Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-01 / 5. szám
ványok nem hiányoztak, a küzdő felek ez úttal sokkal erősebben ragaszkodtak elfoglalt álláspontjukhoz, semhogy őket engedékenységre lehetett volna bírni. A sok fontos tárgy el sem volt mind intézhető. így például a kövezetvám bérlő bérhátraléka tárgyában beterjesztett pénzügyi bizottsági jelentés tárgyalása a következő közgyűlésre halasztatott. A közgyűlés fontosabb határozatairól a következőkben adunk számot olvasóinknak: A katonatiszti szállások biztosítása ügyében megteendő intézkedések keresztül vitelére Gajáry Géza : polgármester elnöklete alatt egy bizottság küldetett ki, | mely a pénzügyi bizottság tagjain kívül Korpás Márton gazdasági tanácsos és Kemény Gusztáv főszolgabíró s városi képviselő tagokból lett összeállítva. Simor János herczegprimás gyászos elhunyta felett I érzett fájdalmának s részvétének a képviselő testület az esztergomi székes főkáptalan s Esztergom város tanácsához intézendő részvétiratokkal adja kifejezését s a nagy halott emlékét jegyzőkönyvileg megörökíti. A temetésen pedig magát Gajáry Géza, Dr. Freysinger j Lajos és Dr. Gsányi János tagokból álló küldöttség által képviselteté. Kovács Károly városi kórházi gondnok nejének — dr. Bolgár Lajos főorvos elleni panasza tárgyában a : közgyűlés vizsgálatot rendelt el. Ezt megelőzőleg megejtettek a különféle bizottsági ' választások s megválasztattak : I. A pénzügyi bizottságba: dr. Freysinger Lajos elnökül, Weiszbarth János, Reiser Béla, Péts Sándor, Intzédy Soma tagokul. II. A gazdasági bizottságba: Krakker Kálmán elnökül, K. Gsereklye István, Kresák József, Uhlig Ede, Velzer Lajos tagokul. III. Pénztár vizsgálóknak: Weiszbarth János, Witt Manó. IV. Leltározó bizottságba: Reiser Henrik, Meiszner Rudolf. V. Árvaszéki ülnökökül: Weiszbarth János, Péts Sándor, Intzédy Soma, Schmidt János. VI. Ipariskolai bizottságba: Rózsahegyi Gyula, Dr. Freysinger Lajos, Borossy Ferencz. Intzédy Soma, Reitter István, Olaj Ferencz, Fridrich Alajos, Witt Manó, Haffner Ferencz, Prokop Károly, Almásy János, Klapati János. VII. A városi faiskola bizottságba: Gsávolszky József elnökül, Vörös Károly, Vida Vilmos, Haffner Ferencz tagokul. VIII. A közegészségügyi bizottságba: Gsávolszky József elnökül, dr. Czettler Antal, Újhelyi István, Balás Lajos, Vörös Károly, dr. Freysinger Lajos, Bartoss Imre, Nikitits Sándor, Tragor Ignácz, Majthényi Péter, Vadkerty Mihály, Tragor János, Grünhut Dávid, Kemény Gusztáv, Balás Imre, Madár János tagokul, (tagjai továbbá a törvény értelmében a lelkészek, orvosok, gyógyszerészek s tanítók). IX. Az állategészségügyi bizottságba: Regius Károly elnökül, Baján János, Korpás Pál tagokul. Kórház igazgatóvá dr. Kiss József választatott meg. A tárgysorozatban foglalt egyéb jelentéseket a közgyűlés tudomásul vette. —k. vonatkozó miniszteri rendeletet mihez tartás végett egész terjedelmében közöljük. Másolat. 74716. sz. III./9. Földmivelésügyi m. kir. minisztertől. Valamennyi törvényhatóság közönségének. — A „Black-rot“ nevű szőlőbetegség behurczolásának megakadályozása ügyében a gazdasági, szőlőszeti és borászati egyesületekhez intézett leiratom másolatát tudomásvétel és alkalmazkodás végett megküldöm másolatban a vármegye közönségének. — Budapesten, 1890. évi deczcmber hó 16-án. Bethlen, s. k. 74716. sz. 1II/9. Földmivelésügyi m. kir. minisztertől. Valamennyi gazdasági, szőlészeti, borászati egyesületnek (kivéve Trencsén, Árva, Túrócz, Zólyom, Líptó, Sáros, Szepes, Mármaros, Besztercze, Naszód, Gsík, Háromszék, Brassó és Szeben vármegyéket). Franczia- ország szőlőiben különösen azon vidékeken, a hol az amerikai szőlőmivelés leginkább el van terjedve, újabb időben terjedőben van a blackrot néven ismert szőlőbetegség ; mely ott már is egyes helyeken igen tetemesen megkárosította az illető vidékek szőlős gazdáit, s mely ellen eddigelé feltétlenül biztos fertőtlenitési