Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-22 / 8. szám

XIII. évfolyam.

HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI Á í? * : negyed évre 1 frt 50 kr.

házhoz hordással vagy postai szétküldéssel.

Egyes szám ára: 10 kr.

Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossulh-lér (Gyiirky ház.)

SZEKKESZTŐSÉIi ÉS KIAHÓIliSV ATA E :

Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza.

Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

IIIK HETÉNEK :

jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek.

...................................................30 kr.

részesittetnek.

\ y i 1 l-t, é r : sora....................................

Bélye gillet ék minden beiktatási!;'

30 kr.

A milfenium megünnepléséhez.

Jelige : »Hazádnak rendületlenül Légy liive oh magyar!«

Vörösmarty.

Magyarország egy ezredéves fennállása méltó megünneplésének programmja került napirendre.

Történeti tény, hogy ezer esztendeje annak, hogy a magyarok itt laknak s nemcsak az az ő érdemük, miként önönmagukat ezer veszély s annyi viszály között fenntartani s a kultur népek sorába felküzdeni bírták, hanem főkép az, hogy a nyugat-európai czivilizáczió békés fejlődheté- sének védbástyául szolgáltak. Nemzetünk e tekintetben jogosan vindikálhatja magának az egész Nyugot-Európa elismerését, amit, hogy tanúsítani fognak: legalább az ezredéves ünnepélyünk meg- megtartása alkalmából óhajtunk és remélünk!

Ezer esztendő a nagy mindenségben, az égitestek életében, a világok idejéhez mérve ugyan nagyon kevés: de egy nemzetnek életében igen jelentékeny mennyiség. És ha még azt is figyelembe veszsziik, hogy csak e földön élő nemzeteket, népfajokat számítva, mi magyarok a 8 millió számunk daczára is csak maroknyi nép vagyunk: akkor önfenntartási erőnk, bátorságunk és szívósságunk önmagában is dicsőség és biztosítékul szolgál még hosszabb ideig való fennmaradásunkra.

Midőn a magyar nemzet az ezer éves európai éleiét impozáns módon jubilálni fogja, kettős feladatot teljesít, kettős czélt akar elérni; egyik szól a múltnak, őseinknek, másik a jövőnek, utódainknak.

Visszatekintve, üdvözöljük a honalapító ősöket és a hazának ez ideig fenntartóit, elődjeinket; kiemeljük érdemeiket, lerójuk hálánkat, kegyeletünk köteles adóját és ezzel beigazoljuk, hogy nem romlott el a magyar nép, tudja szeretni hazáját és tisztelni ősei emlékeit. Előre nézve: lelkesítjük utódainkat, hogy legyenek méltók a honalapítókhoz s azok örökét megvédjék, megtartsák, mert még jönni kell, még jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajkán ! . . .

A magyar nemzeti érzület már évek előtt elhatározta az ezredéves fennállás megünneplését; ma a kivitel nagyszerűségére nézve csak nagyobb garancziát látunk abban, hogy a kormány is magáévá tette e nemzeti ügyet és az ünnepély programmját is segit megállapítani, s a kivitelben közre fog működni.

Mint tudva van, kilátásba van helyezve ez ünnepély alkalmából egy budapesti világkiállítás megtartása, — továbbá a magyar parlamenti palota megnyitása, a szabadság-szobor, a Munkácson emelendő Árpád-szobor, az Andrássy- (s tán több) szobor leleplezése; Pusztaszeren a főrendi- és képviselőház országgyűlésének megtartása, talán egy Pantheon megnyitása stb.

Ehhez a nagy nemzeti ünnephez s az ünnepélyességek sorozatához méltó pontozalot indítványozunk mi is, e lapnak szerkesztősége.

Indítványozzuk, hogy e magyar hazának minden hazafias lakosa, akinek eddig elé idegen hangzású neve van, a millenium ünnepély napjáig magyarosítsa meg nevét s e szent ünnepély emlékére mintegy külsőleg is magyar hazafivá kereszt elkedjék. Akik ezt megteszik, unokáik is áldani fogják emlékeiket.

Mily lélekemelő lesz az reánk, na majd az ünnepélyességekre betóduló külföldiek itt mindenfelé csupa magyar nevekkel fognak találkozni, megismerkedni s már ebből is kedvezőbb benyomással távoznak, hogy beszéljenek a magyar állam hatalmas megizmosulásáról, fejlődéséről, — jövőjéről.

Ezen indítványunk megvalósithalását maga a kormány is előmozdíthatja hazafias kötelességből akként, hogy a szegényebb móduaknak a névmagyarosítást díjmentesen (bélyegtelen kérvényre is) engedélyezné. Az eredmény kellemesen meglepő leend, mely az ezredév jubileumának egyik maradandó értékű koszorúját ké- pezendné.

