Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-27 / 52. szám
karácsonykor meg lesztek jutalmazva, hanem a nélkül is iparkodtok jók és szorgalmasak lenni! öe ha mégis az ünnep elköveztekor szüléitek vagy rokonitok meglepnek benneteket egy-egy kellemes emlékkel, mégis örül gyermeki szivetek ? Hogyne? Mikor míg a nagyok is örömmel szemlélik övéik ügyeimének jeleit. Boldogok, a kik felkereshetik a nélkülöző szegényeket és enyhitik szenvedéseiket. Csakhogy sokszor a legnagyobb ínség hallgatva tűr, s néha senki sem keresi fel. Mert nem elegendő, hogy sűrűn imázzunk és ne érezzük, a mit ajkunk beszél. Legnagyobb erény tehát az, melyet a karácsony szent ünnepén gyakorolhatunk ; édes boldogérzettel tekinthetünk a közelgő újév elé. hisz leróttuk szivbeli tartozásainkat, embertársaink irányában és tiszta, könnyű kebellel remélhetjük istenünk áldását. Üdv neked tehát szent karácsony, áraszd el boldog érzettel a gazdagot úgy, mint a szegényt, ha a jótékonyság magasztos érzése összemelegitette sziveiket. V G. K. Melléklet a „Yáczi Közlöny“ Mozart Amadé. — Halálának 100-ik évfordulója alkalmából. — Irta : IKI ősz eg" 1x37- _A.rpá,d.. Száz éve múlt decz. 5-én, hogy a zeneköltők között a legnagyobb, ihlettől áthatott zeneszerzői geniáli- tással legjobban megáldott és a maga nemében egyedül álló és páratlan géniusz örök álomra hunyta le szemeit. Egész életén át folyton az igazi magvas zene megalapításán fáradott, nem hódolt a kor és társadalom befolyásának, hanem saját benső „Én“-jére hallgatva teremtette meg azon zeneirányt, melynek kizárólagos létjogosultsága van a zeneirodalomban s mely úgy alaki, mint benső tartalmánál fogva elévülhetlek, elpusztíthattam Mozart zenéje fenséges és magasztos voltát egész a mai napig azon csorbithatlan szépségében őrizte meg, mely megalkotásánál tulajdona volt; e zene nem a jelennek, hanem az örökös jövőnek Íratott, mert azon mély érzés és magasztos kedélynyilvá- nulás, mely e zenének elválaszthatlan tulajdona az örökkéiétezést biztosítja; sok újabb zeneirány és divatnak hódolt, külső hatást vadászó, kompozitorok művei le fognak tűnni, mig Mozart zenéje akkor is teljes fényében fog ragyogni és ép úgy fog eltölteni minden nemesen érző kedélyt magasztos érzéssel, mint annak előtte. Nem kell a zeneelmélet mélységes mély rejtekeibe behatolnunk, hogy Mozart zenéjével tisztába jöhessünk, mert a jellemzője épen az, hogy Mozart, noha a zene alapelveinek szigorú megtartásával alkotta műveit, de azon mély és benső érzés és képzelemerő, mely mellett művei létrejöttek, általában az egy és ugyanazon hatást gyakorolja. Ebben rejlik Mozart nagysága és ezért nevezik Mozartot a világ legelső zeneköltőjének. Ha zeneszerzeményeit vizsgáljuk, azt a benyomást teszik reánk, hogy azok pillanatok szüleményei s tekintve műveinek rengeteg számát, szinte kétségbe vonjuk, hogy azt ő maga irta volna mind le, hanem mintegy maguktól létrejött remek alkotásoknak tűnnek fel előttünk. Ha tekintetbe veszszük, hogy rövid 35 év alatt a zene minden ágazatában nagyot, maradandót produkált, ha számot vetünk ama körülménynyel, hogy mily anyagi gondok küzdése közepette alkotta legszebb műveit, Egy álom beteljesedése. (Napló-töredék). ü3. J. - n é t ó 1. Most midőn nagy betegségemből felépültem, s a kedves doktor bácsi a semmittevésre kárhoztatott, mit tehetnék egyebet., mint hogy elmerengek a mull. kedves emlékein. Elég egyhangú foglalkozás biz ez, helylyel-közzel szomorú is, legalább nekem, mert gondolatim mindig inkább keserű napokra terelik elmélkedésemet, semmint jó napokra. S bizony oly kevés öröm is jut egy embernek osztályrészül! Kérem tehát: engedje meg legalább, hogy olvassak, — azt is megtagadta. De most az egyszer nem fogadok neki szót, habár félek tőle! ámde remélem, senki sem fogja neki elárulni, hogy az ő elkényeztetett pácziense nemcsak olvas, de sőt mi több, ir is. Mindig azt hallottam: művelt ember nem hihet az álmoknak. Hallgattam is vele bölcsen, hogy bizony én is hiszek benne, mert már több jelentőségteljes álmom volt. A napokban előkértem ez évről a „Váczi Közlöny“ számait. Csak lopva lapozgattam benne, kellemesen szórakoztatott. A többek között olvastam 30-ik számában az „Elmélkedés“ czimü tárczát Karolától, meglepetve azon fejtegetése által, melyben a lélek, ész, és szív világával foglalkozik. 