már a lábai, ez csak onnét kontrázgat utánuk a csárda ajtóból szörnyű DJ * Aladár pénzt szór közéjük, a min azután haji. kapnak. Simon megindignálódva néz végig a nevele leneken, a kik szerinte nem méltók arra, hogy vaia: észre vegye őket. Egyszer azután elérnek a renesans stylben épü tiszai kastélyig. A portás előzékenyen segíti le őket, az inas k arany tálezán bevitt névjegyeiket vissza hozva földi hajolva jelenti, hogy a méltóságos gróf úr szívese látja az urakat. Miután Simon egyik földig érő ti körben coiffurjeit kifogástalanul lesimitja, négysze ötször elbotlik a smyrnai szőnyegek lágy selymén, bi nyitnak a kis salonba. A grófnő Schiller költeményeit olvasva végig dü helyzetben a. cher-lougon aranyszőke haját igazitj mikor bejönnek. Magas karcsú királynői alak, büszke parancsol világos szemekkel, kifogástalan elegáns toilletben. Isle hozta önöket, mondja bágyadt fél hangon, az ura kézcsókjára. Szép, hogy rá szánták magukat minin fölkeresni. Ami egyébiránt nem kis bátorságra és ed zettségre vall ily időben.