vagy védekezési eljárást találni még nem sikerült; az a védekezési eljárás pedig a mélyet a nevezett betegség ellen eddig Francziaországban — helyenként kielégítő, bár még nem teljesen megnyugtató eredménynyel alkalmaztak, nemcsak viszonylag nagyon költséges, hanem fölötte gondos utánjárást is igényel. — Fenn forog tehát a veszélye annak, hogy ha az ellenálló amerikai szőlővesszők iránt nyilvánuló kereslet teljes mérvben való kielégithetése czéljából a kormány — úgy mint eddig tette — a jövő évben is folytatja az e fajta vesszőanyagnak külföldtől való behozatalát vagy erre engedélyt ad; ezzel egyszersmind az uj szőlőbetegség behurczolását is kockáztatja. — Ez okból az országos phylloxera bizottság meghallgatásával elhatároztam, hogy egyelőre egy évig sem Francziaországból, sem máshonnan szőlővesszőt nem fogok behozatni, sem erre másnak engedélyt nem adok. Ennek folytán önként értetőleg az amerikai vesszők iránt nyilvánuló keresletet a hazai termelésnek, első sorban az állami telepek készleteinek, kellene kielégíteni. Minthogy pedig az eddig beérkezett kérvényekben és megrendelésekben kívánt vesszők összege a rendelkezésre levő mintegy három milliónyi készletet már is jóval felülmúlja, és úgy már az eddig nyilvánult igényeket sem lehet teljes mértékben kielégíteni: az ezután még netán beérkező hasonló czélu kérvények pedig már egyáltalán nem vehetők figyelembe, felhívom az egyesületet, hogy ezen tényről a közönséget és különösen az érdekelteket saját hatáskörében is minél kiterjedtebb módon értesítse, s hasson oda, hogy az amerikai szőlőtelcpck birtokosai lehetőleg arra törekedjenek, hogy saját és közvetlen vidékük vesszőszükségletét saját vesszőhozamukkal fedezhessék. — Budapesten, 1890. évi decz. 16-án, Bethlen, s. k. A szőlő uj betegsége. A philloxera szőlőpusztitó rovar még be sem fejezte romboló pusztításait, már is egy újabb s nem kevésbbé ijesztő betegség ütötte fel tanyáját a szőlőkben, A szőlő ez újabb ellensége „Black-rotu nevű betegség a melynek megakadályozása ellen ez idő szerint még biztos óvszerünk szintén nincsen. A minisztérium figyelmét is magára vonta a szőlő ez uj betegsége, mely is szigorú óvó-intézkedéseket — mint mely je- j lenleg még is valamit használ — rendelt el. Az ide i Városi és vidéki hírek. = Simor János boldogult herczegprimásnak 1 temetése múlt szerdán délelőtt ment végbe Esztergomban. A gyász-szertartáson jelen volt püspökünk ő nméltósága is, s egyike volt azon öt püspöknek, kik az elhunyt főpap ravatalánál requiem végeztével abszo- lúcziót mondottak. Ott voltak a ft. káptalan képviseletében Gsávolszky József és Villási István kanonokok, továbbá Gajáry Géza polgármester és dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző a város képviseletében. Püspökünk ■ ő excziája, valamint a küldöttségek tagjai Esztergomnál I gyalog mentek át a Duna jegén. A vácziak, mint értesülünk, kiválóan szives fogadtatásban részesültek. — Gyáazmise. A herczegprimás lelki üdvéért múlt hétfőn Spóner József apátkanonok a székesegyházban sub infula gyászmisét mondott, melyen jelen voltak a hatóságok fejei, a főgymn. ifjúság, az elemi iskolák növendékei s tekintélyes számú előkelő közönség. Szentmise végeztével az elhunyt jelvényeivel díszített ravatal mellett abszolúczió volt, melyet szintén a celebráns végzett. Az elemi iskolákban hétfőn, a fő- gymnasiumban pedig szerdán a temetés napján, az országos gyász miatt az előadások szüneteltek. — Egyházmegyei hírek. A Gáli Isván elhunyta következtében megüresedett apostaghi plébánia ideiglenes vezetésével Mátray Ráfael szt. Fér.