Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
XIII. évfolyam. 45. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS ELŐFIZETÉSI Áin: negyed évre I írt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) SZÉK EiESZTÖSÉG ÉS Ei B A IKI1II VITAE : Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vis&za. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. lIIltlIETÉSEK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. IV y i I 1-t é r : sora ...........................................................30 kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. Dunapartunk. Néhány éve csak, hogy városunk a fejlődés útjára lépett, és már is szép alkotásokat teremtett, úgy, hogy a vármegye, valamint a szomszédos nagyobb városok figyelmét is magára vonta. És méltán, mert nem kiméit semmi áldozatot a lakosság előnyeinek előmozdítására. így vagyunk most a üunapart folytatólagos kiépítésével is, mely mint reméljük, létesülni fog. E tárgyban a szakbizottságok már több értekezletet tartottak; mig végre ez ügy f. hó 3-án d. u. 3 órakor a képviselőtestületi közgyűlés elé került. Ez alkalommal előadta a polgár- mester, hogy az Eszterházy-utczától a Fegyház- utczáig lépcsőkkel ellátandó kereskedelmi rakpart létesítése iránt a közgyűlés véleményét óhajtaná tudni, s e czélból hivta össze azt a mai napra. Előadja továbbá, hogy Wünsch Róbert vállalkozó, hajlandó betonból a rakpartot elkészi- j leni, a mely körülbelül a földmunkával együtt összesen 35 ezer írtba kerülne. Jelezte, hogy i a szükséges előmunkálatok végett Dr. Frey singer Lajos és Reiser Béla képviselőkkel Budapesten a szakközegeknél volt és az ott nyert biztató vélemények folytán reméli, hogy városunk továbbra is a haladás ösvényén fog maradni. A polgármesteri jelentés után Kemény Gusztáv szólal fel, ki a rakpart feltétlen felépítéséi óhajtja és a törvényes formaságok betartását ajánlja. Reiser Béla a közgyűlés lelke, ki minden fontosabb tárgy megvitatásánál nagy szerepet játszik, — kijelentette, hogy jelenleg csak azon kérdés eldöntését tartja szükségesnek, hogy vaj- j ion a közgyűlés ezen rakpart kiépítését óhajtja-e, i vagy sem, mert nézete szerint mindenekelőtt tisztába hozandó a gőzhajó-társulattal való viszony, * 1 megtudandó, hogy a társulat milyen rakpartot kíván, s mennyit hajlandó fizetni; körülírandó a Dunaparton eszközölt foglalás; a csatornázás stb. E kérdés pénzügyi oldalára nézve azt hiszi, hogy ezen beruházás, a mely hajószabályozási, védmunkálali és kereskedelmi szempontból nagy fontossággal bir, minden adóemelés és kölcsönfelvétele nélkül, eszközölhető lesz. Nevezetesen a vízjogi törvény 46. §-a értelmében remélhető, hogy a kormány a kiadások egyharmad részéhez hozzájárul; illusztrálja továbbá, hogy ezáltal a hajók kikötési bérét is lehet emelni, de e czélból szabályrendeletet véleményez elkészítendőnek. Indokolja, hogy a gőzhajó-társulat is jelentékeny összeggel fog hozzájárulni; mert már nehány év előtt érintkezésbe lépett a várossal jelenlegi helyiségének áthelyezése végett. Kifejti, hogy ezen rakpart igen alkalmas lenne a kikötésre. Végre lehetőnek tartja azt, hogy a kormány beleegyezését fogja adni ahhoz, hogy a 100 ezer frtrnyi regále kölcsön egy része ezen monumentális építkezésre fordillassék. Vörös Károly a rakpart