Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-15 / 46. szám
egylet megteremtésén fáradozuuk, és reméljük, hogy az érdeklettek nagy számú belépése feltevésünket igazolni fogja. Ebben a várakozásban bocsájtjuk ki jelen felhívásunkat. Egyidejűleg felkérjük az „iv“ aláíróit, valamint az érdeklődőket a f. hó 15-én azaz vasárnap d. u. 3 órakor a városháza tanácstermében megtartandó értekezlet szives megjelenésére. A bizottság. Vácz r, t. város költségvetési előirányzata az 1892-dik évre. 33e-vételi czi m. A) Állandó bevételek. I. Pénztári maradvány 1891. év végével . . 809.— II. Királyi kisebb haszonvételek. 1. Vám és helypénzszedési jog bérletéből . 11200.— 2. Rév és karópénzszedési jog bérletéből . 18G2.— II. Városi tulajdont képező javadalmakból. 1. Közvágóhidi jövedelmekből .................... 820.— 2. Mértékhitelesítő hivatal jövedelméből . 202.— 3. Piaczi naponkénti térfoglalasi bérszedés jövedelme ................................................. 4125.— 4. Gyászkocsi jövedelme.............................. 600.— 5. Városi dobhasználat jövedelme . . . 15.— 6. Vásártéri hulladékszedési jog bérletéből 28.50 7. Város vadászati jog bérletéből A város tulajdonát képező úrbéri köt21.8. vény kamai jövedelme ......................... 44.— 9. Késedelmi kamatokból......................... 10.10. Adóvégrehajtási költség jövedelméből . 500.— 11. Az italmérési jog államilag lett megváltása folytán 100.000 frt á’^/n-ból . . 4500.— 12. Vásártéri bormérő sátrak felállitási jogának bérletéből........................................ 60.IV. Járadékok. 1. Honvédlaktanya után jogelismerés czimen 5.— 2. Jbirósági épület „ „ „ 5.— V. Községi szántók, rétek és legelők jövedelme. 1. Kenderföldek jövedelméből .................... 456.90 2. Vasúton belőli földek jövedelméből . . 71.50 3. Akasztófai földek jövedelméből . . . 280.50 4. Homoki földek jövedelméből .... 1054.70 5. Kálvária alatti földek jövedelméből . 5.—6. Agyagbánya fölötti földek jövedelméből 15.50 7. Közös iskolai földek jövedelme . . . 54.— 8. Nagyderecskei földek jövedelme . . . 1518.90 9. Kisderecskei rét jövedelme .................... 217.— 10. Nagylágyasi rét jövedelme .................... 730.— 11. Homokbányái rét jövedelme .................... 81.— 12. Csörögbányai legelő jövedelme . . 115.— 13. Kavicsbányái legelő jövedelme . . . 21.— 14. Volt régi faiskola föld jövedelme —.— 15. A városi uj faiskola jövedelme . . . 10.16. A derecskéi szigeten termő nád árából 10.— VI. Községi épületek jövedelme. 1. Városház alatti 1. sz. bolt bérlete . . 78.— 2. „ „ 2. sz. „ „ • 120.— 3. „ „ O. sz. „ „ 48.— 4. Aj C 7 „ » v v • 48.— 5. 5 sz „ » ot,. )) „ . . 87.60 6. 6 S 7 „ „ oz,. ,, „ . . 150.— 7. » n '• SZ. „ „ . 120.— 8. 8 S 7 V V 1) » • 200.— 9. A városház alatti borpincze jövedelme 65.— 10. Az 1—4. sz. mészárszéki boltok jövedelme 160.— 11. Az 5. sz. mészárszéki bolt jövedelme . 75.— 12. A .czédulaház jövedelme......................... 60.— 13. A kis sörház épület jövedelme . . . 650.— 14. A „Korona“ épület jövedelme . . . 1800.— 15. A nagysörház épület jövedelme . . . 1400.— 16. A „Fehérló“ épület jövedelme . . . 555.— 17. A „Zöldfa“ épület jövedelme .... 405.— 18. A piaczi nagy pincze jövedelme . . . —.— VII. Községi terek, kert, liget, szigetek ideiglenes és állandó jövedelme. 1. Térhelyek ideiglenes bérletéből . . . 25.— 2. Büki szigeten termő fű árából . . . 6.— 3. Uszályhajók kikötése jövedelméből . . 80.— 4. Kohn Lázár által bérelt tér jövedelméből 15.— 5. Ernyei János által bérelt tér jövedelméből 40.— 6. Fiiser Imre által bérelt tér jövedelme . —.— §7. Goldberg G. által bérelt tér jövedelme 767.50 8. Neuwirth Simon által bérelt tér jövedelme 450.—9. Bezdek János által bérelt tér jövedelme 15.— 10. Hanusz Béla által bérelt tér jövedelme 15.