Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-25 / 43. szám
ahol szárnypróbálgatásai a nyolczvanas évek elején megjelenvén, a figyelmet magukra vonták. Azután haladt folytonosan előre, öntudatos szorgalommal, határozott czéllal abban az irodalmi genreben, melyet nagy- képüsködő akadémikusok módjára szeretünk „se hús, se hal“-féle kifejezésekkel aposztrofálni, s melynek a neve: rövidebb lélek .elü elbeszélés, egy szóval: rajz. Részemről nagyon különösnek találom azt a gúnyolód«) hangot, melylyel a kothurnus után még ma is kapkodó némely irodalmi Cerberusunk az elbeszélő költészet o legújabb gyermekéről szól. Mert hát szerinte mindaz az irodalmi műfaj, mely széles alapokon induló szövevényes természetű konczepcziók alkotására nem csalogatja az irót., gyenge szárnycsattanás, egy napos életű tiszavirág az irodalomban. A magam részéről éppen ezt a felfogást találom én különösnek és indokolatlannak most, mikor az irodalomban is helyei, talált magának az a szabadság, mely feszes, nehéz békóval nyűgözni nem akarja a szellemet, hanem szabad repülést enged neki. A művészetek között határt vonni, mesgyét jelelni ma már abszurd törekvés, meghaladott álláspont. S éppen ezért, amint magasztos hatással lehet ránk egy kolosz- szális arányokban tartott nagyszerű festmény, úgy kedves illúziókba ringathatja lelkünket egy tenyérnyi nagyságú genrekép is, feltéve hogy művészi kéznek a nyomát viseli magán egyik is, a másik is. 'begyünk már most innen egy lépést az irodalomba, lépjük át azt a képzelt határt, mely felől a chablou barátai annyit álmadoztak s tanuljuk meg azt a nem mai keletű igazságot, hogy nemcsak az a regény lehet irodalmi műfaj, moly seregestül vezeti elénk a cselekményt mozgató, vagy a körül csoportosuló alakokat; hanem egyetlen egyén lelki életének ügyesen ellesett és papírra vételt vonása is számíthat mindazoknak a figyelmére, a kik az esztétika felcsillanását nagyban és kicsinyben egy arán I észre tudják venni. Mert, mikor a Pyeridák forrása körül annyi ezren tolongnak, ugyancsak szűk- keblüség lenne csak azokat tartani a múzsa kegyeltjeinek, a kik nagy kortyokban itták a szellemek éltető vizét, inig a többségben levő seregtől, mely szomja oltására talán csak egy-két enyhítő cseppet kaphatott, megvonják az elismerés egyetlen szavát is. Ha ez a felfogás mepállná a helyét, akkor a mai franczia irodalom egyik jeles elbeszélője: Guy de Maupassant, csak a 99-ik kategóriába kerülne az elbeszélők sorozatában, mert „távirati rövidséggel irt apró históriái“ ott jelelnék ki az ő helyét a 20 kötetes Ponson du Terrail, s még egy tuczat hatáshajhászó felfújt Írói nagysággal szemben. A dolog pedig úgy áll, hogy Guy de Maupassant stílusának klassziczitása, kompozicziójának virtuozitása, s a jellemzés shaksperei ereje által játszva gyűri le bőbeszédű, de keveset mondó versenytársait. Indokolt lévén immár ez a diskusszió tárgyát képező irodalmi műfaj, a mi fiatal elbeszélőnket sem érheti ennélfogva a vád, hogy Írói erejét ily rövides lélekzetü történetek alkotásával próbálta meg. Ecsete, melylyel alakjait festi, avatott kézre vall, mert szétfolyó, halvány tónusokkal nála nem igen találkozunk. Igaz ugyan, hogy Rembrandt színező erejével nem dicsekedhetik, de színeinek meg van a sajátos frisse- sége, üdesége, és ezzel hatni is tud. Szerzőnk inkább a kedély embere lévén, mindegyik rajzában az emberi szív érzelmeinek hullámzását rajzolja, ügyesen juttatva kifejezésre