Föl tehát polgártársak és honfitársak! készülődjék minden idegen hangzású családi név birtokosa a nagy nemzeti ünnep megtartásáig nevét megmagvarositani. Hogy ama nagy napon közösen énekelhessük el:

»S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának,

Árpád hős magzatjai Felvirágozának.« . . .

,.Gy. F. II.“

Védelem az árvíz ellen.

Közel vannak a tavasz hírnökei: vidám napsugár, s langyos szellő. A fehér, téli takarónak olvadása mint a felhőszakadás, tengernyi vízzel árasztja el messzeter- jedő térmőföldjeinket és a magyar gazdaközönség aggódva tekint a legszebb időszak elé, mely különben csak reményeket fakaszt az emberiség kebelében ép úgy, mint a hogy uj életre hívja a télen át megdermedt természetet.

Magyarországon az utolsó időben, fájdalom, alig- alig ujul meg egy-egy tavasz, mely a természet áldásai mellett a legnagyobb veszedelmet ne rejtene méhében. Az árvíz-veszedelem a tavaszi ujjáébredésnek majdnem állandó kísérője lett, mely gyakran a legvérmesebb kilátásokat is egy piszkos áradat hullámaiba fojtja.

Az államnak és társadalomnak egyaránt az a kötelessége, hogy a lakosságot az árvízveszély következményeitől megóvja. Gondoskodnia kell, hogy a gazdaközönség munkájának és szorgalmának gyümölcse kárba ne veszszen, mert államnak és társadalomnak egyaránt érdekében áll, hogy a lakosság vagyonban gyarapodjék és boldoguljon e haza területén.

A legcsekélyebb mulasztás, mit e téren az illetékes körök elkövetnének, súlyosan megboszulhatná magát a nemzeten, melynek létalapja a polgárság jólétében gyökerezik. Magyarország nem először van kitéve az árvíz pusztításainak, az előző években akárhányszor fenyegetett bennünket a veszély és gyakran oly katasztrófákat idézett elő, melyeknek egész vidékek jóléte esett áldozatul. Ennek nem szabad többé ismétlődnie. Meg kell akadályozni a bősz elem pusztítását és ha egyesek erre képtelenek, a kormány kötelessége védelmet nyújtani a fenyegetett vidékeknek.

Ámde, hogy ez megtörténhessék, okvetlenül szükséges, hogy maga a lakosság mindenekelőtt tudatára ébredjen a veszélynek és megtegye azokat az intézkedéseket, melyek a kormánysegély érkezéséig a bajt elhárítani képesek.

Itt az idő hogy a községek az óvatossági intézkedéseket megtegyék, és e czélból ellássák magukat mentő- csolnakokkal, viharfáklyákkal stb. stb. szóval oly eszközökkel, melyeket a katasztrófák alkalmával nélkülözni nem lehet.

Ez eszközök megszerzését lényegesen megkönnyíti az a körülmény, hogy már most a hazai ipartermékeivel is fedezhetjük e szükségleteket nem úgy, mint hajdan, midőn ez óvintézkedéseket sem tehettük volna meg a külföldi piaczok fülkeresése nélkül.

Az a könnyűség, hogy ma már pár nap alatt elláthatjuk magunkat a fővárosi gyárosoknál beszerzett óvó- és mentő eszközökkel, bizonyára hozzá fog járulni a veszedelem kisebbítéséhez, és megnyugtatólag fog hatni azokra is, kik az árvizveszedelem romboló hatását kellőleg fölfogni tudják.

Még nem ütött ugyan a tizenkettedik óra, a vészharang ijesztő csendülését hem halljuk, de mulasztás volna bevárni, mig az óvó és mentőeszközökre égető szükség lesz. Á veszedelemnek legbiztosabb elháritója az óvatosság, melynek tudvalevőleg egyik fő föltétele — a megelőzés.

A „B I a c k-ro t‘‘.

A szőlő új betegsége.

Lapunkban nem rég közöltük volt, hogy egy újabb, a filloxera-vészhez hasonló, ijesztő betegség ütötte fel tanyáját a szőlőkben. A szőlő ez újabb ellensége a „Black-rot“ nevű betegség, a melynek megakadályozása ellen ez idő szerint még biztos óvószerünk szintén nincsen. A földmivelési minisztérium figyelmét is magára vonta a szőlő ez uj betegsége, mely is szigorú óvó-intézkedéseket rendelt el, mely szerint sem Francziaországból, sem máshonnan, hol a black- rot konstatálva van, amerikai szőlővesszőket egyelőre hozatni nem szabad, nehogy ez a veszedelmes baj hazánkba is behurczoltassék.

