Váczi Közlöny, 1891 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-23 / 34. szám
XIII. évfolyam. 34. szám. IIB.ŐFizr/rr.sa ÁSU: negyed évre S frt 50 kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára: 10 kr. Kapható: KISS EHNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyiirky ház.) NXKI&UHNXTONKCi |>S AT AB, : Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesitletnek. Nyíl r: sora . . ................................................SO kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 550 kr. Az ipartörvény módosítása. — Időszerű ismertetésül. — Iparosaink érdekében vélünk eljárni, midőn az alábbiakban ismertetni kívánjuk azt a fölterjesztést, melyei a hazai ipartestületek központi bizottsága a kereskedelemügyi miniszterhez intézett. Felette fontos ezen emlékirat, mert úgy szólván mindazt felöleli, a mi a hazai kézmű- iparosoknak régi óhajait képezi. A memorandum szerint az ipartestület éppen ipari központokat képező számos nagyobb vidéki városban nem létesült, mely anomáliái helyesen annak tulajdonítják, hogy az ily testületek alakítása törvény által kötelezőnek ki nem mondatván, némely vidékek iparosai részint figyelmen kívül hagyják az erők tömörülésének horderejét, részint pedig az ipartársulatokban gyűjtött vagyonukat féltvén, az ipartestületek fentartásával járó, valóban csekély költségektől is visszariadnak és a törvény jeles ezélzatainak ez irányban való végrehajtásával szemben tagadó állást foglalnak el. Végre az illetékes hatóságok egy része nemcsak hogy kötelességszerül eg nem buzdítja az iparosságot a testület megalakítására, hanem ez intézménynyel szemben nem is titkolt ellenszenvvel viseltetik, annak hatósági jelleggel felruházott önkormányzati hatáskörében saját hatósági jogkörének csorbítását látva. Valóban már az ipari adminisztráczió egyformasága szempontjából is abnormis állapotot képez az, hogy egészen jelentéktelen községekben, a csekélyszámú iparosok önkormányzatilag látnak el fontos iparhatósági teendőket, holott sok törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőrhatóság végzi ugyanazon funkezióÄ Jáczi Közlöny“ tárczája. Porfelhő. Fölverte : ZEdóloor. „Porból lettél, porrá leszesz.“ Világért sem ezélzás akar ez lenni, nem is mai felfedezés, mert meg vagyon Írva; ilyenkor, ha az ember végig megy az utczán, csupán alkalomszerüleg eszébe jut. (Nem városunk utczáiról van szó, kérem, a világért sem !) Por ? mily csekélység ! Hogy mer valaki erről Írni? Pedig nem kell egyéb indokolás, csak meg kell tekinteni a napot, úgy délután hat óra felé; talán ragyogva hanyatlik alá? megaranyozva a felhőket, szin- pompát varázsolva az égre s bűvös világítást árasztva a földre, mintegy eszményileg fejezve ki, hogy haldoklás is lehet magasztosan szép! Nem, a nap fénytelen, fakó sugaraival képtelen áttörni ama bizonytalan szinü felhőszerű sűrűségen, mely utat, mezőt borit, átszáll a vizen, elfedi a hegylánezokat, határtól határig vonul, verődik mind feljebb-feljebb, mintha nem elégednék meg földöm győzelmével, hanem fel akarna törni az égig. És mi ez? egyszerűen „csak“ por és semmi más. Ez a nyomorult por, de amely megtöri a nap sugarainak erejét! Mi a nap? egy hatalmas valóság, mely önálló fénynyel, meleggel bir. .Szellemvilágunknak is vannak napjai, melyek ragyognak, gonddaloknak, eszméknek nevezik őket, feljönnek, bizonyos utat tesznek s lehanyatlanalc, de egész vonulásukban