azt, amit rajta kívül százan, ezren éreznek. Munkáinak majdnem mindegyikén ott van a hervadó ősz melankóliája, a szenvedő lélek érzelmes panasza, mely által annyi közvetlenséggel tud reánk hatni. Egy szó mint száz, a „ Váczi Közlönynek“ nincs mit bánnia azon, hogy ezt a liatal elbeszélőt ő vezette be először az irodalomba! Lévay Mihály. s azután nyakába vette a-világot, hogy most már ő keresse meg azt a kis kenyeret, mely megmenti őket az éhenhalástól. I lázról-házra járt hivatalért, de hiányzott. a jó barát; nem volt protekezió. Végre is itt egy kis fiút, amott egy kis leánykát vezetett be a tudományok csarnokába; egyik helyen keserűséget, a másik helyen pedig gúnyolódást kellett tűrnie, s ő mégis oly néma volt, mert bár fájt lelkének a megvetés és rágalom, de azért bízott az Istenben, hogy majd jő egy jobb idő is, mikor mindezen bajoknak vége lesz, s csendes családi körében nyugodtan hajthatja nyugalomra fáradt tagjait. Tehát nevelő lett, s óráról-órára járt egyik háztól a másikig; mikor pedig izzadtam fáradtan ballagott a csendes viskó felé, már várta az anya ölelő karja, ki megsimogatta holló fürtjeit, letörölte arcza izzadságát, s őrködött fölötte, nehogy valami gonosz ellenség ezt a kincset is elrabolja tőle. Hiszen most már újra jól érzik magukat. A gyalulatlan deszkák eltűnnek, a nyoszolyát már kényelmes ágy váltja föl; a kopott öltözet helyett újak és szebbek díszelegnek, s az a komor fal is megnépesedett, mely előbb oly durván meredt a szemlélőre, s ha valaki betoppanna c szerényhajlékba, lelke fölmagasztosulna, mert boldogságot látna fölvésve minden egyes darabra. De ime újra beköszönt a leggonoszabb vendég; újra megcsattogtatja szárnyát a vészmadár, s ha betekintesz a csendes házikóba, csak jajgatást és sírást fogsz hallani és ha még most sem indul meg szived, akkor nem is ember, hanem kőszobor vagy, kinek mindegy, ha a derült nap mosolyog, vagy pedig az orkán üli diadalát. A sok munka kimerítette Gyurka fiatal testét is, s most ott fekszik tehetetlenül, könyörtelenül. Az édes anya éjjel-nappal virraszt ágya mellett, s lesi a pillanatot, mikor nyitja ki üveges szemeit. S talán még könnyebben viselné a szenvedést is, de az asztalfiók kiürül, a szép ruhák lassan a zálogházba vándorolnak: az ékszerek eltűnnek, s végre pusztán áll a kunyhó, s még csak egy darabka fa sincs, melylyel a dermesztő hideget eloszlathatná az anyai gondosság. Az özvegy Városi és vidéki hírek. = Püspökünk ő nagy méltósága a hét folyamán néhány napot a fővárosban töltött. = Egyházmegyei hírek. Kápláni minőségben ál helyeztettek: Tóth Mihály Mácsáról Mezőtúrra, innen Klárik László Lőrinczibe, innen Horváth Béla \ ácz- szt. Lászlóra, innen Mayer László H. M. Vásárhelyre. — Kinevezések. Az igazságügyi miniszter Széki/ Eerencz nagy-enyedi kir. orsz. fegyintézeti ellenőri a váczi fegyintézethez gondnokká, a nagy-enyedi fegyintézet ellenőrévé pedig egyelőre ideiglenes minőségben Iiödcr Antal, váczi fegyintézeti gondnokot nevezte ki. = Hivatalos vizsgálat. Dr. Jlirkó László, megyei főorvos, a jövő hét folyamán a helybeli gyógyszer- tárakat meg fogja vizsgálni. — Iskolaszéki ülés. A római kath. iskolaszék ma, azaz november hó 1-én délelőtt 10 órakor a leányiskola tanácstermében ülést tart a következő tárgysorozattal: 1. Elnök és gondnok jelentése. — 2. Középvárosi temető-felügyelő választás. — 3. A tanítók kérelme. — 4. Számvizsgálók jelentése. — 5. folyamodványok tandíj elengedésért.