— VIII. Városi pótadó hátralékból .... 600.— IX. Árvapénztári kamatokból levont 10°/n kezelési és őrzési dijak czimén az 1877. XX. t.-cz. 298. §-ához képest 50°/0 . 96.04 X. Vegyes és rendkívüli bevétel .... 600.— B) Átmeneti bevételek. XI. Fogyasztási pótadó ............... 3000.— XII. Nagy laktanya bérlete .............1000.— XIII. Előlegek megtérítéséből ........ 400.— XIV. Toloncz költségek megtérítéséből . . 300.— XV. Bor-, hús-, sör és czukor fogy. adóból 35948.— XVI. Az italmérési jog megváltási adóból . 29165.— XVII. Kövezetvám (utczai kövezetre). a) Dunaparti .............................. 602.— b) Vámsorompóknál ............... 4200.— c) Vasút és gőzhajónál .......... 4000.— XVIII. Bérlők adó visszatérítéséből . . . 884.24 XIX. Vadászati jogbérletböl ......... 125.— XX. Járda kövezési előlegekből . . . 300.— XXI. Az épületek jó karban tartására szerződésileg kikötött 40,0 346.40 XXII. Az italmérési jog bérletéből remélhető jövedelem.............................. 4000.— Bevétel főösszege: 122449.62 (Folytatása következik.) Dicsőség temploma. Irta: !2Ia,rá,3n.d.;y Gáspár. I. Minden ut Rómába, akarom mondani a szabadság- harcz emlékeinek kiállításába vezet. A vigadó körül az összes utczák néppel tele, mely négy kapun át tódul az épületbe, el lepi annak minden folyosóit, megrakja rogyásig a nagy lépcsőt és elözönli a kiállítás termeit. A társadalom minden osztálya képviselve van a látogató tömegében, a főváros lakói és a vidékiek egyenlő áhitattal keresik fel a hazaszeretet csarnokává vált vigadót. A polgár és katona egyaránt megtalálja ott érdeklődéseinek tárgyát s a kiállítás kitűnő rendezése, az eszme életrevalóságára vall azon körülmény, hogy ma a főrendiházat, holnap egy ezred tisztikart, most Erdély társadalmának kitűnőségeit, majd Pozsonymegye előkelőit, egyszer a miskolczi vonal másszor a kanizsai irány utasait ismeri fel a figyelmes szemlélő e termekben hullámzó közönség közt szétszórva. Mintha Budapest összes ismert alakjai állandóan a vigadóban tanyáznának ! Mintha e vidékieknek nem is lenne sürgősb teendője, mint kiszállva Budapesten egyenest e kiállításba sietni ! Nem hisszük, hogy a kiállítás óriási sikere a be- lépti-dij elég csekélységének eredménye, bárha be kell vallanunk, hogy tudtunkkal ez az első ilynemű vállalat a melynek ajtai 40 krért nyílnak meg a közönség előtt. Fővárosit és vidékit egyaránt a kötelesség viszi e kiállításba, mert minden magyarnak a ki Budapesten tartózkodik, ha e fővárost meglátogatja, legszentebb kötelessége elzarándokolni azon termekbe, melyeket a nemzet nagyjainak emléktárgyai a honszeretet, a dicsőség felséges templomává avattak. Belépünk a templomba és áhitat tölti el szivünket. Eltűnik a jelen sivársága, a mai élet mostohaságán, a kietlenségnek és küzdelmeinek képe lassanként elhalványodik, majd egészen elenyészik emlékezeteinkben. Minden egyes gondolatunk imává alakul át, keblünk oltárán a honszeretet izzó parázsa lángra lobban és visszhangra kél szivünkben a költőnek azon kritikája, mely fölött báró Jeszenák János arczképe áll örök ékességül s melyben Jeszenákkal együtt annyi dicső, annyi nagy, annyi igaz hazafi méltó részes ; Szerette hazáját szívvel, szóval, tettel Védte szabadságát híven, becsülettel; Áldozott, szenvedett jutalmát nem kérte S nem küzdhetne többé, vérpadon halt érte. Mindjárt a bemenetnél Kernnek egykorú ónrajza ragadják meg figyelmünket, melyek az 1848—49 évi magyar képviselőház tagjait ábrázolják. — E rajzokról készültek a szereplő egyének kőnyomatu arczképei s azért mint eredetiek kiváló becscsel bírnak. Mellettük a szabadságharcz kormány férfiainak olajfestésü arczképei, továbbá színes kőnyomatokban vagy fekete nyomásban az akkor harczolt seregek ruházatát feltüntető csoport képek végül pedig egy sereg nagyérdekű