úgy ragyognának, mint a nap, ha — porral nem találkoznának. Mi a por? Nem bocsátkozom vegyi elemzésbe, kát. Mert csakugyan anomáliának tűnhetik fel, hogy számos jelentékenyebb iparú népességgel biró rendezett tanácsú városban mindeddig nem alakult meg az ipartestület. A szerzett tapasztalatok következtében ma még kevésbbé van alapos ok arra, mint a törvény megalkotásakor, hogy a testületi intézmény általánosan kötelező rendszabályok által a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok egyetemére ki ne terjesztessék. Még az az álláspont is, mely annak idején bizonyos jogosultsággal birt, hogy t. i. az intézmény életrevalósága még kipróbálva nincs, ma már túl van haladva és az iparfejlesztés, az iparos-szakképzés és művelődés, valamint az ipari közigazgatás fontos érdekei követelik a törvény idevágó határozatainak módosítását. Az a czél, hogy lehetőleg minden kézmű- iparos valamely testület kötelékéhez tartozzék, csak úgy érhető el, ha elejtetik azon megszorítás, mely szerint csupán az ugyanazon községben lakó iparosok alakíthatnak ipartestületet. A memorandum azon óhaj kapcsában, hogy az iparosságnak minél szélesebb körei vonassanak be a testületi kötelékbe, egyúttal életerős testületeket is kíván, a melyek képesek fontos feladatuknak minden irányban megfelelni. Miután a kerületi ipartestületek alakulásáról, a felvételi és tagdíj hátralékokból keletkező pénzügyi hátrányokról, az ipari adminisztráczió visz- szásságairól, az ipartestületi intézmény konszo- lidásáról beszél, végül még iparosainknak, különösen az ifjaknak haladásra való ösztönzése, a haladóknak az elmaradottaktól való megkülönböztetése czéljából kívánatosnak tartja, hogy a testületi alapszabályok intézkedhessenek az iránt, miszerint a tagok az ipartestület kebelében alakított szakbizottság előtt önként szakvizsgát mert nagyon kényes természetű lenne, hisz a talajtól függ, melyről felverődött. De a ragyogó eszméknek, napocskáknak is megvan ez az ellensége, legyen a talaj homok amott, úgy emiatt a közöny az; legyen ott fekete föld, itt lesz a nehézkesség, nem akarás, vagy legyen más anyagból verődött, mindegy, megfelelőjét feltaláljuk a szellemvilágban is, por ez is, por az is, majdnem kis semmiség s mégis ha felverődik, elhomályosítja a napot. Ismétlem, nem akarok ujjal mutatni, hiszen por mindenütt van. (Sajnos!) Csak te ragyogj, te szerencsétlen nap, ne törődjél vele, ha a porrétegen képtelen vagy fényeddel áthatolni ! És te is ragyogj szép eszme, neked is megvan a porréteg ellenséged, melyen nem bírsz áthatolni, de mit akarsz, mikor a világrendszer állócsillagainak is ez a sors jutott? ügy kell nektek, minek tévedtek oda sugaraitokkal, a hol csak földi van, a ti helyetek az ég, ott ragyogjatok. Az én soraim közt is keresni kell a ragyogó eszmét a szellemi napot, hja! kérem, rajok szll-lt a por, az eszme meg van, de nem látszik a portól ! Tyüh, be nagy por van! Ugyebár fuldoklik az ember tőle? . . én is fuldoklóm, csakhogy különböző a por, különböző az emberi természet, egyik emilyentől, másik amolyantól fuldoklik. Por van! . . . Azt mindenki tudja, de kevesen go n dóik ozn ak fel ette. Porról írtam, mert ez korszerű, pardon, azt akartam mondani: idényszerü. Ki tehet róla? . . . megvagy on írva: „Porból lettél, porrá leszesz !