Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-20 / 38. szám
XIII. évfolyam. 38. szám. KLOI'IKKTKNI Aiü: negyed évre I frt SO kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) s<: ss u losy/a’o.sí<:u ti:s u i \ s>6 ss i v t,: Vácz, Oasparilc-utcza 12. az. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratoka, t nem áriunk visas a. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. im:iH:rí:si:ii: jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. IV y i I 1-1 é r : sora . ........................................................ftO kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 150 kr. A váczi kiállítás. Fel virradt városunkra azon nap, melyen ezer és ezer ember érkezett körünkbe, hogy láthassák az utóbbi rövid évek alatt gazdasági életünk mily óriási haladást lanusitott. Ünnepi szint öltött városunk magára, öröm- és lelkesedéssel telt kebellel sietett mindenki azon helyre, «hol a pestmegyei gazdasági egyesület a vármegye támogatásával s Vácz város közönsége közreműködésével a vidéki jellegű gazdasági kiállítást rendezé. A házak szokatlanul nemzetünk díszes lobogóival feldiszitvék, az utczák a legtisztább képet öltötték magukra, mert tudja a lakosság, hogy ez az első nap Vácz városára nézve, melyen gazdasági vívmányait az ország minden részéből ide özönlő látogatók előtt bemutathatja. S az ige megtestesült s a fővárosból körünkbe érkezett Beniczky Gábor rendező bizottsági alelnök a kiállítást tegnap d. e. 11 órakor megnyitotta, mely alkalommal, üdvözölte a közönséget s legmélyebb sajnálatát fejezé ki, hogy épen az a tényező, ki kiállításunk létesítése körül hervadhatlan érdemeket szerzett .magának, gróf Károlyi Sándor gyengélkedése miatt meg nem jelenhetett; ő reá háramlóit tehát a kötelesség, hogy a kiállítást megnyissa. Kiemelő, hogy érdeklődéssel viseltetett a vármegye mindenkor a város buzgalma iránt és épen azért a földművelésügyi minisztérium, valamint a vármegyei gazdasági egyesület nem tagadott meg soha semmi áldozatot a várostól, hogy ködeimében elősegítse. — Megérintette továbbá, hogy a vidéki városok kiállításai napról-napra szaporodnak s ez által mind inkább apadni kezd az érdeklődés, mert legtöbbnyire az egyesek hiúságát elégíti ki, de 'itt ebben az esetben ez nem áll fenn, mert épen e város közönségének kell megmutatni az irányt, mely a filloxera pusztítása által kimondhatlan károkat szenvedett, hogy mi módon lehet az ezelőtt diszlő szőlőhegyeket, melyek most kopáran meredeznek az ég felé, ismét a jövedelem kútforrásává tenni. Ecsetelte azt az örvendetes jelenséget, hogy a kisebb gazdák napról-napra számosabban a külterjes gazdálkodás teréről a belterjes gazdálkodás útjára térnek s hogy az azelőtt szétszórt s imitt-amott müveit földek termesztményeiben szép eredményt mutatnak fel. Beszédének végeztével.üdvözlő lövések dördültek el s a nép mohó kíváncsisággal lépett a küzdtérre. Általában mint halljuk szaktekintélyektől a kiállítás várakozáson felül sikerül s a jury egyhangú véleménye is e mellett bizonyít. Ez képezi útját, hogy a közönség áléltsá- gából felébredjen s a munkához lásson, mert megmutatta, hogy arra képes — s a bemutatott vívmányokat magáévá tegye. Megbízható forrásból értesülünk, hogy 4 kiállítás tartama a nagy érdeklődés folytán 3—n nappal meghosszabbittatik s a kiállítás napján a közlekedésügyi miniszter engedélye alapjáé naponként éjfélkor külön vonat fog Budapestra indulni. * Folyó hó 21-én d. e. 10 órakor a kiállítás helyén Barnát István gazdasági hitel, termelési, értékesítési s fogyasztási szövetkezetekről, valamint e hó 22-én d. e. 10 órakor Molnár István a gyümölcsészetről és d. u. 3 órakor llácz Sándor a szőlőujilásokról lóg és szakszerű ér; dekes felolvasást tartani, melyekre a látogató í közönség figyelmét ezúttal különösen felhívjuk. A jury ma ismét értekezletet tart, melyen a jutalomdijakat fogják a nyertes kiállítóknak oda ítélni. E kiállításnak