Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-27 / 39. szám
XIII. évfolyam. 39. szám. Vácz, 1891. szeptember IúIAÍ>FIZSÓTSCSI Á fl§. & : negyed évre 3 fid. 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: ÍO kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyíirky liáz.) NZHItfliHNXTOSK<iÍ Mff.fc »Olli V.4TA Ij : Vácz, Oasparik-utcsa 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bér ment eilen leveleket nem fogadunk el. 1BBR1&I3TFSKK : jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. i\ y t 1 l-I é r: sora ...........................................................SO kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 150 kr. Felhívás előfizetésre. Az évnegyed végén bátorkodunk mélyen lisztéit előfizetőink figyelmét felhívni, miszerint előfizetésüket mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. A »VÁCZI KÖZLÖNY« előfizetési ára, helyben házhoz hordással vagy vidékre postai szétküldéssel évnegyre......................................1 frt 50 kr. A helybeli előfizetők a lapkihorhónál, a nyugtatvány átvétele mellett, a vidékiek pedig legczélszerübben postautal vány nyal eszközölhetik előfizetéseiket. Egyúttal hátralékos előfizetőinket kérjük tartozásaik mielőbbi kiegyezésére. A „Váczi Közlöny44 szerkesztősége és kiadó- hivatala. A váczi kiállítás után. Ma midőn a kiállítási szép napok elmúltak, konstatálhatjuk a teljes sikert. Örömmel jegyezhetjük fel, hogy a kiállítás mind a kiállítók számát, mind a kiállított tárgyak mennyiségét és belértékét tekintve a legsikerültebb vidéki kiállítások közé tartozik. Látogatottságra és jövedelemre nézve pedig fölülmúlta a hozzá füzöttt reményeket és bizonyítja azt, hogy kellő publicitás mellett mily sikereket lehet elérni. Ezen időre mindig büszkén fogunk visszatekinteni, mert az ország szeme ránk volt irányozva. A magas rangú hivatalnokok, nagy tudományú férfiak, országos kitűnőségek tisztelték meg városunkat látogatásukkal, a főváros szine-java, a vidék előkelősége, a gazda közönség nagy száma seregied városunkba ez alkalommal. Pedig nem sok hiányzott, hogy a kiállítás ügye megfenekeljen ; még múlt hó közepe felé a főrendezők a kiállítás elhalasztása felett tanakodtak, de Gajáry Géza, Reiser Bélával egyesülve elhatározták, hogy mindent elkövetnek a kitűzött czél elérésére. Lelkesítettek, buzdítottak s csak hosszas fáradság után, bírták a kitűzött czélt elérni. A „Váczi Közlöny“ tárczája. Emlékezés. Ott a bérezek zord ölében, Hol vihar tör, zúz, rohan, Hol vad ordít, s nincs madárdal, Éltem egykor boldogan. Nem kesergett, s fájt a lelkem; Más dal zengett ajkamon, És a zordon szikla ormán Haldokolt a fájdalom. Kis lakomnak pitvarában Holló, varjú károgott, S jó anyámnak karjain a Boldogságom szunnyadott. Csillagoknak milliárdja Fönn az Isten kék egén, Mint szerencsém fénysugári, Úgy ragyogtak én felém. Ámde mint az ég derűje, Hogyha felhő jár nyomán, Úgy szivemnek tiszta fénye Borús lett e fény után. És ha mostan kérdenétek: Mért ül ily bú arczomonV Azt felelném: nincs világom! Hám borult a fájdalom! Lováazy Nándor. Gajáry Géza szervezési tehetségének kitűnő jelét adta. Beigazolta, hogy feladatának magaslatán áll. Kora reggeltől, késő estig a város be- ! csületét képező ügynek szentelte idejét; murtká- i ját komoly férfiassággal végezte. Reiser Béla nem csak, hogy számtalanszor I utazott s széles körű ismeretségével, tapintatos, I és előzékeny modorával mindenütt megnyerte i kiállításunk ügyének az intéző köröket, de sok száz levelet irt s a szervezés körül nagy munkásságot fejtett ki. A kiállítási útmutatót ő rendezte s az összes fővárosi lapokat heteken át a tudósításokkal és czikkekkel ellátta és a köz- I figyelmet a kiállításra fordította; oly annyira, hogy Ser főző Géza nyíltan kijelentette, hogy a jövedelem fele Reiser Béla működésének köszönhető. A kiállítási tárgyak rendezésénél nagy tevékenységgel működött Kr okker Kálmán, a ki gaz- dászati tanulmányát a kiállítás érdekében szép sikerrel érvényesítette. Serfőző Géza, a pest-pilis-solt-kis-kúnvár- megyei gazdasági egyesület titkárja, a kiállítás lelke volt; különben örömmel kell megemlékeznünk az összes főrendezők tevékenységéről, a kik mindannyian a kiállítás ügyét készségesen felkarolták és előmozdították. A kiállítási napokon mintegy 8000 ezer ember sietett a kiállítás helyiségeibe, hogy meggyőződést szerezzen magának, a kiállítás mivoltáról s mindenki a legnagyobb megelégedéssel s várakozását teljesen kielégítve távozol! a hely színéről. Az első napon 950 látogatott vonzott a kíváncsiság a küzdtérre s ebből a jövedelem 30 kraj- czárjával 285 frt volt, mig a többi három napon 7050-en mintegy bucsújárókként