0 is hisz az álmokban. De most már én sem hallgatok ám ! Elmondom egy álmomat s ajánlom a vállalkozó fiatalságnak, tegyen vele próbát akad rá elég ideje a küszöbön levő karácsonyi ünnepek alkalmával. De előre bocsátom : ne nevessenek ám ki! Közeledtek a szép karácsonyi ünnepek nagyban is készültünk reájuk. Nővérein fiatal s özvegy, egy gyermekkori barátnőm s én, elválaszthatlan barátnők. Mindhárman udvarlóktól körülvéve; mert nem voltunk ám az utolsók a faluban. Minden kigondolható játékot előszedtünk karácsony estéjén. Midőn már javában folyt a goinbóczfőzés és az ólomöntés, előáll egy kedves jó nénikénk s így szól: No leányok, — ne nevessetek ki, mert való igaz amit mondok. Megtettük mi is mikor fiatalunk voltunk. Mindegyik lopjon egy almát. az asztalról, de úgy hogy senki.észre ne vegye, s azt az almát hordozza a zsebében kilencz napig. Kiholott ez eset rendszeresen az alkotó erő hanyatlását i vonja maga után, keveset mondunk, ha azt állítjuk, hogy Mozart az egyedüli igazi géniuszszal megáldott ; zeneköltő. Nem törődött ő sem az anyagi sem a szel- ! lemire befolyást gyakorolható külvilági gondokkal, ő : csupán szent zenéjének élt, s noha kora, mely kor- ; látoltságánál fogva, geniális alkotásait nem tudta méltányolni, nem értette meg őt, ez nem akadályozta abban, hogy irányát megtartsa s azon haladva megalkossa azon remekműveket, melyek nemcsak ma, de évezredek múlva is gyönyörködve hangolják nemes érzelemre az azt hallgató közönséget. Ha Mozart zenéjét halljuk, uj világ tárul fel előttünk, midőn első akkordját fülünkbe kapjuk, rózsás virágokkal behintett úton járunk képzetünkben, mely úton minden ütenynél uj, szebbnél-szebb virág nyílik és bájdus illatot terjeszt maga körül, ringatva képzeletünket. kéjittas mámorban és boldogságban. Mozart benső kedélyvilága olyannyira tükröződik le zenéjében, mint egy zeneszerzőjében sem. Kedves játszi zenéjében természettől nyert jó szive és kedélyes temperamentuma bámulatos módon érvényesül és ez az, mely művei tartalmát nemcsak emeli, de megbe- csülhetlenné és utolérhetetlenné teszi. Mozart mindenkor hű maradt „Én“-jéhez, sohasem kereste a külső hatást, hanem bensejéhez liiven festett, reklamált, örült, vagy sirt. zenéjében, a mint a helyzet megkívánta, mert ő, mint róla Beethoven mondá, a múzsák felkentje volt, kit a múzsa már pólyájában csókkal illetett, azért ébredt már a kis gyermekben akaratlanul is öntudatra a nagy zenei geniálitás; abban a korban, a mikor más gyermek még magáról és a külvilágról semmit sem tud, Mozart már a hangok harmóniájában találta gyönyörét és mint 3 éves gyermek önelégülten mosolygott ha a zongorán jó egybehangzó akkordokat fogott, melyeket annyira megtartott fejében, hogy bármikor ismét eljátszotta azokat. Komponálási talentuma pedig már 5 éves korában tényleg oly mérvben nyilvánult, hogy menüetteket szerzett, melyek még mai napig is a salzburgi Mo- zarteumban őriztetnek, mint Mozart korai geniálitásá- nak örök bizonyítékai. Eltekintve sokoldalúságától, hogy úgy a zongorán, mint az orgonán és hegedűn egyaránt kitűnő művész volt, de hallás tekintetében bátran állíthatjuk, hogy sem előtte nem volt, sem utána nem lesz oly rendkívüli hatással megáldott géniusz, mint ő volt. Bámulnunk kell, hogy az alig 12 éves Amadé Allegri nehéz modorban irt Misereréjét egyszeri hallásra leírta és zenei memóriája olyan volt, hogy egyszer hallott dalt azonnal megjegyzett, nem ismert