Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-25 / 43. szám
XIII. évfolyam. 43. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI ÉS Vácz, 1891. október SZÉPIRODALMI HETILAP. I I.ÖI I/.IH Í S] ÁH4 : negyed évre i fr 50 kr. NX ló n 8i KNXTÖN VAi í:s U I A l>Ó ibiv A Ti 1, : ÍIIBUll/niSHIÍ : házhoz hordással vagy postai s zétküldéssel. Vácz, Gasparilc-utcza 12. sz. alatt jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben Egyes szám ára: 10 (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). részesittetnek. KI . Kéziratokat nem adunk visíza. \ V ill-l é r : sora . .......................................................30 krKapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossulh-tér (Gy ürky ház.) Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. Iparkamaráink a népszerűség utján. Kerületi kereskedelmi és iparkamaráink feladatainak egyik legfőbbikét, a kereskedelmi és iparérdekek megóvása képezi. Az iparkamarák azért jöttek létre, hogy azok mindazt folytonos figyelemmel kisérjék, ami az iparra s annak fejlesztésére nézve fontossággal bir ; feladata különösen és legkivált az, hogy az illető kerületet figyelmére méltatva, tanítsa ki a kerület iparosait mindarra, ami az iparos érdekekre előnyös, vagy ezekre nézve káros hatású. S elmondhatni, hogy az egyes iparkamarák feladataikat pontosan teljesitik. A kereskedelmi és iparkamarák tekintélye úgy fönt, mint alant, az utóbbi években, jelentékenyen emelkedett. Emelkedett pedig kivált az által, hogy az ipari és kereskedelmi érdekeket előmozdító gyakorlati javaslataikat az illetékes helyeken kezdették figyelembe venni s hogy a kamarák, mint szaktestületek véleménye, nem egy ügyben döntő befolyással bírt a kormány elhatározásaira. S midőn felfelé a kamarák tekintélye szemlátomást nőtt, ugyanazon arányban növekedett az lefelé is. Kereskedőink s iparosaink felvilágosítás czétjából most már rendszerint a kamarákhoz fordulnak; s viszont a kamarák is most már gyakrabban keresik az alkalmat, hogy kereskedőink és iparosainkkal érintkezhessenek. Az iparkamarákra újabban egy nagyon fontos szerep vár. És pedig a gyakorlati ipari-oktatás terén. Az országos ipartanács egyik közelebbi üléséből tudjuk, hogy e tárgyban a kereskedelemügyi miniszter nagyérdekü kijelentéseket tett, melyek szerint az összes kereskedelmi és iparkamarák felhivatnának, hogy jelöljék ki azokat a gyakorlati ezélú ipariskolákat, melyeknek létesítése a kamarai kerület helyi viszonyai szempontjából legszükségesebbek. A kijelölendő ipariskolák közül egyet a kamara volna köteles létesíteni s a kormány támogatásával fentartani. Ily iskolák felett a felügyeletet első sorban a kamarák gyakorolnák. Ha most e felügyeleti jogból kiindulva elképzeljük a következményeket, igy egyebek között például csak azt, hogy a szakminiszter által adományozandó ösztönä „Váczi Közlöny“ tárczája. Szomorú fűz . . . Szomorú fűz búsan suhog; Tetejében bagoly huhog. Harangoznak, imádkozom; Könycsepp gördül le arezomon. Ugye bánat te vagy megint, A ki hozzám bé-betekintsz? Vándorolsz, mint bolygó lélek, S ott viradsz meg, a hol éred. Ugyan nem ment el az eszed? Szalmafödél kell te neked? Megfázol e hideg tanyán? Jéghideg ám az én szobám! Kitörött az ablaküveg; Fütyül, sivít a förgeteg! Jó éjszakát csendes álom! — Ez a szokott imádságom. — Jaj de minek panaszkodom! Szeretsz ugye? szeretsz nagyon? Testvércsók a láncz közöttünk. Azt mondják, hogy igy születtünk. Egy bölcsőben dajkált anyánk; Minden balsors együtt talált. Úgy összenőtt az életünk, Egymás nélkül nem élhetünk! Lovászy Nándor. Az én regényem! Irla: IBÜiss Ella.. (Folytatás és vége.) II. Kilenczet ütött az óra és én még mindig pongyolában ülök a reggeliző asztalnál. Theám és sütedijak elnyerése körül és a külföldre küldéseknél mily befolyással fog bírni, csak örvendenünk lehet a fölött, hogy