a gazdaközönségre felette nagy- haszna van, mert az ott kiállított termeszlmé- nyek, s gépek tapasztalatait bővítik s azokat otthon, gazdaságában áldásosán értékesítheti s kívánjuk is, hogy ezen nagy áldozatok árán létesített kiállítás a gazda közönséget észszerű és gyakorlati gazdálkodásra vezesse. Csávolszky József. A mai nap, midőn városunk igen nevezetes ünnepélynek színhelye, a legalkalmasabb arra, hogy azon férfiú nevét megörökítsük, ki ezen ünnepély fényének emeléséhez hathatós mértékben hozzájárult az által, hogy a gazdasági kiállítással egyidejűleg időt, fáradságot és áldozatot nem kiméivé megteremtette a katho- likus leányiskola termeiben elhelyezett műkincsek kiállítását. Csávolszky József, székesegyházi kanonok, főesperes, egyházmegyei főtanfelügyelő, a váczi iskolaszék és vöröskereszt-egylet elnöke, városi képviselő, azon nemesen gondolkozó férfiak egyike, kik városunk jólétén és felvirágozásán az újabb időben kitartó szorgalommal munkálkodtak, és széleskörű tapasztalatai, kitartó buzgalma folytán nem egy üdvös intézménynek vetette meg alapját városunkban. E szép műveltségű és tudományos férfiú született 1843. április 10-én Bujákon, Nógrád vármegyében; áldozárrá szenteltetett 1869. aug. 12-én. Felszentel tetőse után néhány évig Rádon a Muzslay-családnál működött mint nevelő, honnan csakhamar Feitler Antal József váczi püspök udvarába hivatott, ki őt 1873-ban püspöki szertartó- és iktatóvá nevezte ki. A következő évben aljegyző lett, 1875-ben könyvtárnok, szentszéki jegyző és levéltáros, 1879-ben az egyházmegyei iskolák altanfelügyelője, tiszteletbeli alesperes és ugyanazon évben a váczi iskolák igazgatója s az iskolaszék elnöke; 1880-ban a hittudományi intézetben s a főgymnáziumban a bölcsészet tanára; 1882-ben püspöki titkár és szentszéki ülnök; 1883-ban a püspöki iroda igazgatója s 1885-ben kanonok s a papnevelde igazgatója lett, mely utóbbi tisztjét három éven át viselte. E jeles férfiú azon időtől fogva, hogy városunkba jött, sohasem szűnt meg lankadatlan buzgósággal munkálkodni városunk jólétének előmozdításán s annak haladásában jelentékeny tényezőként működött mindenkoron. Hosszas volna Csávolszky érdemeit mind elősorolni, melyeket a városi ügyekben való élénk részvétele, a különféle egyletekben, bizottságokban tanúsított ügybuzgalma által szerzett, de nem hallgathatjuk el j azon nagyobb alkotásait, melyek városunk történeté- j ben maradandó emléket hagytak magok után. Mint buzgó tanügy barát, még mint püspöki titkár, Peitler püspöknél szép ügybuzgalmával kieszközölte, hogy az a minisztérium engedélyével a régi sz. Miklós templomot iskolai használatra örök időkre átengedte. Ezen lebontott templom helyén az iskolaszék megtaka- ! ritott pénzösszegéből, néhai Virter Bertalan ez. püspök felsőbb leányiskolára tett alapítványa egy részéből és ' a lakosság közadakozásából épült azon díszes leány- j iskola, mely már öt éve szolgál a nőnevelés nemes I csarnokául. Az ő kezdeményezésére épült fel 1889-ben a Rá- kóczi-sétatéren a gyermekmenliely, melynek építési költ- ' ségei fedezésére az iskolaszék a főpásztor jóváhagyásával a házi szegények alapjából kikért 4000 forint ösz- szeget forditá, mig fentartásához a város és a jótékony nőegylet járul évi scgélylyel. Nem csekély érdemet szerzett magának Csávolszky a tápintézet létesítése körül. Mint a nevelés szent ügyének lankadatlan előmozdítója, többször megpendítő azon kcdvcncz eszméjét, hogy a váczi egyházmegye tanítóira nézve nagy jótétemény lenne oly intézet, melyben gymnásiumi osztályokat végző gyermekeik csekély díjért teljes ellátást nyerhetnének. Az eszmét b. e. Peitler püspök ürömmel felkarolta s megengedő, hogy a papnövelde-épületnek a Gasparik-utczára néző része a tervezett inézet helyiségeid átalakittassék. Az 1 intézet meg is nyílt 1887-ben, bár semmi alappal sem birt még, csak is a plébánosok, kántorok, tanítók s egyesek évenkint felajánlott segélye