Ez a félelmetes black-rot (olv. blek-rot) magyarul: fekete rothadás Amerikából származik s innen Franczia- országba hurczoltatott az amerikai venyigékkel. Tudományos neve: Phoma uvicola, mely élősdi gomba legfeltűnőbben a szőlőleveleken és bogyókon mutatkozik s a szőlőtőn nagy károkat okoz.

Bővebb ismertetését a „Házi Közlöny“ után a kövei kezükben adhatjuk.

I. A leveleken. A fiatal leveleken, rikábban az idősebbeken, apró többnyire 2—3 milliméter átmérőjű perzselt foltok keletkeznek, melyek igen gyorsan az egészen kiszáradt szőlőlevél barna színét veszik föl. Egyes foltok azonban jóval kisebbek is lehetnek, egy, vagy két tizedrész milliméternyi átmérőjűéit. A szőlőlevél szélén több folt egyesülése folytán jóval nagyobbak is keletkezhetnek, melyeknek átmérője szélességben 2 centiméter, hosszúságban pedig 3—4 centiméter is lehet. Ezek a perzselt foltok sohasem teszik tönkre az egész levelet, legfölebb csak egy harmadát lepik el a levél lemeznek. Néha a perzselt folt egészen leválik a levél ép szövetétől, úgy, hogy a helyén lyuk marad vissza; ez azonban a ritkább esetek közé tartozik. A perzselt foltok minden átmenet nélkül azonnal barna szint vesznek föl, nem úgy, mint a peronosporánál, hol a megtámadott folt eléíob sárga és csak többféle árnyalat után kapja meg a száraz barna szint.

Rövid idő múlva a black-rot által megtámadott folton apró fekete pontok mutatkoznak, melyek kisebbek egy gombostű fejénél és ennek a betegségnek legszembeötlőbb ismertető jelét képezik.

Ezek a fekete pontok a levéllemez alsó felén ép úgy léphetnek tel, mint felső felén és a levél szélén levő nagyobb perzselt foltokon sűrűbben vannak elhelyezkedve, mint az apróbb foltokon.

A black-rot által a levélen okozott kóros elváltozások tehát különböznek azoktól, a melyeket a peronospora és az anthraknosis is okoznak; a peronosporánál ugyanis a perzselt foltok általában nagyobbak és előrehaladottabb stádiumban az egész levelet megölhetik ; a levél alsó lapján fehér, dérszerü kivirágzás (törött ezukorhoz hasonló) ütődik ki fekete pontok nélkül.

Az anthraknosisnál pedig a perzselt foltok közül feketés szegély mutatkozik, mely a black-rotnál mindig hiányzik.

II. A vesszohajtásohon és a levélnyeleken A fekete rothadás megtámadhatja a fiatal ágakat és a levelek nyelét is, és ha ezeken a részeken lép föl, egészen másforma kóros jelenségeket idézető, mint a leveleken. A hajtások végén, a levelek nyelén, a fürtök kocsánján s a kocsánok elágazásain feketés hosszúkás foltok keletkeznek, melyek kissé be vannak a szövetbe mélyedve. Ezek a foltok behatolnak a szövet belsejébe és a felületükön kis idő múlva szintén olyan fekete pontok mutatkoznak, mint a leveleken.

III. A bogyókon. A black-rot a szőlőfürtöt támadja meg a legerősebben. A szőlőbogyón kezdetben egy kicsi, alig néhány milliméternyi átmérőjű, halvány, kerek folt jelentkezik. Ez a folt aztán gyorsan nagyobbodik és kékesvörös szint ölt, mely sötétebb a folt közepén, mint a szélén. Rövid idő múlva 24—48 óra alatt kiterjed az az egész bogyóra, melynek ekkor kékesbe hajló vörösbarna ssine van. Kezdetben a bogyó héja még sima, de a húsa már lágyul. Csakhamar azonban a bogyó ránezosodni kezd és egyre sötétebb színűvé válik. Három-négy nap alatt tökéletesen összeszárad a bogyó és igen sötét fekete szint vesz föl, kissé kékesbe játszó árnyalatokkal. A bogyónak ettől a megfeketedé- sétől kapta a betegség elnevezését. Mihelyt a bogyó ránezosodni kezd a héj felületén, itt is föllépnek a jellemző, kissé kiemelkedő fekete pontok még pedig egyre nagyobb számmal, úgy, hogy mire a bogyó teljesen összeaszik, akkor már úgyszólván érinti egyik a.