nyomtatvány. A közép teremben a vörös sapkások szolnoki rohamának képe, ragadja meg figyelmünket. Nyolczszáz- lépésről indultak a vitéz fiúk a világtörténelemben csaknem egyedül álló rohamra. Nyolczszáz lépésről támadták meg a kartácsra töltött osztrák ágyukat, felük a legdicsőbb halált nyerte jutalmul, de az ágyukat elfoglalták. A csata után Damjanich azt mondta nekik: megérdemelnék, hogy mindnyájokat tisztté tegye, de hol lenne akkor az ő 9-ik zászlóalja! A terem tele van csataképekkel, a magyar dicsősség megszámlalhatlan bizonyítékával, melyeknek értékét emelik az osztrák eredetű képek silány tárgyakkal. Miután ütközetet vajmi keveset nyertek gyámoltalan ellenségeink kénytelenek voltak egyes jeleneteket megörökíteni, a melyek legalább lehetők voltak: itt Schlick gróf hever a tábori tűznél, ott egy szétrobbant kartács fölött ágaskodik a fél- szemű vezér lova, itt egy század dragonyos támad meg és elvesz néhány ágyút csekély számú fedezetétől, a vágtatva menekülő postakocsit kisérő két osztrák lövöldöz a üldöző huszárokra. Az osztrák képek általában felvonulásokat, füst által elfödött ellenség elleni rohamokat, tábori jeleneteket ábrázolnak, de egy sincs köztük a mely a szolnoki vagy piski naphoz hasonló hőstettet, vagy egy branyiczkói csatát örökítene meg. A terem közepén az oszlopok körül felaggatva számtalan zászló, kard, kasza, puska hirdeti néma tanúsággal a falakat elborító csataképek tárgyainak valóságát. Különösen ez a terem teszi egy templom benyomását az emberre. A szűzanya lábai alatt a kígyóval, Szent György a sárkány fölött, Isten fia az ördöggel egy képen: ez a gondolat gyökeredzik meg agyunkban, ha a magyar dicsőség fényes alakjainak közelében Haynau, Jellachich, Windischgrätz, Schlick, Paskievics, Rüdiger és Puchner sötét kaján vonásait pillantjuk Milyen világosan jellemzi és osztályozza az emberi természeteket eme két felkiáltás! Mig az első világosan meggyőződtet róla, hogy egy magányt kereső, szelíd, busongó melancholicus természettel állunk szemben. Addig a másik pillanatig sem enged kételkedni a felől, hogy egy sanguinicus nevetni, mulatni szerető optimista lehetett a fölkiáltó, aki élete tavaszán, tehát egy hosszú nyár, gyümölcshozó ősz, s talán zord téllel maga előtt oly rövidnek találja az életet, hogy még szomorkodni sem ér rá ez alatt, mig itt mulat. Isten tudná, hogy jutottam én most ilyen paeda- gogushoz s nem pedig hozzám illő gondolatokra, melyekkel bizonyára nevetségessé is valók; de nem szándékom a végtelenbe vinni ezt a sokak szerint unalmas them át. Nekem ugyan nem az; mert eszembe juttatja komoly sikeres tekintetű, magas homlokú, horgas orrú, igen imponáló és szellemes benyomást tevő paedagogia tanáromat, aki maga egy megtestesült homo cholerique erősen nélkülözve az árny oldalait, az e fajta természeteknél, hanem aztán a jó, a szép, a nemes, ami hozzá tartozik ehhez a vér mérséklethez, az mind meg volt benne. A csillogó mindent körül ölelő élénk phantázia, a nemes büszkeség, a hajlithatlari elhatározás, jellem szilárdság, egyszóval minden, ami egy embert nagygyá bámulatra méltóvá tehet. Ha valamelyikünk olykor— sajnos, vajmigyakran — késztette őt arra a meggyőződésre jutni, hogy feje nem más egy üres quodlibetlektől zúgó méhkasnál, melybe a gondolatok úgy össze vannak zagyváiva. hogy lehetetlen osztályozni őket, s azután elég illetlenek, és mi tagadás benne, gorombák voltunk, az illető nebulót hangos hahotárokkal végkép kétségbe ejteni, mint nézett végig, megrovást érdemlő sorainkon nagy beszéli szemeinek komoly neheztelő pillantásával rendre- utasit.