igyekeztek megszemlélni a gazdászati tudományok újabb vívmányait s mely alkalommal 1370 frt folyt be s igy összesen 1690 frt volt a jövedelem. A katalógus elárusitásából 56 frt folyt be, a nyomdai költségek a hirdetések utján szereztettek be. A városi tisztikar is nagy érdemeket szerzett magának ligybuzgóságával s a lakosság lelkeCsoclák csodája. Hogy mi volt maczedoniai Nagy Sándor, mi az egyiptomi Rammses, a franczia Napoleon, mi volt egy Galilei s mi egy R-áfael vagy Michel Angeló, mi volt egész sora a szellem-nagyságoknak, arra egyszerűen azt mondtam, hogy az égi tejút csillagai, melyek a közönséges halandók felett végtelenségben ragyogó tünemények. De hogy mi vagyok ón már most és ki tudja, mi lehetek még ezután arra nem találtam meg az igazi kifejezést. Azt hivém, utolérhetlen magasságban repkedő szellem vagyok s mint ilyen nem lehetek más, mint iró. A mindent magába ölelő, dicső irodalom ez a tér az, amelyen én az egész világot magamhoz ölelhetem és egy nyeléssel bekebelezhetem. Erélyes embereknél a gondolatot tett követé. írtam. Mit Írtam ? Mindent ... és mégis a szerkesztő, azt felelte, (nekem a világ szellemnek!) hogy: — Uram, menjen ön kapálni, gyalulni, vagy téglát hordani, legalább kezének hasznát veheti, de iró- tollat ne vegyen abba, mert az a kéz a mely az „eszményi zöngelmek“-et (ez volt beadott művemnek czime) irta, sohasem fog remeket alkotni. Úgy éreztem magam e sorok olvasásakor, mint Sámson, de amelyiknek még születése előtt már le- nyirta haját valamely gonosz Delila ! sedése is nagy részben emelte a kiállítás erkölcsi eredményét. A munkát, mint láthatja mindenki, mind erkölcsileg, mind anyagilag siker koronázta, oly annyira, hogy a közvélemény a haladásnak induló s mind inkább fejlődő városunkkal foglalkozott, megyénk legfőbb tisztviselőiben pedig azon meggyőződés fogamzott meg és vert gyökeret, hogy városunk az ország első megyéjének egyik legfontosabb tényezője és lakossága a közügy iránt lelkesedéssel buzgólkodik ; a közönség pedig tapasztalhatta, hogy a város, a melynek vezetői igazi odaadással annak ügyét felkarolták, a haladás ösvényén fellartózhatatlanul és győzedelmesen halad. Kívánjuk, hogy városunk minden nemes és szép törekvését az ég áldása kísérje! A millenniumi kiállítás ügye. — Iparosaink figyelmébe — Az országos ipartanács, mint a fővárosi lapokban olvassuk, október hó 2-án tartja első ülését az őszi idényben. Nagy érdekkel nézhetünk a most kezdődő munka- idény elé, mert számos kiváló fontosságú tárgy vár elintézésre. E kiváltó fontosságú tárgyak közül ez alkalommal csak a millenniumi kiállítás ügyét említjük fel, mely különben is első sorban érdekelhet bennünket. A munkaszünet első vasárnapján, julius hó 19-én, a temesvári kiállítás ünnepélyes megnyitása alkalmával legelsőkben is a kereskedelmi miniszter volt az, ki mintegy enuncziálta azt, hogy akkor, midőn a nemzet Budapesten millenniumát fogja ünnepelhetni, reményű azt, hogy ezen alkalommal ott kiállítást fog rendezhetni, s elvárja, hogy iparosaink és mindazok, kik a kiállítás körül érdekelve vannak, erőt fognak gyűjteni a nagy munkához. Körülbelül ily értelemben nyilatkozott a vasakaratu miniszter, s a miniszteri nyilatkozat óta nem egy megbeszélés tárgyát képezte a millenniumi kiállítás ügye, s a sajtó is behatóan foglalkozott e nagy fontosságú kérdéssel. A kiállítást illetőleg kétfelé oszlanak a nézetek. Vannak, kik azon nézetet vallják, hogy a millenniumi kiállításnak nemzetközinek, vagyis világkiállításnak kell lennie, s hogy a nemzetközi kiállítást nemcsak közgazdasági és ipari, valamint általános nemzeti érdekek teszik kívánatossá, hanem politikai és kulturális követelmények harczolnak annak ilyetén jellege mellett. De hiszen van még ebben a kigúnyolt kézben erő (ránéztem kezemre) elmegyek, megrázom a szerkesztőségek falait, mint Sámson cselekedett egykor, hadd omoljanak azok a falak a filiszteusokra, mert . . . minden szerkesztő filiszteus! Neki ültem, irtani, kihúzogattam, letisztáztam, kitol dottam összetéptem, megint irtani. A lelkemet is kitettem a tenyerembe s azt tálaltam ki a publikum elé. De fájdalom ez a művem se látott napvilágot. Bőszült Néróvá változtam, feltettem magamban, hogy ez a kigúnyolt kéz, ez az én kezem vágja le még ma a szerkesztő nyakát. Rohantam. — A szerkesztőt keresem (per szerkesztő, semmi úr!) — Nincs itthon. — Hol van ? — A „rézfokos“-ban A „rézfokos“ volt a „lcgelegányosabb“ sörcsarnok az egész városban. Mentem — Itt van a szerkesztő ? — Nincs itt. — Hol van ? — A külső asztaloknál a lúgosban. Rohantam. Ott ültek, vadszőllővel befuttatott ideális helyen, és teljes lelki nyugalommal kártyáztak s bár szemeim