--- A difteritisz városunkban még mindig jelentkezik szórványosan. Az elemi iskolákban több növendéket támadott meg, miért is dr Hörl Péter városi főorvos úgy az iskola helyiségekben, mint a tanítok által összeirt torokbajos iskolások lakásain vizsgálatot tartott, s minthogy a bajt veszélyesnek találta, a felső «is alsóvárosi összes elemi, valamint a középvárosi leányiskolák 1—G. osztályait tegnap nyölez napi időtartamra bezáratta. A középvárosi fiú osztályokban és a leányok ipariskolájában azonban az előadások rendesen folynak. — Lövészet. A váczi lőegylet múlt vasárnapi dij-lövészeiére a budapesti lövész-egylet hét tagja rándult városunkba, névszerint: Welsch Emil, Arnstein Mór, Benkö Eerencz, Wolf D. György, Jellenek Antal, JDetsényi Gusztáv és Ludwig N. János. Saját czélészt is hoztak, hogy a lövések jelzése egészen a budapesti lőliáz szokása szerint menjen. Reggeli 10 órától este 5-ig mintegy 600 lövés történt. Szeget nem lőtt ezúttal senki, négyes kört is csak a budapesti lőház két jeles lövésze, Wolf és Benkö talált, hármas is kevés volt. S igy a mély lövésekre kitűzött dijak közül kettő ki nem volt adható. Annál fényesebb volt az eredmény a körlövéseknél. Húsz lövésből a feketébe talált — és ez a lövés tudományának próbaköve - Benkö Ferencz 17-szer, Welsch Emil 16-szor, Jellenek Antal 15-ször s Tragor János 13-szor. Ők voltak a körlövésre kitűzött négy dij nyertesei, mig a mély lövésekre Benkö Ferencz és Wolf D. György nyerte a kitűzött négy dij két elsőjét. A dijakból hatot a váczi lőegylet adott, kettőt pedig a budapesti lövészek hoztak, kik ezúttal is megmutatták városunk iránti meleg ragaszkodásukat s megígérték, hogy a mint tavaszszal a lövészet megkezdődik, rendes vendégei lesznek lőhá- zunknak. Addig azonban ott soknak kell megtörténni. Mindenekelőtt saját fegyvert kell szerezni minden lövészünknek és azzal serényen gyakorolni magát, hogy versenyre szállhasson. A lövőteret is máskép kell berendezni. Meg kell hosszabbítani, a czélész számára védő sánezot huzni s mozgó czéltáblát állítani, hogy a mai kezdetleges állapotnak vége szakadjon. Mert úgy, a mint ma lőházunk van, ott semmiféle nagyobb szabású lövészet sem tartható. ■= Halottak estéjéfcjez idén is kegyelettel tartja meg a kath. Legényegylet. Délután 5 órakor fog kivonulni a temetői honv.-sircmlékhez s ott egy gyászének elzengése után Bokor József egyl. tag szavalni fogja Dr. Varázséji Béla „Fohász“ czimü alkalmi költeményét. Ezután Kovács József egyl. tag saját szerzeményű alkonyéi kiapadnak; egyet sóhajt, s mikor gyermeke elszunnyad, csendesen, csak úgy lábhegyen kilopódzik, s nemsokára azt látjuk, hogy a mások házánál dermesztő hidegben ruhákat mosogat; mikor pedig este haza tér, befűt a rideg szobába, meleg vacsorát készít, s azután újra virraszt, hogy másnap, harmadnap megint kezdhesse a rettenetes munkát. Végre megkönyörült az isteni irgalom. Fölgyógyul a félve őrizett kincs, s őrangyala kalauzolása mellett egy kedves vagyonos családhoz kerül. Nyájasan fogadják a szegény gyermeket, s őrizetére bízzák a család szeme fényét, egy pajkos kis fiúcskát, ügy látszott, hogy sorsa megfordul. A gyermek, kit nevelésére bíztak, gyorsan haladt előre, s igy az ő becsülete is nap- ról-napra emelkedik. Miértne? hiszen eladó leány van a háznál, ki régóta epedő szemekkel nézi a deli ifjút, s minden vágya csak abban öszpontosul, vajha megértenék egymást! Vajha jőne egy alkalmas