“ * * * Iparkodom felemelkedni, hiszen a nap is felemelkedik újra, hogy fölülről bocsássa le teljes fényét, mely akkor megtöri a por erejét. Nem földi röghöz kötött valóm emelkedik, csupán gondolatommal emeltehessenek és az erről nyert mesteri oklevélre ezégükön, számláikon és hirdetményeikben hivatkozhassanak. A tüzetes kifejtéshez képest javaslatait a következőkben foglalja össze: Mondassák ki az ipartestületek alakításának, illetőleg az azok kötelékébe való tartozásnak általános kötelezettsége minden törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városra nézve, valamint mindazon helyekre nézve, melyekben legalább száz, képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparos van; továbbá, hogy ugyanazon iparhatósági területen egymáshoz közel fekvő községek, vagy közös ipartestületet alakíthassanak, vagy pedig valamely már létező ipartestülethez csatlakozhassanak. Az ipartestületi kötelékbe vonassanak be mindazon ipartelepek, melyek főgyártási ágaikban képesítéshez kötött mesterségbeli segédmunkásokat foglalkoztatnak. Oly helyeken, hol ipartestület áll fenn, képesítéshez kötött mesterség önálló üzésére a hatósági igazolvány csak a befizetett testületi bekebelezési díjról szóló hiteles elismervény bemutatása mellett adassák ki. A testületi dijak a kamarai illetékek módjára a közadókkal együtt hajtassanak be és szolgáltassanak át évnegyedenkint az ipartestületnek. Legfontosabbnak tartja azonban az emlékirat a képesítés szabályozását s e kérdéssel nagyon is behatóan foglalkozik. így egyebek között a munkakönyv kiállításáról és a képesítés kijátszásáról következőket hozza fel: A 101. §. d) pontja szerint a munkakönyv kiállítandó mindenki részére, a ki élte 15-ik évét betöltötte és igazolja azt, hogy iparosnál mint segéd dolgozik, megkülömböztetésül a gyárkedem. Nem, nem igy van, nem az én gondolatom, gyarló emberi hiúságból állítani, hogy az én gondolatom, pedig ez is meg vagyon írva már rég: „Adjátok meg ami Istené, és adjátok meg ami az emberé.“ Innen loptam az eszmét s azt teszem hozzá: „Adjátok meg azt is ami a poré, mert az is az ö műve! . . .“ A borravaló. Hívogató, csalogató, napfény, dehogy lehet falak között maradni! Látni kell a természet szépségét, azt olvasás után leírásból élvezni nem lehet. Hallani az erdő susogását, szedni a tarka virágokat, nézni a ragyogó bogárkákat, bámulni a vetés zöld bársonyát, lesni a kék égen úszó bodros felhőket, futni, kapaszkodni, tüskén-bokron át, néha elpoty- tyanni a fűbe terülve, magát jól megütni, aztán megéhezni s enni a fák alatt, ha van mit! (Jé!) ez az igazi élet, élvezet, változatossággal teljes, midőn minden jövő pillanat egy-egy meglepő titkot tár fel! Hamarjában a szél olyan sötét felhőket kavarint, csak úgy tünedezik közöttük a hegyek kéklő orma, esni kezd, közel-távol ködszerü fátyol, az eső ereszkedik a vidékre, ezen át halvány zöld az erdő, lehelet- szerű lesz mindennek színezete, varázskép az egész s aztán kimosolyog a nap s a tündérködből hűvös kép, az esőtől áztatott táj üdén emelkedik ki, mint milyen lehetett a világ, midőn a khaoszból tömörülve, első tisztaságában jelent meg. Ezt is könnyű igy olvasni, de tessék csak ott a szőlőkunyhó előli az esőtől ázott ruhákat a napon száritgatni, a czipőt a vizes fűvel letisztogatni a sártól! mert biz az jól néz ki, mikor valaki szalad a záporban, és nem nézi, hol az út széle, hol a közepe? A városba csak nem lehet igy visszatérni! Visszamenne bizony az ember szívesen az erdőbe, de mikor a szakadó cső tartama alatt, ott a *.