dalokat rögtön elkísért. Ezek oly adományok, melyekben senki sem tudta, nem is tudja és nem is fogja utolérni soha. Zenéjét jellemzi mindenkor a kerekded, bővelkedő melódiával felruházott kedves szerkezetű előadás modor, melyben a ténykedő zenephilosophia és sokszor a világfájdalom is érvényre jut. Mozartnak az a keserű sors jutott osztályrészül, hogy ő ne magának, hanem az örökkévalóságnak éljen műveiben. Életében minden csapás a mi elképzelhető sújtotta e geniek geniejét és küzdve az anyagi és szellemi gondok halmazával volt. kénytelen alkotni műveit. Mozart rövid élete olyan volt mint a szappanbuborék „született és eloszlott.“ Életében nem méltányolták, gáncs és rosszakarat volt fáradsága és geniejének jutalma s halála után tudta csak meg a művelt zeneJL891. évi deczember 27-iki számához lenczedik napon sétáljon ki a falun kívül, s ott vigyázva, hogy valaki észre ne vegye, dobja fején keresztül az almát, de vissza ne nézzen, s azon éjjel meglátja álmában jövendőbelijét. Képzelhetik szives olvasóim, hogy milyen hahotával nevettünk mi ezen a mese-beszéden. Kértük azonban a kedves nénikét, ne haragudjék, de már mi ezen csak nevetni tudunk. No csak nevessetek, nem haragszom én azért, mert jól tudom: hogy mindegyiktek megpróbálja. Es igaza volt. Titokban meg is tettük mindnyájan. S csak a kilenczedik napon, midőn mindegyiknek nagy kedve volt a sétára, — gyanakodtunk egymásra. Visszatérve kedélyes sétánkból, bevallottuk egymásnak az igazat. De még hátra volt a fő, az álom. Oh de ki tudott volna korán aludni, s bizony már jó későn volt, midőn a kíváncsiságtól meggyötörtén végre elaludtunk. Korán reggel bekopogtatott barátnőnk e kiáltással: ő lesz az enyém! őt láttam álmomban. Nővérem, mint visszhang, ugyanezt felelte. Csak én hallgattam szomorúan, mert bár azzal sétáltam karonfogva, kit férjemül óhajtottam, de mögöttünk nem tágított egy szép magas fiatal ember, akire én visszanéztem, mert bántott álmomban is, ami valóságban is bosszantó, ha az embert nyomon követik. És ez a fiatal ember követett, midőn felébredtem is, ő volt emlékemben. Nem hallgathattuk el a néni előtt, s mennyire örült, a jó lélek, hogy ő győzött. Azt mondja nekem : hidd el kedvesem, ha én mondom, hogy az lesz a férjed aki utánad ment, jegyezd meg ezt jól magadnak ! S Íme mi történt? Meghasonlottunk első választottammal s pár hó múlva Budapesten találkoztam azzal a magas barna fiatal emberrel, akit én már mint álombéli ismerőst üdvözöltem, s aki egy évvel később férjem lett. Az álom tehát beteljesült, s az enyém volt mind a három között, a legérdekesebb, mert hiszen nekik természetes volt azokról álmodni, akikkel mindig foglalkoztak. A hidegviz-kura. — Humoreszk. — Kerepesi Kerepes Elek öreg báró nyugtalanul járkált föl és alá szobájában, közben-közben óriási füst világ, hogy ki volt ő és művei az egész világon messze elterjedtek és bámulatra ragadták a hallgatót Őrök szégyen marad ama körülmény, hogy még mai napig sem tudjuk, hol nyugszik e nagy zeneheros, kit annyira sem méltatott az akkori kor, hogy legalább sírhelyét megjelölte volna az utókor számára ; de ez az érdem jutalma: az embert jóformán éhen hagyták elveszni és keserítették különben is érzékeny szivét és életét, halála után pedig az embert elfelejtve, műveiben dicsőítették a halhatatlan géniuszt. A halál elragadta ifjan a magas röptű géniuszt nagy alkotásai közepette; az ember megszűnt létezni, porhüvelye már régen el is porladt és ismeretlen föld takarja azt, de művei, melyekben fenséges szelleme nyilvánul elpusztithatlan szépségében és nagyságában, örökké fognak tündöklő fénynyel ragyogni és nemes magasztos érzést árasztani minden ihlettől áthatott kedélyben és magasztalni fogják mindörökre nagy alkotójukat, a fennen szárnyaló géniuszt, Mozart Amadét. Városi és vidéki hírek. = Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk lapunk