-rendi áldozár bízatott meg. — A betegeskedő Nell Ferencz alpári plébános mellé ideig], kisegítőül küldetett Gutt> mann Lajos nagy-kátai, ennek helyébe Tóth Mihály hatvani káplán. — Pozsár Endre túrái káplán hasonló minőségben Hatvanba helyeztetett át. — Kinevezés. Abrahám Mihály, váczi adóhivatali ellenőr, póstatakarékpénztári első osztályú számtisztté lett kinevezve Budapestre. Gratulálunk! = Esküvő. Czimer Károly szegedi polg. iskolai igazgatótanár tegnap délelőtt tartá esküvőjét a vácz- felsővárosi plébánia templomban Giefing Ida kisasz- szonynyal. Az esketést Varga Ferencz kisteleki plébános végezte, ki a szertartás után beszédet intézett az uj párhoz. = A magyar földrajzi társaság Findura Imrét f. hó 29-én a társaság választmányi tagjává választotta meg. = A váczi telefon-bizottság a hét folyamán értekezletet tart. = Vácz város népessége. A népszámlálás főbb adatai már városunkban is össze vannak állítva. Ezek szerint a város összes polgári népessége 14,480 főre megy. Ebből 818 az országos fegyintézet és a közvetítő intézetben letartóztatottakra esik. Nemre nézve van 7288 férfi és 7192 nő. A városban lakik 7065 férfi s 6937 nő, összesen 14,002. A népesség többi része a városhoz tartozó szőlőkben s pusztákon lakik, számszerint 223 férfi és 255 nő, együtt: 478 lélek. A házak száma a városban 1544, a szőlőkben, pusztákon 61, összesen: 1605. Minthogy pedig az 1881-iki népszámlálás alkalmával a város népessége 13799 lelket tett ki, a szaporodás 681 lélek, — ami 4'8°[0-nak felel meg. A katonai személyek ezen számokba nincsenek betudva. = A népszámlálási adatok kiegészítésére vonatkozólag azon értesítést veszszük, hogy a helyben állomásozó 6. honvédhuszár-ezred hivatalos kimutatása szerint városunkban 210 katonai egyén Íratott össze. (16 a tiszti, 194 a legénységi állományban.) Ezek beszámításával a város összes népessége 14,690. = Az idei fősorozás. Pestmegye alispánja már leküldötte a megye területén lévő összes sorozó-járá- soknak az idei fősorozásra vonatkozó utazási és működési tervezetet. E szerint az idei fősorozás a Vácz városi sorozó-járásban f. é. márczius hó 23-án és 24-én fog megtartatni. A sorozó-bizottság polgári elnökéül Piudnay József, előadójául Gajáry Géza polgármester, orvosául pedig dr. Bolgár Lajos küldetett ki. A közös hadsereget valószínűleg Schlott őrnagy, a honvédséget pedig Butich százados fogja képviselni. Miután a sorozás az idén egy kissé későbbre esik, mint az előző években, a sorshúzás is csak hó második felében ejthető meg. = Tánczmulatságok. A váczi kórház-alap javára Váczon a káptalan-sorház helyiségében 1891. évi február hó 1-én zártkörű tánezmidatság tartatik. Belépőjegy személyenként 40 kr. Gsaládjegy 60 kr. Kezdete esti 8 ahhoz a nagy vagyonhoz képest, mit most potom áron eladnak . . . Még egy hétig volt Kovács családjával a faluban, ott lézengett, egyik-másik jó embere adott neki ételt, de bizony ezek is elunták és azt mondták, hogy most már nézzen valami munka után. Az asszony is kérte férjét, mennének el innen. Kovács látta azt a nyomort, milDe családját döntötte, tehát egy pusztán béres lett az egykori biró és gazdag ember ! Napok, évek múltak. Kovács eleinte dolgozott, mert visszaakarta szerezni a vagyont, melyet elvesztett, de mind hiába! Gsüggedés fogta el. Az ispán is felmondott neki, mert nem akart dolgozni. A kicsik pedig már jól megnőttek. Pétert Páltól csak úgy lehetett megkülömböztetni, ha egymás mellé állították, mert akkor lehetett látni, hogy Pali Péternél vagy két ujjnyival kisebb. Az anyának egyedüli öröme gyermekeiben telt. Hat éves korukban kezdtek iskolába járni. Mily puszta volt most az a béres lak Kovácsnénak, nem hallotta fiai vidám csevegését, nem látta ugrándozását . . . Reggelenkint bepakolt nekik egy kis kenyeret és szalonnát s anyai csókkal bocsájtá el őket a faluba, ők voltak az első tanulók iskolájokban. Az anya örvendve tapasztalta, hogy gyermekei jól tanulnak és elhatározta, hogy papnak neveli őket. Mily szép lesz az, midőn elmegy majd gyermekeit meglátogatni, kik valamely jó plébánián lesznek . . . ő majd szépen belép a szobába hol Péter vagy Pál valami dolgot intéz el a hívőkkel és midőn egyik vagy másik’meglátja őt, kiküldi az embereket, hogy ne lássák azt a boldogságot, a mit a fiú és anya élvez . . . Azután megint be akarnak jönni az emberek, de a fiú igy szól: — Előbb a szülő, — aztán a hivő . . . Mily szép lesz az! Mikor egyiket meglátogatja, a másik háza előtt sem mehet el a nélkül, hogy be ne nézzen hozzá, a ki akkor már talán esperes is lesz.