felépítését a pótadó felemelése nélkül és a kölcsön felvételének mellőzése mellett szintén ajánlja. Péts Sándor a budapesti mérnök-egylet véleményét ajánlja kikérendőnek a beton építkezésre vonatkozólag. Dr. Freysinger Lajos, a takarékosság elvének hű bajnoka, lelkesedéssel járul az építkezés eszméjéhez, azonban kijelenti, hogy a pótadó felemelésébe és a kölcsönök felvételébe bele Ä „Yáczi Közlöny“ tárczája. Ö s z s z e I. Bágyadt fuvalma leng az ősznek Tüzes napfény pihenni tér, Hol játszi lepkék kergetőztek : Virágokon remeg a dér; Kihalt a fénye büszke nyárnak, Gólyák, darvak mind messze szállnak Csak messziről sir csengve-bongva Késő estén gulyák kolompja. Sűrű sötétjén zöld ligetnek Bujkál a sápadó levél, Sóhajjá érte zord hidegnek Enyészni, halni félve-fél . . . Hallgatna tán a rossz kakukra, Amely reményt igér hazudva, De hej a jós csal álnokul S szegény levél a porba hull! Ám szép az ősz, forr, küzd az élet; Ha kél a nap, ha alkonyul Pihenni zöld borágra téved S csókján aranygerezd pirul ; Gyümölcsön ott rezg tiszta hamva, Terhét a fa ölembe hajtja Ezer gyümölcscsel megrakodva, Bár nincs virága s hull a lombja. Örül a lelkem s egyre várja Gyümölcstermésem lesz-e majd, Nem sír-e lelkem vissza, fájva Keresni ifjúságba dalt ? . . . Virága hullhat szép. tavasznak, Telem viharja béhavazhat Csak őszöm áldva tűnjön el A férfitettek ezrivel ! Lévay Mihály. Ä f o n ó b ó I.*) — Rajz. — Mikor az ősz már letarolja a fák levelét s elfogy a tengerihántás is, lassanként mind beljebb és beljebb vonul a falu népe az öreg „szenes“ kályha köré. Ap- raja-nagyja összeszedődik itt, hogy a téli esték unalmát elverje. A leányok s a fiatalabb menyecskék vegyest az öregekkel pörgetik a rokkát. No meg a hol leányok vannak, már onnét csak a legények sem hiányoznak. Hej! Három olyan gyorsan fordul az orsó, ha legény van a lány mögött s tartja őt a szép szóval. Meg aztán a nénikéknek is csak jól esik hallgatni a fiatalok dévajkodását; közbe- közbe egyik is másik is elkezdi: „Mikor én még lány voltam, — erre mindegyik sóhajt egyet — akkor még szebb világ volt.“ Igazuk is van az anyókáknak ; mert biz az ember öregebb korában már nem láthat amolyan rózsaszínű szemüvegen, mint hajdanában ! Tudjátok-e, mi a fonó a faluban? Több mint nektek fővárosiaknak a jour fix vagy a hangverseny ! . .. Ott a dal közvetlen forrásból fakad, abból, mely örökké telve van természetes idealismussal. Ott hallhatod csak a szebbnél-szebb meséket a három királyfiról, az elátkozott tündér-kisasszonyról, no meg — „Hököm Mátyásiról, a mese vagy dal képiben majd az epikai, majd a lyrai múzsa jelenik meg, mely mint a költő mondja: ugyancsak nincs ám kikenve „bécsi pirosító “-vall . . . * * * Lucza estélyén Mákos biróék házában jött össze a fonó népség a kis Saágh faluban. Ugyancsak járja a vig nóta! ki-ki pörgeti a maga orsóját — ki- ki mondja párjának a maga mondókáját! Fekete Peti — egy idő óta — csak a biró uram Julcsa lánya körül settenkedig. Meglátszik rajta, hogy olyan „helyre“ huszár volt ő kelme; mert ugyancsak *) Felolvasta szeiző a »Vácz-vidéki egyetemi ifjak köre« I 1891. évi október 14-én tartott szépirodalmi estélyén. nem egyezik — s ő is jelenleg csak ezen elvnek kimondását tartja szükségesnek, s bizalmát fejezi ki hasonlóképen Reiser ama