ólag, de azért szó nélkül s mint csillapultunk le megszégyenítIten barbárságunk fölött s nem nyertük vissza jó kedélyünket, áruig ismét nem mosolygott, nem részesített dallamos velős beszédének elringató gyönyörébe, melynek a benyomását megtartjuk mindannyian egész életünkön át, bármennyire messze is ragadott tőle a sors. Egyszer valamikép a politikáról is előjött a szó, s én nem tudom már mivel, de elárultam, hogy szoktam az e fajta dolgokkal foglalkozni. 0 először komolyan vizsgált, csodálkozva jártatva végig szeleburdi alakomon a tekintetét; azután azt mondta, hogy soha se foglalkozzam az effélékkel; mert ez nem vág a nők hatáskörébe, de mért kérdém egyszer nyílt szemekkel. Hisz igaz, hogy gondolkozni kell előbb minden egyes elmondott vagy leirt szón, de eztán mégis csak megértem tanár úr kérem, s ő arra azt felelte, mély meggyőződéssel a hangjában, hogy a nők előképzettsége nem alkalmas arra, hogy a komoly tudomány aknáiba alászállva, onnan a tiszta meggyőződés és a helyes tapasztalás gyümölcseit hozza fel magával. És én átlátva szavainak a mély igazságát s a saját nevelésem komoly alapokat nélkülöző hiányát, soha sem merészkedtem a politika sikamlós jegén megjelenni korcsolyátlan lábammal —- ahol minden lépés egy biztos bukás; amin aztán hej be jó izüet nevetnek a jól korcsolyázók. Most ahogy itt állok a leheletemtől homályosuló ablaknál, nézve a kék Duna szelíden elmorzsolódó hullámait, eltűnődöm rajta, vájjon szoktak-e az elmúlt kor megénekelt történelmi vagy csak költött regényhősnői és hősei ábrándozni. Például voltak-e ábrándjai Capuletti Júliának; — merengett-e el a kelet balzsam-ki lehelő legében az intenzív fényű csillagoknál Cleopatra aranyos álmainak fátyolszövetébe élénk szemekkel szőve bele a délczeg Antóniust! Hát Laura gondolt-e Petrarcára; akinek minden gondolata sóhajtása hozzá és csak hozzá szált. Hát a pharaók meseszép leányainak voltak-e álmai, melyeket ébren álmodtak a rabszolgák csörgős lánczainak zenéivel, amig érzékeiket hódító mámorba ringatta el a Nílus vizének csobogása és a lotus édes illata. S ha igen milyenek lehettek álmaik; — azt hiszem hogyha volt valaha korszak, amelynek tulajdonsága volt az ábrándozás, úgy az bizonynyal nem a rohamosan czivilizálódó, sőt az emanczipáczióhoz közeledő mai kornak a tulajdonsága az, ahol a hölgyek a cinétől, bon-ton-tól, tanulmányaiktól, toilletteiktől nem érnek rá ábrándozni; s az igazat megvallva erre nincs is szükségük. Hisz nem valják-e erősen ama igazságos szavakat, savoir vivre gyanánt, hogy ábrándozás az élet megrontója; már pedig kinek fenne kedve és oly kevés esze, hogy életét erőnek erejével megrontsa. Oh ma a practicusok csillaga ragyog fenn a világvárosok gyárkéményeiből füstfelhőkbe burkolódzó egén ; s ha akad is egy romanticizmusra hajló leány kedély, aki a sürgő-forgó, sajongó boulevardok lármájánál ábrándozni merészkedik, merengésének tárgya bizonyára már, mint a lenge tunikákba járó hajaikat' aranygombokai leszorító régi patrícius hölgyeké volt, akik az amphitheatrum páholyaiba ülve epedve várták ama pillanatot, amikor a színtér porondját győzedelmesen otthagyó ifjaik hozzájuk siető homlokára feltüzzék a győzedelmi babért, más idők, más emberek; kiváncsi vagyok vájjon milyen korszak fog ezután a mostani realiszticus lázasan siető mienk után bekövetkezni. A Jókai álma megy-e teljesedésbe, amely a huszadik századról regél, amelybe annyi meseszerül milliósnak tetsző ábránd van beleszőve, vagy pedig egy régi classicus időkre inkább emlékeztető siécle romantique fog bekövetkezni ahol az idealisták nem lesznek a gúny tárgyai. Valóban jó lenne tudni; s most az egyszer szeretnék századokkal előrehaladó másodlátással bírni, amely föllebbcnli a titkok sűrű fátylát és egy pillantást enged lopni a messze jövőbe; amikor talán a tudományok non-plus ultrájának lépcső fokain álló orvosok porladó koponyákról fogják elmondani bámuló halgatóiknak, hogy mennyi jó, nagy nemes gondolat, vagy annak az ellenkezője, szülemlett meg