- Nézd Péter, talán nem ez az út vezet haza, forduljunk vissza, talán megtaláljuk a jobb utat. A fiúk tehát visszafordultak. Kis idő múlva Pali ismét megszólalt:- Kedves bátyám, már nagyon elfáradtam. Le kell ülnöm. Péter letértté kis kabátját és leült rá, öcs- cse pedig bátyja térdeire hajtá fejét és elaludt. A havazás megszűnt. A csillagok felültek az égre. Teljes csend volt . . .! Jó ideig ülhettek igy, inig nem sokára tisztán hallatszott a faluból az est-harang szava. — Pali imádkozzunk! De Pali nem felel . . . ő mélyen . . . nagyon mélyen alszik. Péter nem bántá öcscsét, hanem összetette kis kezét és térden állva imádkozott . . . Olyan volt Pali lábainál, mintha őrangyala lenne . . . — Kelj fel jó testvérkém közel vagyunk rnondá később, nem sokára haza érünk. Pali nem.felel. Péter ismét összeteszi kezét és — imádkozik. Igen imádkozik, hogy baj ne érje őket az úton és hogy otthon ki ne kapjanak. Nemsokára azt veszi észre, hogy őt is elnyomja az álom, lefekszik öcscse mellé, átöleli és — ő is elalszik ... Az ég ismét beborul. A hó erősen hull a két megfagyott gyermekin . . . Ez a Kovács fiúk szemfödője . . . * Üfi 'Jf, Otthon az anya szorongva várja „büszkeségeit“. Kinéz a kis ablakon s látja a nagy hótömeget, mely az udvaron összegyűlt. Nyugtalanul jár fel s alá a szobában, elgondolkodik azon, hogy hajdan nem ily élet volt | az ő házában . . . . . . Nehány évvel ezelőtt még a falu bírája volt j Kovács András az ő férje. Gazdag emberek voltak, és a ' mi fő, megelégedettek. Kovács nem szégyenlett minden | nap kimenni a. mezőre megnézni dolgozó munkásait. ' Ha egy szegény ember betévedt kapuján, soha sem j ment el meleg étel nélkül, sőt gyakran még asztalához | is ültette. | Egy év múlva a. biróéknál keresztelő volt, még pedig kettő egyszerre. Kovács majd kibújt a bőréből örömében. A falu szegényei, gazdagai jöttek gratulálni, megnézni az újszülötteket. A boldog ember hol az egyiket, hol a másikat kapta fel s igy szólt: — Sógorasszony! ezt kereszteljük Péternek, ezt meg Pálnak. Azután csakhamar elfelejtette, hogy melyiket hogyan nevezte és a másik vendég előtt Pétert Pálnak, Pált Péternek keresztelte el, a min jót nevettek, miután Kovácsot az anya felvilágosította tévedéséről. Heted-hét országra szóló dinom-dánomot csaptak a keresztelőkor. Ott volt a falu apraja, nagyja, mert Kovács megakarta mutatni, hogy ki tud ő rukkolni akkor a mikor kell. No de hát ennek is vége lett. Kezdődött a csendes, munkás élet a biró házában. De Kovács most már nem igen ment ki a mezőre, hanem rendesen csak otthon tartózkodott és igen búskomor volt. Ez a gondos asszonynak feltűnt és azért meg is kérdezte férjét, hogy mi bántja? Kovács megfogta felesége kezét és bevezette szobájába, s miután meggyőződött arról, hogy senki sem hallgatódzik igy szólt: — Asszony, baj van. A falu pénzéből elsikkasztottam jó nagy ösz- szeget, most nem tudom miből pótolni, úgy gondolom talán eladhatnánk azt a szőlőt . . . Kovácsné megijedve tekintett férjére, ki szomorú, lecsüggesztett fővel állott előtte. Jól van, adjuk el szólt az asszony, de most mondja kend, mire költötte el a pénzt? Kovács ehnondá, hogy nagyobb vagyonra akart szert tenni, hát kártyázni kezdett, de elvesztette, most számolni kellene a pénzről, de nem tud . . . Hiába titkolták azt, hogy Kovács sikkasztott, megtudták a faluban és őt letették a bírói hivatalról. Azután Kovács még szomorúbb lett s bújában inni kezdeti. Nemsokára megperdült a dob a volt biró udvarán. Mindent elárvereztek, nem maradt semmijük. De talán mégis: kél százast visszakaptak, de mi ez