reményéhez, hogy a kormány jóváhagyását fogja adni ahhoz, hogy városunkra nézve ezen korszakot alkotó építkezésre a regále kölcsön egy része for- dittassék. Csávolszky Józef az elv kimondásának ajánlása mellett indítványozza, hogy ennek keresztülvitelével jelentés tétel kötelezettsége mellett a polgármester és a pénzügyi bizottság megbi- zassék. Witt Manó, Udoardy János és mások felszólalása után a közgyűlés kimondotta, hogy a Üunapart folytatólagosan kiépíttessék. Felette örvendünk, hogy a város a haladás ösvényére tért, s hogy úgy a pénzügyi bizottság, mint a városi képviselőtestület hazafias lelkesedéssel karolja fel ez ügyet; s ha a Dunapart folytatólagos kiépítése létesül, mondhatjuk, hogy ez fogja hirdetni azon városi atyák üdvös fá- i radozását, kiknek szivük minden dobbanása Vácz város jólétének előmozdítása érdekében dobog. A kéményseprés ügye városunkban. Napról-napra égetőbb szükséget képez városunkban az, hogy a kéményseprői állások megszaporittas- sanak. A közönség panasza mindinkább nagyobb tért foglal el. s elégületlenségét mindinkább jobban fejezi ki, hogy a mostani viszonyokkal sehogy sincs megelégedve. S méltán, mert a két kéményseprői állás mellett | nincs konkurrenczia, s így a közönség az illető jó urak szeszélyére van bízva; úgy hogy a kifakaclások napról- napra hangosabbak. jól forgolódik a lányok körül! Ott ül Julcsa előtt a kis széken, mókázik a gombolyaggal, nem is másért ám, ha majd öszszekeverte a lány fonalát, neki keljen azt újra bontogatni. így aztán közelebb jutnak egymáshoz; olykor- olykor a kezük is összeakad, meg a szemük is találkozik úgy véletlenül! ... De hiába a lány is csak kijön a sodrából, durczásan kapja el fejét . . . „ugyan már ne izéljen kee“ ; mire meg visz- szafordul olyan formán pislant Petire, a mi lány nyelven annyit jelent, hogy .. . „csak izéljen kee, izéljen kee“ ! Meg szólal, egyik öreg bátyó is: „Hé Peti! Ne mókázzatok olyan sokat, úgy össze találjátok gaba- Üyitani a fonalat azzal a Julcsa lánynyal, hogy bizony Isten, nem tudom mi lesz a vége ? Ej ! Ki is tudná bátya — szól Peti — minek mi lesz a vége; ha összegabalyítjuk, már az aztán a mi gondunk — ugy-e Julcsa?“ — De őszen, majd ahhoz édes anyám is szól — veti hozzája lány — múltkor este is, hogy megnézegette a fonalamat, csomót talált rajta s úgy megmosdatott érte, hogy volt mit hallanom három óra hosszáig ... te erre arra taráta lány, könnyű csomót csinálni, de aztán anyád oldja szét, ugy-e? Hát azóta vigyázok is a fonalamra. Csak Bogár Ferkónak nem esik jól mindezt látni — hallani. Fura dolog is az, mikor az embert egy obsitos huszár kiüti a „nyeregből“ s a biró lánya mellől az öreg kályha mellé szorítja! De nem is állhatja ám szó nélkül Ferkó sem a dolgot: Hallod-e Peti! Kelemen Mári fonalát is te gabalyitottad ám össze, úgy, hogy még a szüve is belé keveredett, aztán meg azt is mondják ám, hogy szegény lány nem is ám másért emésztette el magát mint te miattad; mert a helyett, hogy az ő „fonalát“ segítetted volna szétoldozni — más lányokét kezdetted keverni: úgy ám!“- „Tudod Ferkó sokat mondanak: a mi ma eb, holnap oroszlán a pletyka nyelvén!“ „De iszen a falevél nem mozog, ha szél nem fuj ; meg magam is akárhányszor láttam, csak két-há- rom hónappal előbb is, mindig Kelemen Mári körül forgolódtál! “