minden olvasójának ! = Lapunk mai száma az ünnepek miatt két nappal előbb jelenik meg. = A székesegyházban karácsony ünnepén megyés püspökünk ő exciája fog pontifikálni. A szentbeszédet pedig Újhelyi István kanonok-plébános fogja tartani. = Áthelyezés. A magyar kir. igazságügyminiszter Bauer Jgnácz betétszerkesztői telekkönyvvezetőt a kalocsai kir. törvényszékhez, Oravecz Frigyes betétszerkesztő segéd-tclekkönyvvezetőt pedig a ráczkevei kir. járásbírósághoz hason minőségben áthelyezte. = Jótékonyság. A karácsonyi sz. ünnepek alkalmából Rudnydnszky Lászlóné ő nga 6 fiút és 6 leányt, összesen 12, kegyes felszólításra általunk ajánlatba hozott szegénysorsu gyermeket felruházni, — továbbá b. Vécsey Istvánná ő méltósága rizst, kávét és ezukrot, — özv. Ssilassy Ernőné ő nga pedig ruha- nemüeket méltóztattak szegényeink részére ajándékozni. A jó Isten jutalmazza meg nemes jótékonyságukat, melylyel a szegényeknek a sz. ünnepekre oly kellemes meglepetést és örömet szerezni kegyesek voltak! Leg- hálásabb köszönet a szegények nevében. A sz. Vincze egylet elnöksége. = Várcsi közgyűlés tartatott f. hó 23-án, melynek lefolyásáról jövő számunkban referálunk. = A „Vácz-vidéki egyetemi ifjak köréiben nagyban folynak az előkészületek a január 16-iki tánczestélyre. A vigalmi bizottság e hét folyamán gyűlést tartott. = A korcsolya-pálya ünnepélyes megnyitása - mint értesülünk — vasárnap délután 2 órakor lesz. = Uj bélyeg-jegyek. Figyelmeztetik a közönség, hogy a régibb kiadású (rózsaszínű, illetőleg sötétbarna szinti alnyomattal ellátott) bélyegjegyek csak folyó évi deczember hó végéig használhatók és hogy 1892. évi január hó 1-től kezdőleg, eme használaton kívül helyezett bélyegeknek használata a törvényes bélyegkötelezettség nem teljesítésével fog egyenlőnek tekintetni. = Rákos-Palotán e hó 22-én volt. a biróvá- lasztás Rudnydnszky László t. főszolgabíró elnöklete alatt. Bíróvá választatott Tóth István eddigi biró, ki már közel negyedszázadja viseli e tisztet. felleget bocsájtva maga körül. Mint magányos öreg úr, nem tudta idejét egyébbel eltölteni, mint olvasással, és ha azt megunta, mindig az evés jutott eszébe, mely nála rendesen igen Ínycsiklandozó ételekből állott. Most is 1 óra felé járt az idő, midőn inasának türelmetlenül oda kiáltott: „Mégse kész az ebéd?“ „Igenis méltóságos úr!“ „Akkor tálaltass!“ — volt rá a komoly parancs. Az inas kiment, de alig hogy az ajtót maga után betette, belépett dr. Herczeghalmi, kit az öreg úr igen szívélyesen fogadott. „Jó hogy jön, mert különben egyedül kellett, volna ebédelnem; most tehát legyen vendégem doktor uram!“ „Nagyon sajnálom, de már eligérkeztem!“ „Ez kár, mert ma épen igen jó ebédem van. Készíttettem egy szalonkát, egy tengeri rákot, és 50 drb osztrigát !“ „Ejnye teringettét, de pompás és fölséges nyalánkságok ! “ „Ugyebár ritka jó ételek ! És ön épen mára el van Ígérkezve.“ „Ejh mit! — hisz még . . .“ „Minél előbb egy hasonlót rendezni — szólt közbe a báró. Úgy legyen kedves barátom ! Akkor majd ideje korán értesítem.“ „Hisz épen mindjárt is . . .“ „Itt maradni? — vágotl közbe a báró. De el van Ígérkezve !“ „A szellemes Barkócziékhoz, de talán neki is kedvesebb lesz, ha ma lemondok oda menetelemről.“ „Miattam ne tegye, hátha mégis sértve érezné magát. !“ „Óh kérem, nem veszitek vele semmit.!“ „Nálam alig laknék jól - mondja, a báró, — mert csak egy személyre van számítva!“ „Jóllakni, Barkócziéknál sem lakhatnék jobban az ember, mert ott rendesen nagyon is szűkén főznek, — legföljebb csak az ebéd végén van arra kilátás, hogy süteménynyel kárpótolhatja az ember magát, mert tetszik tudni, az apja ezukrász és ez a süteményeket ingyen szállítja. Szóval én itt maradok.“ „Ha koczkáztatni akarja. Tudja barátaimmal szívesen felezek és megosztom, a mi van. Csak fél órával előbb tudtam volna!“ Jóska az inas épen most lép be a tállal, melynek