volt azon összeg, melyből a kiadások fedezendők voltak. De csakhamar felkarolták a nemes eszmét egyes jótevők, kik tetemes összegeket tettek le a tápintézet javára alapítványul, mely körülmény folytán azon kedvező helyzetbe jutott az egyház- megyei tanítótestület, hogy az intézet részére házat is vásárolhatott, hová idővel át is helyezi azt, mely jelenleg Csávolszky kanonok lakó-házában s az ő felügyelete alatt van elhelyezve. Megjegyezzük, hogy itt nemcsak ingyenes lakás kedvezményében részesülnek az intézet növendékei, de oly csekély díjért kapnak teljes ellátást, ruházatot, mely semmiképen sem fedezheti az érte adott kedvezményeket, csakis Csávolszky nagylelkűségének s áldozatkészségének tulajdonítható. De nemcsak a jótékonyság és művelődés terén szerzett magának hervadhatlan érdemeket, hanem városunk szépitészetének is egyik előharezosa. 0 volt kezdeményezője a költői fekvésű, de eddig hasznavehetetlen derecskéi rét parkká való átalakításának; az ő felszólalása folytán történt, hogy a városi képviselőtestület bizonyos összeget szavazott meg évenkint ennek rendezésére, befásitására. És méltán, mert a hétkápolnai park létesítése által városunk idővel egy szép sétahelyet nyerend, milyent eddig városunk úgyszólván egészen nélkülözött. A "iuhuién nemes eszméért lelkesülő férfiú érdeme a mai mű-kiállítás is, melynek létesítésén egyesek közreműködésével már hónapok óta nagy buzgósággal fáradozott. Százezreket ér a kincs, a mely itt fel van halmozva, úgy szólván minden jelentékeny kiadások nélkül szakértelemmel és ízléssel berendezve s mindez csupán és egyedül a Csávolszkyban helyezett rendíthetetlen bizalomra fektetve és biztosítva! Valóban elismeréssel kell szólanunk Csávolszky sokoldalú nemes működéséről, melyet a tudomány, művészet s haladás érdekében eddigelé tett s azon óhajunkkal zárjuk be sorainkat, hogy az isteni Gondviselés tartsa meg őt sokáig városunk javára, ő pedig lelje örömét fáradozásai gyümölcsének szemléletében ! D-r. A váczi régészeti muzeum. Most, hogy a műkiállitással kapcsolatosan, a váczi múzeum részére eddig elebegyült tárgyak nevezetesbjei is kiállítva láthatók s igy a régóta tervezett óhaj megtestesült, hogy a muzeum ügye iránt egy rendezendő kiállítás által a lelkesedés fokoztassék, nem lesz érdektelen egy kis visszapillantást vetnünk azon időkre és eseményekre, melyek a muzeum létesítését előidézték, s elmondanunk azon fázisokat, melyeken a muzeum ügye eddigelé keresztül ment, felelevenítvén azon dolgokat, melyeket pár évvel ezelőtt a muzeum érdekében e lapok hasábjain már elmondottam. Talán, ha ez alkalommal újra hangoztatva lesznek, maradandóbb nyomokat hagynak vissza, s az intéző körök jobban felkarolják az eszmét: Vácz városában múzeumot létesíteni. Körülbelül tizenegy éve annak, hogy Vácz és vidéke tudománykedvelő köreiben élénk mozgalom indult meg egy muzeum-egylet alakítása ügyében. A „Váczi Közlöny“ örömmel jelzé a hirt s felhivta az érdeklődők figyelmét, hogy a kivitel módozatai felől gondolkozzanak. Néhai ifj. Varázséji Gusztáv, (akkor a nemzeti muzeum hivatalnoka, később e lapok szerkesztője s Vácz város tanácsosa) kinek kedvencz tanulmányát képezte a régészet, örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy a szülőföldjén megindult eme tudományos mozgalom iránt való érdeklődést fokozza s az ügynek lelkes barátokat szerezzen. Ez okból e lapok hasábjain megjelent czikkeivel több ízben iparkodott a terv czél- szérüségét s az egylet szükségességét kimutatni s adatokkal bizonyitá, hogy ősrégi városunk területén a régészet csakugyan bő anyagot talál, mely körülmény kívánatossá teszi, bogy azok összegyűjtése és megőrzése végett a tervben levő egylet mielőbb létesüljön. A megpendített eszme azonban csak annyiban Laláit visszhangra, hogy egyes buzgólkodók e lapok szerkesztőségéhez több régiséget küldöttek be, többnyire pénzeket, érmeket, mintegy alapjául a létesítendő múzeumnak.