iparkamaráink hatásköre ily jelentékeny mérvű i gyarapodást nyer. Örvendenünk kell főleg azért, mert I közvetlen tapasztalat alapján nyujtatván az ösztöndíj, 1 feltehető, hogy csakis a jobb tanulók részesülnének ! támogatásban s csakis a tanfolyamok sikeres bevégzé- ' sét tanúsító legkitűnőbb tanulók küldetnének ki kül- ! földre, hogy tanulmányaikat tökéletesbitve, tapasztalataikat annak idején a hazai ipar föllendülésének czél- zata mellett értékesítsék. S midőn iparkamaráink egy-két év alatt 40—hO j ilyen uj ipari szakiskola fölött gyakorolnák a felügyeleti jogot, szinte elképzelhetlennek tartjuk azt, hogy ez által működésükben is ne hatványoztassék azon tetterő és nemes ambiczió, mely kamaráinkat eddigelé is jel- legezte. Nem szabad felednünk azt sem, hogy a millenniumi kiállítás sorsa eldőlt s hogy ezredéves ünnepünknek legkimagaslóbb jelensége azon nagyszabású nemzeti kiállítás lesz, melynek rendezési munkálatain, noha négy esztendőnk van, de mégis folytonosan kell dolgoznunk, hogy méltóképen mutathassuk be a világnak összes gazdasági és művelődési haladásunkat. És e nagy munkában szintén jelentékeny szerep vár iparkamaráinkra. Ézeknek lelkesítésétől, buzdításától függ nem csekély részben a kiállítás sikere. De hogy sikerrel lelkesítsen és buzdítson, arra szükséges, hogy az eszközök elegendő mérvben álljanak rendelkezésére. Egy ilyen eszköz a népszerűség is, mely hogy most működési terök is szélesebbé válik, csak fokozódhatik s éppen kapóra jön arra nézve, hogy a millenniumi kiállítással szemben teljesítendő feladataikat könnyebben oldhassák meg. A népszerűséget felhasználva az iparkamaráknak most már minden alkalmat meg kell ragadniok, hogy működésük eredménydús legyen. Nem tartjuk ma már elegendőnek azt, hogy jelentéseit s üléseinek jegyzőkönyveit egyszerűen csak szét- j küldi. Ezekből a kereskedő- és iparosvilágnak csak igen kis része vesz tudomást. Fő az, hogy felhívásai s értesitvényei minél szélesebb mérvű elterjedést nyerjenek. E végből első sorban ményém olyan érintetlen, mint ahogy a dada behozta, no' iszen, mondá, mikor meglátta halvány köny áztatta arezomat, majd adna a bácsi, ha látná, hogy kibőgi a szemeit a kisasszonyka. Hát már meg mire való, az a rivás, mikor nem bántja senki sem, érdemes is egy rongy kis madár után úgy picsogni. Csak vigyázzon a kisasszonyka, mert nem tudom, hogy mi lesz vele, ha valami nagyobb baj adja magát elő. Hátha még a szegény mamát látta volna a tengernyi bajával; olyan nyugodtan viselte magát, mint egy valóságos mennybéli angyal, még ő vigasztal mást. No, ne ríjon szivem, s vigasztalásul vén kedves arczát oda nyomja fakó fehér kezemhez; menjen, öltözzön föl s nézzen ki a kukoricza törők felé, majd kiviszi a szél a fejéből a fájást. Hej szegény dada, ha tudnád, hogy nem a fejem fáj, hanem itt, a szivem. Azután megmosom kisirt szemeimet, felkötöm kalapomat; s Tnantillámat karomra véve megcsókolom a dada arczát. Dada! mondom keztyüimet gombolygatva. Ugyan nagy vétek az, ha valaki szerelmes valakibe? Ő rám bámul s mint egy morgó kedves öreg eb, azt dugyogja a fogai közül, no már meg min jártalja ez a gyermek az eszét. Tán csak nem volt szerelmes a kanári madárba. De bizony az voltam s vagyok is őrülten halálosan halálig, suttogom s gyorsan lesuhanok a lépcsőn. Tegnapelőtti virágaim még ott hevernek az úton szerteszórva. De hogy mennyi változás esett rajtuk. — Ki tette őket ilyenekké suttogom lázasan; s egy halvány vaníliát, az ő kedvenezét, megtisztogatok a sárból s egy finom kis rózsa levélkébe göngyölve, oda teszem a keblembe, velem együtt fogsz elhervadni, suttogom s elbarangolok az erdőalj felé. De miért is engedem magamat annyira át méla merengő gondolataimnak, nekem kellene vigabbnak, elevenebbnek lennem, mint valaha. — üt várva, ő reá gondolva, számitgatva a perczeket ameddig visszatér, j hogy