pillanat, mikor elrebeghetné az édes szót: Szeretlek! — Ugyan de hova gondolunk? Hiszen nem tudjátok, hogy az a bájos leány dúsgazdag, s csak nem fog egybekelni ilyen földönfutóval, kinek csak reménye és bizalma van, de egyebe semmi ? S mégis miért csevegnek szüntelen a kertek gyönyörű virágai között? Miért várja mindennap egy-egy rózsa a boldog ifjút? — Szerelem! te édesajkú madárka! Miért röpködsz e szegény gyermek körül, hiszen jól tudhatod, hogy azon óriás űrt le nem ronthatod soha? Azt akarod talán, hogy újra boldogtalan, újra földönfutó legyen ? Nem ! — Boldogságot akar teremteni; kicsalja őket a százados fák árnyába, s elrebegik: szeretlek ! égőn szeretlek! . . . Igen! de hát a jövő? — A jövő? Az már az övék. Hiszen a jó szülők mindent tudnak; érzik a szerelem hatalmát; ismerik a vallomást; tudják a gyermek sor-, sát, s nincs más akadály, csak hivatalt szerezzen, melyre házasodhatik. Dohát mibe kerül ez ilyen nagy úrnak, mint Földi uram ? Tekintélyes, hatalmas, s csak egy szavába kerül, és megvan minden. Úgy lett. A gyermek csakhamar hivatalt kapott, s annyira szivén viselte sorsát, hogy nem volt a hivatalban nálánál pontosabb ember. Elöljárói rendkívüli kalini versét szavalja el. Végre a Hymnus elzengése után az alelnök imája fejezi be az ünnepélyt. — Köszönet-nyilvánítás. A sz. Vincze-egylet perselyeiben befolytak a következő adományok : Müller Antal vendéglőjében I frt 02 kr., a „Curia“ szállodában ->2 kr., Pertzián G. özv. kereskedésében 50 kr., Kohlmaim István üzletében 50 kr., a kis Sörházban 43 kr., Kohl János üzletében 33 kr., Szadovszky Lajos vendéglőjében 14 kr. Mely szives adományokért hálás köszönetét mond az egylet 149. r. gyűlése. — Hálás köszönetét mond az egylet azon öt frtnyi kegyes adományért is, melyet Bundnyánszky László úr egy „megnyert logadás“ czimén az elnökséghez beküldeni kegyeskedett. = Előléptetés. A novemberi előléptetések alkalmával a helyben állomásozó honvédhuszár ezrednél Valovits Mihály hadnagy-kezelőtiszt főhadnagy-kezelőtisztté léptettetett elő. Gratulálunk! = A váczi torna-egylet alakuló közgyűlése. Következő sorok közlésére kérettünk fel: Felkérem mindazon urakat, a kik egy helyben alakuló „torna-egylet“ létesítése érdekében kibocsátott aláirási- iret aláírtak, valamint azokat is, a kik a nemes ügy iránt érdeklődnek, miszerint a városháza tanácstermében f. hó 3-án, kedden d. u. G órakor tartandó alakuló közgyűlésre megjelenni szíveskedjenek. Váczon, 1891. október hó 31-én. A bizottság nevében. Ursziny Arnold, s. k. = Katonai szemle. A tartalékos honvédek hivatalos szemléje ’ kedden és szerdán tartatott meg a Curia szálló termében. = A váczi „vörös-kereszt egylet“ múlt vásárnál) elnök-választó gyűlést tartott, miután a nőosztály elnöke, özv. Krenedits Ferenczné úrnő lemondását már régebben beterjeszté, a férfiosztály alelnöke, Gosztonyi János pedig elhalt. Megválasztattak a nőosztály elnökének: Tarcsay Jánosné úrnő, a férfi osztály alel nőkévé: dr. Freyünger Lajos eddigi titkár, titkárrá: Vida Vilmos volt pénztárnok, pénztárnokká végre Fodor Imre, ki a pénztáros tisztét már régebben is viselte. Ez alkalommal az egylet alapszabályainak újabb módosítását is köztudomásra hozzuk, miután azok a fiókegyletek nagyobb önállóságát s a helyi közhasznú működés fokozását czélozzák. így az uj alapszabályok 13. §-a értelmében minden fiók egylet maga szabja, meg tevékenysége irányát a jótékonyság és emberbaráti cselekedetek terén, a 15. §. szerint pedig a fiókegyleti vagyon évi kamata, az általa rendezett mulatságok jövedelme, a kizárólag részére tett adomány ezentúl egészben a fiókegylet szabad rendelkezése alá esik és annak 2/s részét saját belátása szerinti emberbaráti czélokra azonnal fel is használhatja. Ez uj intézkedések azt hiszszük csakhamar üdvös hatással lesznek a nemes hivatásé egylet életére, melynek az volt eddig baja, hogy háború nem létében alig volt működési tere. A váczi fiókegylet a városi kórházban egy külön kórházi osztály felállítását tűzte ki czéljául s csütörtökön Gsávolszky József elnök s az az uj elnöknő már a helyiséget át is vették a város polgármesterétől. Egyelőre hat ágy lesz teljesen felszerelve és felállítva, s a tagok cselédei ingyen gyógyítást fognak nyerni az uj osztályban. A felszerelés már egészben meg volna, csak a vánkosokba való toll hiányzik még, melynek az egylet tagjai már régen megígérték összeszedését - és a takarók, melyekről az uj elnöknő a sajátjából Ígért gondoskodni. E jótékonyság volt az uj elnöknő beköszöntője s azon ígérete, hogy tavaszszal egy nagyobb szabású ünnepély rendezésével fogja gyarapítani az egylet pénztárát. Fogadja érette mindnyájunk köszönetét és üdvözletét! — Az első hó. A kedvezőtlen őszi időjárás, mely esőtlen volta miatt annyi gondot okoz gazdáinkszeretettel karolták föl, s nem volt egyetlen nap, hogy dicsérettel ne halmozták volna el jótevője előtt. így ne csodálkozzunk azon, ha csakhamar a magasabb hivatalok közül választottak neki egyet, melyben most már teljes erejével dolgozhatik, s kedves édes anyjának teljes kényelmet nyújthat. Hálát rebegett tehát a Mindenhatónak, hogy az ő jóságos keze ily hatalmas pártfogásban részesítette, mert hiszen a megpróbáltatás csak arra szolgál, hogy kiismerje lelkünk erejét, s hitünk szilárdságát. Évek múltak. Gyurka vidán volt, mint a madár és se ha egy panaszszót nem hallott ajakéról senki sem. Gyakran elandalgott édes arajával, s mikor hivatalos dolgait elvégezte, nem egyszer lehetett látni, mint ünnepli a szenvedéseket, melyekkel végzete már oly igen sokszor sújtotta. Úgy látszik azonban, hogy a sors még mindig nem elégelte meg a szenvedéseket! — Egy szép réggel hivatalos személyek lépnek Gyurka szobájába, s a törvény nevében fogolynak nyilvánítva, elhurczolják. Az emberek suttogtak, a kis lakást fenekestül fölforgatták, s mindenütt csak azt lehetett hallani; ez a szerencsétlen fiú óriási sikkasztást követett el,jj mert [meglopta az állam pénztárát, s most lakol- nia kell, mivel nem volt hűséges cselédje gazdájána. Mint a villám, oly gyorsan járta be e hir az egész várost. — Nem volt egyetlen lélek, a ki azt merte volna kérdezni: hátha nem igaz! hátha csak reá fogják gonosz ellenségei! — Nem! nem volt bátorságuk ezt kérdezni, hanem sértett büszkeségükben egytől egyig elfordultak tőle, hogy tanácstalanul kiszolgáltassák a bírák szigorú hatalmának. Még az a leány is, ki csak nemrégiben is oly epedve várta jöttét, s kinek legszentebb az volt, ha vele csak egy perczet is tölthetett, elfordította arczát, s utálattal gondolt a perezre, melyben vele először találkozott. Átkot szórt szerelmére; széttépte a legdrágább emlékeket, s azután Isten hozzádot mondott örökre. De mit beszélek? Volt egy szenvedő lélek, ki, midőn meghallotta e szomorú hirt, aléltan rogyott a padozatra; volt egy megtört beteg, kinek arczán csak a szenvedés sirt és jajgatott, de a kihez ép oly durvák