enyém legyen egészen, örökre elválhatlanul. Hisz azt mondta, csak rövid időre fontos ügyekben utazik is az agitácziót az illető kerületbeli vidéki lapokban kell megindítania. S nem csak az emporiális lapokban, de mindenütt a kamara területén belül, a hol csak számbavehető lap jelenik meg. Kétséget nem szenved, hogy a vidék speczifikus iparosérdekeit az illető vidék közlönye csak ismeri s igy az iparkamarák értesítéseit a vidéki orgánum használhatja fel éppen olyan alakban, amiben azt felhasználni kívánatosnak és szükségesnek mutatkozik. Ily értesítéseknek akár egész terjedelmükben, akár kivonatilag, szívesen helyet enged a vidéki sajtó, már csak azért is, mert azon vidék iparos-érdekeinek szolgálni kíván és óhajt. S ha iparkamaráink itt is minden vonalon megkezdik működésüket, biztosíthatjuk, hogy az ösvények mindegyike csak a népszerűség útját fogja egyengetni. Medor. Városi közgyűlés. Vácz város képviselőtestülete f. hó 18-án délután 3 órakor a városház tanácstermében felette érdekes közgyűlést tartott. Ezen alkalommal ismét szép jelét adhatták annak azon képviselő urak, kik a város anyagi érdekeit, s nem a személyi érdekeket tartják mindenek felett szem előtt. Az első tárgyat, a polgármester jelentése képezte í) Felsége I. Ferencs József apostoli királyunk ellen Pcosenthalban intézett merénylet alkalmával tett intézkedésekről, mely jóváhagyólag tudomásul vétetett. Ezt követőleg megalakittatott Bartoss Imre ügybuzgó képviselő elnöklete alatt a nagyadót fizető városi képviselők 1892. évi névjegyzékének kiigazítását eszközlő bizottság. A harmadik tárgy volt a városi kövezési munkálatok körül alkalmazott napszámosok napidijainak kiutalásával elkövetett szabálytalanságokról tett jelentés, melyre nézve az összes iratok megvizsgálás és nyilatkozattétel végett a megyei alispánhoz határoztattak felterjesztetni. Ezen tárgyakat illetőleg igen röviden határozott a képviselőtestület, hanem az ezeket követő, az 1892. el, s azután visszatér, hogy engem is elvigyen magával, ebből az üres bagoly fészekből. El-e jön az az idő valaha? sóhajtok ábrándosán, s az erdőzugás vissza felé, mint a Poe Edgár hollója, hogy soha, soha, sohasem. A malom átjárónál Tivadar, Otti meg Géza hátba üLőcskét játszanak; Géza oda kiabál nekem ajkai közé tartva tenyerét, hogy a szél el ne vigye a hangot, Dóra gyere játszál velünk, a bácsi elment vadászni, ne félj nem látja meg az ablakból. Ma nem kedves, kiáltok vissza bágyadt mosolylyal s a távolból hallom, amint Otti megvető hangon világosítja fel öcséimet, hogy ez a Dóra egész pávának érzi magát, mióta hosszú szoknyát kapott: azért oly büszke, pedig van is mire. Mosolyogva nézek vissza csinos kis húgom megvető arczába; várj csak kis húgom, monologizálok, mig a te szived is megtanulja a szivén ütőcske szomorú játékát; majd elmegy a te kedved is addig a hátba ütőcskétől. Minden lépés fájó, kiáltó emlékké változik át, amit az erdőben teszek, mely ráemlékeztet, mely róla beszél. Ott a várromoknál láttam meg életemben leges- legelőször, amint puskával a vállán, ábrándozgatva nézett alá a völgybe. Itt a gátnál segített át a padlón, mikor az a nagy szél majd belevitt a vízbe. Itt jött feténk nagy kutyájával, mikor erdejében böngéztük a szamóczát; és fedett meg mosolyogva lopásunkért a gyermekekkel; (a bácsinak természetes, hogy nem volt tudomása róla.) E nagy fa mögül lestem rá, mikor Horáczot hangosan olvastam s vallottam be magamnak először, hogy igen szép metszésű bajusza meg orra van. Én Istenem fogom-e valaha látni, hallom-e még majd a hangját. Egyszerre csak azon veszem észre magamat, hogy fönn vagyok a kis falusi kápolnánál, beülök családi padunkba, arezomat beletemettem a kezembe s oly élénken, oly elfelejthetlenül merül, föl emlékezetemben az úrnapi precesszió, mikor az unalmasan beszélő öreg lelkész szavain ásitozva fültekintettem s
